A nemzetközi viszonylatú bírósági végrehajtásnak az a legfontosabb feltétele, hogy kölcsönösen meg lehessen bízni a származási és a végrehajtó ország jogrendjében. Az EU-ban is ez a bizalmi elv vált az elismerés és végrehajtás egységesített szabályozásának az alapjává. Az eredmény: megállapodások - most rendeletek -, melyek segítségével egyelőre még korlátozott mértékben lehetséges a valamelyik tagállamban hozott bírósági ítélet gyors végrehajtása. A bizalom fejlődéséhez nélkülözhetetlen a többi tagállam jogrendjének jobb ismerete is. Ilyen értelemben igen nagy a jelentősége a jogösszehasonlító projekteknek. Emiatt ebben a cikkben először áttekintjük a szlovén végrehajtási jog legfontosabb ismertetőjegyeit, a specifikus szlovén megoldásokat állítva a középpontba. Szlovénia a germán jogrendszerű államok közé tartozik. Történelmi okoknál fogva éppen a perrendtartásban sok hasonlóság található a szlovén és az osztrák ítélkezési eljárásban és a végrehajtás szabályozásában.
A végrehajtási és foglalási eljárást önálló végrehajtási és foglalási törvény (a továbbiakban szlovén rövidítésével: ZIZ.)1 szabályozza. A ZIZ szabályozza a követelések végrehajtási jogcímek és hiteles okiratok alapján történő bírósági végrehajtási eljárását, a követelések biztosítását foglalás útján, de a magán végrehajtói foglalkozást is.
A végrehajtási eljárás olyan nemperes eljárás, amelyben a meghozott bírósági határozatok ugyanolyan általános szabályok hatálya alá tartoznak, mint a többi bírósági határozat. A végrehajtási eljárásban a fő bírói végzés a végrehajtási határozat, a bíróság azonban eljárási határozatokat is hoz, amelyek meghatározzák a végrehajtás lefolyását.
A végrehajtási vagy foglalási eljárás a jogosult kérelmére indul. Ha a törvény így rendelkezik, hivatalból is megindítható (ZIZ, 2. §).
A jugoszláv bírósági végrehajtási törvénnyel kapcsolatban többször bírálták az adósvédelem elvét. Ezzel az elvvel kétségtelenül túlságosan sokszor durván visszaéltek, és ez a végrehajtás hatástalanságát eredményezte. Ez azonban nem jelenti, hogy a végrehajtás új szabályozása csupán a hitelezővédelmen alapszik. Az eljárásjogi szabályozásnak biztosítania kell a hitelező és az adós érdekeinek az egyensúlyát, ami az adós vagyonának - a végrehajtás potenciális tárgyának - a keresésével járó eljárási teher megosztásával érhető el. Az adós a bírósági végzés után köteles vagyonjegyzéket benyújtani a bíróságnak, és erre vonatkozólag a bíróság előtt tanúként is kihallgatható. De a törvénynek meg kell őriznie a végrehajtás legfontosabb korlátait is az adós védelme érdekében. A végrehajtás nem felszámolás, amelyben az alany már nem is létezik. Az adósnak például a végrehajtásban is meg kell hagyni a törvényben biztosított jövedelem-minimumot. Nem lehet azonban kizárni a végrehajtásból egy szerződésben elzálogosított dolgot.
A végrehajtó bíróság kötve van a végrehajtható okirathoz, és már nem vizsgálhatja annak helyességét és jogszerűségét.
Végrehajtásra csak akkor alkalmas az okirat, ha tartalmazza a következő elemeket:
- mindkét fél megnevezését,
- a tárgyat,
- a módot,
- a mértéket és
- a kötelezettség teljesítésének időpontját [ZIZ 21. § (1) bek.].
