https://doi.org/10.59851/jk.80.05.06
Király Miklós: Nemzetközi adásvétel és jogegységesítés. Kollíziós és anyagi jog - kölcsönhatás, verseny, együttélés című kötete,[1] amely jelen ismertetésnek a tárgya, az ELTE Eötvös Kiadó gondozásában jelent meg 2022-ben. René David így fogalmazott egyszer: "van egy speciális terület, ahol a gazdasági élet szereplői talán a leginkább szeretnék magukat függetleníteni az állami jogoktól és [jogviszonyukat] egy más [jellegű] jogrendszer alá rendelni: a nemzetközi kereskedelem területe".[2] A nemzetközi kereskedelem szereplői ugyanis évszázadokig - olykor a belső jogoktól is független - sajátos szabályrendszerben működtek,[3] melynek egy jelentős részét a kereskedelmi szokások, kiforrott gyakorlatok és persze a szerződéseik révén ők maguk alakították. Majd ez a több évszázados rendszer jó kétszáz évvel ezelőtt, a nemzetállamok kialakulásával és a nemzeti magánjogi kodifikációk megszületésével átalakulásnak indult, és ahogy Nizsalovszky Endre írja: "[a]bból a XVIII. századra visszavezethető illúzióból [...], hogy a kereskedők joga az egész világon azonos, a XIX. század polgári jogalkotása [...] kiábrándította az emberiséget".[4] Egyre nagyobb területet szakított ki magának (vagy ha úgy tetszik, nem engedett át) a nemzeti jogalkotó, és a nemzetközi kereskedelem során létrejövő jogviszonyokat is egyre inkább az állam belső joga alá kívánta rendelni.[5]
Egy idő után azonban, mint az oly sokszor megtörtént már a történelemben, eljött a fordulat. A "navigare necesse est"[6] nem engedett, és bár a "nemzetközi kereskedelem úgy a törvényhozásoktól, mint a nemzetközi magánjog birodalmától távol eső területen meg tudta szervezni magát a formulák és a szerződéstípusok rendszere alapján [és az e] formulák által kormányzott kereskedelmi élet erősen függetlenítette magát a nemzeti törvényhozásokkal szemben és a választottbíráskodás segítségével a rendes bíróságokkal szemben is",[7] a nemzetközi kereskedelemi jog hajójának vitorlái a korábbi szeleket kezdték keresni: a belső, állami jogok különbözőségeiből adódó korlátok lebontását és így bizonyosságot, előreláthatóságot, kiszámíthatóságot, továbbá ami ezt biztosítani tudja: egységes, és ha lehetséges, a belső állami jogok korlátjaitól - a lehető legteljesebb mértékben - mentes szabályokat. Erről, a belső állami jogok különbözőségeinek viharos tengeréről a nemzetközi szerződések és különösen a nemzetközi adásvétel szabályozásának (talán nagyobb) biztonságot nyújtó, (talán jobban) kiszámítható vizeire segítő szél fellelésének, befogásának és munkára fogásának történetéről, valamint kihívásairól szól Király Miklós monográfiája.
Ahogy a szerző a kötetben bemutatja, a nemzetközi adásvétellel kapcsolatos jog egységesítése az elmúlt
- 249/250 -
száz-százhúsz évben folyamatos fejlődési, erősödési, kiteljesedési ívet írt le. A szerző a tőle megszokott eleganciával, alapossággal és finomsággal vezeti a jogegységesítés kihívásaival, eredményeivel megismerkedni vágyó utazót a jogegységesítés sokszor nehéz, vontatott, számtalan állomással, kereszteződéssel és olykor zsákutcába torkolló leágazásokkal tűzdelt, de számos csodával is kecsegtető útján. Különös utazás ez térben és időben. A jogegységesítés, különösen ezen a területen (szerződési jog és különösen az adásvétel: amilyen egyszerűnek tűnik, olyan összetett és bonyolult!), nem egy gyors folyamat. Sőt meglehetősen lassú folyamatra kell gondolni. Természetesen a jelen ismertetés keretei nem teszik lehetővé, hogy a kötetben bemutatott, felvetett több tucat kérdésről szó essék. Ezért szelektálni kell, és ez a válogatás meglehetősen önkényes, de ez az önkény talán megbocsátható.
