Az sz.-i városi bíróság K. J.-né felperes L. O. alperes ellen végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében meghozta a következő ítéletet: A városi bíróság a felperes keresetét elutasítja, s a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként az alábbi tényállást állapította meg.
Néhai K. Gy. örökhagyó életének 77. évében, 1996. május 27-én hunyt el a Zs.-i Rehabilitációs Kórházban, ahová az sz.-i kórházi kezelése folytatásaként 1996. május 21-én szállították ki.
Az 1981-ben megözvegyült örökhagyónak gyermeke nem volt, haláláig egyedül élt, legközelebbi rokona és törvényes örököse a felperes volt, mivel a felperes édesapja és az örökhagyó féltestvérek voltak.
1996. május 8-án az sz.-i kórházban kérte meg az örökhagyó az alperes édesapját, L. J.-t, hogy szóljon a közjegyzőnek, ugyanis "eltartási szerződést" kíván kötni. Az alperes édesapja dr. M. B. sz.-i közjegyzőhöz fordult, aki az sz.-i kórházban felkereste az örökhagyót, és számára tájékoztatást adott, majd ezt követően készítette el az örökhagyó felkérése alapján, de az egyéb szerződéses érintettekkel történt egyeztetés után az 12345/1996. sorszámú közjegyzői okiratba foglalt "Öröklési szerződés"-t, amelyben K. Gy. örökhagyó, mint szerződéses örökhagyó, L. O. alperes, mint szerződéses örökös, az alperes szülei, L. J. és L. J.-né pedig mint teljesítési segédek szerepeltek.
Utóbb dr. M. B. közjegyzőt az alperes édesapja tájékoztatta arról, hogy időközben az örökhagyót a kórházból a Zs.-i Rehabilitációs Kórházba szállították át. Dr. M. B. közjegyző az előzetes megbízás alapján és egyeztetést követően addigra már elkészített öröklési szerződés aláírására 1996. május 24-én ezért a Zs.-i Rehabilitációs Kórházban jelent meg. Az öröklési szerződést a szerződéses örökös, valamint a teljesítési segédek, illetőleg a közjegyző aláírta, megkísérelte azt aláírni K. Gy. örökhagyó is, azonban a kezébe bekötött infúziós tű miatt aláírását a közjegyző nem tartotta elfogadhatónak, ezért a szerződést K. A. és H. S. tanúk is aláírták, az ügyleti tanúkra vonatkozó záradékot követően.
Az 1996. május 24-én fentiek szerint aláírt, és közjegyzői okiratba foglalt öröklési szerződés egyebek mellett tartalmazta, hogy: "Kijelenti K. Gy., hogy amennyiben a jelen öröklési szerződés bármely oknál fogva öröklési szerződésként nem érvényesülhetne, az mint az ő végrendelete érvényesüljön."
Az öröklési szerződés aláírásának helye Zs. városa, dr. D. P. k.-i közjegyző illetékességi területéhez tartozik.
Dr. M. B. sz.-i és dr. D. P. közjegyzők egymást távollétükben több éven át helyettesítették, 1996. január 5-én is megállapodtak abban: "...hogy a közjegyzői törvényben szabályozottak szerint egymást a távollétükben rendszeresen, kölcsönösen helyettesítik, tehát egymásnak állandó helyettesei", azonban megállapodásuk alapján elmulasztották az illetékes megyei bíróság elnökénél kezdeményezni az egymás helyetteseként való kirendelésüket.
Dr. M. B. közjegyző mindezzel együtt az öröklési szerződés aláírásának a napján telefonon felkérte dr. D. P. k.-i közjegyzőt, hogy a szerződés aláírását illetékességi területén végezze el, a k.-i közjegyző azonban akadályoztatva volt, és közölte az sz.-i közjegyzővel, hogy ezt elvégezni nem tudja, tájékoztatását tudomásul vette és hozzájárul ahhoz, hogy helyette a szerződést a zs.-i kórházban dr. M. B. sz.-i közjegyző írattassa alá.