Az elsőfokú végrehajtási eljárást a bíró vezeti, és ő hozza a határozatokat. Szakképzett munkatársak és bírósági előadók folytathatják le a végrehajtási eljárást, és hozhatnak határozatokat pénzkövetelések behajtására irányuló végrehajtás jóváhagyásáról, hiteles okirat alapján a végrehajtás jóváhagyásáról, valamint előlegekre, óvadékfizetésre és eljárási költségre, valamint bírósági illetékre vonatkozó végzéseket és rendelkezéseket adhatnak ki. A közvetlen végrehajtási és foglalási cselekményeket magán végrehajtók végzik.
A bírósági végrehajtó helyét magán végrehajtók veszik át, akiket az igazságügyi miniszter nevez ki egy-egy megye területére. Az egyes ügyekben a végrehajtó bíróság határozatával rendeli ki őket. A pontos szabályokat végrehajtási rendelet (szabályzat) tartalmazza.
6.1. Kifogás és panasz
A fő jogorvoslati eszközök a kifogás és a panasz. A kifogás nem fellebbezés jellegű és a végrehajtásra nézve nem halasztó hatályú jogorvoslat, amellyel az adós és harmadik személyek élhetnek a végrehajtási határozat ellen. A panasz az osztrák "Rekurs"-hoz (felfolyamodás) hasonlít, és az adós vagy a harmadik személy kifogása útján van rá lehetőség az első fokú bíróság határozata ellen a fellebbviteli bíróságnak címezve. A hitelező a panasz eszközével élhet az elutasító végrehajtási határozat ellen.
Az adósnak vagy a harmadik személynek kifogásában meg kell neveznie az ezt megalapozó tényeket, és elő kell terjesztenie a szükséges bizonyítékokat, ellenkező esetben a meg nem indokolt kifogás megalapozatlannak minősül, és az elsőfokú bíróság köteles elutasítani. A végrehajtási bíróság a megindokolt kifogást is köteles határozatban elutasítani, ha azt megalapozatlannak ítéli. A kifogásról hozott határozat ellen az adós panaszt nyújthat be a fellebbviteli bírósághoz.
A határidőben benyújtott, teljes és alapos kifogást kézbesíteni kell a hitelezőnek, aki köteles erre a kézhezvételtől számított nyolc napon belül válaszolni (ZIZ 57. §). Ellenkező esetben úgy kell tekinteni, hogy a kifogásban kifejtettek igazak [ZIZ 58. § (1) bek.]. A ZIZ szabályozza tehát a bírósági jogérvényesítés lehetőségét: a hallgatás beleegyezést jelent. Sehol sincs meghatározva, hogy a hitelezőnek indokolnia kellene a válaszát.
6.2. Kifogás a határozat ellen hiteles okirat alapján
A szlovén szabályozás egyik jellemzője a hiteles okiraton alapuló végrehajtási eljárás is, amelyben a jogalkotó a fizetési meghagyáson alapuló különös, rövidített peres eljárást egyesíti a végrehajtási eljárással. Így a végrehajtási bíróságnak a hiteles okiraton alapuló végrehajtási indítvány szerint először a követelés jogosságáról kell döntenie, azaz hogy az adós köteles-e teljesíteni a pénzbeli kötelezettséget. A végrehajtási határozat második részében határoz ezután a bíróság az indítványozott végrehajtás jóváhagyásáról. Az adósnak jogában áll kifogással megtámadni a határozatnak mind a követelésre vonatkozó, mind pedig a végrehajtás jóváhagyására vonatkozó részében foglaltakat. Amennyiben az adós a követelésre vonatkozó részben foglaltakat vagy a határozat egészét támadja meg, a bíróság érvénytelennek nyilvánítja a végrehajtási határozatot, és megküldi az ügyet a peres bíróságnak, hogy az döntsön róla ugyanúgy, mintha keresetet nyújtottak volna be.
A hiteles okirat alapján hozott határozat elleni kifogásra ugyanaz a feltétel érvényes, mint a határozat ellenire általában. A meg nem indokolt kifogást az elsőfokú bíróság mint megalapozatlant köteles elutasítani.
6.3. Harmadik személy kifogása
A harmadik személy által beterjesztett kifogásnak van még egy további feltétele is. A harmadik személynek valószínűsítenie kell hogy a végrehajtás tárgyán olyan jog birtokában van, amely akadályozza a végrehajtást (ZIZ 64. §).
