...when, and not an if..."[1]
A XX. század számos, korábban elképzelhetetlennek hitt eredményt mutathat fel a tudományos fejlődés területén. Különösen gyorsan fejlődött az orvostudomány a humán reprodukciós eljárások gyakorlatát tekintve, amelyek hatalmas üzletté válva számtalan párt segítettek hozzá ahhoz, hogy gyermekük születhessen.
A gyermekvállalás az ember legszemélyesebb döntéseinek egyike. Amíg azonban az emberiség történelme során a születendő gyermekek nemét és genetikai felépítését a szülők által hordozott genetikai állomány minősége és a puszta véletlen befolyásolta, addig a XXI. századra ez a tudományos alapvetés alapjaiban változott meg.
A géntechnológia területén megjelenő új tudományos eredmények olyan eljárások alkalmazása előtt nyitottak kaput, amelyeket korábban a science-fiction világába tartozónak tekinthettünk. Ide sorolhatjuk a CRISPR-Cas9 elnevezésű technológiát is, amely a "dizájner babák" létrehozása elől hárította el az akadályokat. A "dizájner baba" (designer baby) kifejezés olyan gyermekeket jelöl, akik mesterséges géntechnológiai eljárásoknak köszönhetik létüket, így genetikai felépítésük nem a véletlen, hanem a "kereslet és kínálat" találkozásának függvénye. Ezen eljárások során bizonyos gének és tulajdonságok megléte vagy azok hiányának biztosítása a beavatkozást végző kutatók és a "megrendelők", vagyis a jövendőbeli szülők elsődleges célja.[2]
A gének nemesítése nem újdonság az emberiség történelmében, hiszen régóta alkalmazunk mesterséges módszereket más élőlények génállományának irányított megváltoztatására. Elég csak a haszonnövények nemesítésére, a különböző kutyafajtákra vagy akár csak egy szál kék színű rózsára gondolnunk. Mindezidáig azonban nem volt lehetőség arra, hogy az ember a saját génállományát tegye "nemesítés" tárgyává. A XXI. századi génsebészeti és géntechnológiai fejlődés olyan új távlatokat mutat a ma emberének, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy saját fajunk genetikai kódját megváltoztatva elejét vegyük bizonyos betegségek öröklődésének azáltal, hogy kiiktatjuk az erre utaló gént az emberi DNS-ből. Ezek az új lehetőségek mind a tudomány káprázatos fejlődésére utalnak, de ahogy az az emberiség történelme során már bebizonyosodott, a fejlődés árnyoldalai is hamar körvonalazódnak. Ezen új génszerkesztésre és génmódosításra is alkalmas tudományos eljárások felvetik a visszaélésszerű alkalmazás lehetőségét, mivel lehetőséget adnak arra is, hogy nem orvosi indikációra történő alkalmazásukkal meghatározhassuk gyermekünk nemét, szemének színét vagy intelligencia szintjének fokát, ezzel engedve teret az eugenikus emberkép[3], vagy a genetikai diszkrimináció jövőbeli megjelenésének. Ennek lehetősége olyan morális és jogi kérdéseket vet fel, amelyekre jelenleg - még - nem biztos, hogy felkészült választ tud adni az emberiség.
A 2015. év egyik tudományos slágere a CRISPR-Cas9-rendszer volt, amely új távlatokat nyit a génmódosításban, mivel a kutatók számára lehetővé teszi a gének célzott és tudatos szerkesztését. A CRISPR kifejezés (Clustered Regularly-Interspaced Short Palindromic Repeats, azaz "csoportokba rendeződött szabályosan elválasztott rövid palindrom ismétlődések) egy olyan eszközt jelöl, amellyel a DNS szerkeszthetővé válik, mivel segítségével
- 552/553 -
a nem kívánt darabokat ki lehet belőle vágni, vagy akár ki lehet cserélni más szegmensekre. Ez forradalmasítja az egyes betegségek kezelését, és alapjaiban változtatja meg a genetika jövőjét.[4],[5]
A CRISPR-Cas9 alapja egy baktériumok által használt védekező rendszer, amely arra szolgál, hogy a fágok (baktériumokat támadó vírusok) DNS-ét felvágja, és ezzel működésképtelenné tegye azt. A vírus DNS-ét egy fehérje hatástalanítja: ez a Cas9. A géntechnológia azt használja ki, hogy a Cas9 fehérje elvág minden DNS-t[6], amelyet a CRISPR mutat neki, és ezután a kutatók által a sejtbe juttatott DNS épül be arra a helyre, ahol a CRISPR-Cas9-rendszerrel előidézett "vágás" történt. Ez teszi alkalmassá a módszert a génmódosítás tökéletesítésére.[7]
Magát a CRISPR-t még a nyolcvanas években fedezték fel[8], a ma használt technológia elméletét 2012-ben, gyakorlatát először 2013-ban publikálták[9], azóta pedig tudományos reakciók sokaságát kiváltva söpört végig a molekuláris biológiai laborokon. A génmódosítás a legtöbb helyen mindennaposan használt eljárás, hiszen korábban is gyakorlat volt például különböző betegségek kutatásához genetikailag módosított "állatmodellek" létrehozása. De a laborokban a CRISPR-Cas9 új felhasználási módjaival is kísérleteznek, amelyek jelentősen megváltoztathatják az egész emberi faj sorsát.[10]
A CRISPR-Cas9 a genetika svájci bicskájaként is nevezhető, mivel elvileg bármilyen élőlényen alkalmazható.[11] A mezőgazdaságban már régóta folytak kísérletek a növények ellenállóbbá tételére és az ipari elvárásokhoz idomuló, "génmódosított" fajták előállítására, de ennek az új technológiának legfontosabb szerepe minden bizonnyal az emberre közvetlenül is alkalmazható kutatásokban lesz. A 2017-es év áprilisában lehetett olvasni arról a nagy tudományos vihart kavart hírről, mely szerint a kínai kutatók élő emberi embrió genomját módosították. Egy halálos vérképzőszervi rendellenességet okozó gént próbáltak megváltoztatni, de nagyon alacsony sikerességi arányt értek el.[12] A CRISPR-Cas9 technológiában rejlő lehetőségeknek valóban csak a tudományos képzelet szabhat határt.
A tudományos eredmények morális hatásainak és következményeinek értelmezésében szerepet vállaló bioetikusok azonban egy egyre reálisabbnak tűnő jövőbeli veszélyt vízionálnak: az embrió genomjának tudatos szerkesztését, amelynek révén a dizájnerbabák[13] megjelenése valósággá válhat. A CRISPR-Cas9 megteremti annak lehetőségét, hogy a gyermekvállalást tervező párok génlaborokban, kérdőívek kitöltésével határozzák meg születendő gyermekeik tulajdonságait. A génterápia - amelyet ma is széles körben használnak például öröklött rendellenességek és a rák egyes fajtáinak kezelésére - a felnőtt emberek testi sejtjeibe vagy őssejtjeibe genetikai anyagot juttat annak érdekében, hogy a bennük lévő mutációt kijavítsa.[14] Bár ennek orvosi indítékai erkölcsileg igazolhatóak, de az embriók genomjának tudatos, igények és elvárások indikálta módosítása azonban már más morális megítélést hordoz magában.
