A tanulmány vizsgálat tárgyává teszi, hogy a közigazgatási bíráskodás jogvédelmi funkcióinak teljessé tétele indokolhatja-e a közigazgatási bíró speciális jogállásának a létrehozását és kiválasztása többlet feltételeinek a meghatározását. Lényeges kérdésnek tekinti, hogy a közigazgatási jog alkalmazása terén szerzett szakmai tapasztalat hangsúlyosabban jelenhet-e meg a bírósági szervezetrendszerben szerzett, a bírói szemléletmód elsajátítására irányuló gyakorlatnál. Fontosnak tartja annak a kiemelését, hogy a kiválasztás szabályozásának elő kell segítenie a valódi bírói kontroll megteremtését, és nem sértheti a bírói életpálya kialakításában elért eredményeket. A hatályos jogállási rendszer megváltoztatása csak akkor lehet szakmai indokokkal alátámasztható, ha megismerhetők és elemezhetők a jelenleg alkalmazott előírásokból eredő hátrányok és a változásból elérhető előnyök.
1. A közigazgatási perrendtartás kodifikációjáról szóló 1011/2015. (I. 22.) Korm. határozat - felismerve, hogy a hatályos szabályozás már nem elégséges a közigazgatás cselekvéseivel szembeni teljes jogvédelem biztosítására - elrendelte a közigazgatási perjog teljes felülvizsgálatát, és felhatalmazást adott az igazságügyért felelős miniszter részére a közigazgatási perrendtartás koncepciójának kidolgozására. Az elkészült koncepciót a Kormány a 2015. május 13-i ülésén elfogadta, majd az 1352/2015. (VI. 2.) Korm. határozat a minisztert a törvény tervezetének az előterjesztésére hívta fel; amely 2016. április 13. napjával készült el.
A kodifikációs munkálatok során számos alapvető jelentőségű kérdés megvitatása történt. Milyen legyen a közigazgatási perrendtartás és a polgári perrendtartás viszonya? Létrejöjjenek-e önálló közigazgatási bíróságok vagy legalább közigazgatási felsőbíróság? A közigazgatási perek főszabály szerint egy- vagy kétfokúak legyenek? Elsődleges legyen-e a bíróság a közigazgatási határozatokat megváltoztató (reformatórius) jogköre? Szükséges-e a közigazgatási cselekvésekkel szembeni bírói út kiszélesítése? Mely perek tartozzanak a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság hatáskörébe? Vissza kell-e állítani - első fokon - a társasbíráskodás elsődlegességét? Milyen legyen a Kúria felülvizsgálati jogköre? Milyen eljárási szabályok szükségesek az egyszerűbb közigazgatási cselekvések gyors és hatékony bírói kontrolljához? Indokolt-e különös közigazgatási perek szabályanyagának meghatározása?
A közigazgatási bíráskodás alapvető intézményeiről folytatott vita mellett viszonylag kevés szó esett a bírósági szervezeti átalakításhoz szorosan kapcsolódó - talán a legjelentősebb - szakmai kérdésről: ki legyen a közigazgatási ügyekben eljáró bíró? A rendes bírósági szervezetrendszertől viszonylag elkülönülő közigazgatási bírói szervezet igényli-e azt, hogy a közigazgatási bírói státusz is - kisebb vagy nagyobb mértékben - elkülönüljön a rendes bírói tisztségtől, vagy pedig szükségtelen az önálló közigazgatási bírói tisztség megvalósítása, mert a valódi bírói kontrollt a bírói kar egysége garantálja? Amennyiben szükséges a közigazgatási bírói karrier átgondolása, úgy a bírák kiválasztásának melyek legyenek az alapvető feltételei? Annak a célnak a megvalósítását, hogy a közigazgatási bíráskodás a közigazgatási tevékenységekkel szembeni hatékony jogvédelmet biztosítsa, az segíti-e jobban elő, ha a közigazgatási bíró jellemzően a közigazgatásban dolgozó jogászok közül kerül ki, vagy éppen ellenkezőleg: egy ilyen kiválasztási rendszer megteremtése korlátozhatja a hatékony bírói jogvédelmet?
Mindezeknek a fenti kérdéseknek a megválaszolása a közigazgatás és a bíráskodás elválasztása tekintetében kiemelkedő jelentőségű, ezért az ezt érintő széles körű szakmai és társadalmi vita nem mellőzhető. A tanulmány megkísérel egy, a közigazgatási perrendtartás elkészített tervezetéhez igazodó álláspontot bemutatni.
