Az Igazságügyi Minisztérium internetes honlapján több közjogi törvénytervezetet is közzétett, amelyek közül kiemelkedő jelentőségűnek mondható az Alkotmány módosításáról szóló törvény (továbbiakban Alkmód1.), valamint az új alkotmánybírósági (továbbiakban Abtvj1.), az új jogalkotási törvény szövegtervezete, valamint a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásokról szóló törvénytervezet. Ezután az Országgyűlés honlapján megjelent az Alkotmány módosításáról (továbbiakban Alkmód2.[1]) és az új Abtv.-ről szóló tervezet (továbbiakban Abtvj2.[2]) módosított változata. E tanulmány az Alkotmány módosítását célzó elképzeléseket törekszik áttekinteni, de nem hagyhatja figyelmen kívül az új alkotmánybírósági törvény tervezetének egyes elképzeléseit sem. Terjedelmi okok miatt nem szól viszont az Alkotmánybíróság eljárásáról és az Abtvj2. hatásköri rendelkezéseiről. Megjegyzendő, hogy az Abtvj2. elfogadása esetén a jelenlegi ügyrend több ponton átdolgozásra szorul majd, egyes rendelkezései pedig az Abtvj2. hatályba lépésével - a korábbinál részletesebb törvényi szintű reguláció miatt - okafogyottá válnak.
Az Alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslat az alaptörvény Alkotmánybíróságról szóló 32/A. §-át teljesen új rendelkezéssel váltaná fel. A módosítás a jogirodalom és az Alkotmánybíróság részéről koráb-
- 291/292 -
ban felvetett változtatási igények közül sokat átvett, ám több helyütt kritizálható elemeket tartalmaz, mind tartalmi, mind terminológiai vonatkozásban.
A módosítás egyik legjelentősebb újítása maga a hatásköri lista alaptörvénybe emelése. Ezáltal az Alkotmánybíróság egyrészt védelmet kap a törvényhozóval szemben atekintetben, hogy az Országgyűlés a számára esetlegesen kedvezőtlen körülményekkel járó alkotmánybírósági hatáskör megszüntetésével nem tudja akadályozni a hatékony alkotmányvédelem ellátását. Fontos azonban az is, hogy a módosítás már nem enged teret az egyszerű törvénnyel történő hatáskörbővítésnek, vagyis kiküszöböli az Alkotmánybíróság hatáskörökkel való elárasztásának lehetőségét.
Az Alkmód1. az Alkotmánybíróság feladatát akként jelölte meg, hogy "az Alkotmánybíróság az alkotmányellenes jogszabályok, valamint egyéb állami döntések megsemmisítésével, továbbá az Alkotmány értelmezésével kapcsolatos viták eldöntésével védi az Alkotmányt és az alapvető jogokat. Ennek érdekében az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik: ...".[3] A feladat-meghatározás azonban több szempontból problematikus volt.
aa) Egyrészt az "egyéb állami döntések" kifejezés meglehetősen pontatlannak tekinthető.
ab) Másrészt, az Alkotmánybíróság tevékenysége - jellegéből eredően - nem irányulhat az "Alkotmány értelmezésével kapcsolatos viták" általánosságban történő eldöntésére. Az absztrakt alkotmányértelmezés az Alkotmánybíróság tevékenységének szemszögéből nem konkrét vita eldöntésére szolgál, hanem csakis az Alkotmány tartalmának meghatározására, melynek célja az indítványozásra jogosultak részéről valóban lehet az, hogy jogvita eldöntésének alapjául szolgáljon, ám az Alkotmánybíróság aktivitása csak előfeltétel ahhoz, hogy konkrét, akár jogalkotói, akár jogalkalmazói alkotmányértelmezési nehézségek esetén szabatos támpontok álljanak rendelkezésre e tevékenységhez. Bár az alkotmány-
- 292/293 -
értelmezés gyakorlásának az Alkotmánybíróság által meghatározott feltételei közé sorolható, hogy "nem általánosságban, hanem konkrét alkotmányjogi probléma vonatkozásában" kérje az arra jogosult, ez csak a tevékenység parttalanná válásától véd. Az Alkotmánybíróságnak ugyanis nem célja a konkrét esetek, viták eldöntése, így a szűkítő értelmezés esettípusoknak ad hátteret.
ac) Kifogásolható volt a "védi az Alkotmányt és az alapvető jogokat" kitétel is. Alapvető jognak az tekinthető, amit az Alkotmány ilyenként nevesít. Ennek következtében az Alkotmány védelme magában foglalja az alapvető jogok védelmét is, annak külön nevesítése emiatt feleslegesnek mondható. Természetesen nem kizárt, hogy az alaptörvényben nem szereplő, más jogszabályokban vagy nemzetközi egyezményekben viszont megjelenő jogok (alapjogok) is beszámítási pontként jelenjenek meg az alkotmánybírósági eljárásban, azonban ebben az esetben is az Alkotmány védelmét látja el a testület, s az adott jognak az alkotmányossági vizsgálatban való figyelembe vétele csak akkor lehetséges, ha az alaptörvény valamely rendelkezése vagy az abból levezethető elv ezt lehetővé teszi.
Az Alkmód2. emiatt - nagyon szerencsésen - csak annyit mond, hogy "az Alkotmánybíróság az alkotmányvédelem legfőbb szerve. Az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik...".
Az Alkmód2. a jelenleg hatályos Abtv. előzetes normakontroll meghatározását szétbontva külön hatásköri jogosítványként nevesíti az Országgyűlés által már elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény, valamint a nemzetközi szerződés alkotmányosságának megkötés előtti előzetes vizsgálatát.[4] Az Alkmód2. azonban nem tartalmazza a Házszabály egyes rendelkezései előzetes normakontrolljának lehetőségét. Mivel a jelenlegi szabályozás egyik nagy előnye, hogy az Alkotmány megalkotására, módosítására és törvényalkotásra feljogosított szerv eljárására vonatkozó szabályok előzetes alkotmányossági vizsgálatára lehetőséget nyújt, a hatáskör megszüntetése nem szerencsés. Gyakorlati érvek sem szólnak mellette, ugyanis ritkán került sor a gyakorlására, vagyis az ügyteherrel összefüggésben komoly problémákat nem vet fel. Ez a hiányosság az Alkmód1.-ben is fellelhető volt.
- 293/294 -
Az Alkmód2. 5. §-a alkotmányi alapot adna egy új jogintézménynek, mégpedig a Kormány által kezdeményezhető előzetes normakontrollnak. Az Alkmód2. az alaptörvény 25. §-át a következő új, (4) bekezdéssel egészítené ki: "A Kormány a törvény elfogadását követő három napon belül indítványozhatja az Alkotmánybíróságnál az Országgyűlés által elfogadott törvény alkotmányosságának előzetes vizsgálatát. A Kormány az indítvány benyújtásáról haladéktalanul tájékoztatja az Országgyűlés elnökét. Az Országgyűlés elnöke a törvényt akkor küldi meg a köztársasági elnöknek, ha az Alkotmánybíróság a törvény vagy annak rendelkezése alkotmányellenességét nem állapítja meg".
Ez a rendelkezés a Kormány számára adná meg az előzetes normakontroll kezdeményezésének lehetőségét, mégpedig a törvénynek az Országgyűlés által már elfogadott, de a köztársasági elnöknek még meg nem küldött változatában. Fontos előírás, hogy erre csak az elfogadást követő három napon belül lenne lehetősége. Értelemszerű, hogy az államfő által kezdeményezhető előzetes alkotmányossági vizsgálat egyidejű megmaradásával nem lenne lehetőség mindkét megoldás párhuzamos igénybe vételére: az Alkotmánybíróság ugyanis a res judicatara hivatkozva a sorrendben második beadványt - vagyis minden esetben a köztársasági elnökét - visszautasítaná. Mivel a Kormány és a törvények elfogadásához általában elegendő parlamenti többség között szoros kapcsolat áll fenn, nem túl valószínű, hogy a Kormány - amennyiben nem kisebbségi kormányról van szó - gyakran élne az indítványozási jogával. A rendelkezés célja ebből adódóan pozitív és negatív hatású is lehet. Egyrészt a Kormány e lehetőséggel megelőzheti, hogy az ellenzék a köztársasági elnök esetleges segítségével előzetes normakontroll eljárást indítson el, s ennek következtében a törvény hatályba léptetése elhúzódjon. Másrészt viszont az ellenzékkel szembeni jogosítványként is felhasználható: ha valamely, a Kormánynak nem tetsző tartalmú kétharmados törvény elfogadását politikai okokból már nem tudják elodázni, a Kormány által kérhető előzetes kontroll a többségnek további időnyerést tesz lehetővé. Az intézmény bevezetése a köztársasági elnök által gyakorolható lehetőség megléte miatt véleményem szerint nem támogatható.
ca) Az utólagos normakontrollal összefüggésben az Alkmód2. jelentős bővítésként tartalmazza az állami - és a korábbitól eltérően, külön ne-
- 294/295 -
vesítve az önkormányzati - irányítás egyéb jogi eszközeinek vizsgálati lehetőségét, valamint - komoly előrelépésként - megteremti a jogegységi határozatok alkotmányossági vizsgálat alá vételének alapját is.[5] Ez utóbbival összefüggésben a normakontroll alá vonás indoka többek között az, hogy a jogegységi határozatok a jogszabály tartalmát bontják ki, kötelező értelmezést állapítanak meg a jogszabályi tartalomra nézve.[6] Amennyiben az Alkotmánybíróság jogosult a jogszabályok alkotmányossági vizsgálatára - s nyilvánvalóan ekkor is a jogszabály valamiféle értelmét vizsgálja felül -, az alkotmányellenes értelmezések vizsgálatára is jogosultnak kell lennie. Emiatt "nem mellőzhető, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak a kétes jogalkalmazói gyakorlatot alkotmányellenes törvényértelmezéssel kiváltó irányelvét vagy elvi döntését az Alkotmánybíróság elbírálja és megsemmisítse..., (mivel) abból, hogy az Alkotmánybíróság elbírálhatja bármely törvény alkotmányosságát, az következik, hogy jogosult elbírálni a törvény hiteles értelmezését is."[7] A jogszabály ugyanis ritkán válik önmagától élő, alkalmazott joggá: ehhez a jogalkalmazói tevékenység a legtöbb esetben szükséges. Sólyom László szerint, "mint a többen a kevesebb, a jogszabály megsemmisítésének jogában az egyes alkotmányellenes alkalmazások kizárása is benne van,"[8] bár meg kell jegyezni, hogy az alkotmányos követelmény eszközének bevezetésére éppen azért került sor, hogy "még felvetni se lehessen: az Alkotmánybíróság a bírói jogértelmezést venné át."[9] Holló András szerint, "ha az Alkotmánybíróság által vizsgált normára egy jogegységi döntés is vonatkozik, akkor azt a jogegységi döntést a normával együtt az Alkotmánybíróságnak alkotmányossági vizsgálati körébe kell vonnia. E tekintetben az Alkotmánybíróság elvi álláspontja...: az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság korábbi és jelenleg kötelező iránymutatásait ...