Az Sz.-i Városi Bíróság ítéletével K. J. felperesnek az öröklési szerződés érvénytelensége megállapítása iránti kereseti kérelmét elutasította.
A Megyei Bíróság a városi bíróság ítéletét részben megváltoztatta, megállapította, hogy K. Gy. örökhagyó és az alperes által 1996. május 24-én megkötött öröklési szerződés érvénytelen, azonban a végrendelet érvénytelenségének a megállapítása iránti keresetet elutasította.
A megyei bíróság az ítélete indokolásában egyebek mellett rögzítette, hogy az 1996. május 24-én megkötött öröklési szerződés a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütközik, ezért semmis és érvénytelen. Kifejtette továbbá, hogy: "A közjegyzői okiratban foglalt öröklési szerződés 2. pontja tartalmazza az örökhagyónak azt a nyilatkozatát, hogy amennyiben a jelen öröklési szerződés bármely oknál fogva öröklési szerződésként nem érvényesülne, az, mint az ő végrendelete érvényesüljön. Mivel az érvénytelen öröklési szerződés a közvégrendelet feltételeinek megfelel, a megyei bíróság a felperes másodlagos kérelme alapján vizsgálta, hogy az örökhagyó közvégrendelete a Ptk. 625. § (3) bekezdésében meghatározott okból érvénytelen-e", majd ezzel összefüggésben a megyei bíróság végsőként megállapította, hogy: "A fenti indokok alapján a megyei bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes által megjelölt okból a végrendelet nem érvénytelen".
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, mint felülvizsgálati bíróság ítéletével a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését hatályában fenntartotta, indokolásában pedig egyebek mellett megállapította, hogy: "A per iratai alapján megállapítható, hogy a felperes módosított keresetében a végrendeletet csak egyetlen okból - közreműködésre alapítottan - támadta, közvégrendeleti alaki ok sérelmére keresetet nem terjesztett elő. A felülvizsgálatnak pedig csak olyan jogi álláspont, vagy mulasztás lehet az alapja, amely a per korábbi szakaszaiban is a per tárgya volt és a jogerős ítélet felülvizsgálata csak az annak meghozataláig bekövetkezett és a jogerős ítélettel elbírált tényekre vonatkozhat".
Fenti előzményeket követően indította a felperes a jelen pert, amelynek kereseti kérelmében annak megállapítását kérte, hogy néhai K. Gy. 1996. május 24-én készített végrendelete érvénytelen, semmis azon az alapon, hogy miután közjegyzői helyettesi kirendelés nem történt, dr. M. B. helyettesítése jogszerűtlen volt, és mivel csak a törvényben előírt alakszerűségek megtartásával elkészített közjegyzői okirat a közokirat, álláspontja szerint a közjegyző által készített végrendelet nem tekinthető közokiratnak, mivel azt a közjegyző a Ktv. 120-129. §-ainak megsértésével készítette el, ugyanakkor az aláírásra képtelen állapotban lévő örökhagyó magánvégrendeletet nem, csak közvégrendeletet tehetett.
Mivel dr. M. B. közjegyző hagyatékátadó végzésével, illetve póthagyatékátadó végzésével előbb a szerződés, majd a végrendelet alapján néhai K. Gy. örökhagyó hagyatékát az alperesnek már átadta, a felperes bizonyítást ajánlott fel az örökhagyó hagyatéka teljes állagának a felderítésére, majd ennek eredményeként a végrendelet érvénytelenségének a megállapítása iránti kereseti kérelme alapossága esetére kérte, hogy a bíróság adja a tulajdonába a hagyaték tárgyait, illetve kérte az alperes perköltségben való marasztalását.
Az alperes elsődlegesen a per megszüntetését, másodlagosan a kereset elutasítását kérte a felperes perköltségben való marasztalásával.
