A jogrendszer alakulását, fejlődését, s ezzel kapcsolatban a jogászi hivatás helyzetét az ezredforduló évtizedeiben talán két leginkább jellemző folyamat határozza meg.
Az első a szakosodás, a specializáció, ami már hosszabb ideje mind határozottabb igényként jelentkezik.
A paragrafusok világában is régen elmúlt a korlátlan tudásra áhítozó és ennek szellemében dolgozó, ennek megvalósíthatóságában bízó reneszánsz polihisztorok ideje. Ma az ad számunkra biztonságot, ha elmondhatjuk, hogy egy-egy jogág bizonyos szeletének speciális területén naprakészek vagyunk, otthonosan mozgunk. S ezt sem csekély erőfeszítés árán tudjuk elérni, hiszen az állami szabályozás paternalista felfogásának újraéledésével, a társalmi viszonyok mind sérülékenyebbé válásával, a sűrűsödő és súlyosbodó konfliktushelyzetek kialakulásával a jogi háttér is folyamatosan változik, cizellálódik. A részletszabályokat tekintve is szaporodnak a központi megoldási igények, jogalkotási kísérletek, elaprózódnak, alacsonyabb szabályozási szintre kerülnek a folyamatosan bővülő előírások, s állandóan napirenden vannak az ezekkel járó értelmezési problémák.
Ha ezzel a folyamattal lépést akarunk tartani, szűkebb szakterületünkön lassan szakbarbárokká válunk, elfelejtve azt a korábban sokszor hangoztatott bölcsességet, hogy nem elég, ha egy kevésről mindent tudunk, mindenről tudnunk kellene legalább egy keveset.
A másik - nem az előzőeknek ellentmondó, hanem azzal párhuzamosan megfigyelhető tendencia - a jogágak bizonyos szempontok szerinti integrálódása.
Napjainkban egyre markánsabban tapasztalható az is, hogy új "interdiszciplináris", ám bizonyos szempontok szerint mégis világosan körülhatárolható jogi területek alakulnak ki, és küzdenek önálló (jogági vagy azzal legalábbis formálisan azonos) elismertségükért. Ezek az egységes elvi megalapozottságot is kidolgozni próbáló szabályrendszerek nem sorolhatók a hagyományos jogágak keretei közé, még tágabb értelemben sem, hiszen közjogi és magánjogi kérdéseket egyaránt felölelnek, tárgyuk sem mindig homogén, s felelősségi rendszerük is általában több hagyományos jogág forrásaiból merít. Ilyen, ma már nem vitásan önállóan kezelt jogágközi területnek tekinthető pl. a "szociális jog" vagy a "környezetvédelmi jog", de hasonló tendenciák figyelhetőek meg pl. az orvostudomány, az informatika, vagy az üzleti kapcsolatok területén is. Az adójog is idestova önálló területté válik a pénzügyi jogon belül.
Mindez több okból sem ellentétes az említett specializációval. Egyrészt éppenséggel felfogható annak sajátos formájaként is, hiszen egy-egy sajátos terület személyi vagy tárgyi hatálya, specifikus jellemzői szükségszerűen szűkítik vagy legalábbis behatárolják a jogviszonyok, a jog által megoldandó konfliktusok körét. Másrészt az is megfigyelhető, hogy sokszor ezek a sajátos territóriumok is tovább "osztódnak". Ma már például a környezetvédelmi jogon belül külön "vízjogi" vagy "vadászati jogi" posztgraduális szakképzések folynak. Pécsett néhány éve agrárjogi, kereskedelmi jogi, fogyasztóvédelmi kérdéseket egyaránt felölelő "borjogi" szakjogász képzés is indult.
Egyszerre van tehát jelen a specializáció és az integráció.
Az egyik legfiatalabb, több jogágból merítő, s mára talán már vitathatatlanul bizonyos önállóságot kivívott területek egyike a sportjog, amely ma már számos jogi karon legalábbis választható tárgy, s a továbbképzések része. Ez a tanulmány a sportjog büntetőjogi összefüggéseivel foglalkozik.