6.4. Rendkívüli jogorvoslatok
A bírósági végrehajtásban nincs törvényességi óvás vagy perújrafelvétel. A hiteles okiraton alapuló végrehajtás esetében kivételesen helye van a perújrafelvételnek. Ez a végrehajtási aktus megint csak a szlovén szabályozás egyik sajátossága, amikor is a végrehajtási bíróság a végrehajtási határozatban egyszerre bocsátja ki a fizetési meghagyást és a végrehajtás jóváhagyását. Perújrafelvételnek csak a határozat azon része ellen van helye, amelyben a bíróság a fizetési meghagyást bocsátotta ki.
A törvényesség megóvását célzó indítvány a törvénysértő jogerős végrehajtási határozat leküzdésének egyik lehetséges módja, de ilyen indítványt csak az ügyész tehet. Ez csupán a jogi hibák kiküszöbölését célozza.
6.5. Végrehajtási perek
A) A végrehajtás megengedhetetlensége iránti per (végrehajtási ellenkereset)
A végrehajtás megengedhetetlenségének megállapítása iránt akkor lehet pert indítani, ha a bíróságnak olyan tények alapján kell döntenie a kifogásról, amelyek vitásak voltak a felek között, és amelyek csupán a követelésre vonatkoznak (ZIZ 59. §). A követelésre az összes opponálási indok vonatkozik. Az elméletben találkozunk a követelés elévülésére mint kifogási indokra vonatkozó aggályokkal (impugnációs indok). Maga az elévülés nem avatkozik a követelésbe, csupán azt a jogot szünteti meg, hogy követelni lehessen a kielégítését. A "követelésre vonatkoztatottságot" szélesebben érthetjük, úgyhogy magában foglalja az elévülést is (az elévülés csak közvetve vonatkozik a követelésre azzal a joggal, hogy követelni lehessen a kielégítését). Ezzel a perrel nem érvényesíthetők azok a tények, amelyeket már a végrehajtási záradék kiadásával kapcsolatos perben figyelembe lehetett venni, mert ezek a tények nem képezhetik a végrehajtás elleni kifogás alapját sem. A megelőző kifogás a perindítási jog egyik feltétele.
Megállapítási perről van szó, jóllehet a régebbi elmélet ezt a jogalakító perek közé sorolta. Az újabb osztrák elmélet is meggyőző érveket fogalmazott meg az ilyen per megállapító jellege mellett.
A perindításra a ZIZ szerint azt követően van lehetőség, hogy jogerőre emelkedett az a határozat, amellyel a bíróság elutasította az adós vagy a harmadik személy kifogását.
A ZIZ a végrehajtási eljárásban ismét érvényesíti az úgy nevezett esetlegességi alapelvet, amelyet már az 1930. évi végrehajtási és foglalási törvény is ismert. A ZIZ 60. §-a szerint az adósnak opponáló, ill. impugnációs keresetében egyidejűleg valamennyi olyan tényt fel kell sorolnia, és valamennyi olyan bizonyítékot indítványoznia kell, amelyekkel megalapozza a követelését. Új tényeket és új bizonyítékokat a bíróság csak akkor vesz figyelembe, ha azokat előkészítő beadványában az adós nem adja meg a bíróság által a hitelező által előadottak megválaszolására megszabott határidőn belül, ill. a hitelező nem adja meg abban a beadványban, amelyben az adós által előadottakra válaszol. A panaszeljárásban újabb tényadatok közlése ki van zárva.
B) Harmadik személy elkülönítési okok alapján benyújtott keresete (elkülönítési per)
A végrehajtás megengedhetetlensége iránti perindítás olyan harmadik személy elkülönítési indokai alapján is lehetséges, aki érvényesíti a végrehajtás tárgyán fennálló jogait, melyek folytán a szóban forgó tárgy végrehajtása megengedhetetlen. Harmadik személy a következő jogokat érvényesítheti, mint a végrehajtás akadályát:
- kizárólagos tulajdonjogát (pl. tulajdonjog-fenntartás miatt);
- a házastársak, örököstársak közös tulajdonjogát;
- a társtulajdont, amennyiben a végrehajtás tárgyát képező ingóságban fennálló tulajdonrésze több mint az ingóság értékének a fele [ZIZ 66. § (1) bek.].