- 295/296 -
normának tekinti."[10] Emellett szóló érv továbbá, hogy mivel a bíróságok a hatalommegosztás rendszerében a harmadik hatalmi ágat alkotják, indokolatlan, hogy a bírósági szervezeten belül kibocsátott, a jogalanyokra - akár közvetlenül, akár közvetetten - normatív hatást hordozó aktusok ne álljanak az Alkotmánybíróság kontrollja alatt, míg a másik két hatalmi ág - törvényhozó és végrehajtó hatalom - normatív aktusaival szemben erre lehetőség van, sőt valójában ez adja az alkotmánybíráskodás lényegét. Sólyom László szerint is, amennyiben "az Alkotmánybíróság alkotmányértelmezési monopóliumának van tételes jogi alapja, ez hathatós segítség lehet a bíróságok közötti viszony tisztázásában. Kifejezett rendelkezés hiányában ez a monopólium az Alkotmánybíróság feladatából vezethető le."[11]
cb) A nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálata önálló pont alatt jelenne meg az Alkmód2.-ben. A vizsgált normák köre itt is kibővülne az önkormányzati irányítás egyéb jogi eszközével, valamint a jogegységi határozattal.[12]
Az Alkmód2. önálló, új hatáskörként tartalmazza "a nemzetközi szerződést kihirdető jogszabály alkotmányosságának utólagos vizsgálatát".
cc) Mivel az alkotmányjogi panasz valójában az utólagos normakontroll egyik válfaja, itt teszek említést róla, annak ellenére, hogy az Alkmód2. is külön hatáskörként nevesíti. Az Alkmód1. (és az Alkmód2.) megfogalmazása azonos azzal, amit a hatályos Abtv. tartalmaz.
Az Alkotmány rendelkezéseinek értelmezése "az Alkotmány rendelkezéseinek egyedi esetekre vonatkozó értelmezése"-ként jelent meg az Alkmód1. tervezetében. A rendelkezés célja nagy valószínűséggel az Alkotmánybíróság által az absztrakt alkotmányértelmezés hatáskörével összefüggésben alkalmazott megszorító feltételek egyikének alaptörvényi szintre történő emelése volt, ám a megfogalmazás pontatlan lett és a hatáskör lényegét tekintve azzal teljesen összeegyeztethetetlen. Az "egyedi eset" kitétel
- 296/297 -
mögött valószínűleg az Alkotmánybíróság által a hatáskör gyakorlásához előfeltételként megjelölt "konkrét alkotmányjogi probléma" léte iránti igény húzódik meg, ám e megfogalmazásban ezt egyáltalán nem tükrözi, másrészt viszont ebben a formában pontatlan is: az Alkotmánybíróság általi alkotmányértelmezés eredménye nemcsak egyedi esetekre vonatkozik, hanem általánosságban, erga omnes kötelező, vagyis nemcsak konkrét eseteket érint. A tervezett módosítás, amennyiben tételesjogi szabályként ahhoz igazodnia kellene az alkotmánybíráknak, a hatáskör lényegét üresítené ki, s egyben feleslegessé is tenné annak gyakorlását.
Az Alkmód2. annyiban térne el ettől, hogy "az Alkotmány egyes rendelkezéseinek egyedi esetekkel kapcsolatos értelmezéséről" szól. A módosulás némileg pontosabbá tenné a szöveget, de ez korántsem eredményezne megnyugtató megoldást.
Az Alkotmány tartalmazná a hatásköri ütközésre vonatkozó előírásokat is. Az Alkmód1. szerint az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozott volna "törvényben meghatározott esetek kivételével az Alkotmányban felsorolt szervek közötti hatásköri összeütközések megszüntetése". Változás lett volna a jelenlegi megoldáshoz képest, hogy csak az Alkotmányban nevesített szervek közötti hatásköri összeütközés jöhetett volna szóba, másrészt viszont törvény még ezek közül is állapíthatott volna meg kivételt. Úgy vélem, szerencsésebb lett volna e kivételeket az Alkotmányban nevesíteni, mivel az elképzelés megvalósulása esetén törvénnyel alkotmányos módon lehetne kiüresíteni ezt az előírást. Abban az esetben ugyanis, ha a törvény az Alkotmányban nevesített szervek közül akár csak egyet is e hatáskör alá tartozónak rendelte volna, az Alkotmány sérelme már nehezen, legfeljebb az aránytalanságra, az alkotmányi előírás kiüresedésére hivatkozva lett volna megállapítható. Az alkotmánymódosító hatalom szándéka a törvényi kivételek lehetővé tétele által viszont nagy valószínűséggel jelentősen csorbulna.
Mindezt a veszélyt azonban csökkenti az Alkmód2. elképzelése, mely szerint az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozna "a hatásköri összeütközések megszüntetése, ha valamely érintett fél az Országgyűlés, a köztársasági elnök vagy a Kormány". Ez az Alkmód1-hez képest a taxáció alkalmazása miatt jóval pontosabb szabályozást ad, mivel megfordítja annak technikáját, és nem a törvényre bízza a kivételek megadását.
- 297/298 -
A hatályos szabályozáshoz képest pontosabb lett viszont a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességgel összefüggő előírás. A jelenlegi megoldás a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetéseként aposztrofálja a hatáskört, az új megfogalmazás jobban utal annak lényegére, mégpedig arra, hogy a jogszabály megalkotásának elmulasztásával okozott alkotmányellenesség vizsgálata a testület feladata; a megszüntetés már - az Alkotmánybíróság felhívása alapján - a jogalkotó szerv hatáskörébe tartozik. Fontos változás ezen kívül, hogy már az alaptörvényi szintű hatásköri jegyzékben is egyértelműen szerepelne: csak a jogalkotó szerv jogalkotási tevékenységének elmulasztásából keletkezett alkotmányellenesség vizsgálata tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe. Az Alkmód2. csak árnyalatnyit tér el az első változattól, mégpedig annyiban, hogy a "jogszabály" kifejezés elé határozott névelő kerülne.
Az Alkmód2 8. § szerint az Alkotmány 31. § jelentős változáson menne keresztül. A rendelkezés új második bekezdéssel egészülne ki, a jelenlegi (2) bekezdés helyébe pedig új (3) bekezdés lépne.
ga) A tervezett (2) bekezdés a köztársasági elnök megbízatásának megszűnését rendezné. Az Alkmód2. alapján a köztársasági elnök megbízatásának - a feladatkör ellátását lehetetlenné tevő állapota miatti - megszűnését az Országgyűlés kezdeményezésére[13] az Alkotmánybíróság állapítaná meg. Az Országgyűlés határozatának meghozatalát az országgyűlési képviselők egyötöde kezdeményezhetné. Az Országgyűlés a határozatot az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával hozná meg. A szavazás titkos lenne.
gb) A tervezett (3) bekezdés az államfő összeférhetetlenségével összefüggésben hozna létre alkotmánybírósági hatáskört. Eszerint, ha a köztársasági elnökkel szemben a tisztségének gyakorlása során összeférhetetlenségi ok merülne fel,[14] az Országgyűlés kezdeményezésére[15] az Alkotmánybíróság döntene az összeférhetetlenség kimondásáról. Az összeférhetetlenségi eljárás
- 298/299 -
megindítását az országgyűlési képviselők egyötöde kezdeményezhetné, az eljárás megindításához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata lenne szükséges. A szavazás titkos volna.
ha) Alkotmányba kerülne az országos népszavazással és népi kezdeményezéssel összefüggésben benyújtott kifogás elbírálása is. Az Alkmód2.-nek a jelenlegi megoldástól lényegesen eltérő megfogalmazása szerint az Alkotmánybíróság hatáskörébe a "törvényben meghatározottak szerint az országos népszavazással és népi kezdeményezéssel összefüggésben hozott határozat felülvizsgálata" tartozna.
hb) Igen jelentős változásnak tekinthető, hogy az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozna az Alkotmánnyal ellentétesen működő képviselő-testület feloszlatása is, vagyis a testület - az eddigi véleményező funkció helyett - a végső döntés jogát is megkapná. Ez a változtatás nem feltétlenül lenne szerencsésnek tekinthető. Helyesebb lenne a feloszlatást országgyűlési hatáskörben hagyni, de az Alkotmánybíróság véleményét jogilag kötelezőnek tekinteni.[16]
hc) Az Alkotmánybíróság hatáskörébe kerülne - értelemszerűen és szerencsés módon - az alkotmánybírákkal kapcsolatos személyi döntések meghozatala is.
a) A módosítás alaptörvényi szintre emelné az Alkotmánybíróságnak a vizsgált aktus tekintetében részben vagy egészben[17] gyakorolható megsemmisítési jogát. Az Alkmód2. a korábbi változathoz képest azonban nemcsak az Alkotmányba, hanem a nemzetközi szerződésbe ütköző normák megsemmisítéséről is szól. Jelentősebb ennél, hogy a jogegységi határozat megsemmisítési lehetőségéről már nem esik szó. Ez amiatt van így, mert az Alkmód2. már a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe utalná az alkotmányellenessé nyilvánított jogegységi határozat visszavonásának kötelezettségét.
