Az Európai Bíróság[1] sokak számára talán még mindig egy távoli, kissé misztikus szerepű intézménynek tűnik, ahol "ismeretlen erők", Magyarországon talán még sosem járt bírák is dönthetnek olyan ügyekben, amelyek hazánk számára ilyen vagy olyan okból nagyon is fontosak. Tény, hogy hazánknak az Európai Unióhoz való csatlakozásával az Európai Bíróság a magyar igazságügyi rendszer részévé vált, hiszen amennyiben egy magyar bíróság előtt a 2004. május 1-je óta már a magyar jogrendszer részét képező vagy legalábbis a magyar jog mellett szintén kötelezően alkalmazandó közösségi jog érvényességével vagy értelmezésével kapcsolatos kérdés merül fel, úgy e kérdés előzetes döntéshozatali eljárás keretében a luxembourgi székhelyű bírói fórum elé kerülhet vagy kerül[2], amelynek ítélete a feltett kérdésre adott válasz tekintetében az alapügy eldöntésénél kötni fogja a magyar bíróságot.
Az Európai Bíróság azonban magyar intézmény is abban az értelemben, hogy ott magyarok is dolgoznak (kb. 50-en), az ítéletek nagy része, és számos egyéb jogi dokumentum magyar nyelven is elkészül, és ha pl. egy magyar bíróság előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményez, akkor a magyar lesz az eljárás nyelve, és az ítélet is magyar nyelven lesz hiteles. Tanulmányomban röviden összefoglalom az elmúlt bő három évben Magyarországról, illetve Magyarországgal kapcsolatban Luxembourgba érkezett ügyeket, mégpedig a következő felosztásban: (i) előzetes döntéshozatali eljárások, (ii) közvetlen keresetek.
A magyar bíróságok az EK-Szerződés[3] 234. cikke szerinti előzetes döntéshozatali eljárással kerülhetnek munkakapcsolatba az Európai Bírósággal, és bíróságaink az elmúlt három évben 10 alkalommal éltek is e lehetőséggel. Az így érkezett ügyek közül 5 a helyi iparűzési adó, illetve 2 a regisztrációs adó közösségi joggal való összhangjának kérdését érinti (érintette), míg egy-egy ügy tárgya az ötágú vöröscsillag nagy nyilvánosság előtt történő használatának magyarországi tilalma, illetve egy fogyasztóvédelmi, valamint egy cégbírósági változásbejegyzési kérdés (volt). Ezen ügyek közül négy még mindig folyamatban van, három a helyi iparűzési adó, egy pedig az említett változásbejegyzési kérdés vonatkozásában. A többi ügyet vagy ítélettel, vagy végzéssel az Európai Bíróság már lezárta.
Kérdésként rögtön felmerülhet, hogy sok vagy kevés ez a tíz ügy? A velünk együtt csatlakozott 9 tagállamból a mai napig összesen 14 előzetes döntéshozatal iránti kérelem érkezett (5-5 Csehországból és Lengyelországból, 2 Litvániából, illetve 1-1 Szlovákiából és Észtországból). Jól látható tehát, hogy a 2004-ben csatlakozott tagállamok bíróságai közül eddig a magyar bíróságok a legaktívabbak, ami még akkor is igaz, ha figyelembe vesszük, hogy a Magyarországról érkezett ügyek fele a helyi iparűzési adó közösségi joggal való összhangjának kérdését érinti. 2006-ban egyébként Magyarországról 4, míg a hazánkkal nagyjából azonos népességű Portugáliából 3, Svédországból 2, Görögországból 14, Ausztriából 12, Belgiumból 17 ügy érkezett.
Magyarországról elsőként a Szombathelyi Városi Bíróság intézett kérdéseket[4] az Európai Bírósághoz még 2004 nyarán arról, hogy a Ptk. tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezései összhangban vannak-e egy fogyasztóvédelmi tárgyú közösségi irányelvvel[5]. És bár a luxembourgi székhelyű testület - hatáskörének hiányát megállapítva, mivel az alapügy tényállása Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozását megelőzően keletkezett - nem válaszolta meg a kérdéseket, a főtanácsnok indítványában utalást tett arra, hogy véleménye szerint a Ptk. vizsgált rendelkezései a közösségi joggal összeegyeztethetetlenek. És hogy mégsem volt hiábavaló a kérdéseket utaló szombathelyi bíró előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező lépése, arra misem jobb példa, minthogy a magyar jogalkotó - vélhetően a főtanácsnok említett véleményét meghallva - azóta megváltoztatta a Ptk. vonatkozó szabályait[6], összhangba hozva azokat a közösségi joggal.
