Az írásban több kérdést teszek fel, némelyek csak figyelemfelhívók, amelyek nyitottak maradnak, másokra igyekszem választ adni, miközben érintem az alábbi témákat.
Profitoptimalizálás és (vagy) fenntarthatóság. Jogi eszközökkel elérhető a kívánt egyensúly? Az európai uniós jogi kezdeményezések mennyiben hatékonyak, és alkalmasak-e arra, hogy a vállalatokat a fenntartható fejlődés elveinek megfelelő működésre ösztönözzék, kényszerítsék?
A társaságokat több oldalról bombázzák a tevékenységük átláthatóságát követelő jogszabályokkal, amelyek jelentős adminisztrációs terhet rónak rájuk. Azonban nem is ez a legnagyobb kihívás, hanem az adatszolgáltatás mögötti tiszta helyzet megteremtése.
Fenntarthatóság és felelősségvállalás. A téma napi szinten aktuális, de nem új keletű, amely az utóbbi időben ismételten új erőre kapott, és a lendület intenzitását jelzi az is, hogy újabb európai uniós jogalkotási aktivitás tapasztalható e téren. Több oldalról indultak kezdeményezések, ezekből az Európai Unió vállalati átvilágításról és a vállalati elszámoltathatóságról szóló, valamint a felelős vállalatirányítással kapcsolatos újabb kezdeményezéseire hívnám fel a figyelmet.
A fenntarthatóság egy olyan összetett és globális szemléletet kívánó téma, ami több társadalmi, gazdasági és morális kérdéskört foglal magába. A környezettudatosság csak egy szelete annak, amit ma fenntarthatóság alatt értünk, és amit a fenntartható fejlődés érdekében el kell sajátítanunk.
A fenntarthatóság fogalmáról, annak kialakulásáról több szakirodalmi forrásban is olvashatunk, nézőpont és tudományági hovatartozás kérdése az, ki melyik fogalmat érzi magához közelebb, illetve melyikkel tud leginkább azonosulni.[1]
A fenntarthatósághoz ambivalens érzések is társulnak, hiszen az eredetileg igen nemes társadalmi-környezeti jelentése néhol más, például politikai színezetet kapott. Több csoportosulás arculati elemként használja, mint ahogy a vállalati szférában - több esetben - marketingelemként jelenik meg. Természetesen ez önmagában nem gond, hiszen az ilyen megjelenés is felhívja a figyelmet a fenntarthatóság fontosságára, ám esetenként nem eredeti funkciójának megfelelően kezelik.
A vállalati felelősségvállalás - számos más mellett - a munkáltatói márkaépítés egyik elemévé vált.[2] A fenntartható fejlődés fogalom megszületésének pontos időpontját nehezen lehetne meghatározni. Az ENSZ Környezet és Fejlődés Világbizottsága által kiadott definíció szerint a "fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket".[3] Ebben a meghatározásban a szükséglet alatt érthetünk társadalmi, szociális, gazdasági, pénzügyi vagy morális szükségletet, és természetesen nem utolsó sorban a természet, környezet óvását, kímélését, a jövő generációi élhető jövőjéért. A beszámoló fő alapja az emberhez méltó életkörülmények, az alapvető emberi szükségletek elérése volt, azonban az ehhez szükséges termelésnövekedéshez nem voltak alkalmasak a rendelkezésre álló technológiák és termelési eljárások, ezért - az ökológiai katasztrófa elkerülésére - változásokat sürgettek nemcsak ezeken a területeken, hanem a gazdasági életben és a társadalom értékrendjében is. A fejlődési modell a mennyiségi növekedést és minőségi fejlődés arányos jelenlétét feltételezi.[4]
A vállalatirányításnak kulcsszerepe van az ENSZ fenntartható fejlődési céljai és a Párizsi Megállapodás végrehajtására vonatkozó uniós kötelezettségvállalások teljesítésében. Az ENSZ több alkalommal foglalkozott kiemelten a kérdéssel, például a 2005-ös World Summit Outcome Documentben,[5] amelyben megerősítette azt az elvet, miszerint a fenntartható fejlődés önmagában a központi cél, és hogy annak gazdasági, társadalmi és környezeti vonatkozásai az ENSZ átfogó tevékenységének fő alkotóelemei. Ezen alrendszerek elválaszthatatlan kölcsönhatása és komplex kezelése vezethet a várt eredmény eléréséhez.
Az ENSZ felhívja a figyelmet arra, hogy el kell érni a globális párbeszédet és partnerséget. Ebből a célból az Európai Unió Tanácsának minőségi platformként kell szolgálnia a tagállamok, valamint a nemzetközi pénzügyi intézmények, a magánszektor és a civil társadalom magas szintű elkötelezettségének a kialakulóban lévő globális trendek, politikák és fellépések terén, és fejlesztenie kell képességét, hogy egyre jobban és gyorsabban reagáljon a nemzetközi gazdasági, környezeti és szociális területek fejleményeire.[6 ]
Az Európai Unió Tanácsa 2019-ben következtetéseket fogadott az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjének Az egyes szakpolitikákon átívelő végrehajtásáról. módszerrel kell végrehajtani az EU-nak és tagállamainak olyan szemléletet kell követnie.[7] A következtetések válaszként szolgálnak az Európai Bizottság ez év elején megjelent, "Fenntartható Európa 2030-ra" című vitaanyagára.[8]
- 20/21 -
A vállalatok fenntarthatóságánál vagy a fenntartható fejlődésre, illetve növekedésre való alkalmasságuk vizsgálatánál célszerű a felelős vállalatirányítás kérdésének rövid említése.
A felelős vállalatirányítás lényegét és működésének központi elemeit a Fenntartható Fejlődés Üzleti Világtanácsa (World Business Councilon Sustainable Development -WBCSD) definíciói és elvei is megadják. Az elkötelezettség három alappillére a gazdasági növekedés, az ökológiai egyensúly és a társadalmi fejlődés.
Mit érthetünk felelős vállalatirányítási rendszer alatt? A szakirodalomban több definíciót is megismerhetünk, amely összefoglalja a fogalom lényegét. A következőkben Málovics György írását hívom segítségül az alábbi szerzők álláspontjának közvetítéséhez.
Keijzers szerint a fenntartható vállalat gondolata lényegében olyan üzleti folyamatokról szól, "melyek nemcsak mérséklik a szennyező kibocsátást és biztosítják a megújítható és visszaforgatható termékek újrahasználását, de emellett hozzájárulnak a természeti tőke kulcsállományának megőrzéséhez, s ugyanezen idő alatt a megfelelő társadalmi és gazdasági fejlődéshez is, nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt".
A Deloitte & Touche meghatározása alapján a vállalati fenntarthatóság "olyan üzleti stratégiák és tevékenységek alkalmazása, amelyek ma eleget tesznek a vállalat és stakeholderei igényeinek, miközben védik, fenntartják és erősítik azokat az emberi és természeti erőforrásokat, melyekre szükség lesz a jövőben".
Larson és szerzőtársai szerint a fenntartható üzletet a környezetileg és társadalmilag tudatos üzleti stratégiák és működési gyakorlatok együtteseként definiálják, amelyek "együtt vezetik a cégeket egy tisztább és egészségesebb világ felé, és utat kínálnak a nagyobb nyereségesség irányába".[9]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
