Az elmúlt években megkezdett és az új alapellátási orvosi ügyeleti rendszer bevezetését célzó átalakítás a befejezéséhez közeledik. A területi egyenlőtlenségektől független, egységes feltételekkel és minőségben igénybevehető rendszer bevezetésének folyamatáról és a korai tapasztalatokról szóló tanulmány ismerteti az átalakítás főbb mérföldköveit jelentő jogszabályok hatálybalépésével kapcsolatos intézkedéseket, azok legfontosabb rendelkezéseit.
Az alapellátást, annak úgynevezett "kapuőri" szerepe miatt valóban az egészségügyi ellátás fundamentumának tekinthetjük. A háziorvosi ellátáshoz kapcsolódó feladatok ellátásáért való felelősségi kör azonban jelentősen módosult az önkormányzatok számára. Az elmúlt években Magyarországon megkezdett, és az új alapellátási orvosi ügyeleti rendszer bevezetését célzó átalakítások az egészségügyi ellátás strukturális átalakulását célozzák, melynek során az önkormányzati és állami hatóságok közötti feladatmegosztás alapjaiban változik meg. Ezt az átalakulást a 2022. évi LXXIII. törvény hatálybalépése jelenti, amely az egészségügyi alapellátási rendszert újradefiniálja és szabályozza. A jogszabály az egészségügyi ellátórendszer megújításával kapcsolatos szabályokat tartalmaz, tovább szűkítve a települési önkormányzatok által ellátott feladatok körét. A módosítás - egyebek mellett - állami hatáskörbe telepíti az egészségügyi alapellátási praxiskörzetek kialakítását, az ügyeleti rendszer működtetését és a védőnői szolgálat fenntartását. Az állam tehát belép a települési önkormányzatok mellé az egészségügyi alapellátás megszervezésébe, célul tűzve ki a kiszámítható, állandó helyen elérhető orvosi ügyeleti ellátás biztosítását, valamint az Országos Mentőszolgálat szerepének erősítését az országos ügyeleti ellátásban.
Az egészségügyi alapellátásról szóló 2015. évi CXXIII. törvény alapján a háziorvosi és a házi gyermekorvosi ügyeleti ellátásról való gondoskodás a jövőben - a főváros kivételével - az állam feladata lesz, melyet a mentőszolgálat útján lát majd el. A települési önkormányzatok csupán az alapellátáshoz kapcsolódó fogorvosi ügyeleti ellátás megszervezéséről kötelesek gondoskodni, a háziorvosi és a házi gyermekorvosi ügyeleti ellátás biztosítása a fővárosi kerületi önkormányzatok feladata marad. Az egészségügyi ellátórendszer megújításával kapcsolatos rendelkezések módosítása komplex kihívásokat jelent mind az ügyeleti szolgáltatást igénybe vevők, mind a települési önkormányzatok vezetői számára. A tanulmány igyekszik összefoglalni az új rendszer indulásával kapcsolatos főbb állomásokat és tapasztalatokat.