Az emberi élet alapvető értékénél fogva megköveteli, hogy megfelelő jogi védelemben részesüljön. Az egyes államok szabályozásában különböző védelmi megoldásokkal találkozhatunk az emberi élet kezdetének és végének etikai szempontból értelmezhető kérdései kapcsán. Általában az abortusz, az eutanázia és a halálbüntetés kérdése vált ki hatalmas vitákat, de az elmúlt időszak géntechnológiai fejlődésének fényében új kérdések jelentek meg, amelyeknél égetően fontossá válik a jogi szabályozás mielőbbi hatékony reakciója.
A jogi szabályozás ugyanis - akár a nemzetközi, az uniós, vagy az egyes államok jogrendszerét nézzük - nehéz helyzetben van. A tudomány olyan szédületes ütemben fejlődik, hogy annak kordában tartására statikus jogi eszközökkel nincs lehetőség. A géntechnológiai-biológiai kutatások eredményeinek fényében a jogalkotóknak elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalniuk, hogy melyik jogág szabályrendszere lehet egyáltalán
- 553/554 -
alkalmas arra, hogy morális korlátokat szabjon a tudományos kutatások folytatásához.
A választás végül a büntetőjogra esett. A társadalmi büntetőpolitika egyfajta vélemény arról, hogy az adott társadalmi közegben és adott korban milyen cselekményeket kell büntetni és ezekkel szemben milyen büntetések alkalmazhatóak. Álláspontját az adott társadalmi közeg vélekedése is nagyban befolyásolja. A büntetőjogi szabályozásra azonban hagyományosan a statikusság jellemző, mivel mindig az adott korban érvényes erkölcsi felfogásnak megfelelően alakulnak szabályai.[15] Az utóbbi években lezajlott tudományos fejlődés által indukált új büntetőjogi tényállások megfogalmazásánál azonban gondban vagyunk, mivel ezen új büntetendő magatartásformák esetében nem találhatjuk azokat a szilárd erkölcsi hagyományokat, statikus társadalmi felfogást sem, amelyeket a jogalkotó segítségül hívhatna a szabályozás kereteinek kialakítása során. Ennek a felismerése azt eredményezte, hogy a jogalkotó főként a bioetikai tárgyú, zömmel alapvetéseket, semmint konkrét rendelkezéseket megfogalmazó nemzetközi jogforrások rendelkezéseit hívta segítségül a büntetőjogi normák megalkotásához.
A legfontosabb uniós szintű jogalkotási eredmény az 1997. április 4. napján, Oviedó-ban elfogadott egyezmény, amely "Az emberi lény emberi jogainak és méltóságának a biológia és az orvostudomány alkalmazására" tekintettel történő védelméről szól, és amelyet csak Oviedói Egyezményként említenek a szakirodalomban. Az egyezmény fontos kiegészítő jegyzőkönyveként fogadták el Párizsban "Az emberi lény klónozásának tilalmáról" szóló Kiegészítő Jegyzőkönyvet 1998 januárjában. Az Egyezmény a legfontosabb elvként rögzíti az emberi lény elsőbbségét, amely szerint "az emberi lény érdeke és jóléte a társadalom vagy a tudomány puszta érdekével szemben mindenkor elsőbbséget élvez."[16] Az Egyezmény szól továbbá az emberi génállomány, a tudományos kutatás, az embriókísérletek és a szervátültetés kérdéseiről is, kihangsúlyozva, hogy bármely, a biológia és az orvostudomány területén végrehajtott beavatkozást csak az egyének felvilágosítását követően, tájékozott beleegyezésükkel lehet végrehajtani, nem megfeledkezve sajátos védelmük biztosításáról.[17]
A hazai jogforrások között alapdokumentumként említhetjük meg az Alaptörvényt, amely a Szabadság és felelősség című részében több, bioetikai szempontú rendelkezést is tartalmaz. Az Alaptörvény II. cikke szerint "Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatásától kezdve védelem illeti meg", míg a III. cikk szerint "tilos az emberen tájékoztatáson alapuló, önkéntes hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni, valamint tilos az emberi fajnemesítést célzó gyakorlat, az emberi test és testrészek haszonszerzési célú felhasználása, valamint az emberi egyedmásolás."
A genetikai kutatások háttérrendelkezéseként az Alaptörvény X. cikkét említhetjük meg, amely biztosítja a tudományos kutatás szabadságát. Fontos azonban megjegyeznünk, hogy ez a tudományos kutatás azonban nem lehet határok nélküli. Határait az Alaptörvény előbb hivatkozott III. cikke és a XX. cikke jelöli ki, amelynek értelmében mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez, amely jog érvényesülését az állam többek között a genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasággal, az egészséges élelmiszerekkel való hozzáférés biztosításával és az egészségügyi ellátás megszervezésével kívánja elősegíteni.
A jelen tárgykör fontos jogalkotási aktusa az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény, (a továbbiakban: Eütv.) amelynek az emberen végzett orvostudományi kutatásokról szóló, VIII. fejezetében már megjelennek a konkrét, iránymutatónak tekinthető szabályok. A törvény rendelkezései értelmében, az emberen végezhető orvostudományi kutatás célja kizárólag a betegségek kórismézésének, gyógykezelésének, megelőzésének és rehabilitációjának javítása, okainak és eredetének jobb megismerése lehet.[18] Egyértelmű elvárásként rögzíti a jogszabály, hogy a kutatás során az alany érdekének mindig meg kell előznie a tudomány és a társadalom érdekeit. Ennek érdekében a kutatás alanyát érintő kockázatot a lehető legkisebb mértékűre kell korlátozni.[19] A törvény IX. fejezete szabályozza az emberi reprodukcióra irányuló különleges
- 554/555 -
eljárásokat, valamint az embriókkal és ivarsejtekkel végezhető kutatás szabályait.
Az egyéni egészség általános büntetőjogi védelmének jogalapja tehát az Alaptörvény XX. cikke, amely szerint mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez. Az egészség az alkotmányos rendelkezésekben absztrakt, statikus állapotként jelentkezik, azonban az egészség a valóságban egyénenként változó állapot, amely nagyban függ az egyén testi adottságaitól, szellemi fejlettségétől, társadalmi és környezeti kapcsolódásaitól is. Az egészségvédelem ennek megfelelően csak egyedekre és helyzetekre konkretizáló szabályozással lenne képes feladatainak teljesítésére.
A társadalmi igény viszont az, hogy a természetüknél fogva statikus büntetőjogi rendelkezések valamennyi egyedi állapotra és helyzetre kiterjedjenek, ami természetesen lehetetlen. A büntetőjogi szabályozás csak a tipikus eseteket foglalhatja magában, ez a típus-tényállás azonban már alkalmas a valóság rendkívül változatos körülményeit kifejező, de alapvetően hasonló események egybegyűjtésére.
