Elsősorban külön jogszabályokon, esetleg a Munka Törvénykönyvén alapuló, meghatározott állami munkáltatók részére történő, munkaviszony jellegű rendszeres munkavégzés esetében a munkavégzőt ún. tizenharmadik havi külön juttatás illeti meg 1992. július 1. napjától.
Kezdetben például a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény 68. §-a értelmében a közalkalmazott minden esztendőben tizenharmadik havi illetményre volt jogosult, amennyiben az adott évben legalább hat hónapot elérő közalkalmazotti jogviszonyban töltött idővel rendelkezett. Ez a juttatás arra való tekintet nélkül járt, hogy ténylegesen végzett-e munkát vagy sem a közalkalmazott (BH 1994/6/350).
1994. évtől - mint tárgyévtől - kezdődően új szabályozás lépett hatályba. Ez tartalmilag főleg azt a változtatást foglalta magában, ami meghatározott kivételektől eltekintve kizárta a jogviszony szünetelése idejének figyelembevételét [Kjt. az 1993. évi C. törvénnyel megállapított 68. § (1)-(3) bekezdés].
A külön juttatás a tárgyévet követően általában januárban vált esedékessé, annak összege a tárgyév december havi illetmény összegével egyezett meg. Ettől eltérően, ha a jogviszony évközben megszűnt, az előző szabályok szerint járó juttatást - a megszűnéskori illetmény alapulvételével - kellett kifizetni, feltéve, hogy azt a jogosult írásban kérte. Ennek megfelelően történt meg a 2002. év alapján járó 13. havi juttatás kifizetése 2003 januárjában.
E jogszabályok 2004. február 1-jén hatályukat vesztették és azok helyébe a 2003. évi XCV. törvény 30. §-ában foglalt, 2003. november 24-én kihirdetett, 2004. február 1. napjától hatályos új szabályozás lépett. Ennek értelmében a közalkalmazott minden naptári évben - külön juttatásként - egyhavi illetményére jogosult, amennyiben január 1-jén közalkalmazotti jogviszonyban áll. A kifizetésről általában január 16-án kellett rendelkezni. A juttatás mértékének alapja a január hónapra irányadó illetmény volt. Az új törvény alapján
- a juttatás az év január 1-jén jogviszonyban állót a kifizetés évére illette meg, tekintet nélkül arra, hogy ezt megelőzően vagy követően jogviszonya fennállt-e vagy sem, és ebből következően
- a január 1-jén jogviszonyban nem álló a juttatásra nem szerzett jogot.
Amennyire az e törvény kihirdetésével összefüggő jogalkalmazói magatartás megítélhető, a munkáltatók kétféleképpen jártak el. Egyik részük 2003. évre a korábbi jogszabály alapján járó külön juttatást 2004 januárban kifizette, hiszen ekkor még a korábbi törvény volt hatályban. Ugyanakkor e munkáltatók 2004. februárban 2004. évre az új törvény alapján külön juttatást általában nem fizettek, hanem legközelebb csak 2005 januárban.
A munkáltatók másik része 2004. január havában a korábbi törvény alapján legfeljebb csak a külön juttatás 1/12-ed részét fizette ki. Erre utal az Alkotmánybíróság a továbbiakban hivatkozott határozata indokolásának 4. pontja, amely szerint "arra lehet következtetni, hogy a február 1-jéig hatályban volt szabályok alapján csak a külön juttatás időarányos (a 2004 január hónapra eső) 1/12-ed részét fizették ki általában a foglalkoztatók". Hogy ezen felül történt-e és mennyiben további fizetés az új jogszabály alapján 2004 februárban, arra nézve nem áll rendelkezésre adat.