A két következő magyar előzetes döntéshozatali kérelemmel[7] kapcsolatban - melyek a Fővárosi Bíróságról, illetve a Komárom-Esztergom Megyei Bíróságról érkeztek - a közösségi bírói fórum, ezúttal végzéssel, szintén a hatáskörének hiányát állapította meg. Az ötágú vöröscsillag nagy nyilvánosság előtt történő használata magyarországi tilalmának közösségi vagy uniós joggal való esetleges ellentétét firtató magyar bírói kérdéssel összefüggésben az Európai Bíróság megállapította, hogy az ügy semmilyen módon nem kapcsolódik a közösségi joghoz. A helyi iparűzési adó közösségi joggal való összhangjának megvizsgálására irányuló első előzetes döntéshozatali kérelemben feltett kérdéseket pedig - hasonlóan a Szombathelyi Városi Bíróságról érkezett, már említett kérdésekhez - azért nem válaszolta meg a közösségi bíróság, mert az alapügy tényállása még hazánknak az Európai Unióhoz történő csatlakozását megelőzően keletkezett.
Az itthon eddig talán legnagyobb visszhangot kiváltó két előzetes döntéshozatali ügy[8] a Hajdú-Bihar, illetve a Bács-Kiskun Megyei Bíróságról érkezett, a regisztrációs adó közösségi joggal való összhangjának kérdése vonatkozásában. Az Európai Bíróság - miután a két ügyet egyesítette - tavaly októberben meghozott ítéletében megállapította, hogy a magyar regisztrációs adó ellentétes a közösségi joggal, amennyiben az magasabb összegben terheli a Magyarországra valamely más uniós tagállamból behozott használt személygépkocsikat, mint a hazánkban már nyilvántartásba vett hasonló használt személygépkocsikat. Az ítélet értelmében - melynek időbeli hatályát a luxembourgi székhelyű testület a magyar Kormány kérése ellenére nem korlátozta - a közösségi joggal ellentétben beszedett többletadót vissza kell fizetni az adófizetőknek.
Ezen ügyek hatására - de még az ítélethozatal előtt - a magyar jogalkotó megváltoztatta a regisztrációs adó kiszámításának szabályait. Az Európai Bíróság ítéletére reagálva az Országgyűlés törvényt fogadott el a regisztrációs adó részleges visszatérítéséről.[9]
A Szegedi Ítélőtábláról érkezett Cartesio ügyben[10] felmerült kérdés az, hogy az EK-Szerződésnek a letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezéseivel ellentétben áll-e az a magyar jogi szabályozás vagy gyakorlat, amely megakadályozza azt, hogy egy magyar honosságú társaság - magyar honosságának megtartása mellett - az Európai Unió egy másik tagállamába helyezze át a székhelyét. Nem ez az első ilyen jellegű ügy Luxembourgban, az ún. Daily Mail[11] ügyben 1988-ban meghozott ítéletében az Európai Bíróság megállapította, hogy a közösségi jog - az akkori fejlettségi szintjén - nem biztosította a vállalkozások számára azt a jogot, hogy a bejegyzésük helye szerinti tagállamban meglévő honosságuk megtartása mellett székhelyüket egy másik tagállamba helyezhessék át. A kérdés az, hogy azóta fejlődött-e a közösségi jog annyit, hogy egy ilyen székhelyáthelyezés jogát is biztosítsa a vállalkozások számára.
Az ügyben az előzetes döntéshozatali kérelmet előterjesztő bírák arra is rákérdeznek, hogy Magyarországon a Legfelsőbb Bíróság vagy az ítélőtábla-e az a bírói fórum, akinek az EK-Szerződés 234. cikke értelmében kötelessége a közösségi jog értelmezése vonatkozásában az Európai Bírósághoz fordulni. E cikk értelmében ugyanis az alsóbb fokú bíróságok értelmezési probléma esetén az Európai Bírósághoz fordulhatnak, míg a végső fokon eljáró bíróságok ilyenkor kötelesek a luxembourgi székhelyű testülethez fordulni.