Bajban vagyunk azonban, ha az utóbbi évek tudományos fejlődéséhez igyekeznénk igazítani a büntetőpolitikát, mivel az új bioetikai kérdéseket is érintő bűncselekménytípusok nem tekinthetőek hagyományosnak, sem tárgyukra, sem elkövetési magatartásukra nézve, így nem találhatjuk azokat a szilárd és statikus erkölcsi hagyományokat sem, amelyeket a jogalkotó segítségül hívhatna a szabályozás során. Valóban, az orvostudomány és a biológia tudományának robbanásszerű fejlődése, az eddig csak utópiaként felmerült módszerek gyakorlati megvalósításával vagy ezek közvetlen lehetőségével (és egyben veszélyével) kiszélesítette a születés, az élet és halál folyamatainak befolyásolhatóságát.
A jogalkotó felismerte, hogy ezen statikus jellege ellenére mégis egyedül a büntetőjog eszközrendszere lehet alkalmas arra, hogy a tudományos fejlődés etikailag kifogásolható alkalmazásával szemben korlátokat állítson fel. A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) ennek megfelelően több bioetikai kérdést is a büntetőjog eszközével szabályoz. Jelen tanulmány szempontjából legfontosabb rendelkezései az egészségügyi beavatkozás és a kutatás rendje elleni bűncselekményekről szóló XVI. fejezetében meghatározott, új, a tudományos fejlődés által létrehozott bűncselekményekre vonatkoznak.[20] A kódex többek között tiltja az emberi génállományba való beavatkozást, az emberi ivarsejt tiltott felhasználását, és a születendő gyermek nemének megválasztását. Az emberen illetve embrióval vagy ivarsejttel végezhető kutatás mellett tiltó jogi normát alkot a klónozás vonatkozásában is, amikor tiltja a genetikailag megegyező emberi egyedek létrehozását.
A hazai jogalkotás eredményei maximálisan harmonizálnak mind az uniós, mind a nemzetközi jogalkotási aktusokkal, amikor is arra törekednek, hogy behatárolják az új tudományos eljárások alkalmazásának kereteit. A jogalkotással szemben azonban sokszor hangoztatott kifogás, hogy kevéssé rugalmas és ebből a jellegzetességéből fakadóan nem képes követni a tudományos fejlődés eredményeit. Ezen statikusságából fakadóan pedig kevéssé alkalmas azon szerep betöltésére, hogy a tudományos fejlődést kordában tartsa. Ha egy technikai vagy tudományos újdonság napvilágra kerül, a jogi gondolkodásra sokkal inkább a beépítés és az értelmezés jellemző, semmint az új jogintézmények kialakítása. Ennek ellenére viszont igyekszik megfelelni a társadalom morális elvárásainak és az adott korban lehetséges mértékben határozza meg a tudományos kutatások folytatásával kapcsolatos társadalmi, jogi és erkölcsi kereteket.
A tudomány jelen fejlődési üteme mellett, a korábban még csak a tudományos-fantasztikum szintjét érintő, vagy kuriózumnak tekintett tudományos eljárások, módszerek és beavatkozások rövid időn belül rutin eljárássá válhatnak. Ezen tudományos eljárások, módszerek és beavatkozások jogellenességének megítélése eddig nem ismert kihívás elé állítja a jogalkotót. A helyzet nem egyszerű, mivel a szabályozás nem lehet teljes mértékben tiltó és elutasító, hiszen a géntechnológiai fejlődés nagyban szolgálja az egyes ember és az emberiség javát, de nem szabad megfeledkezni a
- 555/556 -
kellő jogvédelemről sem. A modern kori fejlődés ugyanis olyan veszélyeket is magában hordozhat, amelyek megjelenése esetén indokolt lehet a büntetőjog kereteket határozottan felvázoló, a jogellenesség határait pontosan kirajzoló szerepének alkalmazása.
Ahogyan arra Dr. Kovács Gábor, Dr. Németh Imre és Dr. Gellér Balázs is rámutat Az egészségügyi beavatkozás, az orvostudományi kutatás rendje és az egészségügyi önrendelkezési elleni bűncselekmények szabályozására az új Büntető Törvénykönyvben[21] című tanulmányukban, az új Btk. által alkalmazott megoldás egyedülállónak tekinthető Európában. Az új Btk. ugyanis azt a megoldást alkalmazza, hogy kerettényállásként határozza meg az új bűncselekménytípusokat és továbbutal a konkrét szabályokat tartalmazó ágazati normákra. Ez praktikus jogtechnikai megoldásnak tűnik, mivel lehetőséget ad arra, hogy a büntetőjogi rendelkezések statikusak maradjanak akkor is, ha a tudomány későbbi fejlődése, vagy az egyes ágazati jogszabályokban adott rendelkezéseket meghatározó bioetikai felfogás miatt ugyanazt a beavatkozást vagy eredményt a szakmapolitika a későbbiekben már máshogy ítélné meg.
A legtöbb országban ugyanis nincs konkrét büntetőjogi kerettényállás, amely meghatározza a tudományos fejlődés által életre hívott új büntetendő cselekményeket. Az általános gyakorlat szerint az adott ország Büntető Törvénykönyvén kívüli jogszabályok határozzák meg ezen cselekményekre vonatkozó részletes szabályokat, így a konkrét jogi tárgy védelmét szolgáló tényállást és az ahhoz kapcsolódó büntetési tételt is. Ez teljesen idegen a magyar jogalkotói felfogástól, ahol mind magukat a büntetendő cselekményeket és a büntetési tételeket is egy törvény tartalmazza.
A hazai jogalkotó ezzel szemben tehát azt a jogtechnikai megoldást követte, hogy az új Btk.-nak az egészségügyi beavatkozás és a kutatás rendje elleni bűncselekményekről szóló XVI. fejezete kerettényállásként tartalmazza a következő bűncselekményeket: beavatkozás az emberi génállományba (Btk. 168. §), emberi ivarsejt tiltott felhasználása (Btk. 169. §), születendő gyermek nemének megválasztása (Btk. 170. §), emberen végezhető kutatás szabályainak megszegése (Btk. 171. §), embrióval vagy ivarsejttel végezhető kutatás szabályainak megszegése (Btk. 172. §), genetikailag megegyező emberi egyedek létrehozása (Btk. 174. §) és az emberi test tiltott felhasználása (Btk. 175. §). Ezen tényállások közös jellemzője, hogy rendelkezéseiket más jogághoz tartozó jogszabály tölti ki tartalommal, és az elkövetési magatartásuk is más jogágbeli jogszabályra utal tovább. További közös jellegzetességük, hogy a büntetőjogi védelemben részesített érték nemcsak maga az ember, hanem a védelem kiterjed a magzatra, embrióra, ivarsejtre, emberi génállományra, illetve a holttestre is. Tanulmányomban azon két bűncselekmény tényállását vizsgálom behatóbban, amelyet a CRISPR-Cas9 technológia a legközelebbről érint, ezek pedig a Btk. 168. §-ában szabályozott beavatkozás az emberi génállományba és a Btk. 170. §-ában szabályozott születendő gyermek nemének megválasztása.