A bíróság az alperes permegszüntetés iránti kérelmét elutasította. A bíróság a felperes keresetét az alábbiak szerint elutasította:
A peres felek között az alapperben született jogerős döntés alapján nem volt vitás, hogy miután az örökhagyó a nevének aláírására képtelen állapotban volt az "öröklési szerződés" (végrendelet) aláírásakor, ezért a Ptk. 624. § (3) bekezdése alapján csak a Ptk. 625. és 626. § szerinti közvégrendeletet alkothatott. Ezen tényből kiindulva vizsgálta a felülvizsgálat körében hatályában fenntartott jogerős ítélet is már az öröklési szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránt a közvégrendelet érvényességének a kérdését csakis az azonos felperes által egyedüliként hivatkozott közreműködés mint érvénytelenségi jogcím alapján.
Ezen döntésnek előkérdése volt ugyanakkor annak tisztázása, hogy az öröklési szerződés megdőlte után a közjegyzői okiratba foglalt végintézkedés a közjegyzői közvégrendelet feltételeinek - miután az örökhagyó mást nem alkothatott - egyáltalán megfelel-e, és ezen vizsgálat eredményeként állapította meg a fentiekben idézettek szerint a jogerős ítélet, hogy az "érvénytelen öröklési szerződés a közvégrendelet feltételeinek megfelel".
A bíróság álláspontja szerint ezen jogerős ítéleti tényállásban tett megállapításhoz képest a bíróság jelen perben sem juthatott eltérő következtetésre, ezen ítéleti megállapítás a bíróságot álláspontja szerint jelen perben is köti. Ezen túlmenően a bíróság a felperes jogi érvelését érdemben sem osztotta az alábbiak szerint:
A Ptk. 626. § akként rendelkezik, hogy a közvégrendelet alaki érvényességére a közjegyzői okiratok érvényességét szabályozó rendelkezések irányadók.
Ezen hivatkozott rendelkezéseket a közjegyzőkről szóló, módosított 1991. és XLI. törvény (továbbiakban: Ktv.) tartalmazza.
A Ktv. az általános szabályok, általános elvek című I. fejezete 1. § (1)-(3) bekezdésében határozza meg tartalmilag a közjegyző hatáskörét, és ezen belül a (2) bekezdésben külön nevesíti, hogy a közjegyző a jogügyletekről és jogi jelentőségű tényekről közokiratot állít ki. A bíróság álláspontja szerint dr. M. B. sz.-i közjegyző közjegyzői hatásköri szabályt nem sértve készítette el az illetékességi területén kapott megbízás alapján és az ugyanitt történt előzetes egyeztetés és megbeszélés után még mindig az illetékességi területén az öröklési szerződést.
A Ktv. 12. § (4) bekezdése akként rendelkezik, hogy a közjegyző helyszíni eljárást az illetékességi területén folytathat. Nem vitásan az öröklési szerződés végső aláírására már az sz.-i illetőségű közjegyző illetékességi területén kívül került sor, mivel időközben az örökhagyót az sz.-i kórházból a zs.-i kórházba szállították át.
A Ktv. 30. § akként rendelkezik, hogy a közjegyző köteles a tevékenységét a székhelyén levő irodában végezni; az irodán kívül akkor járhat el, ha az ügy természete vagy sürgőssége indokolja. Értelemszerűen ezen szabály arra az esetre vonatkozik, amikor a közjegyző az illetékességi területén belül, de az irodáján kívül jár el, azonban megállapítható, hogy a jogszabály maga is ismer olyan esetet, amikor az ügy természete és sürgőssége az általános szabálytól való eltérést indokolttá teszi.
A Ktv. V. fejezete szabályozza a közjegyző helyettesítésének elvi és gyakorlati rendjét, az ügyletkötéskor hatályban volt és az azóta módosított, jelenleg hatályos szöveg tartalmilag lényegében megegyező módon, azzal a jelen per szempontjából említhető különbséggel, hogy míg a korábbiakban a helyettesítési kirendelés az illetékes megyei bíróság elnöke, addig a jelenlegi szabályozás szerint a területi közjegyzői kamara elnökének a hatáskörébe tartozott, illetőleg tartozik.