Az ügyben az Európai Bíróság 2007. július 10-én megtartotta a tárgyalást, a főtanácsnoki indítvány kihirdetésére 2007. november 7-én kerül majd sor.
A további három folyamatban lévő ügyünk[12] a helyi iparűzési adó (HIPA) közösségi joggal való összhangjának kérdését érinti (utaló bíróságok: a Legfelsőbb Bíróság és a Zala Megyei Bíróság). A Tanács hatodik HÉA (hozzáadottérték-adó) irányelve[13] szerint a tagállamok csak egy forgalmi adó jellegű adót tarthatnak hatályban. Ez az adó Magyarországon az áfa. Felmerült a gyanú, hogy esetleg a HIPA is ilyen forgalmi jellegű adónak minősülhet. Az Európai Bíróság ezt hamarosan eldönti, mindenesetre jól érzékelteti a kérdés bonyolultságát vagy éppen kényességét, hogy míg korábban a Bizottság úgy vélte, hogy ellentétes a közösségi joggal a HIPA, addig mára az álláspontja gyökeresen megváltozott. Ebben bizonyára közrejátszott egy olasz regionális adó ügyében a luxembourgi székhelyű taláros testületnek tavaly októberben meghozott ítélete[14], amelyben a kérdéses olasz adót a közösségi joggal összhangban lévőnek találta. Azt azonban hangsúlyoznám, hogy az Európai Bíróság minden adót egyenként megvizsgál, tehát az említett ügyekben történő ítélethozatalig minden, a HIPA közösségi joggal való összhangjára vonatkozó előrejelzés csak spekulációnak minősíthető, az egyetlen hiteles forrás a HIPA sorsáról majd a közösségi bíróság ítélete lesz. A HIPA tárgyában az Európai Bíróság 2007. június 28-án megtartotta a tárgyalást, az ítélethozatalra várhatóan ez év őszén kerül majd sor. Egy negyedik, a HIPA-val kapcsolatos ügy[15] is volt a közösségi bírói fórum előtt, melyben azonban az utaló Fővárosi Bíróság visszavonta előzetes döntéshozatal iránti kérelmét, ezért az ügyet az Európai Bíróság elnöke törölte a nyilvántartásból.
Vannak persze olyan ügyek is az Európai Bíróságon, amelyekben hazánk közvetlenül nem érintett, az ezekben meghozott ítélet mégis fontos következményekkel jár Magyarország számára is. Éppen ezért fontos, hogy a magyar jogászok is figyelemmel kísérjék az Európai Bíróság napi - és nem csak a magyar ügyekben folytatott - ítélkezési tevékenységét.
Kiváló példa erre az orvosok ügyeleti idejének kérdése. Az Európai Bíróság több ítéletében[16] vizsgálta már az orvosok ügyeleti idejének minősítését a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló irányelv[17] alkalmazásával kapcsolatban. Ezen irányelv, melynek célja a munkavállalók egészsége és biztonsága hatékony védelmének biztosítása, 48 órában rögzíti a heti maximális munkaidőt. A jogi probléma ezen ügyekben az volt, hogy be kell-e számítani orvosok esetén e 48 órába azon időtartamot, amely alatt az orvos a munkavégzés helyén fizikai jelenlétével járó ügyeletben van, melynek folyamán azonban nem végez semmilyen tényleges munkát. Az Európai Bíróság az említett ítéletekben következetesen kimondta, hogy a kérdéses jelenléti időt teljes mértékben munkaidőként kell számításba venni az irányelv szerinti maximális heti munkaidő kiszámításakor. Mindezt egyébként nemcsak az orvosok, hanem a mentősök és a tűzoltók vonatkozásában is kimondta már a luxembourgi székhelyű bíróság.[18] Az Európai Bíróság ezen megállapítását egyes esetekben - tévesen - úgy idézték magyar médiumokban, hogy a tényleges munkavégzéshez nem vezető ügyeleti időért az orvost a közösségi jog alapján ugyanolyan díjazás illeti meg, mint a tényleges munkavégzéssel töltött munkaidőért. Ezt így az Európai Bíróság sosem mondta ki, sőt, kifejezetten megállapította, hogy a fenti irányelv nem alkalmazható a munkavállalók díjazására.