A genetikai kutatások világa talán a legérzékenyebb tudományos terület, mivel a személy legbelsőbb eredetét, örökségét és egyben jövőjét is kutatja. A genetikai kutatásokkal kapcsolatos fontos nemzetközi dokumentumként említhetjük meg az UNESCO által 1997-ben elfogadott Egyetemes nyilatkozat az emberi génállományról és az emberi jogokról szóló nyilatkozatot,[22] amely az emberi génállományt az emberi faj közös tulajdonának tekinti és rögzíti, hogy az egyén génjeivel kapcsolatos kutatás, kezelés vagy diagnózis csak a felmerülő kockázatok és nyereségek alapos előzetes megállapítása után, az adott ország törvényei által megszabott egyéb követelmények figyelembevétele mellett folytathatók.
Az Oviedói Egyezmény 5. cikke szól az emberi génállománnyal kapcsolatos szabályokról, amikor is kijelenti, hogy egyén génjeivel kapcsolatos kutatás, kezelés vagy diagnózis csak a felmerülő kockázatok és nyereségek alapos előzetes megállapítása után, az ország törvényei által megszabott egyéb követelmények figyelembe vételével folytatható. A 13. cikk szerint az emberi génállományon történő beavatkozás olyan beavatkozás, amelynek tárgya az embe-
- 556/557 -
ri génállomány megváltoztatása, csak megelőzési, kórismézési vagy gyógyítási indokból hajtható végre és csak akkor, ha annak nem célja a leszármazottak genetikai állományának megváltoztatása.
A CRISPR-Cas9 technológia alkalmazásával kapcsolatos büntetőjogi kereteket a Btk. XVI. fejezetében két bűncselekménytípus vázolja fel. A Btk. 168. § - a szól az emberi génállományba való beavatkozás büntetőjogi tényállásáról. A tényállás értelmében, aki emberi vagy magzati génállományon, illetve emberi embrió génállományán annak megváltoztatására irányuló beavatkozást végez, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A büntetés súlyosabban minősül, amennyiben a beavatkozás az emberi génállomány megváltoztatását eredményezi. A géntechnológiai tevékenységről szóló 1998. évi XXVII. törvény 2. § g) pontjában határozza meg azt, hogy mi minősül géntechnológiai módosításnak. Ezek szerint géntechnológiai módosítás minden olyan, az 1998. évi XXVII. törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabályban meghatározott eljárás, amely a gént vagy annak bármely részét kiemeli a sejtből és átülteti egy másik sejtbe, vagy szintetikus géneket vagy génszakaszokat visz be valamely természetes szervezetbe, ami által a befogadó génállománya megváltozik.[23] Ha a CRISPR-Cas9 technológiára gondolunk, ez a meghatározás teljesen lefedi ezt az eljárást.
A nemzetközi rendelkezésekkel mindenben harmonizál a tényállás háttérjogszabálya az Eütv. 162. §-a, amelynek értelmében az emberi génállomány megváltoztatására irányuló vagy azt eredményező kutatás, beavatkozás kizárólag megelőzési, kórismézési vagy gyógykezelési indokból és - a törvény 182. § (1)-(2) bekezdéseiben foglalt kivételekkel - csak akkor végezhető, ha a kutatásnak, beavatkozásnak nem a leszármazottak genetikai állományának megváltoztatása, illetve új egyed létrehozása a célja.
A Btk. tehát az Eütv. rendelkezései ellenére, az egészségügyi törvényben rögzített céloktól eltérően végzett, és egyben a génállomány megváltoztatására irányuló beavatkozást tilalmazza. Az Eütv. 182. § (2) bekezdése büntethetőséget megszüntető okokat is tartalmaz, amikor is kimondja, hogy az embrió genetikai jellemzői csak a születendő gyermek várható betegségének megelőzése, illetőleg kezelése céljából változtathatók meg, a cél szerint feltétlenül szükséges mértékben és módon. Az egészségügyi törvény tehát a genetikai tulajdonságok megváltoztatására irányuló beavatkozások alkalmazását célhoz kötötten korlátozza, és csak a születendő gyermek nemhez kötötten öröklődő betegségének megelőzése, illetőleg kezelése céljából teszi lehetővé bármilyen genetikai állományba történő beavatkozás elvégzését. Kérdés, hogy hazánkban van-e realitása a kereslet - kínálat elvén alapuló genomszerkesztés közeli veszélyének. Kezdetben igen költséges volta nyilvánvalóan csak egy szűk társadalmi csoport részére teszi majd lehetővé az eljáráshoz való hozzáférést, de a nemzetközi tapasztalatok fényében tilalmazása a magyar jogalkotó által sem kerülhető meg.
Az utód neme és annak befolyásolási lehetősége mindig is érdekelte a gyermeket vállaló szülőket. Számtalan praktika létezik, amely a néphiedelem szerint segíthet a kívánt nemű utód fogantatásában. A gyermeket váró párok által leggyakrabban feltett kérdés az, hogy a születendő gyermekük vajon lány lesz-e vagy fiú? A XXI. századi tudományos fejlődés nyomán azonban megváltozhat a kérdés: a gyermek fiú legyen vagy lány? A gyermek nemének fogantatás előtti megválasztása tulajdonképpen a születendő gyermek nemének méhen kívüli megválasztását jelenti a férfi Y és X kromoszómákat hordozó hímivarsejtek szétválasztásával. Jelen tanulmány szempontjából fontos kérdésként jelenik meg, hogy milyen motivációi lehetnek a születendő gyermek neme megválasztásának? A WHO három indikációt sorol fel:
a) az orvosi okok indukálta nemválasztás - valamely, nemhez kötötten öröklődő betegség kiküszöbölése érdekében;
b) a "family balancing" felfogás - az USA-ban egyre jobban elterjedő nézet lényege, hogy a gyermeket vállaló párok saját autonómiájukba tartozó kérdésnek te-
- 557/558 -
kintik, hogy eldönthessék, milyen nemű gyermeket szeretnének;
c) a társadalmi, kulturális felfogás és hagyományok által befolyásolt preferenciák - döntően a fiúgyermekek előnyben részesítését eredményezi, így a távol-keleti országokat, elsősorban Indiát és Kínát sorolhatjuk ide.[24]
A születendő gyermek neme befolyásolásának két fő tudományos módszerét különíti el a genetikai szakirodalom. Az első a PGD, vagyis a preimplantation genetic diagnosis, vagyis az implantáció előtti genetikai diagnózis.[25] Ezen módszer során a mesterséges megtermékenyítéssel létrehozott embriókból, a fejlődésük 8-sejtes szakaszában (általában a megtermékenyítéstől számított 3. napon) eltávolítanak egy-egy sejtet és ezt genetikai vizsgálatnak teszik ki. A genetikai vizsgálat során nyílik lehetőség bizonyos örökletes betegségek, genetikai rendellenességek kiszűrésére, és arra, hogy a nem megfelelő genetikai állományúnak ítélt embriót megsemmisítsék és csak a "megfelelőnek" ítélt embriókat ültessék be az anya méhébe. Ez az eljárás azonban nem csak a betegségek kiszűrésére alkalmas, hanem lehetőséget ad a szülők által megálmodott külső tulajdonságok "megszerkesztésére" is. A gyermek genetikai "szerkesztésének" ez a legegyszerűbb módja, amikor is a gének befolyásolása helyett nagyszámú embriót hoznak létre és az ő genetikai felépítésüket elemezve választják ki azt az egyedet, amelyik a legjobban megfelel a megrendelők "igényeinek".
