A hazai jogélet vitathatatlanul egyik legambiciózusabb vállalkozása, a polgári jog kodifikációja, már eddig is sok vitát váltott ki; cikkek, tanulmányok sokasága jelent meg, többek között ebben a folyóiratban is.
Ez év elején megjelent az új Ptk. koncepciója ("Koncepció"), amely a kodifikáció tervezett csapásirányait tartalmazza. Az elméleti vita ezzel átterelődött a gyakorlati problémák és megoldások síkjára. A kodifikáció jelen szakaszában különösen fontos a gyakorló szakemberek részvétele az előkészítő munkában. Jelentős mértékben hozzájárulhat a szakma a kodifikáció sikeréhez, egy modern polgári jogi kódex megteremtéséhez azzal, hogy feltárja a jelenleg hatályos Polgári Törvénykönyv ("Ptk.") azon rendelkezéseit, amelyek a gyakorlat szempontjából problémát jelentenek, diszfunkcionálisak, vagy a fejlett és működő piacgazdasági kapcsolatokban elavultnak, az üzleti élet kerékkötőjének bizonyultak.
Szükséges továbbá rámutatni azokra a dinamikusan fejlődő új területekre, amelyek jelenleg nem (vagy nem kellőképpen) szabályozottak, és amelyek esetlegesen jogszabályi keretet igényelnek a forgalom biztonsága érdekében.
A dologi jog modernizációja kapcsán nem lehet említés nélkül hagyni az ingatlanjog rendezésének kérdését. Sajnos ma már közhely-szerű állítás, hogy az ingatlan-nyilvántartás rendszerének anomáliái a befektetéseket és a forgalom biztonságát egyaránt veszélyeztetik. Kétségkívül, a problémák jelentős része nem a Ptk.-ban jelenik meg, de a kodifikáció során szükséges az ingatlanjog problémáit megfelelő súllyal kezelni.
A Koncepció hangsúlyozza, hogy ezen a területen a közhitelesség visszaállítása az egyik legsürgetőbb feladat. A közhitelesség erősítése érdekében ösztönözni kell a jogalanyokat arra, hogy tulajdonjogukat mielőbb bejegyeztessék az ingatlan-nyilvántartásba. A forgalom biztonsága érdekében kívánatos volna alapvető elvként lefektetni azt, hogy ha az ingatlan-nyilvántartáson kívül tulajdonjogot szerző személy tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyezteti be, tulajdonszerzésre nem hivatkozhat azzal szemben, aki az ingatlanon az ingatlan-nyilvántartásban bízva, jóhiszeműen és ellenérték fejében jogot szerzett.
Fontos lenne összhangot teremteni a Ptk. és az egyéb jogszabályok között is, annak érdekében, hogy az az elv, mely szerint az ingatlan tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba való konstitutív hatályú bejegyzéssel lehet megszerezni, ne kerülhessen áttörésre.
A megoldási technikák szintjén a Koncepció azt az álláspontot foglalja el, hogy a bíróságoknál vezetett telekkönyvi rendszer helyreállítása jelenthetne megoldást a problémákra. A bírósági kontroll alatt álló telekkönyvezés garanciális szempontból mindenképpen kívánatos lenne, természetesen a megfelelő személyi és tárgyi előfeltételek megteremtése mellett.
A közzéadott Koncepció helyesen mutat rá arra, a gyakorlatban régóta jelenlévő problémára, hogy a hagyományos dologtárgyúság kiszélesítését, lazítását a mai gazdasági viszonyok megkövetelik. A hatályos Ptk. 94. § alapján a "birtokba vehető dolog" áll a tulajdonjog, illetve az egész dologi jog fókuszában. Ugyanakkor a hatályos szabályozás is elismeri, hogy a piaci viszonyok realitásával nem áll adekvát viszonyban a szigorú dologtárgyúság, s így a Ptk. 94. § (2) bekezdése a tulajdonjog szabályait rendeli alkalmazni a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre, a pénzre és az értékpapírokra.