A sportjog eddigi önálló irodalmát és oktatási tematikáját áttekintve azt lehet tapasztalni, hogy míg a sportmozgalomhoz, sportigazgatáshoz és sporttevékenységhez köthető magánjogi, társasági jogi, vagy munkajogi kérdéseket szisztematikusan próbálják áttekinteni, a felvethető büntetőjogi kérdések vizsgálata gyakran teljesen háttérbe szorul, legfeljebb "büntetőjogi alapismeretek" közvetítésében, jó esetben egyes, a Btk. legjellemzőbbnek vélt bűncselekményeinek elemzésében merül ki.[1]
Egyszerűbben szólva, azt látom, hogy legtöbben nem
- 423/424 -
a sporttevékenység szervezése, lebonyolítása vagy a sportolás során jellemzően felmerülhető és bizony fel is merülő büntetőjogi kérdéseket vizsgálják, inkább a büntetőjog elvileg szóba jöhető alapvető kategóriáit, tényállásait ismertetve azokhoz keresnek "sportpéldákat". A büntetőjog oldaláról közelítenek a sport felé és nem a sport lehetséges büntetőjog-specifikus kérdései nyújtják a kiindulási alapokat.
Sárközy Tamás professzor - aki a hazai sportjog elfogadtatásában és művelésében is meghatározó szerepet játszott - sportjogi könyvének legújabb (a 2004-ben és 2009-ben megjelent kötetek utáni) harmadik kiadása kitér ugyan a sporthuliganizmus problémájára[2], Tóth Nikolett kismonográfiája pedig a rendezvénybiztonság és a dopping kérdéseire[3], ezek kifejezett büntetőjogi vonatkozásainak, s még inkább gyakorlatának feldolgozása azonban elmarad. A tavaly megjelent első magyar sportjogi egyetemi tankönyv is csak néhány oldalt szentel a jellemzőnek vélt büntetőjogi tényállásoknak, a doppingkérdést pedig kizárólag a fegyelmi felelősség körében tárgyalja.[4] (Ez egyébként, mint e tanulmány utolsó részében látni fogjuk, érthető is, hiszen maguknak a sportolóknak a doppingolása nálunk alapvetően csak sportfegyelmi vétség). Az egyetlen e tanulmány szűkebb tárgykörét érintő kivétel Nagy Zoltán András pár éve olvasható érdekes, közérthető és számos tanulságos esetet is felsorakoztató kismonográfiája, ami kifejezetten a sportjog kriminális vetületeit elemzi[5]. Ez a könyv végre erőteljesen "sport specifikus", ám talán az ellenkező véglet jegyében számos olyan tágabb és közvetett összefüggést is érint (pl. az állatviadalok kapcsán az állatkínzást, a kerékpár- és motorversenyekkel összefüggésben a közlekedési bűncselekmények felvethetőségét, sőt például a kabalatárgyak utánzásának büntetőjogi problémáit is). amelyek talán elvonják a figyelmet az alapvetőbb, lényegesebb és közvetlenebbül kapcsolódó kérdésektől.
Fontosnak vélem ezért, hogy a valamelyest részletesebb elemzés előtt felvázoljam a büntetőjog általam legfontosabbnak, legjellemzőbbnek vélt kapcsolódási pontjait. A sportjog büntetőjogi vonatkozásai nézetem szerint a következő területeken biztosan megkerülhetetlenek:
- a sporttevékenység során vagy azzal összefüggésben bűncselekmény gyanúját keltő erőszakos sportolói magatartások értékelése, elsősorban sérülések okozása kapcsán;
- a sportrendezvények biztonsága (egyrészt a sportesemények nézői fizikai védelmének elmulasztásából adódó, másrészt egyes büntetőjogi értékelést igénylő erőszakos, valamint rasszista nézői megnyilvánulások problémája);
- a sporteredmények korrupt manipulálása, a sportfogadással kapcsolatos visszaélések;
- a sporteredmények teljesítmény-fokozó szerekkel történő befolyásolása.
A részletes, teljes körű vizsgálatra e tanulmány keretei között nincs módom, elengedhetetlennek látszik azonban mindegyik ponthoz néhány megjegyzés.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