A magzati génállomány befolyásolásának másik lehetséges módszere a genetikai mérnökség, a genetic engineering.[26] Az eljárás lényege, hogy az embrió génállományát tudatosan úgy módosítják, hogy az megfeleljen a szülők "igényeinek", így például a születendő gyermek a beavatkozásnak köszönhetően szőke hajú, kék szemű legyen, átlag fölötti intelligenciával és kiváló vírusellenes génállománynyal rendelkezzen. Ez az eljárás az Egyesült Államokban igen népszerű, mivel ott a family balancing felfogás térnyerése tapasztalható és sok család él a lehetőséggel, hogy családjuk a genetikai tervezés eredményeként a "kívánt nemű" gyermekkel bővüljön. Sok pár fordul a termékenységi központokhoz annak érdekében, hogy két fiúgyermek után bizonyosan lánygyermekük születhessen, vagy bizonyos betegségek tovább örökítésére ne kerüljön sor a családjukban.[27]
A születendő gyermek nemének befolyásolása pusztán reprodukciós célból, a szülők akaratának engedve tilalmazott. Nincs olyan társadalmi, szociális vagy egyéni érv, amely ennek megengedése irányában kellene, hogy befolyásolja a jogalkotót. A family balancing néven emlegetett amerikai felfogás felforgathatja a társadalom összetételét és teljességgel idegen az európai erkölcsi hagyományoktól.[28]
Fontos azonban különbséget tennünk a nemválasztás két formája, az orvosi szempontból indokolt és az orvosilag indokolatlan nemválasztás között. Egyes, nemhez kötötten öröklődő betegségek esetén orvosilag indokolt lehet a születendő utód nemének megválasztása, a betegség tovább örökítésének megakadályozása céljából. Mivel az orvostudomány fejlődésének következtében a születési rendellenességek, az egyes súlyos, illetve örökletes betegségek már korai, magzati állapotban is felismerhetőek, így az Oviedói Egyezmény 14. cikkelye is lehetőséget ad arra, hogy a születendő gyermek nemének megválasztására irányuló orvosi tevékenység is megengedett legyen abban az esetben, ha arra nemhez kötötten öröklődő betegség elkerülése érdekében van szükség.
A hazai jogrend ezen rendelkezések érvényesülését a büntetőjogi szabályozás alkalmazásával is elősegíti, és a Büntető Törvénykönyv 170. §-ában bűncselekménynek minősíti a születendő gyermek nemének megválasztását. A törvény szerint "aki születendő gyermek nemének megválasztására irányuló beavatkozást végez, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."
Az Eütv. 182. § (1) bekezdése jelöli ki a büntetőjogi tilalmat áttörő háttérszabályokat, amelyek értelmében az utód nemének születése előtti megválasztására irányuló eljárások, a nemhez kötötten öröklődő megbetegedések[29] felismerésére vagy a megbetegedések kialakulásának megelőzésére elvégezhetőek. További garanciá-
- 558/559 -
lis rendelkezésként jelenik meg a törvény 182. §-ának (4) bekezdésében rögzített előírás, amelynek értelmében a születendő gyermek nemének megválasztása céljából is csak akkor szabad eljárni, ha az embriót létrehozó házastársak (élettársak) tájékoztatást követően, írásban beleegyeztek az eljárásba. A tájékozott beleegyezés hiányában, az egészségügyi szolgáltató nem folytathatja le az eljárást.
A születendő gyermekek nemének befolyásolása iránti társadalmi igény és annak következményeként a nemek közötti arányok felborulása az Európai Parlament figyelmét is felkeltette és a 2013. október 8. napján elfogadott állásfoglalása a gendercídiumról[30] rámutatott, hogy a születendő gyermekek neme mesterséges befolyásolásának büntetőjog általi tilalmazását a továbbiakban nem lehet megkerülni. A nemek közötti arányok eltolódásának egyik okaként a gendercídiumot jelölték meg, amely a magzat vagy a már megszületett gyermek, nem kívánt neme miatti elpusztítása. Az állásfoglalás megállapításai szerint a gendercídium gyakorlata mélyen gyökerezik azokban a kultúrában, amelyeket a fiúgyermekek előnyben részesítése, a nemek közötti egyenlőtlenség, a lányokkal szemben folyamatosan fennálló hátrányos megkülönböztetés és a velük szemben fennálló negatív sztereotípiák jellemeznek. A parlamenti jelentés szerint a gendercídium gyakorlata alapvető negatív változást idéz elő a társadalom demográfiai összetételében, mivel a nemek szerinti szelektív gyakorlatok alkalmazása megbontja a nemek közötti társadalmi egyensúlyt, ezáltal torzítja a nemek népességen belüli arányát, illetve olyan fontos társadalmi és gazdasági hatásokat von maga után, amely a gendercídiummal szembeni fellépés szükségességét meg nem kerülhető globális kérdéssé teszi.
A CRISPR-Cas9 technológiának az emberi gének befolyásolására való alkalmazása még a kutatók között is komoly aggályokat vet fel és az emberi genom tudatos szerkesztésére való használata több tudósban is komoly kételyt ébreszt. A kutatók egy része éppen a módszer térnyerésének szédítő sebessége miatt tart attól, hogy nem hagyunk elég időt a kockázatok kiszűrésére és ez a tudományos eljárás végül ahelyett, hogy az emberiség javát szolgálná, épp ezzel ellentétes hatásokra vezet.[31] Minderre abból következtetnek, hogy a CRISPR-Cas9 egyelőre nem bizonyult olyan hatékonynak élő emberi szervezetben, mint a kémcsövek kontrollálta világában, és így a gyakorlati alkalmazása az emberi szervezetben még távol van a valóságtól. Különösen azért is mondhatjuk ezt, mert számtalan előnye mellett ez a technológia még nem elég pontos, és a tudósoknak egyelőre valahogy meg kell birkóznia a beavatkozás nem szándékolt hatásaival is, mielőtt továbböröklődő változásokat okoznának az emberi faj DNS-ében.[32]
A társadalomtudósok és bioetikusok prokontra érveket vázolnak fel, így próbálva összefoglalni a CRISPR-Cas9 technológia kapcsán a megjelenő kételyeket. A technológia alkalmazása mellett állást foglalók szerint az előre tervezett gyerekek egyik potenciális előnye lehet az örökletes betegségek kiszűrése majd végleges eltűnése, és sok más betegségre való hajlam génekhez kötődő lokalizálása, majd "kivágása" az emberi DNS-ből,[33] amitől a társadalom összességében egészségesebb lenne. Ez pozitívan befolyásolná a várható átlag életkort, növelné a termelékenységet, emellett hatalmas terhet venne le a közegészségügyről, és ezáltal az emberek adóterhei is csökkennének. Talán a legfontosabb morális érv a magzati génmódosítás mellett azonban a felesleges szenvedés megszüntetése, mivel a génekhez kötötten öröklődő fájdalmas betegségek kiiktatásával elkerülhetővé válna a halálos betegségekhez köthető hosszú szenvedés. Ennek fényében sokak szerint az lenne immorális, ha nem élnénk ezekkel a lehetőségekkel.
