Az egyezségre, mint a felek közötti vita rendezésére szolgáló megállapodásra mind a polgári törvénykönyv, mind a polgári perrendtartás tartalmaz rendelkezéseket, emellett pedig más jogszabályok is szabályozzák e jogintézményt, így például az 1991. évi IL. törvény, illetve a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló 1996. évi XXV. törvény.
A csőd-, felszámolási és adósságrendezési eljárás során kötött egyezség jogi természetének, fő jellemzőinek megállapítása érdekében indokolt elsődlegesen a polgári törvénykönyv és a polgári perrendtartás rendelkezéseit áttekinteni.
A Ptk. 240. §-ának (3) bekezdése szerint a szerződést egyezséggel is lehet módosítani. Egyezség esetén a felek a szerződésből eredő vitát vagy bizonytalan kérdéseket közös megegyezéssel úgy rendezik, hogy kölcsönösen engednek egymásnak. A Pp. 148. §-ának
(1) bekezdése értelmében a bíróság a per bármelyik szakában megkísérelheti, hogy a felek a jogvitát vagy a vitás kérdések egy részét egyezséggel rendezzék, míg a (2) bekezdés alapján, ...ha az egyezség megfelel a jogszabályoknak, a bíróság azt végzéssel jóváhagyja, ellenkező esetben pedig a jóváhagyást megtagadja, és az eljárást folytatja. [Ezen idézett rendelkezés korábban a "felek méltányos érdekeinek" vizsgálatát is előírta a bíróság számára, az 1995. évi LX. törvény 31. §-ának (3) bekezdése azonban ezen szövegrészt hatályon kívül helyezte.]
A jogirodalomban kifejtett álláspontok, törvényi kommentárok alapján az anyagi jogi és eljárási jogi azonos megnevezésű jogintézmények közötti azonosságot a felek megállapodása, a jogvita rendezésére irányuló egybehangzó akaratnyilvánítása jelenti.
A perbeli egyezségnek ugyanakkor nem fogalmi eleme a kölcsönös engedmény, a bírósági egyezség így szélesebb lehetőségeket ölel fel, megkötésére tágabb körben kerülhet sor. Nemcsak akkor köthető, ha a felek kölcsönösen engednek egymásnak, hanem a perben az alperes vállalhatja az egyezség keretében a teljes kereseti követelés kiegyenlítését is.
A perbeli egyezség a bíróság jóváhagyó végzésével jön létre, a jogerős végzéssel jóváhagyott egyezségnek a jogerős ítélettel azonos a hatálya. A bíróság az idézett rendelkezés alapján az egyezséget akkor hagyhatja jóvá, ha az megfelel a jogszabályoknak. A perbeli egyezség csak bírósági ellenőrzés mellett jöhet létre, hatályossága a bíróság jóváhagyásától függ. Ennek feltételét a bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia, tehát azt, hogy a megállapodás nem sérti-e az anyagi jog, vagy az eljárási jog szabályait. Ezzel szemben a polgári jogi egyezség a felek kölcsönös egybehangzó akaratnyilvánításával létrejön.
A bírói egyezséget a sérelmet szenvedő fél a szerződésekre irányadó általános szabályok szerint megtámadhatja, de az eljárási jogi szabályok szerint is élhet jogorvoslattal (fellebbezés, perújítás).
A jogintézmény áttekintése során kiemelést érdemel, hogy a polgári jogi egyezség a Polgári törvénykönyv miniszteri indokolása szerint nemcsak a kötelmi jog intézménye, hanem bármilyen követelésnél alkalmazható, a felek ennek révén nemcsak kötelmi jogi, hanem más (például dologi jogi, öröklési jogi) viszonyaikat is rendezhetik. Ezen megállapítás helytálló a bírói egyezségre, és azzal, hogy a perbeli egyezség megkötésével a felek nemcsak a perbe vitt anyagi jogaik felett rendelkeznek, hanem egyben kifejezésre juttatják ítéleti döntés mellőzésére vonatkozó akaratukat is. Perbeli egyezséget pedig a felek nóilván csak akkor köthetnek, ha a per tárgyáról rendelkezhetnek.
