A hitelezőnek a felszámolás kezdő időpontját követően a jogvédelmi lehetőségei meglehetősen korlátozottnak mondhatóak. Bár a jogszabályok látszólag megannyi lehetőséget biztosítanak, de ezek vagy rendkívül komplex bizonyítási kötelezettséget raknak a hitelező vállára (lásd az 1991. évi XLIX. törvény, Cstv. 40. § és 54. §-ait) vagy egyébként csak feltételesen igénybe vehetőek [Cstv. 33/A. § (1) bek., 63. § (2) bekezdése és 63/A. § (2) bekezdése]. Másrészt az is megjegyzendő, hogy az egyes jogorvoslati lehetőségek igénybevételéhez a hitelezőnek szüksége van elegendő információra ahhoz, hogy a megfelelő jogorvoslat igénybevételét és eredményességének valószínűségét megítélhesse. Ezen információkat pedig az esetek túlnyomó többségében - tapasztalataim szerint - a felszámolótól lehet beszerezni (a Cstv. 31. §-ból is következően), aki viszont ezek átadására nem mindig hajlandó. Ezen felszámolói magatartást sajnálatos módon a Cstv. 5. § körül kialakult bírósági gyakorlat nagyban segíti (lásd ÍH 2012.95., Fővárosi Ítélőtábla 12. Fpkf. 44.436/2011/2., Szegedi Ítélőtábla Fpkf. I. 30.020/2004/2. sz. és az Fpkf. I. 30.489/2004. sz. döntéseit, BH 1997.412.).
A fentiekre tekintettel a felszámolási eljárás során kiemelt jelentősége van a hitelező számára a Cstv. 51. §-ában szabályozott kifogásnak (a továbbiakban: kifogás). A felszámolási kifogással történő igényérvényesítéssel szemben tudatosan, ill. nem tudatosan azonban a felszámolók és a bíróságok több akadályt is "gördítenek". Jelen tanulmányban kizárólag a Cstv. 51. §-ban szabályozott jogorvoslati eszközt és annak gyakorlati igénybevételi nehézségeit fogom ismertetni (A bírósági döntéseket Juhász László: A magyar fizetésképtelenségi jog kézikönyve. II. kötet. Novotni Kiadó. 2012. c. munkájából, a HVG-ORAC Kiadó Jogtudor programjából, a Wolters Kluwer Ügyvéd Jogtárból és a http://www.lb.hu/hu/fizkepugy c. honlapon rendelkezésre álló esetekből merítettem).
- 14/15 -
A kifogás jogszabályi környezetét a Cstv. 51. §-a jelenti. Eszerint a "felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül a sérelmet szenvedett fél, valamint a hitelezői választmány, a hitelezői képviselő a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet. Az adós nevében kifogást a 8. § (1) bekezdésében meghatározott szervek képviselője nyújthat be."
A kifogást a hitelező benyújthatja önállóan vagy a hitelezői választmány, ill. hitelezői képviselő által is, de akár hitelezői képviselőként, sőt akkor is, ha még nincs is nyilvántartásba véve a felszámoló által, mint hitelezői igénnyel rendelkező hitelező, de jogvédelmi érdeke mégis bizonyíthatóan fennáll (ezzel kapcsolatban lásd: ÍH 2015.41. sz. döntést és a Pécsi Ítélőtábla Fpkhf. IV. 40 289/2014/2. sz. döntését). Az a hitelező, akinek követelése már megtérült, nem jogosult kifogás előterjesztésére (Szegedi Ítélőtábla Fpkhf. I. 30.418/2006.). Harmadik személy (például a felszámolási pályázaton részt vevő ajánlattevő BDT 2006.1311.) részéről benyújtott kifogás esetében azonban a bíróságok szigorúan vizsgálják a közvetlen (anyagi) jogi érdek fennállását (Szegedi Ítélőtábla Fpkf. I. 30.212/2014., lásd például az adós tagja által benyújtott kifogással kapcsolatban a "létező jogi érdek" követelményét, Pécsi Ítélőtábla Fpkhf. IV. 40.289/2014/2. sz. döntését és a BDT 2009.2031. sz. döntést), tehát azt, hogy a kifogás előterjesztője a döntés által a felszámolás alatt jogot szerezhet vagy kötelezettségtől szabadulhat (BDT 2006.1455.). Erre tekintettel elképzelhető, hogy a Cstv. 