Egy tavaly júniusi ítéletében[19] az Európai Bíróság megerősítette, hogy a tagállamok kártérítési felelősséggel tartoznak azokért a károkért, amelyeket a károsult azért szenvedett el, mert az ügyében végső fokon eljáró nemzeti bíróság, amelyet a közösségi joggal kapcsolatos értelmezési bizonytalanság esetén már utalási kötelezettség terhel, megsértette az előzetes döntéshozatalra történő előterjesztési kötelezettségét.
Hazánk számára szintén kiemelt jelentőséggel bír az Európai Bíróság ítélete egy, a magyar "Tokaji" földrajzi megjelöléssel kapcsolatos, Olaszországból érkezett előzetes döntéshozatali ügyben[20]. A "Tocai friulano" vagy "Tocai italico" az olaszországi Friuli-Venezia Giulia autonóm tartományban hagyományosan termesztett szőlőfajta, melyből a "Collio" vagy "Collio goriziano" földrajzi megjelölés alatt forgalmazott borokat állítják elő. 1993-ban az Európai Közösség és a Magyar Köztársaság megállapodást írt alá a bormegnevezések kölcsönös védelméről és ellenőrzéséről.[21] A magyar "Tokaji" földrajzi megjelölés védelme céljából a megállapodás megtiltotta a "Tocai" kifejezés használatát a fent nevezett olasz borok leírására egy 2007. március 31-ig tartó átmeneti időszakot követően. 2002-ben Friuli-Venezia Giulia autonóm tartomány és a tartományi vidékfejlesztési hivatal egy olasz bíróságtól az EK-magyar bormegállapodásban foglalt tilalmat átültető olasz jogszabály megsemmisítését kérte. Ezzel összefüggésben fordult az olasz bíróság az Európai Bírósághoz előzetes döntéshozatali kérelemmel.
2005. május 12-én meghozott ítéletében a luxembourgi székhelyű testület megállapította, hogy az említett EK-magyar bormegállapodásból eredő, a "Tocai" megnevezés egyes olasz borok vonatkozásában történő használatára vonatkozó tilalom érvényes, így 2007. április 1-jétől a "Tocai" megnevezés nem tüntethető fel az említett olasz tartományban előállított borok palackjainak címkéjén.
Az előzetes döntéshozatali ügyek mellett Magyarország ún. közvetlen keresetek útján is kapcsolatba kerülhet az Európai Bírósággal, alapvetően kétféle módon. Egyrészről előfordulhat, hogy Magyarország nem teljesíti a közösségi jogból eredő valamely kötelezettségét, és a Bizottság ún. kötelezettségszegési eljárást indít ellene. A csatlakozásunk óta erre eddig kétszer került sor. Az első ügyben[22] a Bizottság azt rója fel Magyarországnak, hogy az előírt határidőig, 2006. január 23-ig, nem teljesítette a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló irányelvből eredő kötelezettségeit, mivel nem hozta meg az ezen irányelvnek való megfeleléshez szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, illetve e rendelkezésekről nem tájékoztatta a Bizottságot.
A másik ügyben[23] a magyar médiatörvény azon rendelkezését kifogásolja a Bizottság, amely a kábelszolgáltatók műsorelosztási jogát akkora területre korlátozza Magyarországon, amelyen nem több mint a lakosság egyharmada él. A Bizottság szerint ez a megoldás szintén egy közösségi irányelvbe[24] ütközik. A kötelezettségszegési eljárásban még csak a kötelezettségszegés tényét állapíthatja meg az Európai Közösségek Bírósága, de ha az érintett tagállam ezt követően sem orvosolja a közösségi jog megsértését, akkor a luxembourgi székhelyű bírói fórum - a Bizottság kérelmére, egy második eljárásban - már komoly összegű átalánybírságot, illetve kényszerítő bírságot szabhat ki, belátása szerint akár együttesen is.