A gyakorlat szempontjából azonban még a fenti keret is túl szűknek bizonyult, és időszerűvé vált annak jogszabályi szinten való elismerése, hogy a piaci forgalomban a tranzakciók jelentős részének tárgyát vagyoni értékű jogok [Kft.-üzletrész, bérleti jog, lízing-jog, licencia-jog, know-how, üzleti jóhírnév (goodwill stb.)], információk képezik.
A Koncepció elveti azt a megoldást, hogy a dolog fogalmát a Ptk. 94. § (2) bekezdésében foglalt analógia kiterjesztésével tovább szélesítse. Ennek az az indoka, hogy a dolog fogalmához olyan egyéb jogintézmények is kapcsolódnak, mint a birtokvédelem vagy az elbirtoklás, melyek a fenti viszonyokban értelmezhetetlenné vagy kezelhetetlenné válnának.
Kérdéses az is, hogy mennyire lenne kívánatos a fenti út a gyakorlatban, tekintettel arra, hogy a dologtárgyúság jelenlegi szabályozása főként az átruházhatóság és megterhelhetőség kontextusában okoz nehézséget. Annak a jelenségnek, hogy a valóságos piaci viszonyok a szerződésekben gyakran eltorzulva tükröződnek, egyik fő indoka a Ptk. hatályos és igencsak anakronisztikus szabálya, amely szerint csak dolog lehet adásvételi szerződés tárgya.
A jelenlegi szabályozás kétségkívül anomáliákhoz vezet. Olyan vagyoni értékű jogok, melyek egy konkrét dolog formájában testesülnek meg (pl. részvény) az adásvétel szabályai szerint átruházhatók, míg ugyanez nem érvényesül olyan jogok tekintetében, melyek a gazdasági életben azonos funkcióval bírnak, de nem testesülnek meg egy konkrét dologban (pl. kft. üzletrész).
Hasonló problémák merülnek fel az információ átruházása tekintetében is. A gazdasági élet szereplői gyakran szellemi alkotásokat vagy más információt kívánnak piaci forgalom tárgyává tenni. A Koncepció még nem adott választ arra a kérdésre, hogy ezek mennyiben lehetnek tulajdonjog tárgyai és így átruházhatók-e.
A dologtárgyúság problémát jelent olyan tranzakciók esetében is, ahol a gazdasági szereplők nem egy-egy üzletrészt vagy szellemi alkotást kívánnak átruházni, hanem teljes vagyont vagy üzletet, amelynek részét képezhetik dolgok, vagyoni jogok, információk, goodwill. Kérdéses, hogy az új kódex megteremti-e annak keretét, hogy a vagyon-átruházási szerződéseket a piaci realitásoknak megfelelően, az adásvételi szerződés szabályai szerint lehessen megkötni, függetlenül attól, hogy mi a tranzakció tárgyát képező vagyon összetétele.
A Koncepció a fenti problémák megoldását az adásvételi szerződés tárgyának meghatározásával kapcsolatos javaslatban látja.
A Koncepció azt a megoldást támogatja, hogy az adásvétel szabályainak megfelelő alkalmazását mondja ki az új kódex a vagyoni értékkel bíró forgalomképes jogok visszterhes átruházására.
Álláspontunk szerint még ez a megközelítés sem jelent átfogó megoldást. A magyar jogrendszerben a "vagyoni értékű jog" egy foglalt fogalom, amely az Illetéktörvény definíciója szerint a földhasználat, haszonélvezet, használat jogát, a vagyonkezelői jogot és az önálló orvosi tevékenység működtetési jogát foglalja magában. Ez a fogalom tehát nem ölel fel olyan széles kört, amely az üzletek ("business as a going concern") átruházása körüli gyakorlati problémákra tényleges megoldást jelentene. Azt sem tartanánk szerencsés megoldásnak, ha a jogrendszer egységét megbontva, azonos fogalmak, az egyes törvényekben másmás jelentéssel bírnának.
Ugyanakkor az "üzlet" (mely adott esetben több lehet, mint pusztán dolgok és vagyoni értékű jogok összessége) átruházása olyan rendszeresen felmerülő gyakorlati probléma, melynek átgondolt megoldására kiváló alkalmat nyújt az új kódex megalkotása.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