Harmadik személy a kifogásról hozott határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül nyújthatja be a végrehajtás megengedhetetlensége iránti keresetét. Ezt abban az esetben teheti meg, ha a jogára vonatkozó tények vitásak. Ezzel a keresettel a harmadik személy pertársként az adóst is bevonathatja a vitás jog megállapítása iránt indított perbe [ZIZ 65. § (4) bek.].
Az adóssal mint törvényes pertárssal szembeni igény döntést kíván arra a megelőző kérdésre vonatkozólag, amelytől a végrehajtás megengedhetetlenségéről szóló ítélet is függ. A harmadik személy keresete alapján indított perre értelemszerűen ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint az adósnak a végrehajtás megengedhetetlensége iránt indított perére [ZIZ 65. § (6) bek.].
Kér további per lehetséges még, mégpedig a harmadik személy pere társtulajdon megállapítása iránt és az olyan követelés megtámadása, amelyet figyelembe kell venni a kártalanításkor.
C) Ellenvégrehajtás
A végrehajtás módjai
Az, hogy milyen módon zajlik le a végrehajtás, mindenekelőtt attól függ, hogy mi miatt kell végrehajtani.2 Így a ZIZ külön-külön szabályozza a pénzkövetelés behajtására irányuló végrehajtást (ingóságok végrehajtása, követelések lefoglalása, ingatlan végrehajtása stb. útján), valamint a nem pénzbeli teljesítés kikényszerítésére irányuló végrehajtást (ingó dolgok átadása és leszállítása, ingatlanok kiürítése és átadása stb.).
1. Biztosítási eszközök a ZIZ szerint
Csak a következő biztosítási eszközök vannak meghatározva:
- kényszerzálogjog ingatlanokon és ingóságokon valamely végrehajtási jogcím alapján pénzkövetelések biztosítására (a hitelező azonnali végrehajtást is kérhetne, de beéri a zálogjoggal. A végrehajtás külön kérelemben bármikor igényelhető.);
- átmeneti rendelkezések;
- ideiglenes intézkedések.
Elsődleges joghatása csak abban a jogrendben van, amelyben az ítélet született (származási állam).
Másodlagos hatás (elismerő vagy végrehajtó állam) - az ítélet elfogadása másik jogrendben.
Teljesítési ítéleteknél még egy lépéssel tovább kell menni: nemcsak elismerésre, hanem a végrehajtásra is szükség van. A végrehajtási nyilatkozat már magában foglalja az elismerést. Nem elölről kezdődik a bírósági végrehajtás, hanem elismerik a hazai végrehajtási jogcím hatásait (jogerő és végrehajthatóság). Néhány országban a latin eredetű "exequatur"-t használják: "végrehajtandó". Olaszul "giudizio di delibazione"-nak hívják. Szlovéniában két lehetőség van:
- egyszerűsített tárgyalás - fő ügy - jogerő;
- incidenter (előzetes) eljárás - csak bizonyos ügyekre érvényes - jogerő nélkül.