Az örökletes betegségek szűrését célzó genetikai diagnózis általános elfogadottságot élvez, viszont az egészséges embriók szűrése vagy módosítása abból a célból, hogy a kiválasztott egyed kozmetikai vagy más átlag feletti tulajdonságokat kapjon, már más morális kérdéseket vet fel.
- 559/560 -
Az orvosi indikáció nélküli génmódosítás melletti egyik álláspont amellett érvel, hogy a szülők döntési autonómiájába beletartozik az is, hogy eldönthessék milyen gyermeket szeretnének. Kérdés, hogy ha ezzel nem ártanak a születendő gyermeknek, akkor miért ne választhatnák meg a nemét vagy a szeme színét? Ezzel a társadalomnak nem ártanak. Az elv megfordításából szinte azonnal adódik az ellenérv is: a gyereknek ezáltal nem lenne választási lehetősége, mivel génjeiről teljes mértékben a szülők döntenének. Ugyanakkor ennek az ellenérvnek is megvan az alternatívája, mivel egy természetes úton fogant gyermek sem dönthet a saját sorsáról és génjeiről. Azokat a fogantatása pillanatában jelen levő gondviselésnek vagy a vak véletlennek köszönheti.
Kérdés, hogy ha lehetőségük lenne a szülőknek, hogy egy előre meghatározott listáról kiválaszthassák születendő gyermekük tulajdonságait, vajon nem mindenki a magas, atletikus, sportos testalkatú, kék szemű, szőke hajú, kiváló vírusellenállással és megnyerő személyiséggel rendelkező egyedet választaná-e, vagy a kevésbé "felturbózott", már-már átlagosnak tekinthető társát. A fogyasztói társadalomban élő szülők hajlamosak gondolkodás nélkül mindent megadni gyermeküknek és ha ez egy "egészségesebb" és kevesebb kihívással kecsegtető élet reményét hordozza, akkor morális gátak könnyen háttérbe szorulhatnak.
A genetikailag tökéletesített emberek megjelenésének nem mellékesen káros társadalmi hatásai is lehetnek. Ha ezen géntechnológia az alkalmazása magas költségei miatt kezdetben csak a gazdagok kiváltsága lesz, akkor ezzel újabb kezdeti előnyre tesznek szert a tehetős családba született gyerekek, és tovább nyílhat az olló a társadalomban. Borúlátóbb gondolkodók attól tartanak, hogy ez az emberi faj kettészakadását eredményezheti a genetikailag tökéletesített, az anyagi források mellett magas intelligenciával, egészséggel és szépséggel bíró gazdagok, és az egyszerű, módosítatlan átlagemberek között.[34]
Ugyanakkor megvan rá a tendencia, hogy az új technológiából előbb-utóbb tömegtermék lesz. Elég csak arra gondolnunk, hogy a mi gyermekkorunkban ritkaságnak számító laptopok, vagy az eleinte megfizethetetlen mobiltelefonok, melyek korábban státuszszimbólumnak számítottak, ma már mindannyiunk asztalán vagy zsebében ott lapulnak. Ebből a tendenciából az következik, hogy a gyermekek génmódosítása is csak ideiglenesen lesz a kiváltságos anyagi helyzetűek privilégiuma.
Az eljárás széleskörű alkalmazásának másik lehetséges veszélye az emberi faj genetikai sokszínűségének esetleges elvesztése. A szépségideálok, a média torzító hatásai és a változó divathullámok következtében például elképzelhető, hogy egy iskolai osztály háromnegyede szőke, atletikus testalkatú és kékszemű lesz, vagy éppen egymást érik majd az utcán az éppen aktuális szépségideálnak megfelelő "klónok". Kérdéses továbbá, hogy a családban egy idősebb, "természetes" úton született testvér hogy viselné a "genetikailag tökéletesített" kisebb testvér érkezését? Menynyire tekinthetik a szülők a "génmódosított" gyermeket saját gyermeküknek, ha a megalkotásukkor például a szülők által kívánt külső/belső tulajdonságok elérése érdekében olyan géneket kellett beültetni a gyermek génállományába, melyek nem találhatók meg egyik szülőben sem? Milyen szülő az ilyen szülő? Genetikai? Biológiai?
A kutatók CRISPR-Cas9 technológiával szembeni legnyomósabb ellenérve az, hogy a genetikailag módosított egyénnek a génmódosítás következtében a génjei mellett az ivarsejtjei is módosulnak. Így a génmódosítás esetleges - nem szándékolt - káros következményei nemcsak az alanynál, hanem annak utódainál is jelentkezhetnek.[35] Ennek hosszú távú, negatív következményeit pedig képtelenség előre prognosztizálni.
A nem és tulajdonságok szándékolt megválasztásának lehetősége tehát számos etikai és morális aggályt vet fel. Az orvosi szempontból indokolatlan nem megválasztása a nemek arányának társadalmon belüli eltolódásához vezethet, alapvető demográfiai válságot előidézve és megnövelheti a nemekkel szembeni negatív diszkrimináció és elsődlegesen a női nemmel szemben megjelenő lealacsonyító
- 560/561 -
felfogás térnyerését. Köztudomású tény, hogy Indiában és Kínában az alkalmazott családpolitika a lánygyermekekkel szemben a fiúgyermekek előnyben részesítését eredményezte. Ha csak ezt a két országot tekintjük, a születendő gyermek nemének legális megválasztása kontrollálhatatlan helyzetet és jelentős károkat eredményezett az érintett társadalmak összetételében.
Fontos azonban megemlíteni, hogy az új technológia alkalmazását napjainkban még számos technológiai korlát is nehezíti, melyek miatt tudományos tényként említhetjük meg, hogy ma még ez a rendszer nem működik tökéletesen. A CRISPR-Cas9 a labor számára pontosnak és megbízhatónak számít, jó hatékonysággal találja meg és hasítja el a megfelelő DNS-szakaszt. De laboratóriumi körülmények között kudarc esetén egyszerűen újra lehet próbálkozni, míg emberi embriókkal ez természetesen lehetetlen. Addig, amíg az emberi szervezetben és az embrió szervezetében történő hatékony alkalmazásának nem adott minden technológiai feltétele, nem kell tartanul attól, hogy a bioetikusoknak és a jogászoknak mielőbb morális értékelést követően ítéletet kellene hozniuk az új technológia felett, és a tudósoknak sem kell egyelőre attól tartaniuk, hogy az új módszer elleni ellenszenv meggátolja őket a kísérleti technológia további fejlesztésében.