Az általános szabályok ismeretében kell áttekintenünk a csőd, felszámolás, adósságrendezés során kötött egyezségre vonatkozó rendelkezéseket,
A felszámolási eljárásról szóló 1986. évi 11. tvr. kizárólag a felszámolási eljárásról rendelkezett, a csődeljárás szabályait az 1992. január 1. napjával hatályba lépett 1991. évi IL. törvény II. fejezete állapította meg.
E törvény alapján a csődeljárás megindításáról rendelkező végzés közzétételének napjával kezdődött, és ezen időponttól automatikusan 90 nap fizetési haladék illette meg az adós gazdálkodó szervezetet a vele szemben esedékessé vált pénzkövetelések vonatkozásában. Az adós gazdálkodó szervezet 60 napon belül köteles volt egyezségi tárgyalást kitűzni, arra az általa készített, a fizetőképesség helyreállítására alkalmas program és egyezségi javaslat kézbesítésével hitelezőit meghívni. Az egyezség megkötéséhez a tárgyaláson megjelent valamennyi hitelező jóváhagyása szükséges volt, de nem terjedt ki az egyezségi tárgyalásról távol maradt hitelezőkre. Velük szemben a törvény annyi korlátozást tartalmazott, hogy a csődeljárást befejezetté nyilvánító végzés közzétételétől számított 90 napon belül nem kezdeményezhettek az adóssal szemben felszámolási eljárást. A bíróság az adós gazdálkodó szervezet által megküldött egyezségi megállapodás és tárgyalási jegyzőkönyv alapján, ha az egyezség a törvényben foglalt feltételeknek megfelelt, az eljárást végzéssel befejezetté nyilvánította, ellenkező esetben a befejezetté nyilvánítást megtagadta.
Az 1993. szeptember 2. napjától hatályos, 1993. évi LXXX. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény lényegesen módosította a csődeljárás szabályait. Megszűnt a kötelező csődbejelentés, a csődeljárás kezdő időpontjaként pedig az adós kérelmének bírósághoz érkezésének napját jelöli meg a jogszabály. Az adós gazdálkodó szervezetet a törvénymódosítás alapján nem automatikusan illeti meg a fizetési haladék, hanem csak akkor, ha az eljárás kezdő időpontjától számított 15 napon belül megtartott tárgyaláson az ehhez szükséges hitelezői egyetértést megkapja. Ebben az esetben a bíróság nem csődeljárás megindításáról rendelkező, hanem fizetési haladékot tartalmazó végzést tesz közzé.
Az adós a fizetési haladék 90 napos időtartama alatt a korábbi szabályozás szerint egyezségi tárgyalást köteles kitűzni, és arra a vagyonfelügyelőt, hitelezőt, a fizetőképesség helyreállítását vagy megőrzését célzó program, egyezségi javaslat kézbesítésével meghívni. Ugyanakkor az egyezség megkötéséhez elegendő a 9. § (4) bekezdése szerinti arányt képviselő hitelezők egyetértése (lejárt hitelezői követelések jogosultjainak több mint a felének, le nem járt hitelezői követelések jogosultjainak több mint egynegyedének egyetértése, feltéve, ha ezeknek a hitelezőknek az összes követelése eléri az adós mérlegben szereplő összes hitelezői követelésének kétharmadát), s így az egyezség kiterjed azokra az egyezségkötésre jogosult hitelezőkre is, akik az egyezséghez nem járultak hozzá, vagy szabályszerű értesítésük ellenére az egyezség megkötésében nem vettek részt (kényszeregyezség).
Az egyezséget a vagyonfelügyelő hagyja jóvá, a bíróság pedig, ha az megfelel a törvényben foglaltaknak, végzéssel a csődeljárást befejezettnek nyilvánítja.
A Cstv. 1997. augusztus 6. napjával az 1997. évi XXVII. törvény módosítása kisebb részletszabályoktól eltekintve a fentieket nem érintette.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