- 299/300 -
Fontos újítás viszont, hogy az alkotmányos követelmények meghatározására kifejezett felhatalmazást kapna a testület, s ez nemcsak a jogszabályok, hanem valamennyi, a vizsgálati körbe tartozó aktus vonatkozásában megjelenne. A szándék helyeselhető, ám a módosítás megfogalmazása már kifogásolható. Eszerint ugyanis a testület "alkotmányellenes értelmezés lehetősége esetén megállapíthatja az alkalmazásnál irányadó alkotmányos követelményeket". Az alkotmányos követelmények megfogalmazásának alapjául szolgáló, ún. "alkotmánykonform alkotmányértelmezés" lényege ugyanis nem az, hogy lehetséges a vizsgált aktus alkotmányellenes értelmezése, hanem az, hogy a több értelmezési lehetőség között olyan is van - az alkotmányellenesek mellett -, ami összeegyeztethető az Alkotmánnyal. Alkotmányos követelmény meghatározására tehát akkor van lehetőség, ha alkotmánnyal összeegyeztethető értelmezési lehetőség is van az interpretációs változatok között. Az Alkmód2. tervezetének megoldása azt sugallja, hogy abban az esetben is lehetséges alkotmányos követelmények meghatározása, ha a vizsgált aktusnak kizárólag alkotmányellenes értelmezései léteznek. Ebben az esetben viszont nincs mód az alkotmányos követelmény megfogalmazására, csak a megsemmisítésre: ellenkező esetben az Alkotmánybíróság normaalkotó szerepet kapna. Az "alkotmányellenes értelmezés lehetősége" kifejezést tehát "alkotmányos értelmezés lehetősége" szókapcsolatra kellene változtatni a koherenciazavar kiküszöbölése érdekében, elkerülve azt is, hogy az Alkotmánybíróság kényszerüljön értelmezéssel pontosítani az alaptörvényi előírást. Ez a hibás szóhasználat az Alkmód1.-ben is megjelent.
b) A módosítás igen helyesen alaptörvényi szintre emelné azt a szabályt, miszerint az Alkotmánybíróság határozata mindenkire nézve kötelező, s a jelenlegi előírás pontosításaként nem a határozat elleni fellebbezést, hanem a jogorvoslatot zárná ki. Ez mindenképpen helyeselhető változtatási igény, annak ellenére, hogy csak fogalmi pontosításról van szó: eddig is értelemszerű volt ugyanis, hogy az Alkotmánybíróság határozata ellen nemcsak a szoros értelemben vett fellebbezésnek, hanem semmifajta jogorvoslatnak nincs helye.
c) Az Alkmód2. a korábbi tervezethez képest kibővült azzal a rendelkezéssel, mely szerint a "nemzetközi kötelezettséget tartalmazó jogszabályi rendelkezés alkotmányellenessége esetén, illetve ha törvény vagy annak rendelkezése olyan nemzetközi szerződésbe ütközik, amelynek kihirdetése a Kormány hatáskörébe tartozik, az Alkotmánybíróság az eljárását felfüggeszti, és megfelelő határidő tűzésével az arra hatáskörrel rendelkező szervet az ellentét megszüntetésére hívja fel."
- 300/301 -
d) A módosítás alkotmányi szabállyá tenné, hogy az Alkotmánybíróság tizenegy tagból - köztük elnökből és helyettes elnökből - álló testület, valamint azt, hogy az elnököt és a helyettes elnököt az alkotmánybírák választják maguk közül, ami a korábbi tervezetek egy részéhez képest - ahol egyes variációkban az Országgyűlés jelent meg, mint az Alkotmánybíróság elnökének megválasztására jogosultnak óhajtott szerv - kifejezetten előrelépés. Nem szerepel azonban, hogy hány évre történik e tisztségekre történő megválasztás: bár lehet róla törvényi szinten rendelkezni, a szabály Alkotmányba történő beemelése aligha feszítené szét az alaptörvény kereteit.
e) Az alkotmánybírák megválasztásával összefüggésben helyeselhető, hogy a módosítás kizárná az újraválaszthatóságot - e tilalom az Alkmód2. 16. § (5) bekezdése alapján csak a 2004. május 1-jét követően megválasztott alkotmánybíróra vonatkozna -, ám nem igazán találni kényszerítő indokot a megbízatás tizenkét évre emelése mellett. E változtatás valójában szükségtelennek - és emiatt értelmetlennek is - tekinthető, ugyanis e vonatkozásban valójában teljesen mindegy, hogy az alkotmánybíró kilenc, vagy tizenkét évig marad hivatalban. A tizenkét évre történő emelés indokaként[18] gyakran hallani, hogy ez az "alkotmánybírói képességek kibontakoztatásához" szükséges. Ez az érvelés nem tűnik igazán meggyőzőnek. A kilenc év az alkotmánybírói képességek "kibontakoztatására" bőven elegendőnek látszik, amint ezt az első Alkotmánybíróság bizonyította is. Ott már az első, de legkésőbb a második évben karakteresen kirajzolódtak a bírói felfogások, láthatóvá vált, hogy a megválasztott személyek alkalmasak a tisztség betöltésére. Ezért a "kibontakozásra" - tehát ahhoz, hogy az alkotmánybíró a testület munkájában tevékenyen részt véve, alkotmányossági felfogását tervezeteiben és a szavazások alkalmával kifejezésre juttathassa - kilenc év bőségesen elegendő.[19] Aki ugyanis a kilenc év alatt nem tudja képességeit az Alkotmánybíróság szolgálatába állítani, annak semmi szükség további három évet biztosítani ehhez a kísérletezéshez. Mindent egybevetve az érvelésem nem a tizenkét évre emelés ellen, hanem az emelés ellen szól. Ha nincs érv a változtatás mellett, csak a változtatás kedvéért nem érdemes módosítani. Az emelés ugyanis csak akkor volna
- 301/302 -
indokolt, ha a jelenlegi megbízatási idő túlságosan rövid - két, három év - lenne. A kilenc éves periódus nem fogható fel ilyenként. A változtatásnak garanciális indoka nincs, előnyt nem eredményez a jelenlegi megoldáshoz lépest, hátrányként esetleg az "ítélkezés" egysíkúbbá válása emelhető ki, ám ez sem feltétlenül bekövetkező veszély. Fontos azonban, hogy a rotáció elve is akkor érvényesülhet megfelelően, ha elmarad az időtartam hosszának növelése.
f) Nagyon fontos és hasznos az alkotmánybíró függetlenségének alaptörvényi rögzítése. Eszerint az alkotmánybíró független, döntéseit kizárólag az Alkotmány és a jogszabályok alapján hozza meg, továbbá az alkotmánybíró pártnak nem lehet tagja, párt nevében vagy érdekében közszereplést nem vállalhat. A garanciák beépítése a függetlenséget növeli és a befolyásmentes munkavégzést kívánja biztosítani. Egyetlen elem kifogásolható a megfogalmazásban: nem túl szerencsés a "döntéseit" kifejezés használata, az alkotmánybíró ugyanis egyszemélyben érdemi döntést nem hoz.[20] Helyesebb volna azt a fordulatot alkalmazni, hogy "a testület határozatának meghozatala és kidolgozása során véleményét és álláspontját kizárólag az Alkotmány és a jogszabályok alapján alakítja ki".
g) Az Alkmód2. alaptörvényi szintre emelné az alkotmánybírói megbízatás megszűnési eseteit. A tervezett felsorolás azonos a jelenlegivel, azzal a különbséggel, hogy az alkotmánybíró választójogának elvesztése is megszűnési esetté válna. Szerencsés lenne azonban, ha az Alkmód2. arra nézve is adna biztosítékot, ha valamely bíró megbízatásának megszűnésekor az Országgyűlés nem választja meg a bíró utódját. Korábban több alkalommal a minimális létszám közelében volt a betöltött alkotmánybírói státuszok száma, s félő volt, hogy a parlament mulasztása - az alkotmánybíró-választás elmaradása vagy sikertelensége - miatt működésképtelenné válik a testület. Ennek elkerülése érdekében rögzíteni lehetne, hogy az az alkotmánybíró, akinek megbízatása a hetvenedik életév betöltésével vagy a megbízatási idő lejárta - vagyis az egyébként is tipikusnak mondható megszűnési esetek - miatt szűnt meg, az új bíró megválasztásáig - de maximált időtartamban, például egy évig - még maradjon hivatalban. Ezzel kiküszöbölhető lehet a működésképtelenné válás (pontosabban csak csökkenne a veszélye, mivel a lehetőség értelemszerűen csak a megszűnési esetek egy részére vonatkozhatna), másrészt az időkorlát beépítésével elkerülhető lenne az is, hogy a parlamenti többség azért ne válasszon új bírót, mert a lejárt megbízatású
- 302/303 -
személy valamilyen (általában nem szakmai) oknál fogva szimpatikusabb neki, mint a szóba jöhető jelöltek bármelyike. Természetesen a politikai törekvések megjelenése ellen ez a megoldás sem nyújtana teljes körű védelmet.
h) Végezetül, az Alkmód2. nevesítené a felhatalmazást a részletes szabályokat tartalmazó, a jelenlegi képviselők kétharmadának szavazatával elfogadandó törvény megalkotására.[21]
Az Abtvj1. és az Abtvj2. szerkezetét tekintve is több vonatkozásban eltér a hatályos szabályozástól. A tervezetek preambulumai közötti különbség csupán annyi, hogy az Abtvj2. - helyesen - a "hatalmi ágak kölcsönös egyensúlyának elősegítése" kifejezés helyett a "hatalommegosztás elvének érvényre juttatása" kitételt tartalmazza.
