Hamza Gábor professzor 2004. október 6-án tartotta a Magyar Tudományos Akadémia felolvasó termében akadémiai székfoglaló előadását A modern jogrendszerek tagozódása és a római jogi tradíció címmel. Hamza Gábor az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Római Jogi Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, az állam- és jogtudományok akadémiai doktora. A Magyar Tudományos Akadémia 2004 májusában tartott közgyűlése választotta meg Hamza Gábort az Akadémia levelező tagjává.
Az akadémiai székfoglaló előadás akadémiai nyilvános ülés formájában került megrendezésre, melyet Török Ádám akadémikus, az MTA IX. osztályának elnöke nyitott meg) röviden méltatván Hamza Gábor tudományos pályafutását. Ezen bevezetést követte a székfoglaló előadás.
A székfoglaló előadás igen széles tárgyat ölel fel, mely téma a jogtudomány jelentős, számos szempontból vizsgált kérdését képezi. Hamza professzor a székfoglaló előadás témáját szakterülete, a római jog és az összehasonlító jogtudomány aspektusából közelítette meg.
Hamza Gábor rámutatott arra, hogy a jog római jog szerinti tagozódása nem azonosítható a modern jogrendszeri tagozódással. Maga a ius civile sem rendelkezett egységes jelentéssel a római jog története során. A korai római jogban a ius civile a római polgárok jogát jelentette - vagyis nem a közjogtól különböző magánjogra vonatkozott, hanem Róma mint városállam jogát jelentette. A ius civile később az aequitasi jelentős szerephez juttató ius praetorium-mal került szembeállításra, és csak a császári jog az, amely következetesen elválasztja a ius publicum és a ius privatum fogalmát egymástól.
A híres, Ulpianustól származó meghatározás - "Publicum ius in saeris, in sacerdotibus, in magistratibus consistit" (D. 1. 1. 1. 2.) a közjogot a vallási intézmények, a papi és az állami tisztségek jogaként határozza meg. Szintén Uipianustól származik azon - bizonyos fenntartásokkal ma is alkalmazható - megkülönböztetés, mely szerint a ius publicum az utilitas publica-t, vagyis a közérdeket, míg a ius privatum az utilitas privata-i, vagyis a magánérdeket kívánja érvényre juttatni. Természetesen ez a megkülönböztetést teljes mértékben nem lehet azonosítani a közjog és a magán fog modern fogalmával.
Hamsa Gábor számos különbséget említeti ezzel kapcsolatban, melyek közül kiemelendő, hogy míg a modern magánjogban az állam magánjogi viszonyokban szerepelhet, addig a rómaiaknál a ius privatum azokat a jogviszonyokat, melyeknek az állam is alanya volt, hosszú időn át nem szabályozhatta. A római jog szerint az állam és a polgár közötti jogvita nem a rendes magánjogi eljárás keretében nyert rendezést.
A római peres eljárás egyértelműen a magánjoghoz tartozott - nem véletlen, hogy ennek megfelelően kerül ma is oktatásra a római eljárásjog - míg ma a polgári eljárásjog - egyes államokban - a tágabb értelemben vett közjog része, Franciaországban ugyanis a polgári eljárásjog (droit de procédure civile) a magánjog (droit privé) része, míg Olaszországban a polgári eljárásjog (diritto di procedura civile) a közjoghoz (diritto pubblico) tartozik.
Hamza professzor utalt a jogági tagozódás kérdésére a humanista jogtudományban is, a római jog továbbélésével kapcsolatosan. Ismertetésre került tömören Placentinus és Azo híres vitája. Placentinus szerint a ius publicum és a ius privatum két res, azaz a valóságban is létező dolog. Nézete szerint a studium iuris két tárgya veszélyezteti a jog egységét. Azok szerint a két definíciónál hozzá kell tenni a principaliter szót. Azo elutasítja a diversitas rerum vel personarumot; álláspontja szerint ez a megkülönböztetés csak rendszerbeli orientáció.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