A szerző a művében a szerződési jog és azon belül is az adásvételi jog egységesítésének több évtizedes, sőt mára már évszázados folyamatát mutatja be a történeti és az összehasonlító módszer együttes alkalmazásával.[8] Nem szabad elfelejteni, hogy ez a folyamat átívelt két világháborún, számtalan egyéb konfliktuson, birodalmak felbomlásán, kereskedelmi tömbök felemelkedésén és némelyek eltűnésén. Az emberiség történelmének szokásos elemei. A XX. századi változások, átalakulások azonban minőségükben mégis különböztek a korábbi évszázadok, évezredek hasonló eseményeitől, és ez nagyrészt három tényezőnek tudható be. Egyrészt gondolnunk kell a XIX. és XX. században bekövetkezett technikai fejlődésre és annak következményeire. Másrészt a XX. század során a független államok száma legkevesebb megduplázódott. Ez a tény jelentős mértékben kihatott a nemzetközi kereskedelem jellegére, tartalmára és jelentőségére is. Egyáltalán arra, hogy mit is jelent a nemzetközi kereskedelem. Számos, korábban nem nemzetközi kapcsolat vált nemzetközivé. Harmadrészt felerősödtek a gazdasági (és adott esetben politikai) integrációs törekvések, mind regionális, mind globális szinten. Ebben az időszakban a szerződési jogban és konkrétan az adásvételi jogban megindult regionális és globális jogegységesítési törekvések talán ezért is példa nélküliek voltak. E jogegységesítési folyamat a XX. század jól ismert viharos évtizedein haladt keresztül, soha nem adva fel a "reményt",[9] a vágyott "nagy ábránd"[10] beteljesítését. Remélhetőleg nem illúziórombolás, hogy a "nagy ábránd" teljes beteljesedése még várat magára. Azonban, ahogy ez a mű alapján kirajzolódik, az eddig megtett út és annak tapasztalatai önálló és kisugárzó értékkel bírnak. Talán mondhatjuk, hogy a műben bemutatott törekvéseknek és folyamatoknak ez az egyik legfontosabb tanulsága.
A mű tényként tekint a jogegységesítésre. Számos érvet tárgyal a szerző, amelyek alátámasztják a jogegységesítés hasznosságát, szükségességét. És ezek meggyőzőek, a jogegységesítésnek ugyanis sok pozitív hatása figyelhető meg. Közvetlen hatás lehet természetesen az egységes szabályok kialakítása, valamint az azokból eredő hatások, következmények. De meg kell említeni azt is, hogy a jogegységesítés folyamata együttműködésre, közös gondolkodásra, a különbözőségek okainak a megértésére,[11] és észszerű kompromisszumok keresésére ösztönöz.[12] Természetesen ahogy előnye, pozitív hatása, úgy adott esetben negatív hatása is lehet a jogegységesítésnek, hiszen a különbözőségek megszüntetésével vagy éppen visszavágásával a sokszínűségben, sokféleségben rejlő érték veszhet el. Ahogy a mű alapján is kitűnik, a kulcs a helyes mérték és egyensúly megtalálása.
A jogegységesítés szükségessége mellett sokszor hangoztatott érv, hogy hozzájárul a kiszámíthatóság növeléséhez. Milyen eszközökkel lehet elérni a remélt kiszámíthatóságot? A cél természetesen az lenne, hogy függetlenül az eljárás helyétől és az ügyben eljáró fórumtól, azonos tényállások esetén azonos jogi következményekkel lehessen számolni. Ahogy már a XX. század elején megfogalmazódott: "a világos jogi alap, melyet egy világjog szankcionál, a tekintély súlyával hatna".[13] A szerző a kérdést a nemzetközi magánjog, az anyagi jog és e két jogterület "érintkezési mezőinek"[14] kontextusában vizsgálja, "mindvégig arra keresve a választ, hogy az anyagi szerződési jog egységesítése valóban kiváltja-e, feleslegessé teszi-e a klasszikus nemzetközi magánjogot".[15] A kollíziós jog és az anyagi jog e területen is kéz a kézben jár, egyenrangúak, a kettő között nincs értékhierarchia. E kapcsolatot az indokolja, vagy mondhatjuk, annak alapja, hogy "a nemzetközi vétel a gyakorlatban mindig a kollíziós jog egységében - ha úgy tetszik: árnyékában - jelenik meg."[16] A jognak két különböző ágazatáról van szó, és a gyakorlatban mindkettő hordoz magában bizonytalanságot, amit kezelni kell. Kellőképpen magas fokú bizonyosságot természetesen az egységes anyagi jog és annak - az eljáró fórum jellegétől és helyétől független - egységes alkal-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