A tervezetek I. fejezetei az alkotmánybírák jogállásának kérdéseit rendezik.
a) Az Abtvj1. alapján a megválasztás általános előfeltételei megegyeztek volna a hatályos szabályozással, azzal a kivétellel, hogy a magyar állampolgárság - Magyarországnak az Európai Unióhoz történő, várható csatlakozása következtében - előfeltétellé vált volna. Szintén finomodtak volna a szakmai kritériumok, melyek azonban a gyakorlati jogászok tekintetében hosszú távon még mindig nem biztosítanak megfelelő garanciát az Alkotmánybíróság függetlenségére és kiemelkedő színvonalú határozathozatalára nézve. (Az Alkotmánybíróság ugyanis nem ténybíróság, hanem jogbíróság, vagyis nem tényeket vet össze jogszabállyal, hanem jogi normákat jogi normákkal, speciális, többnyire és főképpen alkotmányjogi szempontok alapján.) Eszerint az Országgyűlés az alkotmánybírákat azok közül a kiemelkedő tudású jogászok közül választotta volna, akik
- 303/304 -
- egyetemi tanárok, illetőleg (ez az "illetőleg" kifejezés az Abtvj2.-ben már nem szerepelne)
- az állam-és jogtudomány doktorai, a Magyar Tudományos Akadémia Doktorai, vagy
- legalább húszévi, jogi munkakörben eltöltött szakmai gyakorlattal és jogi szakvizsgával rendelkeznek.
Az Abtvj2. már eltérően fogalmaz. Eszerint az Országgyűlés az alkotmánybírákat azok közül a kiemelkedő tudású jogászok közül választaná, akik jogi szakvizsgával és
- vagy legalább húszévi, egyetemi jogi végzettséghez kötött munkakörben,
- vagy a közigazgatásban eltöltött szakmai gyakorlattal rendelkeznek.
E második lehetőség új elemként bukkan fel, mindkét változat esetében feltételként jelenne meg viszont a szakvizsga.
b) A jogi szakvizsga előírása a jelenlegi helyzethez képest formailag valóban előrelépés, lényegileg azonban aligha. A szakvizsga esetleges hiánya ugyanis eddig sem a húsz éves gyakorlattal rendelkező jogászok körében, hanem az elméleti juristák oldaláról merülhetett fel. Ennek következtében nehezen található olyan jogász, aki húszéves szakmai gyakorlattal rendelkezik, s ezzel párhuzamosan nem teljesítette a szakvizsga-követelményeket. A gyakorlati jogászok körében mindez szinte kizártnak mondható. Emiatt továbbra is fennáll az a probléma, hogy a gyakorlati jogászok a megfelelő alkotmányjogi felkészültség hiányában töltenek be alkotmánybírói tisztséget: meglehet, hogy a maguk jogágában - civil vagy büntetőjogban - kiváló szakemberek, ám alkotmányjogi tudásuk potenciálisan - főként mivel még az elmúlt rendszerben tanultak alkotmányjogot - nem megfelelő. Véleményem szerint nem szabad eretnek gondolatnak tekinteni a leírtakat: a rendszerváltozást követő időszakban az alkotmányjog olyan erős térhódítása és tartalmi kiteljesedése indult meg, ami nem egykönnyen pótolható az átlagos jogászi műveltségből adódó ismeretekkel, hanem gyakorlatilag teljes újratanulást, sőt alkotmánybíró esetében - lévén, hogy ismételten kihangsúlyozva, alkotmánybíróról van szó - jóval alaposabb és elmélyültebb ismereteket feltételezne. Párhuzamba állítva: senki nem kifogásolja, hogy alkotmányjogi ismereteket nélkülöző előélettel valaki alkotmánybíróvá válik, ám jogászi berkekben valószínűleg felháborodást váltana ki, ha bármely alkotmányjogi tanszék munkatársa egyik napról a másikra - az egyetemi záróvizsgán és a szakvizsgán elvárt, azóta már igencsak megkopott
- 304/305 -
büntető- vagy polgári jogi ismeretek birtokában - a Legfelsőbb Bíróság büntetőjogi vagy polgári jogi tanácsába, horribile dictu annak élére kerülne, ítélkező bíróként, netán kollégiumvezető lehetne. Úgy vélem, a példa egyáltalán nem sarkított. Éppen emiatt indokolt lenne előírni bizonyos közjogi elméleti tudást tükröző képesítést is az alkotmánybíróvá választáshoz: így például a PhD fokozat létét vagy igen jelentős szakirodalmi munkásságot az adott közjogi jogterületen. Az esetleges ellenérvek egyikének elébe menve: nem tartom megfelelő cáfolatnak azt, hogy számos jogállami alkotmánybíróság esetében alacsonyabbak az alkotmánybíróvá válás szakmai feltételei. A magas szakmai színvonal további biztosítása iránti igény aligha nevezhető eltúlzottnak, az alkotmányvédelem eddigi szintjének megtartása és további biztosítása iránti szükséglet viszont csak nehézségek árán vethető össze egyes potenciális jelöltek szakmai érzékenységével.
a) Az alkotmánybíró megválasztásával összefüggésben a jelölés szabályai a hatályos előírásokhoz képest annyiban változnának, hogy a bírák jelölésére vonatkozó előírások egy része alkotmányi szintre kerülne. Az alaptörvény tervezett módosítása szerint az alkotmánybíró személyére az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok képviselőcsoportjainak egy-egy tagjából - tehát nem az általuk jelölt képviselőkből, mint a hatályos előírások szerint - álló jelölőbizottság tenne javaslatot.[22] Az Abtvj2. szól a hatáskörrel rendelkező országgyűlési bizottság általi meghallgatásról, valamint a meg nem választás esetén bekövetkező új jelölésről. Ez utóbbi szerint, ha az Országgyűlés a jelöltet nem választja meg, az Alkotmányban meghatározott jelölőbizottság legkésőbb harminc napon belül (az Abtvj1. még tizenöt napos határidő tartalmazott) új javaslatot tesz. (A jelenlegi megoldáshoz képest újdonság, hogy kimaradna a "még azon az ülésszakon...belül" kitétel.) Az új bíró megválasztására adott törvényi határidő azonos lenne a jelenlegivel, azaz az Alkotmánybíróság új tagját továbbra is az elődje megbízási idejének lejártát megelőző három hónapon belül kell megválasztani, az Abtvj2. tehát periódust határoz meg, ellentétben az Abtvj1. elképzelésével, amely határidőt alkalmazott. Eszerint "az új alkotmánybírót az elődje megbízatási idejének lejárta előtt három hónappal" kellett volna megválasztani, vagyis az alkotmánybíró megbízatásának lejárta előtt három hónappal az utódnak jo-
- 305/306 -
gilag már megválasztottnak kellett volna lennie. A jelenleg alkalmazott előírás szerinti megfogalmazás, miszerint ha az Országgyűlést előzőleg feloszlatták, a választást az újonnan megválasztott Országgyűlés alakuló ülését követő két hónapon belül kell megtartani, annyiban bővül, hogy az Országgyűlés feloszlása, tehát önkéntes megbízatás-megszűnés esetén is alkalmazni rendeli e szabályt. Az Abtvj1. a választásra még csak egy hónapot hagyott volna.
Nem lenne viszont felesleges az időkorlát meghatározásakor azt is behatárolni, hogy az alkotmánybíró megbízatásának lejárta előtt mennyi legyen az az idő, ami előtt még nem lenne lehetséges utódjának a megválasztása. Ennek célja annak kiküszöbölése lenne, hogy az esetlegesen kétharmados többséggel rendelkező erők ne tudják a választások közeledtével a testületet előzetesen "feltölteni" akként, hogy például az olyan alkotmánybíró utódját is megválasztják, akinek megbízatásából történetesen még egy vagy két év is vissza van. A politikai törekvések hasonló vadhajtásait indokolt lenne még időben - törvényi szabályozással - lemetszeni, még akkor is, ha ésszerűen gondolkodva elképzelhetetlennek tűnik az ilyen jellegű visszaélés.
b) Továbbra sincs tervben azonban az alkotmánybíró megválasztásának elmaradása esetén az Alkotmánybíróság működőképességét biztosító garanciák megteremtése. Korábban huzamosabb ideig a működőképesség alsó létszámhatárán látta el feladatát az Alkotmánybíróság, emiatt indokolt lenne az A) III. g) pontban már javasolt megoldás alkalmazása.
c) A jelenlegi megoldás szerint az Alkotmánybíróság tagja a hivatalba lépése alkalmával az Országgyűlés előtt esküt tesz az Alkotmány feltétlen megtartására és kötelességei lelkiismeretes teljesítésére.[23] Az új elképzelés már nem határozza meg törvényi szinten az eskü tárgyát, viszont a megválasztott alkotmánybíró vonatkozásában a hivatalba lépés előtti eskütételt teszi kötelezővé, ami pontosabb szóhasználatnak tekinthető.
a) Az alkotmánybíróval szemben fennálló összeférhetetlenségi szabályokat jelenleg az Abtv. 9. és 10. §-ai rendezik. Ezek alapján az Alkotmánybíróság tagja nem lehet országgyűlési képviselő, tanácstag,[24] más állami
- 306/307 -
szervnél nem tölthet be tisztséget, érdekképviseleti szervnél vezető tisztséget és nem lehet párt tagja. Ez arra változna, hogy "az alkotmánybírói megbízatással összeegyeztethetetlen minden más állami, önkormányzati, társadalmi, politikai vagy gazdasági tisztség, illetve megbízatás" [5. § (1) bekezdés 1. mondat]. A tervezett szabály tehát jóval tágabb körben, de egyben bizonytalanabb módon fogalmazná meg az összeférhetetlenségi szabályokat, azaz nem konkrét tisztségek vonatkozásában adna tiltó rendelkezést, hanem általában vett kizárási klauzulákat alkalmazna.