A helyettesítés rendjére vonatkozó, és az V. fejezetben írt szabályok alapján megállapítható, hogy a közjegyző helyettesítésének a kérdése alapvetően a közjegyző hosszabb vagy rövidebb tartalmú távollétének, esetleges egyéb akadályoztatásának problémáját kívánja rendezni és szabályozni, de nem a külön, más helyen szabályozott illetékesség, és végképp nem a közjegyzői okirat érvényessége vagy érvénytelensége összefüggésében.
Következik ez egyebek mellett abból is, hogy a Ktv. 35. § akként rendelkezik, hogy: "A helyettesített közjegyző a helyettesítés tartama alatt közjegyzőként nem járhat el"!
A bíróság álláspontja szerint a jelen ügyben az okirat elkészítésekor nem volt a Ktv. által szabályozottak szerinti klasszikus helyettesítési helyzet, ugyanakkor a jogszabály nem tartalmaz arra vonatkozó rendelkezést, hogy milyen szabályos eljárási rend keretében oldható meg; az a ténybeli helyzet, amikor a megbízás és az okirat elkészítése, illetőleg az okiratnak utóbb történő aláírása külön közjegyzői illetékességi területen történik.
Mindezzel együtt a bíróság megállapítja, hogy a két közjegyző között egyébként is volt helyettesítési megállapodás, csupán annak alapján a helyettesként történő kirendelés maradt el, ezen túlmenően az adott körülmények között az okirat aláírásakor ezen elmaradt kirendelés már nem volt pótolható, a ténylegesen eljáró közjegyző ugyanakkor ezen eljárási cselekmény lefolytatására az illetékes közjegyzőt felkérte, azonban az eljárni nem tudott, hozzájárult azonban, hogy az illetékességi területén fejezze be a másik közjegyző - az okirat aláírásával - a már korábbiakban megkezdett eljárást.
A közjegyzői okiratok általános szabályainak közös rendelkezéseit a Ktv. IX. fejezete tartalmazza. Ezzel összefüggésben általánosságban akként rendelkezik, hogy: "A közjegyző által e törvényben előírt alakszerűségek megtartásával elkészített közjegyzői okirat, ennek hiteles kiadmánya és a közjegyző tanúsítmány: közokirat". Ezen pozitív tartalmú fogalom-meghatározással összefüggésben annak kiegészítéseként a Ktv. 131. § (1) bekezdése negatív tartalmú meghatározást is ad, amikor akként rendelkezik, hogy: "Nem tekinthető közokiratnak az az okirat, amelyet a közjegyző a 120-129. §-ban foglaltak megsértésével vagy elmulasztásával készített".
Fentiekből ugyanakkor az következik, hogy sem az illetékességi szabály, sem a helyettesítéssel kapcsolatos szabályok kérdésköre nem érvényességi kérdés, ezekkel összefüggő az okiratnak közokiratként való minősítését kizáró kelléket a tételesen megjelölt 120-129. § rendelkezései sem tartalmaznak.
Az egyes közjegyzői okiratokra vonatkozóan a törvény X. fejezete tartalmaz további rendelkezéseket, a végrendeletre vonatkozóan a Ktv. 133-135. §-ai, azonban ezen szabályok sem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely az illetékességi vagy a helyettesítési szabály vagy szabályok bármilyen módon történő megsértését alaki vagy tartalmi érvénytelenségi jogcímként kezelnék.
Megállapítható ezzel szemben ugyanakkor, hogy a Ptk. 624. § (3) és a Ptk. 626. § speciális kiegészítését tartalmazó, és a Ktv. 117. § (3) és a Ktv. 124. § a) pontjában írt szabályok az okirat elkészítésekor megtartásra kerültek.
A fentiek alapján a bíróság a felperes keresetét elutasította. ■
Lábjegyzetek:
[1] Az eredeti ítélet alapján szerkesztette Dr. Steiner Erika
Visszaugrás
