A művészeti foglalkoztatás jogi fundamentuma a munkajogi dogmatika keretein kívül keresendő: egyrészt a művészi tevékenység, mint metajurisztikus elemben, másrészt pedig az alkotmányjog értelmezési tartományában. E két aspektus összekapcsolódik a művészt szabadsága alapjogánál, amely tekintetében a magyar Alkotmánybíróság a következő, a munkajogi szabályozásra is kiterjedő álláspontra helyezkedett: "A művészeti alkotó tevékenység jellegéből adódóan mindig is sajátos jogi kereteket kívánt, mivel ez a tevékenység nehezen illeszthető be a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok körébe." [51/2007. (IX. 15.) AB határozat, ABH 2007, 652, 656]
A téma vizsgálata a fent idézett az alkotmányjogi alapra visszanyúló munkajogi premissza alapján komplex szemléletmódot igényel. Tanulmányomban ezért a művészeti foglalkoztatás csupán egy részét kívánom elemezni, és kizárólag a munkajogviszony alanyi pozíciójának kérdéskörére térek ki.
A munkajogi megállapodások - jellegükből adódóan - főszabály szerint tartós jogviszonyt feltételeznek. Ebből az következik, hogy azon művészeti területeken alkalmazható hatékonyan, amelyek alapvetően huzamos tevékenység folytatását igénylik. Emellett speciális faktor, hogy a munkaviszony keretében történő foglalkoztatás több személy közös munkavégzése esetén jelenik meg, amely a művészeti szférában a kollektív alkotást biztosító társulati létformához kötődik. E körbe tartoznak különösen az előadó-művészetekhez kapcsolódó egyes tevékenységek, mint például a színház, balett- és a zeneművészet.
Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló 2008. évi XCIX. törvény (a továbbiakban: Emtv.) a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényhez (a továbbiakban: Mt.) képest eltérő foglalkoztatási szabályokat állapít meg, amelyek a művészeti szférában megjelenő önállótlan munkavégzési forma esetében érvényesülnek. Az Emtv. preambuluma rögzíti a speciális rendelkezések indokát, amelyek a művészeti terület sajátosságaihoz, valamint az állam kultúrpolitikai törekvéseihez igazodnak:
"A törvény azt a felismerést fogalmazza meg, hogy az élő, jelen idejű előadó-művészeti alkotás olyan, semmi mással nem helyettesíthető társadalmi tevékenység, amely ápolja és fejleszti a társadalom kulturális, szellemi állapotát, az anyanyelvi kultúrát, a társadalmi önismeretet és szolidaritást, elősegíti az európai és ezen belül különösen a magyar kulturális emlékezet fenntartását. A törvény szándéka, hogy az igényes magyarországi előadó-művészetek, a színház-, tánc- és zeneművészet művelését és fejlesztését támogassa.
A színház-, tánc- és zeneművészet sokszínűségének és értékeinek gyarapítása, az előadásoknak, koncerteknek a közönség széles rétegeihez való eljuttatása, a gyermek- és ifjúsági korosztály előadó-művészetekre fogékony nézővé nevelésének előmozdítása, a hazai előadó-művészet nemzetközi jelenlétének elősegítése, a határon túli magyar kultúra ápolása, a hazai nemzetiségek művészeti életének támogatása, az előadó-művészeti intézményrendszer fejlesztése, a közpénzek hatékony felhasználását elősegítő támogatási rendszer megteremtése, valamint a kulturális jogok érvényesülése érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja"
Ezzel összhangban az Emtv. általános rendelkezései között szerepel a törvény közvetlen célja, amely a munkajog terén az előadó-művészek foglalkoztatáshoz fűződő és a hivatásgyakorlással összefüggő érdekei védelmének előmozdítását tűzte ki.
- 19/20 -
Habár a magyar munkajogban hagyománynak tekinthető a kódex jellegű, egy törvényben történő szabályozás, ugyanakkor az Mt. nem tartalmaz minden munkajogi vonatkozású előírást. A munkaviszonnyal kapcsolatos egyes speciális szabályozási kérdésekre külön törvények születtek, így számos más jogszabályt is alkalmazni kell a munkajogviszonyra. Az Mt. 1992 óta háttértörvény szerepet tölt be az ún. függő munkavégzésre irányuló foglalkoztatási formák tekintetében. Ez általánosságban azt jelenti, hogy az Mt. szabályait csak akkor nem kell alkalmazni, ha a speciális jogszabály az Mt. egyes szabályainak alkalmazását kifejezetten kizárja, avagy speciális rendelkezést tartalmaz [Vö. Gyulavári Tamás (szerk.): Munkajog. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest 2013. 46.].
Az Mt. és az Emtv. viszonyát is alapvetően ez a fenti tétel jellemzi, amelyet az Emtv. 25. § (1) bekezdése expressis verbis rögzít is a foglalkoztatási szabályok meghatározása elején: "[a]z előadó-művészeti szervezetekben - a munkáltató személyétől függően - a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) vagy a Kjt. szabályait az e fejezetben megállapított eltérésekkel kell alkalmazni." Ez a szabály a személyi hatály kérdésével áll összefüggésben, mivel az előadó-művészeti szervezetekkel kapcsolja össze az Mt. alkalmazhatóságát, amely a munkáltatói pozíciót, mint rendező elvet jelenti.
A munkaviszony alanyai a munkáltató és a munkavállaló, mint szerződő felek. A munkáltatói és munkavállalói jogállás önmagában azonban nem ad választ arra a kérdésre, hogy milyen feltételek szükségesek e két jogviszonybeli pozíció megjelenítéséhez: ezt a mindenkori munka törvénykönyve határozza meg.
A munkáltatói képesség tekintetében a munkajogi kódex nem tartalmaz speciális követelményt, azonban a művészeti foglalkoztatás körében célszerű a művészeti tevékenység végzésének alaptevékenységkénti előírása, amely feltétel önmagában leszűkíti a munkáltatók körét.
Az általános munkavállalói képességtől meg kell különböztetni a konkrét munkavállalási képességet: míg előbbi azt fejezi ki, hogy valaki munkajogviszonynak általánosságban lehet alanya, utóbbi pedig azt jelenti, hogy egy konkrét személy egy adott munkaviszonynak alanya. Ezek összefüggésben lehetnek a munkát vállaló személy képességeivel, képzettségével, biológiai-fiziológiai adottságaival, illetőleg akár vallási vagy politikai meggyőződésével is. A művészeti munkavégzésnél a munkavállalói oldalt vizsgálva fontos kritérium a munkakörként megjelölt művészi tevékenység ellátásához nélkülözhetetlen szakképzettség, képesség (tehetség) megléte, amely egyfajta garanciális szabályként funkcionálva biztosítja szakszerű és minőségi munkavégzést a munkáltató érdekében. Ebből adódóan a munkavállalói pozíció lényegesen szigorúbb követelményeket állít az általános munkajogi szabályokhoz képest, amely az alanyi kör tekintetében is szűk mezsgyét jelöl ki.
Mindezek alapján rögzíthető, hogy a munkajogviszony alanyai, illetve a munkáltatói és munkavállalói képesség tekintetében is az általánostól eltérő elvek tapasztalhatóak, amelyek a művészeti foglalkoztatás atipikus jellegét igazolják. Emellett hangsúlyos ezeknek a követelményeknek a tételes jogi megjelenése is, ugyanis a hazai jogi környezetben a művészeti munkavégzés területén a fentieknek megfelelő szabályok érvényesülnek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