Egy, az Egyesült Államokban végzett kutatásban megkérdezték a kutatás alanyait arra vonatkozóan, hogy mi a véleményük arról, ha a gyermek nemének megválasztására orvosi indikáció alapján, valamely betegség kiszűrése érdekében lehetőségük lenne, és arról, ha pusztán személyiségjegyek befolyásolása lenne az eljárás célja. A kutatásban a megkérdezett, felnőtt amerikaiak 83%-a utasította el az eljárást, ha annak elvégzésére orvosi indikáció nélkül kerülne sor, míg orvosi indikáció alkalmazása esetén 46%-uk vélte elfogadhatónak a technológia alkalmazását. Érdekes lesz ugyanezt a kutatást akkor is elvégezni, amikor a CRISPR-Cas9 technológia már mellékhatások nélkül, tudományos bizonyossággal is alkalmazható lesz az embrionális gének tudatos szerkesztésére. Vajon fog változni a társadalom morális értékítélete?[36]
A kockázatok és felmerülő morális kérdések hatására csábító gondolat lehet az, hogy egyszerűen tiltsuk be ezeket az eljárásokat. Erre azonban már nincs lehetőségünk. A technológia mind pontosabb feltérképezése maga után vonja annak terjedését is. Egy kutatótól sem várható el az, hogy a tudományos kutatás szabadsága ellenére, a nem kellőképpen tisztázott morális ellenérvek miatt elodázza a technológiából fakadó új lehetőségek elemzését. Ezért lenne célravezetőbb a tiltás helyett mielőbb megfelelő szabályozást és felügyeletet alkotni az eljárás felett, még mielőtt az emberi fajra oly jellemző találékonyság mentén megjelennének a tevékenységüket minden kontroll nélkül végző zugklinikák.
A Nature magazin 2015 októberében publikált egy beszámolót, amely a CRISPR technológia nemzetközi megítélését mutatja be.[37] Az elemzés rávilágít, hogy az új technológia elfogadottságával kapcsolatos álláspont jelentősen eltér a különböző országokban. A legtöbb ország jogalkotása lassan tud csak lépést tartani a géntechnológia fejlődésével, így kevés helyen találkozhatunk még adekvát jogi szabályozással, de ahol vannak a tevékenységet szabályozó jogi normák, ott elsődlegesen a tilalmazás érvényesül. Még a tudományos közösségen belül is az a hivatalosan elfogadott álláspont, hogy a CRISPER-Cas9 technológia alkalmazása, még akkor is, ha csak az egészségvédelmi célokat tekintjük, olyan útra vezetheti az emberiséget, amely megnyitja a lehetőséget a nem terápiás célú génmódosítás előtt, így téve veszélyessé azt a technológiát, amely az emberiség javát szolgálhatta volna.[38]
CRISPR-Cas9. Ismerte valaki ezt a kifejezést akárcsak 10 évvel ezelőtt? A kutatókon kívül aligha. Az új géntechnológiai eljárás felforgatta a génkutatás világát. A kutatók egy részében viszont már most megfogalmazódtak a technológiával szembeni etikai kételyek, mivel a módszer túl lendületesen fejlődik ahhoz, hogy egyáltalán lehetőség lenne a kockázatok
- 561/562 -
kiszűrésére. A dizájner babákra vonatkoztatva még növelhetné is az emberiség életképességét a tény, hogy a genetikai betegségeket akár örökre kiirthatjuk génállományunkból, de a rossz gének megjavításának lehetősége könnyen megnyitja az utat a nem betegséget okozó gének kicserélésének elterjedésére is. Idővel lehetségessé válna okosabb, szebb, hosszabb élettartamú gyerekek létrehozása, vagy akár bármilyen, a szülők által előnyben részesített gén "beültetése".
Ellenérvei között gyakran hangoztatott, hogy bármennyire is lehengerlő a tudomány fejlődése, annak hátulütői csak hosszabb tudományos kutatások révén derülhetnek ki, és addig számtalan embrió elpusztítását eredményezheti a ma még nem kiforrott technológia alkalmazása. Járulékos kérdésként fontos lenne azt is tisztázni, hogy van-e élethez való joga az embriónak, vagy tárgyiasulva, mindenféle korlát nélkül szabadon lehetne a kutatás alanya?
A legnagyobb veszélyt nyilván a beavatkozások nem szándékolt következményei jelentik, mivel ez módszer minden eddiginél könnyebbé teszi a génmanipulációt. Az embriók DNS-ének szerkesztése alkalmas lehet ugyan pusztító genetikai betegségek kiküszöbölésére, de ugyanakkor ezek a genetikai változtatások öröklődő voltuknál fogva kiszámíthatatlan hatással lehetnek a jövő nemzedékeire. Az sem biztos ugyanis, hogy az az embrió, akinek/amelynek génjeit a génszerkesztés során módosították, felnőttként azonosulni tud "fogantatása" körülményeivel. Emellett a génszerkesztés bárki számára elérhetővé tétele a társadalmi egyenlőtlenség új fajtájához is vezethet: a gazdagabb szülők jobb génekkel ruházhatják fel gyerekeiket, így biztosítva behozhatatlan társadalmi előnyt nekik, realitássá téve a genetikai alapú diszkriminációt.
Nincs azonban tudományos válasz ma még arra a kérdésre sem, hogy az esztétikai szempontú génmódosítás milyen hatással lehet azon génekre, amelyeket nem érint közvetlenül a génszerkesztés folyamata. A szülők (vagy bárki más) általi önkényes, a divat és esztétikai szempontok által is befolyásolt beavatkozások hosszú távon könnyen sebezhetővé tehetik az emberi fajt egy-egy újabb betegséggel szemben, amely az orvosilag indokolatlan génmódosítás "melléktermékeként" jelenhet meg.
Több tudós is rámutat arra a tudományos tényre, hogy az embrió tulajdonságainak génszerkesztés révén történő befolyásolása jóval komplikáltabb tudományos folyamat, mint amit átlagemberként gondolhatunk róla. Valóban pozitív lehet a szerepe a CRISPER-Cas9-nek az egyes, génekhez kötötten öröklődő, ritka betegségek kiszűrésében, de nem szabad megfeledkeznünk ugyanakkor arról sem, hogy a jelenleg legtöbb áldozatot szedő betegségek, mint például a cukorbetegség vagy a szívbetegségek kialakulásában a gének mellett a környezeti hatásoknak is jelentős szerepük van.
És ha ezen elgondolkoztunk, akkor érdemes lehet abba is belegondolni, hogy egyes külső tulajdonságaink, személyiségünk jellemzői vagy az intelligencia szintünk valóban örökletesek - de csak részben. A kutatók még ma sem tudják pontosan beazonosítani, hogy milyen gén vagy gének kombinációjából adódhat a 140 feletti IQ szint, vagy a konfliktuskerülő, alkalmazkodó jellem. És ha ez így van, akkor az egész "szándékolt" génszerkesztés ugyanúgy lutrivá válhat, mint a természetes fogantatás közben bekövetkező génszelekció, amely a puszta véletlen segítségével befolyásolja génjeink végső összetételét.