28. § (2) bekezdésének f) pontja szerinti 40 napos határidőről lecsúszó, de a 180 napos jogvesztő határidőben igényét bejelentő hitelező számára a bíróság nem lát lehetőséget a kifogás előterjesztésére a kereshetőségi jog hiánya miatt, ha a felszámolási vagyonra és a határidőben bejelentett hitelezői igényekre tekintettel a kifogásoló hitelező felszámolási eljárásbeli helyzetét a kifogás eredményessége esetén sem érintené érdemben. A joggyakorlat "sokszínűségére" jellemző ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság Gfv. X. 30.442/2010/7. sz. döntése, miszerint a hitelező kifogásolási joga abban az esetben is megalapozott lehet, ha az adósnak nincs semmilyen vagyontárgya, melyből egyáltalán kielégítést kaphatna a hitelező. E döntés értelmében ugyanis a potenciális érdeksérelem is elegendő, mivel a "felszámolási eljárás további menetében, továbbá egy esetleges vagyonrendezési eljárásban történhetnek olyan események, amelyek a hitelező érdeksérelmét - utólag - közvetlenné tehetik (pl. az adósnak a kielégítésre lehetőségét nyújtó újabb vagyontárgya válik ismertté)."
A másodfokú eljárásban azonban a fellebbezésre jogosultak köre korlátozott, és a közvetlen jogi érdekkel rendelkező harmadik személy vagy bejelentett és visszaigazolt hitelezői igénnyel rendelkező is csak abban az esetben fellebbezhet, ha a kifogást ő terjesztette be [Cstv. 51. § (4) bek., BH 2007.345.]. A felszámoló azonban nem minősül harmadik személynek, őt az adós képviselőjének kell tekinteni (Fpkf. VII. 30.037/2015/4.).
A gyakorlati problémák túlnyomórészt nem a kifogás benyújtójának személyével, hanem sokkal inkább a jogorvoslati határidővel és a jogorvoslattal érintett felszámolói intézkedéssel, ill. mulasztással, mint a kifogás tárgyával kapcsolatban merülnek fel, melyekre a további fejezetekben részletesen ki fogok térni.
A kifogást a felszámolást elrendelő bíróságon kell előterjeszteni, e jogorvoslat illetékköteles [1990. évi XCIII. törvény 43. § (8) bek.]. A törvény értelmében a bíróság a kifogás felől soron kívül, de legfeljebb 30 napon belül határoz. Azon túlmenően, hogy ezt az illuzórikus határidőt a bíróságok a számomra ismert esetek tanúsága szerint nem képesek betartani, maga a törvény biztosít két határidőt - haladéktalan és 30 napos - a bíróság részére, továbbá a 30 napos határidő meghosszabbodására is lehetőséget ad, ha a kifogásban foglaltakkal kapcsolatban bizonyítási eljárás lefolytatása szükséges [Cstv. 51. § (2) bek.].
A törvény kötelezi (!) az eljáró bíróságot a kifogással érintett intézkedés végrehajtásának felfüggesztésére (mely bírósági döntés ellen nincs külön jogorvoslati lehetőség), amennyiben a kifogás elbírálása során bizonyítás felvétele válik szükségessé, azaz a kifogásról hozandó bírósági döntés meghozatala előreláthatólag elhúzódik. Ez ideiglenesen például vagyonfelosztás esetén segíthet a jogszerűtlenséget tapasztaló hitelezőnek, de mulasztás esetén (például a vagyontárgy nem értékesítése, tájékoztatás meg nem adása, közbenső mérleg meg nem küldése) sajnos nem jöhet szóba.
A kifogásról szóló bírósági döntés vonatkozásában az eljáró bíróság rendelkezési lehetőségei - ennek következtében a kifogásban előterjesztett kérelmek is - a törvény értelmében [Cstv. 51. § (3) bek.] korlátozottak (4 eset). Az eljáró bíróság:
1. az alaptalan kifogást elutasítja,
2. a megalapozott kifogás esetén pedig:
2.1. a felszámoló intézkedését megsemmisíti és az eredeti állapotot helyreállítja,
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