A bíróságok és más hatóságok határozatai, amelyekkel anyagi jogokról és kötelezettségekről döntenek, csak abban a jogrendben fejtenek ki elsődleges joghatást, amelyben hozták őket. Külföldi jogrendekben a joghatások nem következnek be automatikusan, hanem csak az ilyen döntés elfogadásának folyamatában. Ezt nevezzük a külföldi bírósági ítélet elismerésének. Megállapító ítéletek és jogalakító ítéletek esetében a külföldi jogrendben történő elismerésük elegendő ahhoz, hogy közvetlenül hatályosak legyenek. Ha azonban teljesítésre vonatkozik a külföldi ítélet, akkor szükség van a bírósági végrehajtásra is. Az ítélet elismerésének és végrehajtásának folyamatában a bíróság még nem határoz a külföldi ítélet bírósági végrehajtásáról, hanem csak befogadja a külföldi végrehajtási jogcímet saját jogrendjébe, hogy aztán felruházza a hazai végrehajtási jogcím hatályával. Az elismerés után a végrehajtást a hazai végrehajtási jogcímekre vonatkozó szabályok szerint bonyolítják le (Szlovéniában a ZIZ szerint). Az elmélet felhívja rá a figyelmet, hogy helyesebb lenne "a külföldi bírósági ítéletek hatásainak elismeréséről" beszélni, nem pedig "elismerésről és végrehajtásról". Néhány országban az "exequatur" folyamatáról beszélnek, miközben nem egységes a fogalom használata. Maga a szó latin eredetű, és a jelentése "végrehajtandó", de használatakor olykor a végrehajtás elismerésére gondolnak, olykor viszont a külföldi ítélet elismerésének és végrehajtásának a folyamatára is. Olaszul ezt a folyamatot "giudizio di deliberazione"-nak nevezik.
A ZIZ 13. §-a értelmében akkor van mód külföldi bírósági ítéletek végrehajtásának engedélyezésére, ha teljesült az elismerés minden jogszabályban előírt feltétele. Ezen a törvényben vagy nemzetközi szerződésben előírt feltételek értendők, amelyek azonban ipso iure elismerést is meghatározhatnak.
Jogrendünkre való tekintettel Szlovéniában három jogi alapja van a külföldi bírósági ítéletek elismerésének:
- az EU jogrendje;
- nemzetközi szerződések;
- a nemzetközi magánjog.
Külföldi ítéletek elismerése és végrehajtása mint fő ügy vagy előzetes kérdés
Ha a fenti három jogi alap szerint kell külföldi bírósági ítéletek elismeréséről dönteni, akkor ez a városi (elsőfokú) bíróság dolga, mégpedig úgy, hogy mint fő kérdésről hoz róla határozatot. Ha ezt követően még nem született jogerős döntés, az elismerésről mint előzetes kérdésről a végrehajtási bíróság is határozhat. Egy ilyen döntés csak konkrét ügyben érvényes, és nem jogerős hatályú.
A rendelet vezérelve a Közösségen belüli megfelelő jogvédelembe vetett kölcsönös bizalom, ez jelenti az EU-tagállamokban hozott bírósági ítéletek közvetlen elismerését is anélkül, hogy ehhez külön eljárásra lenne szükség, kivéve a megtámadási eljárásokat.
1. Alkalmazási terület
A rendelet lefedi a polgári és kereskedelmi jog minden lényeges területét. Nem foglalja magában az adó- és vámügyeket, valamint a közigazgatás-jogi ügyeket. Nem alkalmazható továbbá a rendelet a családi állapotra, természetes személyek jog- és ügyleti képességére, valamint törvényes képviseletére, a házassági vagyonjogra, az öröklési jogra, beleértve a végrendelkezési jogot is;
- felszámolásokra;
- a szociális biztonságra;
- a választottbíráskodásra;
- az illetékesség alapszabályaira.
2. Elismerés
A rendelet a 33. cikk (1) bekezdésében kimondja, hogy az egyik tagállamban hozott ítéleteket a többi tagállamban el kell ismerni anélkül, hogy ehhez külön eljárásra lenne szükség. Az érdekelt fél azonban - ez többnyire a hitelező és jogutódai - mindig kezdeményezhet még önálló pert. Az ítélet jogerős hatályú. Az elismerés kérdése előzetes kérdésként másik perben előkerülhet (pl. res iudicata kifogás). Ilyenkor az ítélet nem jogerős hatályú.
Külön, önálló elismerési pert csak akkor folytatnak le, ha azt valamelyik fél kezdeményezte, de csak megállapító és jogalakító ítéletek esetén. Teljesítési ítéletek esetén az elismerés nem kíván speciális eljárást.