Az előbbi szabályokat a 2004. december 27-én kihirdetett és 2005. január 1-jén hatályba lépett 2004. évi CXXXV. törvény tartalmilag annyiban egészítette ki, hogy a minden naptári évben esedékes, egyhavi illetménynek megfelelő összegű külön juttatás nem jár, ha a közalkalmazott jogviszonya 30 napnál hosszabb fizetés nélküli szabadság, illetve gyermekgondozási segélyben/díjban részesülés miatt szünetelt. A juttatás kifizetéséről továbbra is általában január 16-án kellett rendelkezni. Ennek megfelelően történt meg 2005 januárban a külön juttatás kifizetése a 2005. január 1-jén közalkalmazotti jogviszonyban állók részére.
Ezt követően hozta meg az Alkotmánybíróság 32/2005. (IX. 15.) AB számú határozatát, amellyel a tizenharmadik havi juttatásról szóló meghatározott rendelkezéseket, különösen a január 1-jei jogviszonyban állást jogosultsági alapfeltételként meghatározó szabályt, önkényességük, alkotmányellenességük miatt megsemmisítette. Megállapította az AB, hogy a korábbi rendelkezések és a 2004. február 1-jét követően hatályba lépett szabályok együttes hatásaként - a tizenharmadik havi juttatás ún. "0." havi fizetéssé átalakítása következtében - a 2004. évre eső juttatástól elestek azok, akiknek jogviszonya 2004. december 31-ig bármely okból megszűnt. Ezért az AB a Kjt. 68. §-át is a következő szöveggel tartotta hatályban: "A közalkalmazott minden naptári évben - külön juttatásként - egyhavi illetményre jogosult. A juttatás kifizetéséről január 16-án - amennyiben ez szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az ezt követő első munkanapon - kell rendelkezni. A juttatás mértékének alapja a január hónapra irányadó illetmény."
Az Alkotmánybíróság tehát megsemmisítette, illetve mellőzte az olyan szabályozást, amely szerint a tizenharmadik havi juttatás január 1-jén, az évre előre járt és ennek hiányában arra nem keletkezett igény.
A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás három éves kereteiről szóló törvény végrehajtása tárgyában elfogadott - 2005. november 11-én kihirdetett, általában 2006. január 1-jétől hatályos - 2005. évi CXVIII. törvény egyebek között ismételten újra megállapította a Kjt. 68. §-ában foglalt rendelkezést. A törvénynek a miniszteri indokolásból kitűnő koncepciója szerint: "a 34. § az érintett jogállási törvények módosításával visszaállítja a tizenharmadik havi illetmény eredeti funkcióját (a köz szolgálatában végzett tevékenység elismeréseként, a tárgyévben jogviszonyban töltött idő arányában, a tárgyévet követő évben történő utólagos kifizetés), emellett valamennyi jogviszony tekintetében egységesíti a juttatás szabályrendszerét".
Eszerint a köztisztviselő tizenharmadik havi illetményre jogosult, ha a tárgyévben tizenkét hónap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik. A tizenharmadik havi illetmény időarányosan jár, ha a köztisztviselő a tárgyévben legalább háromhavi közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik. Fenntartja a törvény - tartalmi módosítással - azt a korábbi szabályt, hogy a jogviszony szünetelésének időtartama általában nem, hanem csak a törvényben meghatározott esetekben vehető figyelembe. Az összegszerűség szempontjából a tárgyév december havi illetmény az irányadó, illetve nem teljes év esetén az utolsó munkában töltött napon megállapított illetmény.
E szabályozás alapján a tizenharmadik havi juttatásra való jogosultság 2006. évre nézve 2007 januárban, illetve a közalkalmazotti jogviszonynak az évben történő megszűnését követően elbírálható, és január 16-án, illetve az évben történt elbírálást követően az utolsó munkában töltött napon elszámolható és kifizethető.
A hatályos törvény azonban kitér a tizenharmadik havi juttatásra való jogosultsággal összefüggő egyes kérdéseknek 2005., illetve 2004. év tekintetében történő szabályozására is. A következőkben ennek szabályait tekintjük át.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