- 509/510 -
2. Gyakori a közigazgatási bíráskodás egyes modelljeiben gondolkozni, azonban - mint ahogy arra részletes tanulmányában Stipta István felhívta a figyelmet - a közigazgatási bíráskodás angol, német és francia tipizálása nem tükrözi megfelelően a történetileg kialakult jogvédelmi rendszerek tartalmát, Európa egyetlen államában sem alakult ki olyan megoldás, amely modellszerűen más országban érvényesült volna.[1] Ezért kiragadott külföldi példákkal alátámasztani a választott szervezeti, hatásköri és személyi megoldásokat nem szerencsés, mivel nem lehet eltekinteni az adott ország sajátos jogtörténeti fejlődésétől.
A magyarországi közigazgatási bíráskodás, nem függetlenül a társadalmi-politikai változásoktól, sajátos fejlődéstörténetet járt be, amelynek egy fontos állomása lesz majd az első hazai közigazgatási perrendtartás. Különös jelentőséggel bír, hogy közvetlenül azt követően jött létre hazánkban a közigazgatási bíróság, hogy a bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869. évi IV. törvény, a jogállamiság alapvető követelményeként, megfogalmazta az igazságszolgáltatás és a közigazgatás elkülönítését; ezzel rögtön letért arról az útról, amelyet a sokszor példaként hivatkozott francia modell választott, ez utóbbi ugyanis azon az alapon közelített a közigazgatási cselekvések kontrolljához, hogy a bíróságok nem avatkozhatnak bele a közigazgatási tevékenységekbe, ezáltal nem is ellenőrizhetik azokat, közigazgatási ügyiratokkal nem foglalkozhatnak. Ezzel szemben a magyarországi jogtörténeti fejlődés a közigazgatási bíráskodást eleve nem a közigazgatás részeként képzelte el: ehhez igazodott az 1883. évi XLIII. törvénycikk által létrehozott, a közigazgatási cselekvések kontrollját részlegesen - az adó- és illetékügyekben hozott közigazgatási határozatok felülvizsgálatára kiterjedően - ellátó Pénzügyi Közigazgatási Bíróság, majd az 1896. évi XXVI. törvény által létrehozott általános hatáskörű Magyar Királyi Közigazgatási Bíróság szervezete. A közigazgatási bírói szervnek az 1949. évi II. törvény általi megszüntetésével hosszú időre megtört a magyarországi közigazgatási bíróság fejlődése; a szocialista perjog ugyan kivételesen ismerte az egyes államigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálhatóságát, amely - mint ahogy arra már 1987-ben egy közéleti folyóiratban közzétett vezércikkben Vörös Imre rámutatott[2] - már a kivételességből eredően sem volt tekinthető tényleges bírói jogvédelemnek. A valódi, ám csak részlegesen megvalósult bírói kontroll újbóli megjelenése az Alkotmánybíróságnak a bíróság által felülvizsgálható államigazgatási határozatokról rendelkező 63/1981. (XII. 5.) MT rendeletet megsemmisítő 32/1990. (XII. 22.) AB határozatának köszönhető, amely következtében az 1991. évi XXVI. törvény ismét általánossá tette a közigazgatási határozatok bíróági felülvizsgálatát, ezzel ismételten létrejött a magyar közigazgatási bíráskodás.
Evidenciának tekinthető a hazai jogirodalomban, hogy a rendszerváltozás után kialakuló hazai közigazgatási bíráskodás nem volt teljes körű, és továbbfejlesztése volt indokolt. A kritikák leginkább arra mutattak rá, hogy a szűk körű aktus-felülvizsgálat nem nyújtott jogvédelmet a közigazgatás cselekvéseivel szemben, továbbá hangsúlyozták, hogy a közigazgatási bírák nem kapták meg a bírósági szervezetrendszeren belül azt az elismertséget, karrier-lehetőséget, mint más ügyek intézésére szakosodott bírák. Sokan ezt arra is visszavezették, hogy a perjog a közigazgatási perekre mint speciális polgári perekre tekintett, és a hagyományos polgári perjogi eszközök alkalmazását elégségesnek találta a közigazgatás hatékony bírói kontrolljának megvalósulásához, ebből következően a közigazgatási bíráskodás továbbfejlesztésének a lehetőségei korlátozottak voltak.[3]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