3. Az ítéletet nem ismerik el, ha
(Lehetőség van az elutasításra, ha):
- az elismerés nyilvánvaló ellentmondásban van annak a tagállamnak a közrendjével (ordre public), amelyben érvényesíteni kívánják;
- a perbe nem bocsátkozó alperesnek nem kézbesítették az eljárást megindító vagy más, azonos értékű iratot megfelelő időben és módon ahhoz, hogy védekezhessen; kivéve, ha az alperes az ítélet ellen nem élt jogorvoslattal, noha módjában állt volna [34. cikk (2) bek.];
- az elismerés összeférhetetlen egy olyan ítélettel, amelyet a felek közötti perben abban a tagállamban hoztak, amelyben az elismerést érvényesítik [34. cikk (3) bek.];
- az elismerés összeférhetetlen egy olyan korábbi ítélettel, amelyet ugyanazon felek közötti peres ügyben egy másik tagállamban vagy egy harmadik államban azonos követelés ügyében hoztak, amennyiben ez a korábbi ítélet kielégíti az elismeréshez szükséges feltételeket abban a tagállamban, amelyben az elismerést érvényesítik [34. cikk (4) bek.].
Az elismerést akkor is el lehet utasítani, ha nem tettek eleget a rendelet illetékességre vonatkozó rendelkezéseinek. Annak vizsgálata során, hogy fennáll-e az illetékesség, annak a tagállamnak a bírósága vagy más illetékes hatósága, amelyben az elismerést érvényesítik, kötve van azokhoz a tényleges megállapításokhoz, amelyek alapján a származási tagállam bírósága elfogadta az illetékességét (35. cikk). A rendelet azonban semmilyen módon nem engedi, hogy a külföldi ítéleteket azok tárgyát illetően vizsgálják (36. cikk).
4. A rendelet célja
A rendeletnek az a célja, hogy bonyodalommentes, egységes eljárás segítségével egyszerűsítse azokat a formalitásokat, amelyeket a tagállamok bírósági ítéleteinek elismerése és gyors végrehajtása igényel. Ezért a következő alapelveket erősíti meg:
- minden olyan ítéletet, amelyet valamelyik tagállamban hoztak, automatikusan teljes terjedelmében és külön eljárás nélkül el kell ismerni az összes többi tagállamban;
- megtámadás esetén minden érintett fél külön eljárást alkalmazhat, hogy elérje annak az ítéletnek a végrehajthatóvá nyilvánítását, amelyet egy másik tagállamban hoztak.
Ez az első fokon egyoldalú eljárás nagyon hatékony és gyors. Az a bíróság, ill. hatóság, amelyet minden egyes tagállam kijelölt a kérelmek vizsgálatára (ezek jegyzékét a rendelet melléklete tartalmazza), csak alakilag vizsgálja a kérelemmel benyújtott iratokat. E célból a rendelethez mellékelve van egy mintaigazolás, amely tartalmazza az elismerésről vagy végrehajtásról hozandó gyors döntéshez szükséges összes adatot (ily módon nincs szükség a dokumentumok felülhitelesítésére).
5. Fellebbezést
a továbbiakban bármelyik fél benyújthat a rendelet mellékletében megadott bíróságoknál. A jogorvoslat kizárólag az ítélet végrehajtását érinti. Egyértelműen meg vannak határozva továbbá azok az esetek, amelyekben a bíróság megtagadhatja vagy hatályon kívül helyezheti a végrehajthatóvá nyilvánítást (például olyan ítéletek esetén, amelyek a közrendbe ütköznek).
A végrehajtást kérő félre nem szabható ki óvadékfizetés vagy letétbe helyezés amiatt, hogy külföldi illetőségű, vagy hogy nincs állandó lakhelye abban az államban, amelyben a végrehajtást kéri.
E rendelet hatályba lépésétől számított legkésőbb öt év elteltével a Bizottság jelentést terjeszt elő az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Gazdasági és Szociális Bizottságnak a rendelet megvalósulásáról. Ezenkívül előterjeszthet javaslatokat is a rendelet kiigazítására.