A géntechnológia alkalmazásának jelenleg csak a képzeletünk szabhat határt és reális értékelését is csak a jövőtől várhatjuk, de a történelem már számtalanszor bebizonyította, hogy a tudomány nem képes megállni a betegségek gyógyításánál. Mi lehet a jog szerepe ebben a kérdésben? Félő, hogy a géntechnológiai tevékenység teljes szabályozására nem áll rendelkezésünkre megfelelő jogi eszköz, tekintve a tudomány és a jog világának dinamikájában megjelenő alapvető különbségeket. A jogalkotóval szemben az lehet a reális elvárás, hogy az adott korban rendelkezésre álló jogi eszközökkel tegyen meg mindent, az egyedi emberi genom, az emberiség közös örökségének megóvása érdekében. ■
- 562/563 -
JEGYZETEK
[1] Az idézet David Sinclairtől, a Harvard egyetemi oktatójától származik, akit a Time magazin a világ legbefolyásosabb emberei közé sorolt. A tudós egyetemi oktató kutatásában azt prognosztizálta, hogy az új technológia azért is mérföldkő az emberiség történelmében, mert hozzájárul ahhoz, hogy az ember teljes kontrollt gyakoroljon a teste felett. Ez viszont azt is jelenti, hogy az, hogy a szülők meghatározzák mikor és milyen gyermeket szeretnének a világra segíteni bizonyosan bekövetkezik, a kérdés csak az, hogy mikor. Erre utal a "when, and not an if" kifejezés. (https://www.technologyreview.com/s/535661/engineering-the-perfect-baby/ - utolsó letöltés dátuma: 2018.07.17. - További információ: The Sinclair Lab - https://genetics.med.harvard.edu/sinclair/)
Az idézet forrása: https://www.technologyreview.com/s/535661/engineering-the-perfect-baby/ - utolsó letöltés dátuma: 2018.07.17.
[2] https://gizmodo.com/a-new-fertility-technique-could-make-designer-babies-a-1791088748 - utolsó letöltés dátuma: 2018.07.16.
[3] http://mtdaportal.extra.hu/books/fajegeszsegtan_es_eugenika.pdf - utolsó letöltés dátuma: 2018.07.17.
[4] https://www.neb.com/tools-and-resources/feature-articles/crispr-cas9-and-targeted-genome-editing-a-new-era-in-molecular-biology - utolsó letöltés dátuma: 2018.07.16.
[5] https://ghr.nlm.nih.gov/primer/genomicresearch/genomeediting - utolsó letöltés dátuma: 2018.07.16.
[6] http://www.nature.com/news/crispr-gene-editing-is-just-the-beginning-1.19510 - utolsó letöltés dátuma: 2018.07.14.
[7] https://hu.wikipedia.org/wiki/CRISPR - utolsó letöltés dátuma: 2018.07.17.
[8] Yoshizumi Ishino - 1987. https://en.wikipedia.org/wiki/CRISPR - utolsó letöltés dátuma: 2018.07.17.
[9] http://www.crisprupdate.com/crispr-timeline/ - utolsó letöltés dátuma: 2018.07.17.
[10] http://www.wired.co.uk/article/gene-editing-crispr - utolsó letöltés dátuma: 2017.07.17.
[11] https://www.yourgenome.org/facts/what-is-crispr-cas9 - utolsó letöltés dátuma: 2018.07.16.
[12] https://m.ipon.hu/elemzesek/kinabané_mar_az_elso_crispr_cas9_klinikai_tesztre_keszulnek/2930 - utolsó letöltés dátuma: 2018.07.17.
[13] designer babies -https://www.theguardian.com/science/2017/jan/08/designer-babies-ethical-horror-waiting-to-happen - utolsó letöltés dátuma: 2018.07.16.
[14] https://www.huffingtonpost.com/entry/cute-baby-whos-the-designer_us_595ac958e4b0f078efd98c1e - utolsó letöltés dátuma: 2018.07.17.
[15] Bárd - Gellér - Ligeti - Margitán - Wiener: Büntetőjog - Általános rész. KJK Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest, 2003. 15. o.
[16] 2002. évi VI. törvény 2. cikk Az emberi lény elsőbbsége - utolsó hozzáférés dátuma: 2018.07.17.
[17] 2002. évi VI. törvény - 5. cikk Beleegyezés - utolsó hozzáférés dátuma: 2018.07.17.
[18] 1997. évi CLIV. törvény 157.§ - utolsó hozzáférés dátuma: 2018.07.17.
[19] 1997. évi CLIV. törvény 163. - 164.§§ - utolsó hozzáférés dátuma: 2018.07.17.
[20] 2012. évi C. törvény - XVI. fejezet - utolsó hozzáférés dátuma: 2018.07.17.
[21] http://ujbtk.hu/wp-content/uploads/PDF_EPUB/bjk_2005-1.pdf - 12. o. - utolsó letöltés dátuma: 2018.07.17.
[22] https://celab.ceu.edu/sites/celab.ceu.edu/files/attachment/basicpage/29/hungariantranslationfinal.pdf - utolsó letöltés dátuma: 2018.71.16.
[23] 1998. évi XXVII. törvény a géntechnológiai tevékenységről - 2. § g) pont - utolsó hozzáférés dátuma: 2018.07.17.
[24] http://www.who.int/genomics/gender/en/index4.html - utolsó letöltés dátuma: 2018.07.17.
[25] L. http://pgd-center.hu/ és https://www.givf.com/geneticservices/whatispgd.shtml - utolsó letöltés dátuma: 2018.07.17.
[26] https://www.yourgenome.org/facts/what-is-genetic-engineering - utolsó letöltés dátuma: 2018.07.16., valamint https://www.nature.com/subjects/genetic-engineering - utolsó letöltés dátuma: 2018.07.16.
[27] http://www.newyorkfertilityservices.com/fertility-treatment/gender-selection/ és http://www.gender-baby.com/overview/family-balancing/ - letöltés dátuma: 2018.07.17.
[28] Julesz Máté: Az orvosi jog aktualitásai - Az eutanáziától a klónozásig. Medicina Kiadó, Budapest 2016. 33. o.
[29] http://gendiagnosztika.hu/cimke/oroklodo-genetikai-rendellenessegek/ - utolsó letöltés dátuma: 2018.07.17.
[30] Az Európai Parlament 2013. október 8-i állásfoglalása a gendercídiumról: a hiányzó nő? (2012/2273(INI)) http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+TA+P7-TA-2013-0400+0+DOC+XML+V0//HU - utolsó letöltés dátuma: 2018.07.18.
[31] https://www.newscientist.com/article/2174149-crispr-gene-editing-is-not-quite-as-precise-and-as-safe-as-thought/ - utolsó letöltés dátuma: 2018.07.17.
[32] https://www.nature.com/articles/nbt.4192 - utolsó letöltés dátuma: 2018.07.17.
[33] http://www.wired.co.uk/article/gene-editing-crispr - utolsó letöltés dátuma: 2018.07.17.
[34] https://www.theguardian.com/science/2017/jan/08/designer-babies-ethical-horror-waiting-to-happen - utolsó letöltés dátuma: 2018.07.17.
[35] https://www.huffingtonpost.com/entry/cute-baby-whos-the-designer_us_595ac958e4b0f078efd98c1e - utolsó letöltés dátuma: 2018.07.17.
[36] Forrás: https://www.technologyreview.com/s/535661/engineering-the-perfect-baby/ - utolsó letöltés dátuma: 2018.07.17.
[37] http://www.nature.com/news/where-in-the-world-could-the-first-crispr-baby-be-born-1.18542 - utolsó letöltés dátuma: 2018.07.17.
[38] https://www.huffingtonpost.com/entry/cute-baby-whos-the-designer_us_595ac958e4b0f078efd98c1e - utolsó letöltés dátuma: 2018.07.17.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző bírósági titkár, Nyíregyházi Törvényszék.
Visszaugrás