b) Az Abtvj2. - nem túl szerencsésen - elhagyná a jelenlegi Abtv. által alkalmazott fordulatot, mely szerint "az Alkotmánybíróság tagja az Alkotmánybíróság hatásköréből adódó feladatokon kívül politikai tevékenységet nem folytathat, politikai nyilatkozatot nem tehet".[25] Ezt a kitételt a pártatlanság követelménye miatt a törvényben kellene hagyni, esetleg azzal a módosítással, hogy kikerülne belőle "az Alkotmánybíróság hatásköréből adódó feladatokon kívül" kitétel, amely egyrészt értelmezhetetlen, másrészt előírása teljesen feleslegesnek mondható.
c) Az Abtv. 9. § (3) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság tagja tudományos, oktató, irodalmi és művészeti tevékenység kivételével más kereső foglalkozást nem folytathat. A tervezett változtatás ezt annyiban érintené, hogy az "irodalmi" kitétel kikerülne a törvényből, ellenben nevesítve lenne a szerzői jogi védelemben részesülő, valamint a lektori és a szerkesztői tevékenység is a kivételek között. Mivel a tudomány, a művészet és az irodalom minden alkotása szerzői jogi védelem alá tartozik,[26] a pontosabb és összeszedettebb megfogalmazás alkalmazása nem lenne előnytelen az új törvény megalkotásakor. Az Abtvj2. és az Abtvj1. egyaránt tartalmazza e pontatlanságot, csak nyelvtani változás fedezhető fel az új tervezetben.
d) A jelenlegi törvény 5. § (3) bekezdésében foglalt szabály, mely szerint az Alkotmánybíróságnak nem lehet tagja az, aki a választást megelőző négy évben a kormány tagja vagy valamely párt alkalmazottja volt, valamint az sem, aki vezető államigazgatási tisztséget töltött be, az összeférhetetlenségi okok között lenne szabályozva. A rendelkezés annyiban változna, hogy az Abtvj2. nem a bíró választását, hanem a jelölését megelőző négy évről rendelkezne, s kimondaná, hogy nem lehet alkotmánybíró, aki a jelölését megelőző négy évben köztársasági elnök, országgyűlési képviselő, a Kormány tagja, politikai államtitkár, illetve valamely párt tisztségviselője vagy alkalmazottja volt. A kizárt személyek köre
- 307/308 -
tehát bővülne és a jelenlegi megfogalmazások is változnának. Mivel az Alkotmánybíróság pártatlansága kiemelkedően fontos követelmény, az összeférhetetlenség eseteinek bővítése nem kifogásolható. Az azonban már annál inkább az volt, hogy az Abtvj1. az összeférhetetlenségi esetek között kívánta rögzíteni azokat a szabályokat, amelyek valójában a megválasztás negatív előfeltételeiként aposztrofálhatók. Ezt a hibát még az új Abtv. elfogadása előtt korrigálni kellett, melyet az Abtvj2. meg is tett.
e) Látszólag változna az a szabály is, mely szerint, ha az Alkotmánybíróság tagjává megválasztott személlyel kapcsolatban a törvényben felsorolt összeférhetetlenségi ok áll fenn, azt a megválasztását követő tíz napon belül meg kell szüntetnie, és ennek megtörténtéig az Alkotmánybíróság tagjává megválasztott személy a tisztségéből eredő jogkörét nem gyakorolhatja.[27] Az Abtvj2. 6. § (1) bekezdése ugyanis csak a megszüntetési kötelezettségről szól, határidő megjelölése nélkül, továbbá az összeférhetetlenségi ok és annak megszüntetése - alkotmánybíró általi, elnök felé haladéktalan, írásban történő - jelzési kötelezettségéről szól. Míg az Abtvj1. 6. §-a a tisztségéből eredő "feladatait" kifejezést alkalmazta, az Abtvj2.-ben a "hatásköreit és feladatait" kifejezés jelenik meg. Másrészt, míg az Abtvj1. az "alkotmánybíró személyével" kapcsolatos összeférhetetlenségi okok megszüntetéséről szólt, az Abtvj2. "az alkotmánybíróval" kapcsolatos okokról beszél. Kérdéses, hogy a törvény szerkesztőinek volt-e valamilyen céljuk a változtatással, vagy az csupán pontosítási kísérletnek tekinthető.
Az Abtvj2. a megszüntetés határidejét a 9. §-ában szabályozná, a megbízatás megszűnési esetei között. A tíz napos időtartamot azonban ésszerűbb lenne az összeférhetetlenségi okkal együtt szabályozni, nem pedig a szövegben jóval később, a megszűnési esetek körében nevesíteni.
f) Ugyancsak ésszerűtlen az összeférhetetlenségi szabályok közül annak a kivétele, miszerint, ha az alkotmánybíró az összeférhetetlenséget a megadott határidőn belül nem szünteti meg, az Alkotmánybíróság határozatban állapítja meg a tisztség megszűnését. A jelenlegi megoldás ezt együtt rendezi az összeférhetetlenségi esetekkel, míg az Abtvj2. a megszűnési okok között nevesítené, az összeférhetetlenségi részben ezzel összefüggésben csak a hivatalba lépésnek, a tisztség gyakorlásának, illetve az illetményben és juttatásokban való részesedésnek a tilalmáról szólna. Célszerűbb lenne a megszűnési esetek köréből ezt a tervezett előírást az összeférhetetlenséggel együtt szabályozni.
- 308/309 -
g) Nem tekintem viszont feltétlenül praktikusnak azt az expressis verbis történő előírást, mely szerint a megválasztott alkotmánybíró a vele kapcsolatban fennálló összeférhetetlenségi okot köteles megszüntetni. Egyrészt ez a megszűnésből egyértelműen következik, emiatt elmaradása nem rejt magában különösebb veszélyt. Másrészt, bár ritka esetnek tekinthető, mégis előfordulhat, hogy az illető nem tud valamely összeférhetetlenségi okról vagy nem figyel rá kellőképpen. Mivel a törvény amúgy is előírja, hogy az Alkotmánybíróság a tíz nap elteltével kimondja a tisztség megszűnését, az illető nézetem szerint választhat, hogy alkotmánybíró kíván-e lenni, vagy az összeférhetetlen tisztséget óhajtja gyakorolni. Ez utóbbi esetben ugyanis nyilván nem kell megszüntetnie azt. A szabály emiatt voltaképpen csak deklaratív jellegű, előírása a mondottak miatt felesleges is. Az is észrevehető azonban, hogy az ilyen esetek - az alkotmánybírói pozíció magas presztízsére és a választáshoz megtett előkészületekre is tekintettel - nem tekinthetők túlzottan életszerűnek.
Új elemként jelenik meg a tervezett szabályozásban az alkotmánybíró vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettsége.[28] Eszerint az alkotmánybíró a megválasztását követő harminc napon belül, majd ezt követően háromévente, illetőleg, ha megbízatása megbízási időtartamának lejárta előtt megszűnik, az azt követő harminc napon belül vagyonnyilatkozatot tesz a köztisztviselőkre megállapított adattartalommal és adatkezelési szabályokkal. Az Abtvj2. rögzíti továbbá, hogy a vagyonnyilatkozatot az Alkotmánybíróság Hivatala tartja nyilván, illetve, hogy a vagyonnyilatkozat tartalmát az Alkotmánybíróság teljes ülése ellenőrzi. Garancia-jelleggel jelenik meg az az előírás, miszerint az alkotmánybíró vagyonnyilatkozata - eltekintve az azonosító adatoktól - nyilvános. Fontos garanciatartalmat hordoz az a tervezett rendelkezés, mely szerint ha az alkotmánybíró a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségének nem tesz eleget, annak teljesítéséig a tisztségéből eredő feladatait és hatásköreit[29] nem gyakorolhatná, és illetményben, juttatásokban nem részesülhetne. Az Abtvj2. ezzel összefüggésben is kifejezetten hangsúlyozza azonban, hogy a kötelezettségnek való megfelelésnek a korábban megállapított határidőn belül kell megtörténnie.
- 309/310 -
a) Az alkotmánybíró mentelmi jogával kapcsolatban az Abtvj2. az Abtvj1.-gyel ellentétben már nem mondaná ki, hogy az az országgyűlési képviselőkével azonos, hanem - a jelenlegi megoldásnak megfelelően - annyit írna elő, hogy az alkotmánybíró nem vonható felelősségre a hivatása teljesítése során kifejtett véleménye és leadott szavazata miatt. A mentelmi jog másik oldalával összefüggésben tervezett változtatási igény abban összegezhető, hogy az alkotmánybírót az Alkotmánybíróság előzetes hozzájárulása nélkül - a tettenérés esetét kivéve - nem lehetne őrizetbe venni, ellene büntetőeljárást, valamint szabálysértési eljárást indítani, továbbá kényszerintézkedést[30] alkalmazni. Kikerülne tehát a felsorolásból a jelenleg szereplő letartóztatás, új elem lenne viszont a szabálysértési eljárás nevesítése.
b) Az Abtvj1.-ben új elemként jelent volna meg, hogy a tárgyalt mentelmi jog nem jelentené akadályát az alkotmánybíró felelősségre vonásának a nemzetközi szerződéssel létrehozott nemzetközi bíróság előtt, az annak joghatósága alá tartozó büntetőjogilag üldözendő cselekmény miatt.[31] Az Abtvj2. ezt akként fogalmazza meg, hogy "az (1) és (2) bekezdésben meghatározott mentelmi jog nem jeleni akadályát az alkotmánybíró felelősségre vonásának a Magyar Köztársaság által elismert joghatósággal rendelkező nemzetközi bíróság előtt, az annak joghatósága alá tartozó büntetőjogilag üldözendő cselekmény miatt." A rendelkezés - amennyiben hatályba lép - valószínűleg a holt szabályok sorát erősíti: aligha valószínű, hogy alkalmazására valaha is sor kerülne.
c) Az az előírás, hogy ha az alkotmánybíró mentelmi jogát az Alkotmánybíróság felfüggeszti, a bíró e tisztségből eredő feladatait nem gyakorolhatja, az Abtvj1. szerint - szabálysértési eljárás kivételével - megmaradt volna. Kikerült volna azonban a regulációból az az elem, hogy e felfüggesztésre akkor is sor kerülhet, ha az Alkotmánybíróság tagja ellen tettenérés alapján indult büntetőeljárás. Az Abtvj1. azt sem nevesítette ehelyütt expressis verbis, hogy az Alkotmánybíróság teljes ülése jár el ezekben az ügyekben. Az Abtvj2. azonban számomra érthetetlen módon e rendelkezéseket nem tartalmazza. A jogalkotó tehát vagy egyértelműnek tartja ezt az elvárást, vagy nem látja problematikusnak a
- 310/311 -
garancia hiányát. Jómagam szerencsésebbnek tartanám, ha az új Abtv. tartalmazna ilyen jellegű elvárást.
d) Mivel a szabálysértési eljárás új szabályozási megoldásként megjelenne a törvényben, a jogalkotó lehetőséget adna az alkotmánybírónak arra, hogy mentelmi jogáról szabálysértési ügyben lemondhasson.