6. Az exequatur feltételei a Brüsszel I szerint
Két lépésnek van jelentősége:
Végrehajtható okirat a származási államban - a végrehajthatóság igazolása.
A végrehajthatóság kihirdetése a végrehajtó államban - exequatur (enforcebility declaration) vagy nyilvántartásba vétel Angliában, Walesben, Skóciában és Észak-Írországban.
Mindkét lépés egyszerűsítését biztosítják:
- a végrehajthatóság igazolásának előírt formái a származási államban;
- azoknak a bíróságoknak vagy más hatóságoknak a kinevezése, amelyek a végrehajtó államban illetékesek az exequatur kiadása és a jogorvoslatok ügyében;
- a jogorvoslat korlátozása azokra a lehetőségekre, amelyeket a rendelet meghatároz.
A Brüsszel I mellékleteiben megtalálhatók bizonyos listák és formanyomtatványok, például
I. sz. melléklet - a nemzetközi jog illetékességi szabályai;
II. sz. melléklet - bírósági lista és azoknak a hatóságoknak a jegyzéke az egyes tagállamokban, amelyeknél benyújtható az elismerési kérelem és az elismerhetőség kihirdetése;
III. sz. melléklet - a tagállamok azon bíróságainak jegyzéke, amelyeknél az egyes tagállamban benyújtható a fellebbezés;
IV. sz. melléklet - a fellebbezésről hozott döntés ellen csak a IV. sz. mellékletnek megfelelő fellebbezést lehet benyújtani;
V. sz. melléklet - a tagállamnak az a bírósága vagy egyéb illetékes hatósága, amely a döntést hozta, kérelemre a rendelet V. sz. melléklete szerint formanyomtatvány felhasználásával állítja ki az igazolást;
VI. sz. melléklet - A tagállamnak az az illetékes hatósága, amely közokiratot vett fel, kérelemre a rendelet VI. sz. melléklete szerinti formanyomtatvány felhasználásával állítja ki az igazolást.
Amennyiben módosulások történnek a belső bírósági rendszerben vagy illetékességben, lehetőség van olyan eljárásra, amelyben a tagállam tájékoztatja a Bizottságot a változásról. A Bizottság a közlönyben való közzététellel aktualizálja a megfelelő mellékletet.
7. Mi számít végrehajtható okiratnak?
A) Brüsszel I
Az exequator kiadására a polgári és cégügyekben hozott minden joghatályos és végrehajtható ítélet szóba kerülhet, függetlenül attól, hogy ítéletnek, határozatnak, végzésnek, fizetési meghagyásnak vagy végrehajtási záradéknak nevezik-e - beleértve a bírósági tisztviselők költség-megállapító határozatát is (32. cikk).
Az exequaturra minden perbeli egyezség vagy más közokirat is alkalmas, ha fennáll két konjunktív feltétel:
1. hivatalosan készült, vagy az egyik tagállamban nyilvántartásba van véve,
2. a tagállamok valamelyikében végrehajtható anélkül, hogy további eljárásra lenne szükség.
A származási államban érvényes végrehajtható okiratra nem utasítható el az exequatur megadása, ha a végrehajtó állam törvényei hasonló listák esetén nem ismerik el a végrehajtási jogcím minőséget.
B) Szlovén jog
A végrehajtható okirat olyan minősített, megtestesült közokirat, amelyből kiderül, hogy adott személyt megillet valamilyen követelés. Az okirat csak akkor végrehajtható, ha a törvény így rendelkezik. A ZIZ ezért kifejezetten csak a polgári jog legfontosabb végrehajtható okiratait sorolja fel. A választottbírósági határozatokra és egyezségekre nézve a ZIZ rögzíti, hogy ezek a bírósági ítélettel és perbeli egyezséggel egyenértékűek (ZIZ 18. §). Más lehetséges végrehajtható okiratokra a ZIZ egy általános záradékot használ, amelyben egyéb speciális törvényekre vagy nemzetközi szerződésekre hivatkozik, amelyek polgári jogi végrehajthatóságot biztosítanak más okiratoknak (ZIZ 17. §).
