Az általam felvetett problémáinál az egyes szerződések rendszerét a rendszer átfogó áttekintése végett az első négy címet szükséges kiemelni. Az I. cím tartalmazza a tulajdonátruházással összefüggő szerződéseket (adás-vétel, csere, ajándékozás, és azok altípusait), a II. cím a vállalkozási típusú szerződéseket, ideértve a vállalkozási szerződést és annak egyes altípusait, ahová besorolásra került a mezőgazdasági vállalkozási szerződés. E címen belül önálló típus még a fuvarozási szerződés. Itt jegyezném meg, hogy mind az 1905. évi, mind az 1912. évi Ptk. tervezet, mind pedig az 1928. évi Mjt. az új Ptk.-tervezet e fejezetének az elődjét "munkával összefüggő szerződések" csoportjaként kezelte, idesorolva a vállalkozási szerződésen kívül a munkaszerződést, és az alkuszi szerződést, valamint egyoldalú jogügyletként a díjkitűzést. Az 1959. évi IV. törvénnyel életbe léptetett és azóta többszörösen módosított Ptk.-nak az egyes szerződéseket tartalmazó III. címe a munkaszerződést kiiktatta a polgári jogtól elkülönülő önálló jogterületként kezelve.[1] Ennek indoka akkor az az ortodox és dogmatikus marxista felfogás volt, hogy a munka és a munkaviszony ellentétben a polgári jog társadalmi viszonyaitól nem tartalmaz áru jelleget. Ezt a tételt azonban már az 1960-as évek közepén már erőteljesen vitatták a Szovjetunióban is, amikor Liberman és Leontyev közgazdászok reformjavaslatai nyomán Magyarországra is hatást gyakorolva teret nyert a szocialista gazdasági irányítás népgazdasági tervkötöttséget lazító, azaz direktből indirektté váló új rendszere, az új gazdasági mechanizmus. Ekkor mondta ki V. G. Venzser szovjet közgazdász, hogy a munka és a munkaviszony is tartalmaz áruértékviszonyokat, mivel a munka árut termel, ami által pénzben kifejezhető értéke van.[2] Ennek ellenére, amikor az MSZMP Központi Bizottsága az 1966. évi határozatával[3] Magyarországon is bevezetett új gazdasági mechanizmus nyomán a Ptk. 1977-ben átfogó módosításra került, a munkaszerződés továbbra is a polgári jogon kívül maradt. A helyzet azóta nem változott, holott a rendszerváltás után a Ptk. többszörösen is módosításra került. Sőt, nem található meg a szolgálati, illetve a munkaszerződés az új Ptk. tervezetének a vállalkozási típusú szerződései között sem, pedig a munkavállalás a vállalkozás egyik formájaként is felfogható.
A tervezet megalkotói ugyanakkor a korábbi munkával összefüggő szerződések csoportját szűkítették és csak az ún. eredménykötelmeket hagyták e körben bent. Ez a szemlélet annyiban helyes, hogy munkával összefüggő jellege az ún. bizalmi szerződéseknek is van. A tartós megbízás éppen úgy, mint a tartós vállalkozás nagyon hasonlít a munkaviszonyhoz. Sőt, annak önfoglalkoztatói formáját a 86/613. EGK irányelv als ob munkaviszony-jellegű intézményként kezeli és ugyanígy az esélyegyenlőségről szóló 2003. évi XXV. törvény is.[4] Mindezek ellenére az új Tervezet III. címébe felvett, megbízási típusú szerződések köre csak a megbízásról, a bizományról, a szállítmányozásról, valamint az ügynöke és az üzletszerzési szerződésről szól. A munkaszerződés itt sem szerepel, ami azonban az előzőek alapján érthető. Munkaszerződés formájában elvégezhető ugyanis akár a vállalkozási szerződések körébe tartozó bármely vállalkozási munka, így bármely tervezési, technológiai szerelési, vagy mezőgazdasági vállalkozói munka, bármely megbízás, ügynöki, üzletszerzői, illetve alkuszi tevékenység. Sőt, érdekességképpen itt említeném meg, hogy a holland jogban a fuvarozás alapesetét az elmélet munkaszerződésként kezeli.[5] A Tervezet IV. címe címe tartalmazza a használati szerződéseket, amelyek visszterhes a bérlet és a haszonbérlet, ingyenes formája pedig a haszonkölcsön. A szerződéseknek ez a köre annyiban lehet érdekes, hogy egyes jogrendszerek még mindig a munkaszerződést bérleti jellegűként kezelik a római jog hatására (locativ conductio rei, operis és operarum). Ez még megmutatkozik az
