Az EK elektronikus hírközlési tevékenységre vonatkozó szabályozásának (EK hírközlési szabályozás) központi eleme a nemzeti szabályozó hatóságok (NSZH) által lefolytatott piacelemzési eljárás. A jelen cikk vonatkozásában az "EK hírközlési szabályozás" fogalom magában foglalja az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozását, azaz az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7-ei 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (Keretirányelv), valamint a négy ún. speciális irányelvet, azaz az Engedélyezési irányelvet, a Hozzáférési irányelvet, az Egyetemes szolgáltatási irányelvet és az Adatvédelmi irányelvet (az öt irányelv együttesen a Keretszabályozás), valamint a Verseny irányelvet.
A Keretirányelv 16. cikke szerint a NSZH-knak elemezniük kell a Bizottság által ajánlás formájában meghatározott elektronikus hírközlési piacokat. A Bizottság 2003. február 11-én kelt 2003/311/EK ajánlása (az érintett piacokról szóló ajánlás) az elektronikus hírközlési ágazat azon érintett termék- és szolgáltatási piacait határozza meg, amelyek ex ante szabályozása indokolt lehet a Keretirányelvnek megfelelően.
A piac elemzése annak megvizsgálásából áll, hogy az adott érintett piacon hatékony-e a verseny. A piacon abban az esetben hatékony a verseny, ha azon nincsen jelentős piaci erővel (JPE) rendelkező vállalkozás. Amennyiben az érintett piacon egy vagy több vállalkozás JPE-vel rendelkezik, a verseny nem hatékony. A Keretirányelv által adott fogalom-meghatározás szerint egy vállalkozás akkor minősül JPE-vel rendelkezőnek, ha vagy önállóan, vagy másokkal együtt erőfölénnyel egyenértékű pozícióban van, azaz olyan gazdasági erővel rendelkezik, amely lehetővé teszi számára, hogy a versenytársaktól, az ügyfelektől és végső soron a fogyasztóktól nagymértékben függetlenül viselkedjen.
Amennyiben a NSZH megállapítja, hogy a piacon hatékony a verseny, nem vezethet be, illetve nem tarthat fenn a különös irányelvekben foglalt szabályozó kötelezettségeket, illetve amennyiben már léteznek szektorspecifikus szabályozó kötelezettségek, a NSZH köteles ezeket az adott érintett piacon lévő vállalkozások tekintetében megszüntetni. A contrario, amennyiben a NSZH megállapítja, hogy egy érintett piacon nem hatékony a verseny, meghatározza az e piacon jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozásokat, és az ilyen vállalkozások számára a különös irányelvekben foglalt konkrét szabályozó kötelezettségeket állapít meg, illetve a már létező ilyen kötelezettségeket fenntartja vagy módosítja.
A Bizottság 2003. július 23-án kelt, a Keretirányelv 7. cikkében előírt bejelentésekről, határidőkről és konzultációkról szóló 2003/561/EK ajánlása (Eljárási Ajánlás) szerint, az európai szinten konzisztens szabályozói gyakorlat kialakítása, valamint az új keretszabályozás részét képező irányelvek egységes alkalmazása céljából a nemzeti szabályozó hatóságok (NSZH) kötelesek együttműködni más NSZH-kkal, valamint a Bizottsággal.
Az együttműködés keretei között - különösen annak érdekében, hogy a tagállami szinten hozott döntések ne legyenek káros hatással az egységes piac megvalósulására, illetve az Európai Közösségnek a Római Szerződésben foglalt egyéb céljai elérésére - a NSZH-k kötelesek bizonyos, a fenn vázolt piacelemzési eljárással kapcsolatos intézkedéseik tervezetét a Bizottságnak és más NSZH-knak bejelenteni.
A Keretirányelv 7. cikke "Az elektronikus hírközlési belső piac konszolidációja" címmel szabályozza a NSZH-k által bejelentendő intézkedéstervezetek körét, az eljárás menetét, a Bizottság által elfogadható aktusokat, valamint azok jogkövetkezményeit. A Keretirányelv 7. cikke szerinti eljárás (a 7. cikk szerinti eljárás) elnevezésére a "közösségi konzultációs" vagy "konszolidációs" eljárást használja a szakirodalom. A 7. cikk szerinti eljárás az EK hírközlési szabályozásának hatálybalépésének napjától, azaz 2003. július 25-étől kezdve működik a gyakorlatban.
