A múlt év az összegzések, elemzések, értékelések éve volt. Ahogy Paczolay Péter megfogalmazta bevezetőjében: az ünneplés "több héjú", hiszen 2009-ben nem csupán a 20 éves a Magyar Köztársaságot, hanem a Magyar Köztársaság ugyanennyi éves Alkotmánybíróságát is ünnepeltük. Az Országgyűlés 1989. november 23-án választotta meg a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának első öt tagját. A testület ezt a napot választotta, hogy ünnepélyes keretek között megünnepelje fennállásának 20. évfordulóját.
Ezt megelőzően azonban, 2009 októberének végén a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara és a Szegedi Ítélőtábla egy rendhagyó ünnepi konferenciát szervezett "Az Alkotmánybíróság és a "rendes" bíróságok - 20 év tapasztalatai" címmel.
1. Paczolay Péter az Alkotmánybíróság elnöke, a Politológiai Tanszék vezetője megnyitó beszédében a tudományos találkozó, beszélgetés alapjául szolgáló téma fundamentumát boncolgatta. Mint hangsúlyozta: a Magyar Köztársaságon túlmutat azon teoretikus problémakör, amely a sajátos európai modellt követő alkotmánybíróságok megjelenése okozott a hatalommegosztás rendszerében, az alkotmánybíróságok és a rendes bíróságok viszonylatába. A több ezer, több száz éves történelmi múltra visszatekintő bírói hatalmi ágon belül megjelent egy sajátos új képződmény, amely egy új "együttélési" formába kényszerítette a bírói hatalmi ágat.
A rendes bíróságok és az alkotmánybíróságok relációjába azonban nem csupán az "együttélési" problémákat kell egyedül felemlegetni, hanem e két testület együttes hatását, feladatát a parlamentarizmusra. A jelenlegi parlamentáris politikai rendszerekben gyakorlatilag az egyetlen komoly intézményes ellensúlya a politikai hatalmi blokknak, amely a törvényhozást, illetve a végrehajtást egységben tartja -hangsúlyozta az AB elnök. Tehát, folytatta, a hatalommegosztásnak azon klasszikus elmélete, amely az 1600-as évek végén kialakult, ahol a bírói hatalmi ágat még nem is említik, hanem csak a törvényhozó és a végrehajtó hatalom elválasztásának szükségességét, mint a zsarnokság megakadályozását, ez az eredeti értelme a hatalommegosztásnak elveszett, mert egyetlen hatalmi blokk uralja a törvényhozó és a végrehajtó hatalmi ágat és ezzel szemben praktikusan, igazából a bírói hatalom és az alkotmánybíróságok alkothatnak ellensúlyt.
A teoretikus fundamentumon túl, a rendes bíróságok és az Alkotmánybíróság "együttélésének" praktikus oldala is van. - tette hozzá Paczolay, bepillantást engedve a konferencia előadásainak tartalmába. Ezen témakörbe tartozik egyrészt speciálisan a Legfelsőbb Bíróságot és az Alkotmánybíróságot érintő problematika, mely a jogegységi határozatok felülvizsgálatát jelenti tulajdonképpen, illetve a bírósági szervezet egészére vonatkozó témák, melyeket a konferencia egyes előadásai boncolgatnak majd: a bírák és a bírósági szervezet, mint az alkotmánybírósági határozatok tárgya, konkrét normakontroll, alkotmányjogi panasz, közigazgatási bíráskodás, jogegységi határozat és az alkotmánykonform értelmezés, amely az élő jog doktrínájaként jelent meg az Alkotmánybíróság gyakorlatában. Végül, de nem utolsó sorban a témák közül nem mellőzhető azon speciális problémakör, melynek az információszabadsággal foglalkozik az Alkotmánybíróság ítélkezési gyakorlatának tükrében. - mondta Paczolay Péter.
2. Trócsányi László alkotmánybíró, az Alkotmányjogi tanszék vezetője a húsz éves Alkotmánybíróság tevékenységét három generációra tagolta előadásában, és e körben a rendes bíróságok és az Alkotmánybíróság viszonyát helyezte górcső alá, rendszerezte viszonyuk periodikusságát.