- 151/152 -
OPTK és a Cod Civil rendszerében, noha ezek sem munkabérleti szerződésként, hanem szolgálati szerződésként jelölik, de a bérleti szerződések körében helyezik el.[6] Itt a bérleti szerződés a munkaviszony szempontjából annyiban lehet a magyar Ptk. újrakodifikálása szempontjából releváns, hogy az ILO 95. sz. egyezménye értelmében - amelyhez Magyarország is csatlakozott - a munkaszerződésnél a munkabérnek (díjnak) legfeljebb csak az 50%-át engedi természetben megállapítani és kifizetni. Ezért a nyugat-európai államok közül több (pl. Olaszország és Ausztria) kifejezetten kimondja, hogy a nem pénzben, hanem a termés egy részében megállapított földhaszonbérleti díj (felesbérlet és részesművelés) nem más, mint valóságos és illegális módon fizetett munkaszerződést palástoló haszonbérleti szerződés, amit a mögötte meghúzódó munkaszerződésnek megfelelően kell elbírálni.[7] A magyar termőföldtörvény (1994. évi LV. törvény) ezzel szemben legális formaként ismeri el a felesbérletet (24. §) és a részesművelést (25. §). Ugyanakkor azonban ezáltal ütközik az Mt. 154. §-ának (2) bekezdésével, amely a munkabérnek csak a 20%-át engedi természetben megállapítani és kifizetni. Végezetül megemlíteném a haszonkölcsönt abból a szempontból, hogy annak visszterhes formájú "párja" a dologbérlet és ahogy a lakásbérlet vagy haszonbérlet mellett előfordul kvázi kölcsön a precarium jellegű szívességi lakáshasználat és földhasználat[8] is, éppen úgy számolni kell a szívességi jellegű munkával is, amilyen a vidéken, a rokonság összeállításával történő ún. "kalákában" történő házépítés. A kalákában történő munkavégzést a német-osztrák jog teljesen legálisként kezeli, amire utal az is, hogy az ilyen munkavégzésnél történő balesetekre az, akinek az érdekében a kaláka munkavégzés folyik, az abban résztvevőkre üzemi baleseti biztosítást köteles kötni. A magyar jog ezzel szemben nem ismeri el legálisnak a munkavégzésnek ezt a kvázi szívességi jellegű formáját, jóllehet faluhelyen általános jelleggel alkalmazzák. Sőt egyes munkaügyi felügyeletek jogellenes foglalkoztatásra hivatkozással kísérletet tettek bírság kiszabására is.[9]
Összegzésképpen a fenti áttekintés alapján megállapítható, hogy a Ptk. újrakodifikálási tervezetének az egyes szerződéseket tartalmazó rendszerének azon a részében, ahol elhelyezhető lenne a munka-, illetve a szolgálati szerződés, e szerződésforma nem szerepel.
A Kodifikációs Bizottság elnökének Vékás Lajos akadémikusnak a kodifikációs értekezleteken, meg egyéb tudományos üléseken kifejtett eredeti szándéka az volt, hogy a munkaszerződés bekerüljön a Ptk. egyes szerződései közé.[10] Ennek az elképzelésnek a realitását az támasztotta alá, hogy a Legfelsőbb Bíróság iránymutatásával kialakult bírói gyakorlat egyértelműen áttörte az Mt. 8. §-át, amely anakronisztikus módon még ma is azt mondja ki, hogy a munkajogviszonyok esetében e törvény előírásait kell alkalmazni. A Ptk. alkalmazására csak két esetben, a konkurencia kizárási megállapodásnál, valamint a vezető alkalmazott kártérítési felelősségénél kerülhet sor. Ezzel a teljesen életszerűtlen szabállyal szemben a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma több elvi és eseti állásfoglalásban tágította a kereteket, lehetővé téve, hogy a munkaügyi bíróságok "analogia legis"-szel a Ptk. kötelmi jogának általános részét alkalmazhassák.[11]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