Másrészről, természetesen Magyarország is tapasztalhatja azt, hogy a közösségi jog alkalmazása során jogsérelem érte valamely közösségi szerv vagy más tagállam részéről, ilyenkor hazánk is az Európai Közösségek Bíróságához - vagy, esettől függően, az Elsőfokú Bírósághoz - fordulhat. Jelenleg két ilyen ügy van folyamatban az Elsőfokú Bíróság előtt, amelyek közül az első az ún. kukorica ügy[25], amelyet Magyarország azért indított meg a Bizottság ellen, mivel álláspontja szerint a kukoricára vonatkozó fajsúlykövetelmény évközi bevezetésével (azaz az intervencióra való felajánláshoz szükséges minőségi követelmények szigorításával) a Bizottság megsértette a termelők jogos várakozásait. Az üggyel az Elsőfokú Bíróság gyorsított eljárás keretében foglalkozik, a tárgyalást 2007. május 22-én tartották.
Ami a második ügyet[26] illeti, Magyarország az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kiosztására vonatkozó nemzeti kiosztási tervről szóló bizottsági határozatot[27] támadja az Elsőfokú Bíróság előtt. A Bizottság ugyanis csökkentette a kibocsátási egységek nemzeti kiosztási tervében Magyarország által a 2008-2012-es időszakra javasolt széndioxid-kibocsátási határértékeket. E határértékeknek azért van fontos szerepük, mivel a tagállamok ezek keretein belül oszthatják ki a területükön működő egyes gazdasági szereplők között az említett időszakban az e gazdasági szereplők által kibocsátható széndioxid-mennyiséget.
Az eddig látott esetek mellett bármely magyar természetes, illetve jogi személynek is lehetősége van az Elsőfokú Bírósághoz fordulni a közösségi intézmények neki címzett határozata vagy az olyan határozat ellen, amelyet ugyan rendeletként vagy egy másik személyhez címzett határozatként hoztak, de őt közvetlenül és személyében érinti. A magyar EU-tisztviselők pedig munkaügyi vitáikban az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékéhez fordulhatnak. A 2005-ben létrejött Közszolgálati Törvényszéken több magyar EU-tisztviselő áll munkaügyi perben intézményével, de már magyar (bár külföldi irányítású) cégek, így a Budapesti Erőmű Rt., illetve a MOL gázüzletágát átvevő E.ON Földgáz Trade is perben állnak a Bizottsággal az Elsőfokú Bíróság előtt, előbbi egy állami támogatásokkal, míg utóbbi egy versenyjoggal kapcsolatos ügyben[28].
Ezen összefoglaló tanulmány elkészítésével az volt a célom, hogy bemutassam a Magyarország és az Európai Bíróság között az EU-hoz való csatlakozásunk óta folyamatosan szaporodó kapcsolódási pontokat. A magyar bíróságok kezdeti aktivitása mindenképpen figyelemreméltó és biztató jelenség, és egyben szükséges tényező ahhoz, hogy a közösségi jog valóban megfelelő alkalmazást találjon a mindennapi jogviszonyokban. Emellett ez a leghatékonyabb mód a magyar jogrendszerben esetlegesen a csatlakozás után is bennmaradt, a közösségi joggal össze nem egyeztethető szabályok kiszűrésére. Az Ynos ügy és a regisztrációs adóval kapcsolatos ügyek utóhatásait megvizsgálva megfigyelhető, hogy a magyar döntéshozó szervek folyamatosan figyelemmel kísérik az előzetes döntéshozatali ügyek alakulását, és szükség esetén jogszabály-változtatás útján megteszik a közösségi joggal való összhang megteremtéséhez szükséges intézkedéseket. Bíróságainknak az előzetes döntéshozatali kérelmek küldésében megnyilvánuló aktivitása mellett, illetve részben annak következményeként a Magyar Köztársaság képviselőinek, illetve magyar ügyvédeknek az Európai Bíróság tárgyalótermeiben való megjelenése is egyre gyakoribbá válik, így érzékeltetve mindenkivel, hogy az Európai Bíróság a mi bíróságunk is. ■
JEGYZETEK
* Ezen összefoglaló tanulmány a szerző a Magyar Bíróképző Akadémia 2007. május 9-én megrendezésre került Európa napján tartott, hasonló című előadásán alapul. Az ismertetett ügyekre vonatkozó információk a 2007. július 26-i helyzetet tükrözik.
