Az európai integráció történetével horizontálisan foglalkozó tankönyvek általában nem szokták különösebben hangsúlyozni, még csak említeni sem 1970. április 21. napját, pedig ez mérföldkőnek számít az integráció előrehaladásában. Ezen a napon fogadta el az - akkor még - Európai Közösségek (a továbbiakban: EK) Tanácsa az ún. első saját forrás határozatot.[3] Ettől kezdve a közös költségvetés már nem csak a tagállamok hozzájárulásaiból állt, hanem a közös politikák és kiadások finanszírozására független, saját közösségi bevételi forrásokat is létrehoztak. Az önálló költségvetés és sokszor átláthatatlan elosztási mechanizmusai magukkal hozták a visszaéléseket, amelyre a közösségi jogalkotásnak reagálnia kellett.[4] Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) először 1976-ban tett javaslatot az EK alapító szerződéseinek olyan irányú módosítására, amely a pénzügyi érdekek büntetőjogi védelmére vonatkozó közös szabályok elfogadását tette volna lehetővé.[5] Bár a javaslat akkor elbukott, ezt tekinthetjük az európai büntetőjog fogantatásának. Innentől követhető nyomon világosan az európai költségvetés különböző területekre kiterjedő eszközökkel történő védelmét célzó törekvés, amelynek egyik élharcosa a Bizottság. E törekvés több síkra terjed ki, a különböző dimenziók között szoros kapcsolódások és időnként átfedések vannak, közös bennük viszont, hogy egyik terület evolúciója sem véges, hanem ezek folyamatosan, napjainkban is tartanak. Ide sorolhatjuk az anyagi- és az eljárásjogi kodifikációt, a bűnüldözési intézményrendszer kiépítését, - más csoportosítási szempontból - beszélhetünk büntetőjogi és adminisztratív (közigazgatási) jellegű törekvésekről. Az Európai Ügyészség megalakítása ennek az összetett politikai érdekegyeztető alkufolyamatnak és az ezzel összefüggésben végzett jogfejlesztő tevékenységnek az egyik kicsúcsosodása. Számunkra ebből a folyamatból elsősorban a büntetőeljárási vetületek érdekesek, viszont a megértéshez elengedhetetlen kitérni az anyagi jog nagyvonalú áttekintésére, melyet az alábbiakban végzünk el.
A fejlődés fontos állomása volt 1995-ben a francia jogászprofesszor Mireille Delmas-Marty vezetésével életre hívott szakértői csoport megbízatása, amely arra irányult, hogy dolgozzák ki az uniós pénzügyi érdekek védelmének büntetőjogi alapjait. Az 1997-re elkészült és általában Corpus Juris címmel hivatkozott jelentésükben anyagi- és eljárási jogi javaslatokat egyaránt megfogalmaztak.[6] A büntetőjogi védelem anyagi jogi alapjait jelentő egységes büntetőjogi tényállásokat előirányzó szabályok lefektetésére először az 1995. július 26-án aláírt ún. PIF[7] egyezményben - és az egyezmény későbbi kísérő jegyzőkönyveiben - került sor.[8] A PIF egyezmény az általános rendelkezéseiben már konkrét tényállási elemek felsorolásával határozott meg minimumszabályokat az EK pénzügyi érdekeit sértő csalásra.[9] Az egyezmény ugyanakkor a megfelelő szintű tagállami jogharmonizáció eléréséhez nem bizonyult elégségesnek. A Bizottság 2011-es vizsgálatai rámutattak, hogy széttagoltak azok a bűncselekményi tényállások meghatározására és büntetőjogi szankciókra vonatkozó tagállami rendelkezések, amelyeket az addigi jogi keret alapján dolgoztak ki az Európai Unióban (a továbbiakban: Unió).[10] A megoldást egy új jogi aktusban látták, amely a 2017-ben elfogadásra kerülő ún. PIF irányelv[11] lett. A PIF irányelv részletes szabályokat tartalmaz az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás és az Unió pénzügyi érdekeit érintő egyéb bűncselekmények tényállási elemeire.[12] Elmondhatjuk tehát, hogy 2017-re az uniós költségvetést sértő cselekmények elleni büntetőjogi fellépés anyagi jogi alapjai lefektetésre kerültek.