Az alkotmánybírói tisztség megszűnésének esetei a jelenlegi megoldásokhoz viszonyítva több tekintetben is eltéréseket mutatnak fel. Mivel az Alkotmány az elképzelés szerint taxatíve felsorolná a megszűnési eseteket, az Abtvj1. nem tartalmazta volna a részletes szabályozást nem igénylő két esetet: az alkotmánybíró halálát és a megbízatási időtartam leteltét. Ez azonban nem lenne felesleges; az Abtvj2. kifejezetten rögzíti is, hogy az alkotmánybíró megbízatása "az Alkotmányban meghatározott megbízatási időtartam elteltével" megszűnik.
a) Nem változna meg - illetve csak megfogalmazásában - a hetvenedik életév betöltésével történő megszűnési ok, azonban az új rendelkezések már nem szólnának arról, hogy a hetvenedik életév betöltése egyben kötelező nyugállományba vonulási ok-e. (Úgy vélem, ez egyébként értelemszerű).
b) Az összeférhetetlenséggel kapcsolatban már jeleztem, hogy ennek szabályozása az összeférhetetlenség című részben kellene, hogy megtörténjen, s a megszűnési esetek között csak minimális szabályozásra lenne szükség. Az összeférhetetlenség megállapítása tekintetében nem történne érdemi szabálymódosítás: az összeférhetetlenségi ok Alkotmánybíróság általi megállapításától számítva (a jelenlegi szabály megfogalmazása szerint ez az összeférhetetlenséget megállapító alkotmánybírósági ülés időpontjától számít, ami tartalmi eltérést nem eredményez) tíz nap állna az alkotmánybíró rendelkezésére az összeférhetetlenség megszüntetésére.
c) Az Abtvj2. a jelenlegi megoldás lényegét átvenné a lemondás lehetőségével kapcsolatban. Eszerint az alkotmánybíró bármikor, indokolás nélkül lemondhatna megbízatásáról. E lemondást a jelenlegi megoldással egyezően az Alkotmánybíróság elnökével kellene közölni, aki azt köteles lenne elfogadni. Új elemnek csak az írásbeliség expressis verbis történő előírása tekinthető.
d) Az Abtvj2. szerint a felmentéssel kapcsolatban maradna a jelenlegi szabályból az az elem, miszerint felmentéssel akkor szűnhet meg a meg-
- 311/312 -
bízatás, ha az Alkotmánybíróság tagja neki fel nem róható okból nem képes eleget tenni megbízatásából eredő feladatainak, de az Abtvj2. erre százhúsz napos határidőt állapítana meg.[32] Ugyancsak új elem, hogy fel kellene menteni azt a bírót, aki megbízatásából eredő feladatainak egy éven túl nem képes eleget tenni. Az egy éves határidő megfelelőnek mondható, és kifejezetten szerencsés is, hogy a jelenlegi, csak a kizárásra alkalmazott szabályt a jogalkotó differenciálná. A korábbi, Abtvj1. által tervezett kilencven napos határidőt viszont szűknek éreztem, azzal együtt, hogy ekkor a felmentés még nem kötelező, hanem csak lehetőség lett volna.
e) A kizárással összefüggésben az Abtvj2. a jelenlegi megoldásból merítve, de - helyeselhetően - már nem lehetőségként, hanem kötelező kizárási okokként tartalmazná, hogy kizárással akkor szűnik meg a megbízatás, ha
ea) az alkotmánybíró neki felróható okból százhúsz napig[33] nem tesz eleget megbízatásából eredő feladatainak;
eb) jogerős ítéletben megállapított bűntettet követ el, és ezért szabadságvesztésre ítélik.
Jelentős változás az Abtvj2.-ben, hogy e változat már nem tartalmazná az Abtvj1.-ben mellesleg nevesített, alábbi két esetet:
Egyrészt azt, ha az alkotmánybíró a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségét annak keletkezésétől számított egy éven belül szándékosan nem teljesíti; illetve, ha vagyonnyilatkozatában szándékosan lényeges adatot, tényt valótlanul közöl.
Ennek az elmaradásnak az indoka számomra viszonylag nehezen érthető.
Új megoldás lenne tehát a százhúsz napos határidő alkalmazása, továbbá a bűntett megállapításának vonatkozásában a szabadságvesztésre ítélés feltételként való megjelölése. Ez utóbbival kapcsolatban úgy vélem, a közélet tisztaságának követelménye nem indokolja e feltétel szabását, így jómagam a továbbiakban sem tenném törvényi előírássá. A feladatok ellátásának százhúsz napon túli, a bírónak felróható okból történő elmaradása helyesen von maga után kötelező kizárást, ugyanis a jelenlegi egy év igencsak eltúlzott határidőnek tekinthető.
Az Abtvj2.-ből általam hiányolt, az Abtvj1.-ben szereplő megoldással összefüggésben annyit jegyeznék meg, hogy a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség elmaradásához fűzött - egyébként a hatályos szabályozás által is alkalmazott - egy éves határidőt túlzottnak érzem: kilencven nap alatt ez probléma nélkül megoldható lehet, a közélet tisztasága ér-
- 312/313 -
dekében pedig e szigorúbb előírás aligha lenne elutasítható. Másrészt - véleményem szerint - a szándékosság előírása is felesleges lett volna, ugyanis aligha igazolható ilyen súlyos mulasztás akár gondatlansággal, akár a bírón kívüli ok miatti késedelemmel.
Eltűnne viszont a kizárási lehetőségek közül a "más módon a tisztségére méltatlanná vált" kitétel. Ez az elképzelés helyeselhető, ugyanis határozatlan fogalmat küszöbölne ki a törvény rendszeréből. Erre hivatkozással ugyanis - adott esetben - akár mondvacsinált okkal is el lehet távolítani a többségnek "kevésbé szimpatikus" alkotmánybírót.
f) A választójog elvesztése, mint kizárási ok értelemszerűen adódik az Alkmód2. korábbi rendelkezéseiből. Az Abtvj2. előírná, hogy a választójog megszűnését az Alkotmánybíróság elnöke a választójoggal nem rendelkezők nyilvántartását vezető szervtől kapott értesítés alapján állapítaná meg. Kérdéses, hogy ez az előírás kihez telepítené a kezdeményezés kötelezettségét: az Alkotmánybíróság elnökének kellene e szervet megkeresnie, vagy a szerv automatikusan köteles lenne ilyen esetben az Alkotmánybíróság elnökének jelzést tenni. A jóhiszeműség elvéből, az állami szervek együttműködési kötelezettségéből, valamint a tisztességes eljárás követelményéből az következne, hogy mindkét szerv önmagától lenne köteles cselekedni ilyen eset előfordulásakor.
g) Az Abtvj2. rendezné, hogy mely esetekben van szükség a teljes ülés általi eljárásra, s mikor elég az Alkotmánybíróság elnökének megállapítása a megbízatás megszűnésével összefüggésben. Mivel ezek a kérdések nem vetnek fel problémát, emiatt tárgyalásukat ehelyütt mellőzöm.
h) Az Abtvj2. a korábbi tervezethez képest - a már tárgyaltakon kívül - egyetlen új szabályt tartalmazna. Eszerint "Ha az alkotmánybírói megbízatás megszűnéséről az Alkotmánybíróság határoz, a megbízatás megszűnésének időpontja a határozat meghozatalának napja, egyéb esetekben a megbízatás megszűnésének alapjául szolgáló ok bekövetkezésének napja".
a) Az Abtvj2. a jelenlegi előírással azonosan utalná az Alkotmánybíróság elnökének illetményére és juttatásaira vonatkozó szabályozási igényt külön törvénybe.
b) Mivel az Abtv. szerint valamennyi alkotmánybíró (köztük a helyettes elnök) díjazása megegyezik a miniszterek díjazásával azzal az eltéréssel, hogy a vezetői illetménypótléka a miniszteri illetménypótlék
- 313/314 -
másfélszerese, visszalépés lett volna az az Abtvj1.-ben szereplő javaslat, mely szerint csak a helyettes elnök kapna a miniszterénél magasabb vezetői illetménypótlékot, nevezetesen az alapilletmény 80%-át. Az Abtvj2. már nem is tartalmazza e rendelkezést.
c) Új elem lenne viszont, hogy az alkotmánybíró megbízatásának időtartama közszolgálati jogviszonyban eltöltött időnek, illetőleg nyugdíjra jogosító szolgálati időnek számít, valamint, hogy az alkotmánybírót minden naptári évben negyven munkanap szabadság illeti meg. Ezek kifejezett rögzítése mindenképpen üdvözölendő.