Véleménye szerint az Alkotmánybíróság kettős szerepet tölt be a "rendes bíróságokkal" való viszonyában: egyrészt védelmezője, a bírói hatalom függetlenségének őre, a bírósági szervezetrendszer függetlenségét érő alkotmányellenes jogszabályi "támadások" megakadályozója, ugyanakkor az Alkotmánybíróság egyben "kiszolgálója" is a rendes bíróságoknak, hiszen a rendes bíróságok alkotmánybírósági eljárást kezdeményezhetnek és a Legfelsőbb Bíróság elnöke alkotmányértelmezést kérhet.
Értékelése szerint az alkotmánybíráskodás első időszakában a rendes bíróságok részéről való óvatosság, távolságtartás legfőbb indoka az lehetett, hogy a rendes bíróságok távolabbról figyelték az Alkotmánybíróság munkáját, eldöntendő, hogy az Alkotmánybíróság a rendes bíróságok riválisa-e vagy sem, az Alkotmánybíróság veszélyezteti-e a Legfelsőbb Bíróságnak az egységes jogalkalmazást biztosító szerepét vagy sem, az Alkotmánybíróság nem kíván-e az igazságszolgáltatás csúcsszervévé válni. Noha
- 271/272 -
ekkoriban az alkotmánybíráskodás és a rendes bíráskodás viszonylatában kölcsönös fenntartások mutathatók ki, a sarokkövek letételére mégis ebben az időszakban került sor. Az Alkotmánybíróság az "élő jog" elméletének elfogadásával az 57/1991. (XI. 8.) AB határozatában (továbbiakban: Abh.), az ún. Jánosi ügyben hangsúlyozta, hogy a jogszabályok tartalmának meghatározásakor azok bírói értelmezésére, annak a bírói gyakorlatban való rögzülésére is figyelemmel van, ugyanakkor ezen határozatával egyidejűleg elismerte, hogy a jogszabályok értelmezése elsődlegesen a bíróságok feladata. Ebben az egyetlen esetben fordult elő, hogy az Alkotmánybíróság megpróbált az alkotmánybírósági törvénybe e névvel bekerült ún. alkotmányjogi panasznak - valójában konkrét ügy kapcsán elvégzett normakontrollnak - valamilyen jogorvoslati értelmezést adni, és ezért megsemmisített egy jogerős ítéletet.
A rendes bíróságok és az Alkotmánybíróság kapcsolatát elemezve Trócsányi László második legfontosabb etapként az alkotmányos követelmény bevezetéséről beszélt. Véleménye szerint ez is egyfajta üzenet volt a jogalkalmazók számára. Az Alkotmánybíróság elsőként a 38/1993. (VI. 11.) AB határozatban fejtette ki az alkotmányos követelmény funkcióját, jelezve, hogy a norma megsemmisítése helyett - a jogrendszer kímélete érdekében - alkotmányos követelményben határozza meg a jogszabály alkotmányos értelmezésének tartományát.
Az első generációs alkotmánybíráskodás időszaka alatt a bíróságok függetlenségével, feladat- és hatáskörével kapcsolatosan számos fontos döntés született. Ezek közül kiemelkedő fontosságúak azok, amelyek a bírósági vezetők kinevezésének rendszerével, a bírák kitüntetésével, a bírói önkormányzati szervek szerepével, az igazságügyi miniszter jogosítványaival, vagy az igazságügyi igazgatás kérdéskörével foglalkoztak.
Az Alkotmánybíróság döntésének következményeképpen alakult ki a közigazgatási bíráskodás rendszere, miután az Alkotmánybíróság a 32/1992. (XII. 22.) AB hatátozatban megállapította az Országgyűlés alkotmánysértő mulasztását. Ugyancsak az Alkotmánybíróság állapította meg a törvényességi óvás jogintézményének alkotmányellenességét is. [9/1992. (I. 30.) AB hat.] Az Alkotmánybíróság a bírói függetlenségnek, az államhatalmi ágak elválasztásának szélesebb értelmét határozta meg, amely a bírónak a bírói szervezeten belüli függetlenségére is kiterjed.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
