Az iskolai agresszió, mely számos formában[1] manifesztálódhat, "emberemlékezet" óta létező jelenség, mely az aktuális társadalmi lelkiismeret, kriminalisztikai szenzitivitás visszatükrözése szerint periodikusan került és kerül felismerésre, megelőzésre, kezelésre az indikáció célja szerint mérlegelve, több-kevesebb sikerrel. E kérdéskörben a felismerés-megelőzés-kezelés "kombó" szükségszerű hármasságot jelent. Jelen írás idején úgy tűnik, az a bizonyos "kevesebb siker" lett dominánsabb. Vajon mi lehet ennek az oka?
Keressük az okokat, hiszen mindig is voltak a nevelési-oktatási intézmények látóterében olyan eszközök, melyek segítséget nyújthattak az iskolai agresszió felismeréséhez, megelőzéséhez vagy kezeléséhez. Az érintetti kör igen széles palettán mozog, hiszen ugyanúgy lehetnek az iskolai agresszió elszenvedői és/vagy háttérbe húzódó részesei diákok, szülők, pedagógusok, egyéb iskolai szakemberek, igazgatók, igazgatóhelyettesek. Az ok mögött gyakran az "elsorvadt emlékezet", a ráhagyó, tanult tehetetlenség vagy éppen egy szokásjogon alapuló koncepció húzódik meg. Az okok kiderítése természetesen fontos a megfelelő eszköz felderítéséhez, újjáélesztéséhez, kidolgozásához, de az oknál mégis fontosabb a megfelelő lépések megtétele. Ezeket tekintjük át az alábbiakban.
A kerekasztalt kezdeményező szervezetek 2020 nyarán határozták el, hogy közösen alakítják ki projektjüket, röviddel azután, hogy az Országos Mediációs Egyesület (a továbbiakban: OME) éppen az iskolai konfliktusokkal foglalkozott éves konferenciáján. Így alakult ki a Kerekasztal az Iskolai Biztonságért (továbbiakban: KERIB)[2] szakmai szervezetek szövetsége, melynek tagja az OME is. Létrejöttének célja, hogy a nevelési-oktatási intézményekben egyre súlyosabb mértékben és különböző formákban megjelenő agresszió valamennyi formája ellen békés alternatívákat adjon az érintettek számára.[3] Ebben megjelenik a korábban említett felismerés-megelőzés-kezelés kombó, mert e közösség mintegy gyakorlati protokollként a kezdettől a megoldásokig látja célravezetőnek az iskolai agresszió professzionális kezelésének folyamatát. A KERIB tehát azért szerveződött, hogy minél hatékonyabb megelőzési, kezelési módszerek és a mögötte lévő tudásanyag átadásával elősegítse a gyakran szélsőségesen erőszakos helyzetek megelőzését, kezelését, illetve minimalizálását.[4] A KERIB weboldalán[5] részletesen megtalálhatók az egyes szervezeti tagjai által nyújtott programok, szolgáltatások, módszerek.[6] Az OME többek között a mediáció, a konfliktuskezelés, a resztoratív konfliktuskezelés, valamint az esetmegbeszélés, tanácsadás, mentorálás, kutatás szolgáltatási vonalat képviseli e közösségben. Az elmélet és gyakorlat minél gyorsabb ötvözése érdekében, vagyis a triász gyakorlatba plántálásának elősegítése céljából a kezdeményező szervezetek (köztük az OME is) kiindulásként a KERIB tagjainak részvételével egy háromrészes rendezvénysorozatot terveztek meg, három egymásra épülő eseménnyel online platformon,[7] melynek technikai lebonyolítását az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar részt vevő kutatói, szakemberei vállal-
- 7/8 -
ták magukra. Mindhárom alkalom tartalmazott előadás és műhelymunka egységeket. A műhelyeken keresztül lehetőség volt arra, hogy a rendezvény résztvevői gyakorlati ismereteket kaphassanak a KERIB egy-egy szervezete által képviselt iskolai agresszió témaköréhez kapcsolódó programról, szolgáltatásról, módszerről, gyakorlati példákon keresztül.