Az Abtvj2. ebben a tekintetben részletesebb szabályokat tartalmaz az elnökre vonatkozóan. A 12. §-a részletesen meghatározza az elnökválasztás folyamatát, némi változtatással átvéve a jelenlegi Ügyrendben foglalt regulációt, kiegészítve azt a hatályos Abtv. egyes elemeinek módosított változatával. Eszerint az Alkotmánybíróság elnökét - az alkotmánybírák közül - a teljes ülés választaná meg három évre.[34] Az Abtvj2. (6) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság elnöke újraválasztható lenne e tisztségre. Az elképzelés szerint, ha a megválasztott elnök megbízatásából három évnél kevesebb lenne hátra, az elnökké választás a megbízatás hátralevő idejére szólna. Ez a szabály a jelenlegi megoldás másképpen történő megfogalmazása, vagyis, hogy az elnök újraválasztása nem érinti az Alkotmánybíróság tagjának megbízatási idejét. Az Abtvj1. tárgyalt rendelkezésének (7) bekezdése azonban kimondta volna, hogy nem választható az Alkotmánybíróság elnökévé az az alkotmánybíró, akinek a megbízatási idejéből egy év vagy annál kevesebb van vissza.[35] Az előírás akár ésszerű érvekkel is alátámasztható lett volna, így azzal kapcsolatban részemről különösebb ellenvetés nem is volt támasztható. Az Alkotmánybíróság zavartalan működésének biztosítása és az ahhoz
- 314/315 -
szükséges összehangolási tevékenység valóban indokolhatja, hogy az elnöki tisztség perszonális vonatkozásban viszonylag stabil legyen, vagyis az azt betöltő alkotmánybíró személye ne cserélődjön gyakran. Ez azonban csakis erre vonatkozó tételesjogi szabályozási alappal támasztható alá, vagyis a mai előírások alapján - még észérvek esetleges, de nem feltétlen megléte esetén - nem képviselhető az ilyen irányú elképzelés. Ellenvetésként fogalmazható meg azonban, hogy a szabályozás szerint miért lett volna alkotmánybíróvá választható az, akinek a hetvenedik életéve betöltéséhez már csak egy év hiányzik, ugyanakkor miért nem lehetett volna elnök ugyanaz a személy. Ez legalábbis némi logikátlanságot jelent, ám figyelembe veendő az is, hogy a két esetben eltérő a megválasztásra jogosult szerv, továbbá a választást megelőző procedúra bonyolultsága és időigényessége, ebből eredően pedig az ilyen esetek előfordulási valószínűsége is. Az Abtvj2. azonban e szabályt már nem foglalná magában.
Az Abtvj2. annyiban módosítaná az elnök megválasztásának szabályait, hogy az első forduló eredménytelensége esetén már nem a három, hanem csak a két legtöbb szavazatot kapott bíró indulhatna a második fordulóban. Pontosabbá válna az a jelenlegi, Ügyrendben foglalt kitétel is, amely arra az eshetőségre vonatkozik, ha szavazategyenlőség miatt a három legtöbb szavazatot kapott alkotmánybíró személye nem állapítható meg. A jelenleg hatályos megoldás szerint ekkor "a szavazásban jelöltként az a három alkotmánybíró vesz részt, akiknek alkotmánybírósági tagsága a leghosszabb ideje áll fenn, egyenlő idejű tagság esetén pedig azok, akik korban a legidősebbek". Vagyis kizárólag nyelvtani értelmezéssel arra a következtetésre lehetne jutni, hogy a második forduló jelöltjei nem az azonos szavazatot kapott, hanem valamennyi alkotmánybíró köréből kerülnek ki. Ezt a félreértést - vagy az esetleges későbbi szándékos félreértelmezési kísérletet - jó érzékkel előzné meg az Abtvj2., mely szerint "ha szavazategyenlőség miatt a két legtöbb szavazatot kapott alkotmánybíró személye nem állapítható meg, a második választási fordulóban jelöltként az egyenlő szavazatot kapott alkotmánybírák közül az az (sic!) alkotmánybíró vesz részt, akinek alkotmánybírói megbízatása hosszabb ideje áll fenn, egyenlő idejű megbízatás esetén pedig az, aki életkorban az idősebb". Az "egyenlő szavazatot kapott alkotmánybírák közül" megfogalmazás a jelenlegihez képest egyértelműen pontosítást eredményezne, azonban az "az az alkotmánybíró" kitétel helyett szerencsésebb lenne az "az a két alkotmánybíró" szövegezés alkalmazása, mivel ez tükrözné a valós törvényi elvárást és állapotot.
- 315/316 -
Az új szabályozás a helyettesítés tekintetében némileg eltér a hatályos megoldástól. Az Abtvj2. 11. § (2) bekezdése a jelenlegi regulációval azonos: az Alkotmánybíróság elnökét akadályoztatása esetén a helyettes elnök helyettesíti, mégpedig teljes jogkörben. A (3) bekezdés az elnöki jogkör gyakorlásáról azokra az esetekre nézve tartalmaz előírásokat, amikor az Alkotmánybíróság elnökének alkotmánybírói vagy elnöki megbízatása megszűnt. Ekkor jogkörét a helyettes elnök gyakorolná, ennek hiányában pedig az az alkotmánybíró, akinek alkotmánybírói megbízatása a leghosszabb ideje áll fenn, egyenlő idejű megbízatás esetén pedig az, aki életkorban idősebb. Észrevehető, hogy az Alkotmánybíróság elnöke bizonyos esetekben akkor is elláthatná az elnöki tisztségből eredő feladatokat, amennyiben elnöki - de nem alkotmánybírói - megbízása megszűnne. Akkor ugyanis, ha alkotmánybíró marad, de elnöki megbízatása megszűnik, és a helyettes elnöki tisztség sincs betöltve, elláthatná az elnöki feladatokat, ha megbízatása neki állna fenn leghosszabb ideje, illetve más körülmények esetén, ha életkorát tekintve ő lenne a legidősebb alkotmánybíró. Ez azonban különösebb problémákat nem vetne fel a testület működésében.
a) Az Abtvj2. a jelenlegi szabályozást az a), b), és c) pontok tekintetében változatlanul hagyná.[36] Törvényi szinten új elnöki feladatként jelentkezne, hogy az elnök gyakorolja a munkáltatói jogokat az Alkotmánybíróság alkalmazottai felett,[37] más tekintetben is új megfogalmazás azonban, hogy előkészíti az Alkotmánybíróság ügyrendjét és annak módosítását. Értelemszerű azonban, hogy e feladatába a gyakorlatban valószínűleg más alkotmánybírákat is bevonna: nem biztos ugyanis, hogy az esetlegesen civiljogász vagy büntetőjogász elnök az Ügyrend megalkotásának előkészítését - vagyis a szövegtervezet, vagy problematika kidolgozását - ne adná át közjogász, esetleg kodifikációs múlttal rendelkező bírótársának,
- 316/317 -
illetve bírótársainak. Az "előkészítés" kitételből azonban mindez probléma nélkül levezethetőnek tűnik.
b) Módosulna a jelenlegi d) pont szövegezése is: eszerint az elnök ellátná azokat a feladatokat, melyeket jogszabály, az ügyrend, illetve az Alkotmánybíróság teljes ülése a feladatkörébe utal. A korábbi megfogalmazás véleményem szerint szerencsésebb volt: nem vet fel ugyanis problémát, ha az elnök hatáskörébe törvény, vagy az Alkotmánybíróság teljes ülése utal feladatot. (Az ügyrend, illetve a teljes ülés közötti megkülönböztetés jelen esetben a teljes ülés által ügyrendbe foglalt, illetve eseti jelleggel adott feladatok között különböztet, a tennivaló tehát mindenképpen a teljes üléstől ered.) Az a tény viszont, hogy az elképzelések szerint jogszabály is az Alkotmánybíróság elnökének feladatot adhat, már több kérdést is involvál. Elsőként, nehezen képzelhető el, hogy törvény alatti szinten elhelyezkedő jogszabály az Alkotmánybíróság elnökének, mint a független alkotmányvédő testület első emberének az elnöki minőségével összefüggő és a testület alkotmányvédő feladatával kapcsolatos feladatokat állapítson meg.[38] Másrészt viszont látható, hogy a szerencsétlen megfogalmazás értelemszerűen a törvény kitételt takarja, az Országgyűlésen kívüli más jogalkotó szervek ugyanis feladatkörüket tekintve sem kerülnek olyan helyzetbe, hogy az Alkotmánybíróság elnökének kompetenciájával bármilyen módon érintkezzenek. A félrevezetőnek mondható megfogalmazást így szerencsés lenne még a törvény elfogadása előtt módosítani.
c) Az Abtvj1. 13. § (3) bekezdése szerint az elnök javaslatára történt volna a főtitkár megválasztása is. Az Abtvj2. azonban ettől eltérő megoldást alkalmaz. Eszerint a főtitkár választás helyett az Alkotmánybíróság elnöke általi kinevezéssel nyerné el tisztségét. Az ezzel kapcsolatban bevezetni tervezett feltételek azonban több ponton kifogásolhatók. Az Abtvj2. szerint ugyanis "a főtitkár személyére - a jogi szakvizsgát tett, büntetlen előéletű, választójoggal rendelkező magyar állampolgárok közül - az Alkotmánybíróság elnöke tesz javaslatot a teljes ülés részére. A teljes ülés egyetértése esetén a főtitkárt az Alkotmánybíróság elnöke határozatlan időre nevezi ki".
ca) Egyrészt, szerencsésebb lenne szólni a főtitkár felmentéséről is.