Az egészségügyi alapellátás több speciális területi problémával küzd. Ezek közé tartozik a háziorvosok elöregedése és a praxisjog-értékesítés nehézségei. Ez általában a közlekedésileg elzárt és alacsony presztízsű területeken jelent problémát és a kis- és aprófalvas térségeket érinti elsődlegesen, ahol több település is tartozik egy adott praxishoz.[1]
Az Egészségügyi Alapellátás Megerősítésének Koncepciója címmel az egészségügyért felelős államtitkárság által 2015 áprilisában készült egy stratégiai dokumentum, amely tartalmazta a főbb célokat, indokokat és bemutatta az erre irányuló átalakítás eszközrendszerét. Mindennek előzménye volt, hogy a kormány az 1039/2015. (II. 10.) Korm. határozattal elfogadta az "Egészséges Magyarország 2014-2020" egészségügyi ágazati stratégiát, melyben kormányzati prioritásként került rögzítésre az egészségügyi alapellátás új alapokra helyezése. Miután a kormány az egészségügyi alapellátási rendszer felülvizsgálatáról és az azzal összefüggő feladatokról szóló 1711/2014. (XII. 5.) Korm. határozattal felhívta az emberi erőforrások miniszterét, hogy a fenti területen tegyen javaslatot az átalakítás irányaira, a hivatkozott kormányhatározatban szereplő feladat teljesítése érdekében az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Belügyminisztérium és a Nemzetgazdasági Minisztérium közreműködésében történt meg az önkormányzat alapellátással kapcsolatos feladatainak, továbbá az ahhoz tartozó költségvetési feltételeknek az áttekintése. A stratégiai dokumentum megállapításait SWOT-analízisen alapuló helyzetelemzés támasztotta alá, végső következtetései között kiemelendő megállapítás volt, hogy az alapellátás reformjára több oldalról is sürgető szükség van. Közöttük főként a következő tényezők sorolhatók fel a lakosság egészségügyi helyzetére és az alapellátás helyzetére, illetve jövőjére nézve:
- a magyar lakosság népegészségügyi mutatói rendkívül rosszak nemzetközi összehasonlításban;
- a magyar lakosság egészségtudatossága, egészségismerete gyenge;
- a háziorvosi szolgálatok adják a magyar alapellátás gerincét;
- a szolgálatok 1/3-a az adott településen egyedüli ellátóként működik;
- a háziorvosok közül akár mintegy 3500-4000 fő természetes lecserélődése is elképzelhető az elkövetkező tíz évben.
- 15/16 -
A helyzetértékelés az egészségügyi alapellátásnak az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 152. § (1) bekezdése szerinti ellátási formái ("az alapellátás pillérei") szerinti elemzéseket tartalmazta, amely a vízió és jövőkép megfogalmazásához jelentett kiindulási alapot.
Az átalakítás és fejlesztés fő irányát jelentő alapvetésként megfogalmazta a dokumentum, hogy bár az alapellátás továbbra is az önkormányzatok kötelező feladata marad, de az állam nagyobb szerepet vállaljon annak működtetésében, feltételrendszerének biztosításában, javításában. Kívánatos, hogy az alapellátás komplex feladatrendszerének szabályai önálló törvényben kerüljenek meghatározásra, fogalmazta meg a dokumentum.[2]
Már jóval korábban, egy 2010 novemberében kiadott vitairat alapján elkészült egy szakmai koncepció az ún. "újjáélesztett egészségügy"-ről. A Semmelweis Tervben (a továbbiakban: terv) megfogalmazott koncepció - szervesen kapcsolódva az Új Széchenyi Tervhez - az egészségügy válságból való kilábalása és újjáépítése érdekében a forrásbevonást és a nagyobb állami felelősségvállalást helyezte a fókuszba.[3] A tervben megfogalmazott célok egybehangzóak a megvalósuló új ügyeleti rendszerrel szemben támasztott követelményekkel. A terv 31. pontjában szereplő megfogalmazás szerint kívánatos a sürgősségi ellátás, mentőszolgálat, ügyeleti ellátás és betegszállítás területén az egységesség kialakítása: a sürgősségi ellátásban az "egy kapus" modell megvalósítása indokolt a prehospitális és az intézményi szakban egyaránt. Így meg kell szervezni az Országos Mentőszolgálathoz (OMSZ) centralizált egységes diszpécseri és az ehhez kapcsolt ügyeleti rendszert, illetve a megfelelő szintű sürgősségi osztály kialakítását minden aktív ellátást végző kórházban. Alapvető cél, hogy a kritikus megbetegedések és sérülések szakmailag meghatározott időablakai az ország egész területén betarthatók legyenek. Az egyes progresszivitási szintek szakmai tartalmára nézve a tervben megkülönböztetett kritériumrendszer vonatkozik a háziorvosi, a városi és kistérségi szintekre.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
