Címszavak: tisztességes hatósági eljáráshoz való jog, tisztességes bírósági eljáráshoz való jog, szabadalmi eljárás, közegészségügyi kényszerengedély.
Az Alkotmánybíróság IV/2062/2022. számon folyamatban levő ügyben határozatával megsemmisítette a Kúria Pfv.IV.21.464/2021/9. számú, Pfv.IV.21.465/2021/10. számú, valamint Pfv.IV.21.466/2021/11. számú végzéseit, az alapul fekvő bírói döntésekre (a Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.537/2021/6. számú végzése, a Fővárosi Törvényszék 3.Pk.20.224/2021/17. és 19. számú végzéssel javított végzése, a Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.536/2021/6. számú végzése, a Fővárosi Törvényszék 3.Pk.20.219/2021/16. és 18. számú végzéssel javított végzése a Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.538/2021/6. számú végzése, a Fővárosi Törvényszék 3.Pk.20.225/2021/18. és 20. számú végzéssel javított végzése) valamint a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (a továbbiakban: Hivatal) határozataira kiterjedő hatállyal.
Ugyanazon indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján három, egymással összefüggő alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz. Ezek lényege a következő volt: az indítványozó szabadalmas, mégpedig olyan (egyetlen szabadalommal védett hatóanyagot tartalmazó) vakcina és vakcina alapanyag szabadalom birtokosa, amely 12 éves kortól, a legalább 40 kg-os testtömegű betegek esetében alkalmas volt a COVID vírus okozta tüdőgyulladás kórházi kezelésében való alkalmazásra. 2020. novemberében az egyik hazai gyógyszergyártó cég kérelemmel fordult a Hivatalhoz, amelyben a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Szt.) 33/B. §-a alapján az indítványozó előbb említett szabadalmait és termékét érintő közegészségügyi kényszerengedélyt kért. Indoka az volt, hogy nem látta igazoltnak a szabadalmas által gyártott vakcinának a megfelelő mennyiségű rendelkezésre bocsátását. A Hivatal a kényszerengedélyes számára 6 hónapra szóló közegészségügyi kényszerengedélyt állapított meg, a belföldi szükséglet kielégítésére. A Hivatal mind a kérelem beérkezéséről, vagyis az eljárás megindításáról, mind pedig az érdemi döntésről az indítványozót értesítette. Az eljárás megindulásáról szóló és az érdemi döntés meghozataláról szóló értesítés között azonban rendkívül rövid idő (pár nap) telt el, amely idő alatt az indítványozó érvelése szerint ügyféli jogait képező részjogosítványaival nem tudott élni. Az indítványozó az érdemi döntéssel szemben megváltoztatási kérelmet terjesztett elő (ez az Szt. szerinti rendes jogorvoslat), amelyet az ügyben eljárt bíróságok elutasítottak. E kérelmében a Hivatal eljárásának a törvényességét vitatta amiatt, mert nem tudta álláspontját kifejteni, vagyis nem tudott nyilatkozatot tenni a Hatóság előtt. Vitatta továbbá, hogy nem tudta volna kielégíteni a hazai keresletet a vakcinák tekintetében. A megváltoztatási kérelmet a bíróságok elutasították. A Kúriát kivéve az ügyben eljárt ítélőtábla és a törvényszék kizárta az indítványozó ügyféli jogosultsását az alapul fekvő hatósági eljárásban, ezzel magyarázta, hogy nyilatkozattételi jog nem illette meg. A Kúria ezzel szemben az ügyféli jogállás fennállását megállapította, de indokolásában arra a következtetésre jutott, hogy a nyilatkozattétel jogának korlátozását nem a Hatóság vagy a bíróság döntése, hanem az Szt. által megállapított rövid eljárási határidő okozta. Érvelésében előadta továbbá, hogy az ügyben az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 5. § (1) bekezdése szerinti nyilatkozattételi jog nem illette meg, mivel ennek alkalmazását az Szt. 45. § (2) bekezdése kizárja.
Ezt követően nyújtotta be az indítványozó panaszát, amelyben az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésére, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései sérelmét állította. Alapvetően a nyilatkozattételi joga sérelmére hivatkozott, de vitatta az eljárásban alkalmazott kötött bizonyítási rendszert és jogorvoslathoz való joga hiányát is.
Az Alkotmánybíróság a panasz befogadása során megállapította, hogy az ügyben a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség merült fel [vö.: Abtv. 29. § (1) bekezdés első fordulata], mivel az indítványozó a Hivatal előtti eljárásban ügyféli jogait nem gyakorolhatta.
Az Alkotmánybíróság döntésében foglalt indokolásának ismertetését megelőzően érdemes röviden kitérni az ügy alapját képező szabályozási környezet bemutatására. Az ügyben eljárt Hivatal kormányzati főhivatal, vagyis speciális hatáskörű (különleges) központi közigazgatási szerv, amelyet a Kormány irányít. A Hivatal szabadalmi ügyekben hatóságként jár el, így a rá vonatkozó Szt. rendelkezik az eljárás különleges jellegéből adódóan a sajátos eljárási szabályokról. Mögöttes jogszabályként az Ákr. alkalmazását írja elő a 45. § (1) bekezdése: "[a] Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala a hatáskörébe tartozó szabadalmi ügyekben - az e törvényben meghatározott eltérésekkel és kiegészítésekkel - az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.), valamint az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény rendelkezései szerint jár el". Mely esetekben zárja ki az Szt. az Ákr. rendelkezései alkalmazását? A 45. § (2) bekezdése szerint "[s]zabadalmi ügyekben nem alkalmazható az Ákr. 3. §-a, 5. § (1) bekezdése, 13. § (8) bekezdése, 14. § (1) bekezdése, 21. §-a, 26. §-a, 37. § (2) bekezdése, 46. § (2) bekezdése, 48. § (1)-(4) bekezdése, 62. § (1) bekezdése, 74. § (1) bekezdése, 75. §-a, 76. §-a, 87. §-a, 94. § (2) bekezdése, 97. §-a, 127. § (2) bekezdése és 130. §-a".
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