- 317/318 -
cb) Másrészt, számomra nehezen érthető, hogy a főtitkári tisztség betöltéséhez miért előfeltétel a jogi szakvizsga megléte. Nem kevésbé rátermett főtitkárok származhatnak a tudományos életből is, esetleg szakvizsga nélkül.
cc) Végül, a tervezett megfogalmazás némileg úgy érthető, hogy nem a főtitkárnak kell az ott meghatározott körből kikerülnie, hanem az Alkotmánybíróság elnökének, vagyis, hogy a főtitkárt az e kritériumoknak megfelelő állampolgárok közül nem akárki, hanem az Alkotmánybíróság elnöke javasolja. Bár ez a felvetés némileg erőltetett, a félreérthetőség (félreértelmezhetőség) miatt indokolt lenne változtatni a megfogalmazáson.
Visszatérve azonban a tervezetekre, az elnöknek láthatóan komoly beleszólása van a főtitkárnak javasolt személy kiválasztásába, ez azonban korántsem parttalan lehetőség: aligha képzelhető el ugyanis, hogy a főtitkárválasztás előtt ne lenne a testületen belül is egyfajta konszenzus vagy legalábbis egyeztetés a főtitkárnak javasolt személyről. Ezen túlmenően a végső döntés a teljes ülés kezében van.
d) Az elnök javaslatára történne a háromtagú tanácsok összetételének meghatározása is. A főtitkár megválasztása vonatkozásban mondottak itt is irányadók: a végső döntés a teljes ülésé, másrészt az elnöki jogkört - éppen emiatt - valószínűleg behatárolja valamiféle előzetes egyeztetés a teljes ülésen belül. Emiatt az elnöki aktus - hasonlóan, mint a főtitkár megválasztása vonatkozásában - szimbolikusnak mondható.
e) A jelenlegi megoldáson nem módosítva elnöki hatáskörben hagyná az Abtvj2. az előadó alkotmánybíró kijelölésének jogát is.[39]
f) Fontos és helyeselhető változás lenne, hogy a nyilvánvalóan alaptalanságra hivatkozva történő, egyszemélyi elnöki elutasítás lehetősége az új szabályozásban már nem jelenne meg. A nyilvánvalóan alaptalanságra hivatkozással egyszemélyi elutasítást lehetővé tevő rendelkezés ugyanis ellentétben áll a jogbiztonság követelményével, ami az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság elvének szerves részeként él az alkotmánybírósági gyakorlatban is. Ennek indoka, hogy a "nyilvánvalóan alaptalan" kitétel nem felel meg az egyértelműség elvárásának. Harmathy Attila alkotmánybíró is megjegyzi, hogy "a nyilvánvaló alaptalanság fogalmát az Abtv. nem határozza meg, és nem ad tám-
- 318/319 -
pontot az értelmezéshez az Abtv. tervezetének miniszteri indokolása sem".[40]
* * *
A tanulmány természetesen - terjedelmi okokból - nem érinthette az Alkotmánybíróságra vonatkozó változtatási elképzelések minden vonatkozását. Nem kerülhetett sor ennek megfelelően az Alkotmánybíróság eljárásának áttekintésére, valamint az egyes hatáskörökre vonatkozó elképzelések részletes elemzésére sem. Ezzel együtt az írásban megfogalmazottak talán hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az Alkotmánybíróságra vonatkozó szabályozás megalkotásához adalékot nyújtsanak.
* * *
by Péter Tilk
The regulation on the Constitutional Court is heading for modifications according to the plans of the Government. The planned alterations are aiming firstly at the passing of a new Act on Constitutional Court and secondly at the alteration of some provisions of the Constitution. The essay endeavours to point out the codification failures and regulation irrationalities of the plan through the overview of the planned alterations of the fundamental law and the evaluation of its regulations. The work emphasizes the good elements of the draft also. Among these are the incorporation of the competences in the Constitution and the utilization of the Constitutional Court's practice in legislation. The second part of the essay attempts to evaluate the regulation plan on the legal status of constitutional judges and of the body's president, examining in detail the rationality, failures and errors of the draft's content.■
- 319 -
JEGYZETEK
[1] T/4486. számú törvényjavaslat a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról.
[2] T/4487. számú törvényjavaslat az Alkotmánybíróságról.
[3] Alkmód1. 32/A. § (1) bekezdés.
[4] Az Alkmód1. ez utóbbival kapcsolatban a "megkötés előtti" kifejezést még nem szerepeltette volna.
[5] A Legfelsőbb Bíróság részéről tapasztalható számottevő ellenállás miatt azonban kétséges az elfogadás sikeressége. Az Alkmód2. - annak feleslegessége miatt - nem szerepeltetné a szövegben az Abtvj1.-ben még jelen lévő "Legfelsőbb Bíróság" kifejezést, mivel értelemszerű, hogy csak e szerv jogegységi határozatáról lehet szó.
[6] Részletesen vö.: TILK P.: A jogegységi határozatok alkotmánybírósági felülvizsgálatának lehetőségéről. Magyar Jog, 2001/10.
[7] ÁDÁM A.: A jogszabályok alkotmánybírósági ellenőrzéséről. Jogtudományi Közlöny, 1992/12. 528.
[8] Sólyom L.: To the Tenth Anniversary of Constitutional Review. In.: A megtalált Alkotmány? A magyar alapjogi bíráskodás első kilenc éve (szerk.: Halmai Gábor). Indok, Budapest, 2000. 32.
[9] Sólyom: i. m. 32.
[10] Holló A.: A bírói precedensjog kezdetei Magyarországon. In.: Ötödik Magyar Jogászgyűlés (szerk. Dr. Benisné dr. Győrffy Ilona). Budapest, 2000. 44.
[11] Sólyom: i. m. 26. (kiemelés tőlem - T. P. ).
[12] Az Alkmód1. szóhasználata e hatásköri előírással kapcsolatban a "Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatát" említette, míg az utólagos normakontroll alapesetében egyszerűen "jogegységi határozat"-ról volt szó. A kifejezésmód egységesítése itt is elvárható követelményként volt megfogalmazható, ami az Abtvj2.-ben meg is történt.
[13] Az Alkmód1. megfogalmazása szerint itt a "határozata alapján" kifejezés szerepelt volna.
[14] Ezzel kapcsolatban az Alkmód1. még utalt az Alkotmány 30. § (1) bekezdésére.
[15] Az Alkmód1. ezzel összefüggésben még a "határozata alapján" kifejezést használta volna.
[16] Ezzel kapcsolatban vö.: TILK P.: Az önkormányzati képviselő-testület feloszlatásában közreműködés - egy problematikus alkotmánybírósági hatáskör. Jogtudományi Közlöny, 2003/6.
[17] Az Alkmód1. még a "teljesen" kifejezéssel operált.
[18] Etekintetben mintegy kompenzáció is megjelenik az újraválasztás lehetőségének eltörlése miatt. Megjegyzendő, hogy ez utóbbira sem volt példa eddig.
[19] Rácz Attila szerint is megfelelő a jelenlegi szabályozás, a választási eljárást is beleértve. RÁCZ A.: Az Alkotmánybíróság az alkotmányos rendszerben. Magyar Közigazgatás, 2000/6. 340.
[20] Vö. az Alkotmánybíróság ügyrendjének 33. § (1) bekezdésével.
[21] A törvényi szabályozásra utalás annyiban változna, hogy nem az "Alkotmánybíróságról szóló", hanem "az Alkotmánybíróság szervezetéről és működéséről szóló" szabályokról lenne szó.
[22] A tervezett 32/A. § (4) bekezdés első pontja.
[23] Abtv. 11. §.
[24] A "tanácstag" kifejezés értelemszerűen a helyi önkormányzati képviselő-testületi tagságot takarja.
[25] Abtv. 9. § (2) bekezdés.
[26] Vö. a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1. § (1) és (2) bekezdésével.
[27] Abtv. 10. § (1) bekezdés.
[28] Ténylegesen ez már jelenleg is érvényesül.
[29] Az Abtvj1.-ben a "hatásköreit" kitétel még nem szerepelt.
[30] Az Abtvj1. még "rendőrhatósági" kényszerintézkedésről szólt.
[31] Az alkotmánybírói tevékenység jellegébe és a bíró lehetőségeibe belegondolva ennek alkalmazására valószínűleg igen ritkán kerülne sor.
[32] Az Abtvj1. csupán a kilencven napot írt elő, ami kevésbé tűnt elfogadhatónak.
[33] Az Abtvj1. ezzel kapcsolatban még kilencven napos időtartamot tervezett.
[34] (1) bekezdés 1. mondata. Ez a szabály már az Alkotmány tervezett új szabályának a pontosítása, amely nem ír elő szabatos időtartamot az elnöki megbízatás vonatkozásában. A választás titkos szavazással történne, és az elnök megválasztására összehívott teljes ülés akkor volna határozatképes, ha azon valamennyi alkotmánybíró jelen lenne.
[35] A (8) bekezdés szerint ugyanezek a szabályok a helyettes elnök tekintetében is irányadók lennének.
[36] Abtv. 17. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság elnöke a) összehangolja az Alkotmánybíróság tevékenységét; b) összehívja és vezeti az Alkotmánybíróság teljes ülését; c) képviseli az Alkotmánybíróságot az Országgyűlés és más szervek előtt.
[37] A jelenlegi ügyrendben szerepel ez a kitétel, azzal, hogy a fegyelmi jogkör a munkáltatói mellett külön is megfogalmazást nyert. Vö. Abü. 6. § c) pont.
[38] Természetesen nem kizárt, hogy alacsonyabb szintű jogszabály az elnök számára nem mint alkotmánybírósági elnöknek, hanem mint állami szerv vezetőjének állapít meg bizonyos feladatokat, például tűzrendészeti előírásokat stb. Ez azonban az Alkotmánybíróság - és így az elnök - érdemi tevékenységét és a testület függetlenségét nem érinti.
[39] Abtvj2. 23. § (1) bekezdés.
[40] Harmathy Attila alkotmánybíró párhuzamos indokolása. 268/B/2000. AB határozat. ABH, 2001, 1135.
Lábjegyzetek:
[1] Tilk Péter, Egyetemi tanársegéd, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Alkotmányjogi Tanszék, Pécs, E-mail: tilk@ajk.pte.hu
Visszaugrás