A NSZH abban az esetben köteles az intézkedés-tervezetet a Bizottságnak, illetve más NSZH-knak bejelenteni, amennyiben az i) az érintett piac meghatározására, a JPE-vel rendelkező vállalkozás(ok) azonosítására vagy a JPE-vel rendelkező vagy azzal nem rendelkező vállalkozás(ok)ra vonatkozó kötelezettségek előírására, módosítására, hatályban tartására vagy hatályon kívül helyezésére vonatkozik, valamint ii) érintheti a tagállamok közötti kereskedelmet.
A közösségi jog nem szabályozza, hogy a piacelemzési eljáráshoz kapcsolódó és a bejelentési kötelezettség által érintett tervezetet egyben, tehát mind a piacmeghatározásra, mind a JPE-vel rendelkező vállalkozások azonosítására, mind a kötelezettségek előírására, módosítására, hatályban tartására vagy hatályon kívül helyezésére vonatkozó intézkedés-tervezetet magában foglalva kell-e bejelenteni. Ebből fakadóan nem ütközik jogi korlátokba a piacelemzési eljárás egyes szakaszaihoz igazodó intézkedés-tervezetek önálló, egyenkénti bejelentése, habár a 7. cikk szerinti eljárás gyorsabb lebonyolítása érdekben célszerűnek tűnhet az egy időben történő bejelentés. Továbbá, ha az intézkedés-tervezetet mindhárom eljárási lépésre vonatkozóan, egységesen jelentik be, a visszavonásra felszólító esetleges bizottsági határozat is az egész tervezetre fog vonatkozni, annak ellenére, hogy a Bizottság vétójogköre csak az első két eljárási lépésre terjed ki. Ugyanakkor, amennyiben egy adott, az érintett piacokról szóló bizottsági ajánlásban szereplő piac elemzése során a NSZH versenyjogi szempontból több eltérő érintett piacot határoz meg (ilyenek tipikusan a vezetékes és a mobil végződtetési piacok), akkor a Bizottság számára lehetséges, hogy az egy ügyszám alatt nyilvántartásba vett, de valójában több intézkedés-tervezetet tartalmazó bejelentés vonatkozásában akár észrevételt, akár vétót csak bizonyos intézkedés-tervezetekre vonatkozóan tegyen. (Lásd a Bizottság DE/2005/0144. számú ügyben 2005. május 17-én hozott határozatát. Valamennyi határozat hozzáférhető a http://forum.europa.eu.int/Public/irc/infso/ecctf/home címen.)
Hasonlóképpen a közösségi jog nem írja elő, hogy a Keretirányelv 6. cikke által előírt tagállami konzultációnak le kell zárulnia a határozat-tervezet Bizottságnak, illetve más NSZH-knak történő bejelentése előtt. (Ezzel szemben az Eht. 65. § (1) bekezdése világossá teszi, hogy erre csak az "érdekeltekkel történő egyeztetés lefolytatását követően" kerülhet sor.) Ugyanakkor a 7. cikk szerinti eljárás és a tagállami konzultáció párhuzamos lefolytatása esetén, amennyiben a bejelentett intézkedés-tervezet a piaci szereplőknek a tagállami konzultáció során tett észrevételei hatására érdemben módosul, a NSZH köteles a módosult intézkedés-tervezetet a Keretirányelv 7. cikkének (3) bekezdése szerint újra bejelenteni. (Lásd a Bizottság által az UK/2003/0035-39 számú ügyekben 2004. február 6-án megfogalmazott észrevételt.) A tagállami konzultáció előzetes lefolytatása továbbá lehetővé teszi, hogy a Bizottság a bejelentés pillanatától ismerje a piaci szereplők véleményét, és ez meggyorsíthatja a 7. cikk szerinti eljárást például azáltal, hogy nem lesz szükséges a piaci szereplők észrevételeit külön információ iránti kérelem útján megkérni a NSZH-tól.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