1 Az Európai Bíróság elnevezés alatt az Európai Közösségek Bíróságát, az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságát és az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékét értem. Az előzetes döntéshozatali eljárásoknál az Európai Bíróság elnevezés az Európai Közösségek Bírósága elnevezésnek felel meg tartalmilag.
2 Az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződés 234. cikke értelmében, ha egy tagállam bírósága előtt a közösségi jog érvényességével vagy értelmezésével kapcsolatos kérdés merül fel, és ez a bíróság úgy ítéli meg, hogy ítélete meghozatalához szükség van a kérdés eldöntésére, kérheti az Európai Bíróságot, hogy hozzon ebben a kérdésben döntést. Ha egy tagállam olyan bírósága előtt folyamatban lévő ügyben merül fel ilyen kérdés, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, e bíróság köteles az Európai Bírósághoz fordulni.
3 Az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződés.
4 A C-302/04. sz. Ynos ügy.
5 A Tanács 1993. április 5-i 93/13/EGK irányelve a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről.
6 Lásd a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény, valamint egyes törvények fogyasztóvédelemmel összefüggő jogharmonizációs célú módosításáról szóló, 2006. évi III. törvénynek a Ptk. a szerződési feltételek tisztességtelenségére, illetve a semmiségre és a megtámadhatóságra vonatkozó szabályait a fogyasztói szerződések tekintetében kiegészítő rendelkezéseit.
7 A C-328/04. sz. Vajnai és a C-261/05. sz. Lakép ügyek.
8 A C-290/05. sz. Nádasdi és a C-333/05. sz. Németh ügyek.
9 Lásd a 2006. évi CXXX. törvényt.
10 A C-210/06. sz. Cartesio ügy.
11 A 81/87. sz. Daily May ügy.
12 A C-283/06. sz. Kögáz és a C-312/06. sz. OTP Garancia Biztosító egyesített ügyek, valamint a C-195/07. sz. OTP Bank és Merlin Gerin Zala ügy.
13 A Tanács 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik irányelve a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról - közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapítás.
14 Lásd az Európai Bíróságnak a C-475/03. sz. Banca Popolare di Cremona ügyben 2006. október 3-án meghozott ítéletét.
15 A C-447/06. sz. Vodafone ügy.
16 A C-151/02. sz. Jaeger és a C-14/04. sz. Dellas ügyek.
17 A Tanács 1993. november 23-i 93/104/EK irányelve a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól. A 93/104/EK irányelvet a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2004. augusztus 2-i hatállyal hatályon kívül helyezte és annak helyébe lépett.
18 A C 397/01-C 403/01. sz. Pfeiffer, Roith, Süß, Winter, Nestvogel, Zeller és Döbele egyesített ügyek és a C-52/04. sz. Personalrat der Feuerwehr Hamburg ügy.
19 A C-173/03. sz. Traghetti del Mediterraneo ügyben 2006. június 13-án meghozott ítélet. Lásd még a C-224/01. sz. Köbler ügyben 2003. szeptember 30-án meghozott ítéletet.
20 A C-347/03. sz. Regione autonoma Friuli Venezia Guilia ügy.
21 Az 1993. november 29-én, Brüsszelben aláírt, az Európai Közösség és Magyarország közötti megállapodás a bormegnevezések kölcsönös védelméről és ellenőrzéséről.
22 A C-30/07. sz. Bizottság kontra Magyarország ügy.
23 A C-148/07. sz. Bizottság kontra Magyarország ügy.
24 A Bizottság 2002. szeptember 16-i 2002/77/EK irányelve az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások piacain belüli versenyről.
25 A T-310/06. sz. Magyarország kontra Bizottság ügy.
26 A T-221/07. sz. Magyarország kontra Bizottság ügy.
27 A Bizottság 2007. április 16-i határozata [B (2007) 1689 végleges] a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján Magyarország által az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kiosztására vonatkozóan benyújtott nemzeti kiosztási tervről.
28 A T-80/06. sz. Budapesti Erőmű kontra Bizottság és a T-57/07. sz. E.ON Ruhrgas és E.ON Földgáz Trade kontra Bizottság ügyek.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Lehóczki Balázs, Európai Közösségek Bírósága, Sajtó- és Tájékoztatási Osztály, Magyar, cseh és szlovák ügyek csoportja
Visszaugrás