Az OME részt vett e három önálló alkalomból álló, de összefüggő online rendezvénysorozaton. Az OME-nak - a KERIB valamennyi alapelvével[8] összhangban - e területre vonatkozó céljai között szerepel a békés közeg megteremtésében való közreműködés, amelyben a gyerekek legjobb érdekeit figyelembe véve előmozdítja a nevelési-oktatási közegben a bántalmazás (bullying), az intézményi körben megjelenő erőszak megelőzését és kezelését. Ennek érdekében a pedagógusok, tanulók, szülők, fenntartók, szakszolgálatok, civil szervezetek, szakszervezetek és azok tagjai vagy egyéb segítők és szakemberek önkéntességen alapuló összefogásban vesznek részt. Lényeges elv, hogy ennek érdekében minden résztvevő együttműködik abban, hogy saját egyesületi területéről elméletileg tudományosan megalapozott, saját gyakorlatában alkalmazott gyakorlati módszertani lehetőségeket nyújtson az eljárásai, szolgáltatásai iránt érdeklődőknek, az érintetteknek. Az OME mindenkivel együttműködik, aki e szervezet alapelveivel egyetért, valamint a saját maga által képviselt program, szolgáltatás, módszer tekintetében osztozik e közösség alapelveiben, így szorosan együttműködik valamennyi taggal, megosztja velük tapasztalatait, részt vesz a közös módszerek kidolgozásában, valamint közreműködik abban is, hogy ezeket a módszereket közösen szervezett szakmai fórumokon a lehető legszélesebb körben megismerhessék az érdeklődők, érintettek. A kerekasztal résztvevői elfogadják közösség ideológiai alapelveit,[9] amelyek között szerepel az autonóm személyiségek nevelése, az ebben való együttműködés.[10] A KERIB közösségének tagjaként kiállnak a bántalmazott egyének és csoportok védelmében (ugyanígy az egyetemes emberi jogok, a gyermekek jogai területén), valamint a véleménynyilvánítás szabadságának joga mellett (feltéve, hogy az tiszteletben tartja mások alapvető személyiségi jogait).
A szakmai fórumsorozat első alkalma fókuszában az iskolai agresszió felismerését elősegítő, az oktatásügyi konfliktuskezelő alternatívák, a gyermekvédelmi mediáció (a gyermekvédelem szolgáltatási rendszerének bekapcsolódása) állt, melynek részét képezi a mediáció, a resztoratív konfliktuskezelés, az esetmegbeszélés, a tanácsadás, a mentorálás kérdésének mint megoldási lehetőségek előrevetítése is, valamint e kérdések kutatása, tudományos feldolgozása.
Az OME előadásának első felében[12] a konfliktusok felismeréséhez nélkülözhetetlen kiindulópont: az iskolai viták típusainak feltérképezése került górcső alá, úgymint érdekviták, verekedés (nem verés), vagyis magatartási normák kölcsönös sérelme, verés, kirekesztés, mobbing, bullying (osztály normaszegése egy személlyel szemben), az osztályon belüli csoportok-klikkek, tanár egy diákkal szemben, tanár az osztállyal szemben, tanár-munkaközösség-tanári kar-vezetés (igazgató), intézmény-fenntartó-szülők-társintézmény relációban. E különböző jellegű és különböző szereplők között kialakuló konfliktusok, viszonyok nem függetlenek egymástól, egymást gerjesztve, erősítve alakítják ki azt a közeget, légkört, amelyben az erőszakig eszkalálódhatnak a mérgező kapcsolatok. Ezzel együtt az erőszakos, nem kívánatos cselekmények hatásainak feloldása, a közösség normáinak helyreállítása is a teljes iskolai közösség, az iskola polgárai összességének együttműködésével lehetséges. Ennek kulcseleme a megállapodások megerősítése időről időre, az egyedi, korábbi konszenzusok nem egyértelmű alkalmazása vagy azok alapján nem megfelelően értelmezett, betartott normák alapján létrejött ütközések feloldása megállapodásokon és jóvátételeken keresztül, aminek szintén meg kell felelnie az érintettek szükségleteinek. A mediáció módszertana, eljárása éppen az ilyen megállapodások létrejöttét segíti úgy, hogy azok összhangban legyenek az írott és íratlan szabályokkal, ahogy ez érvényesül a büntető igazságszolgáltatásban, ahol normaszegés történt vagy a polgári jogi területen, ahol a felek "egyenrangú" félként keresik a kölcsönösen elfogadható (szerződéses) megállapodásokat. Ezek az analógiák segíthetik az iskolai konfliktusok mediációs eszközökkel történő rendezését is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