Párhuzamosan folyt a munka az említett bűncselek-
- 584/585 -
ményekkel összefüggő bűnüldözési tevékenység hatékonyabbá tétele érdekében is. "Az uniós költségvetést károsító bűncselekmények üldözése jelenleg a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik, és ezen a téren nem létezik uniós hatóság. Jóllehet az ilyen bűncselekmények által okozott potenciális kár mértéke nagyon jelentős, ezekben az ügyekben - a bűnüldözési erőforrások korlátozott volta miatt - az illetékes nemzeti hatóságok nem mindig végeznek nyomozást és nem mindig emelnek vádat. Ebből eredően a nemzeti bűnüldözési erőfeszítések továbbra is gyakran töredezettek ezen a területen, és e bűncselekmények uniós dimenziója rendszerint elkerüli a hatóságok figyelmét" - olvasható a Bizottság 2013-ban előterjesztett Európai Ügyészség létrehozásáról szóló javaslatának indokolásában.[13] Az uniós költségvetés büntetőjogi védelmének processzuális oldalán nem 2013-ban tűnt el először az Európai Ügyészség (a továbbiakban: EPPO[14]) létrehozatalának gondolata, erre már a Corpus Jurisban is javaslatot tettek. A 2013-as bizottsági javaslat körüli időben viszont egyre intenzívebben foglalkoztak a témával.[15] A Bizottság első javaslatával kezdve hosszas és vitákban gazdag jogalkotási folyamat következett, melynek részletes ismertetésétől ehelyütt eltekintünk. 2017-ben végül elfogadásra kerülhetett az EPPO-ról szóló uniós rendelet[16], de az uniós pénzügyi érdekek védelmének büntetőeljárási szegmenséhez kapcsolódó intézményrendszerben a változás csak 2021. június 1-től realizálódhatott, amely időponttól az EPPO tényleges operatív működést folytat az EPPO-ról szóló megerősített együttműködéshez csatlakozott 22 uniós tagállamban.[17] Az EPPO eszköze, hogy a tárgyi hatáskörébe tartozó bűncselekmények esetén folytatott eljárást a tagállamoktól saját hatáskörébe vonhatja (right of evocation) és lefolytathatja a nyomozást, a vádhatósági eljárást és az elkövető bíróság elé állítását.[18] Mindezt kizárólag a tárgyi hatáskörébe tartozó bűncselekmények esetén, a tagállami nyomozások megszervezésére vonatkozó nemzeti rendszerek sérelme nélkül és a tagállami büntetőbíróság útján.[19] Az EPPO tárgyi hatáskörét az uniós jogalkotó a PIF irányelvre hivatkozással határozta meg.[20] A gyakran ún. PIF bűncselekményként hivatkozott bűncselekményi katalógus részét képezi az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás és az Unió pénzügyi érdekeit érintő egyéb bűncselekmények kategóriája, mely utóbbi alá a pénzmosási, vesztegetési és hűtlen kezelési jellegű tényállások tagozódnak. Az EPPO rendelet csak és kizárólag az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények esetére biztosít hatáskört az EPPO részére és a jogalkotói szándék is arra mutat, hogy az ún. kapcsolódó - PIF irányelvben jegyzett - bűncselekmények esetében is kizárólag akkor engedi az EPPO hatáskörgyakorlását, ha ezek a pénzügyi érdekeket sértő csalással összefüggésben kerültek elkövetésre. Tekintve, hogy az egész rendszer magját - amelynek részletes indokaira ehelyütt nem térünk ki - az uniós költségvetést károsító csalás elleni fellépés képezi[21], így ettől kezdve kiindulópontként e bűncselekményekre építünk, az ún. kapcsolódó bűncselekményekkel most nem foglalkozunk.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
