A közjegyzői kar tagjai furcsa levelet kaptak a karácsony előtti napokban. A furcsaság első eleme az, hogy a levél feladója a névtelenséget (kis nyelvbotlással: neveletlenséget) választotta. Még a bohózatokból ismert "egy jóakarója" kitételt sem biggyesztette oda levele aljára... Az aláírás nélkül érkező levelet általában szemétkosárba érdemes elhelyezni, de a blikkfangos cím (Akar Ön milliomos lenni? Vagy csak közjegyző maradni?) arra késztette a gyanútlan olvasókat, hogy közelebbről is megismerkedjenek a levél tartalmával. A levél tendenciózus és ostoba (bár humorosnak és vitriolosnak szánt) kérdéseket tartalmaz, melyek apropóját az igazságügy-miniszternek a közjegyzői kollokviumon elhangzott beszámolója szolgáltatta. Mint arra az eseményen jelen voltak nyilván emlékeznek, Dávid Ibolya többek között a mediáció magyarországi meghonosításának előkészületeiről beszélt.
Mi derül ki a kérdésekből? Csupa fontos és közérdeklődésre számító momentum. Pl. az, hogy a levél írója nem szereti az igazságügy-minisztert. Az, hogy nem szereti az MDF-t. Hogy nem szereti a Bibó szakkollégiumot vészelteket. Hogy nincs tisztában azzal, hogy a MOKK elnökét nem Völgyi Verának hívták. Elemi szinten sem rendelkezik realitásérzékkel, hiszen a kérdőíve szétküldése következményeiként a következő eshetőségeket tartja elképzelhetőnek; a) Röhögnek egy jót. b) Vérdíjat tűznek ki a fejemre, c) Bűnbakot keresnek és kirúgják. Fogalmazni sem tud igazán, mert a kérdései feltevése során tegező formát használ, de a válaszok kiértékelése során áttér a távolságtartó Önözésre. A furcsa levelet alighanem a direkt politizálás, a botránykeltés, a provokáció megjelenésének tekinthetjük. Sejteni sem lehet, hogy mindez kinek állhat érdekében; csak annyi a biztos, hogy egy anonimitást választó "rosszakarónk" keresett meg bennünket. A legszomorúbb az egészben az lenne, ha információit esetleg valamelyik kollégánktól kapta volna... De mindannyian reméljük, hogy nem így volt.
Közismert, hogy 2002 áprilisában Magyarországon országgyűlési képviselőválasztásokra kerül sor, ez azonban nem szolgálhat alapul arra, hogy bárki is politikai kampánya célcsoportjává tegyen bennünket. Magától értetődő, hogy a közjegyzői kar tagjai között egyaránt jelen vannak a legkülönbözőbb politikai meggyőződésűek. Ez idáig azonban mentesek maradtunk ennek a deklarálásától, hiszen bennünket a közös hivatás és az ebből fakadó szolidaritás köt össze. Amennyiben ezt valaki meg kívánja kérdőjelezni, mégpedig olyan alantas módon, mint a levél írója teszi, az akárhova is tartozzon - ártani kíván nekünk. Neked és nekem. Önnek és Önöknek mind, kedves kollégák. ■
Visszaugrás