Végrehajtható tehát
- a végrehajtható bírósági ítélet, perbeli egyezség, bírósági határozat és a választottbírósági egyezség [ZIZ 17. § 1. pont (2) bek. a mellékletben a 18. §-sal együtt]
- a végrehajtható közjegyzői okirat [ZIZ 17. § 2. pont (2) bek.]
- az egyéb végrehajtható végzés, jegyzék vagy okirat, amelyre vonatkozólag a törvény, ill. ratifikált nemzetközi szerződés rögzíti, hogy végrehajtható okirat [ZIZ 17. § 3. pont (2) bek.].
a) A végrehajthatóság
A szlovén jog szerint az okiratok végrehajthatónak minősülnek. Így tehát a meghatározott, okiratfajtánként eltérő feltételek teljesülésével végrehajtási jogcímmé válnak:
Ítéletek
Bírósági és azokkal azonos elbírálás alá eső (pl. választottbírósági) ítéletek
- jogerőre emelkedés (kivéve, ha a törvény kizárja a rendes jogorvoslat halasztó hatályát)
- a teljesítési határidő lejárta
Közigazgatási határozatok
- végérvényesség (kivéve, ha a törvény kizárja a panasz halasztó hatályát)
- a perindítási határidő lejárta, (kivéve, ha a törvény úgy rendelkezik, hogy a határozatot szükségszerűsége miatt azonnal végre kell hajtani)
Egyéb okiratok
Bírósági és azokkal azonos elbírálás alá eső egyezségek és közigazgatási egyezségek:
- jogerőre emelkedés és a követelés lejárta
A végrehajtható közjegyzői okirat:
- az adós (kötelezett) egyetértése a közvetlen végrehajthatósággal és
- a követelés lejárta
Ingatlan tulajdoni lap
- amelyet a bíróság ad ki (az okirat-szerkesztési és -hitelesítési eljárás);
- a kötelezettség esedékessége
b) A végrehajthatóság megszűnése
Megszűnik a végrehajthatóság minden olyan eljárásjogi és anyagi jogi ok miatt, amely miatt már nem lehet érvényesíteni a követelést. Ide tartozik a végrehajthatósági igazolás hatályon kívül helyezése is, ami miatt a végzés elveszti a végrehajtható minősítést. Az igazolást polgári perben nem lehet hatályon kívül helyezni. A megalapozatlan igazolást az a szerv helyezi hatályon kívül, amely a végzést a fél kérésére vagy hivatalból kiadta. A végrehajthatóság megszűnik a követelés megszűnésével vagy az elévülési idő vagy a jogvesztő határidő lejártával is (30 napos határidő végrehajtási kérelem benyújtására a birtokháborítási határozat alapján, Polgári perrendtartás 429. §). A bíróság csak az adós kifogására veszi figyelembe az elévülést. A létre nem jött kötelezettség elévülésére és az adófizetési kötelezettség elévülésére külön szabályok vannak érvényben.
Végrehajtási jogcímek csak teljesítésre vonatkozó okiratok lehetnek.
Végrehajthatóságot kaphat az okirat csak egyetlen részlete is, ha a fennmaradó részben még nem teljesültek a megkívánt feltételek. Több igény halmozódása vagy osztott kötelem esetén bekövetkezhet a végrehajthatóság a határozat vagy egyéb okiratok csupán egyes részei tekintetében is. Ez azt jelenti, hogy a végrehajtás jóváhagyható csak egyetlen ilyen végrehajtható részre is.
8. Az első lépés: a végrehajthatóság igazoltatása a származási államban
A bíróság vagy más illetékes hatóság, amely a végzést kibocsátotta, igazolja a végzés végrehajthatóságát. Az igazolás tárgya az alaki végrehajthatóság. A végrehajthatóság igazolása azt jelenti, hogy a végzés jogerőre emelkedésével vagy véglegességével lejárt a kötelezettség önkéntes teljesítésére nyitva álló határidő. Ez főként a végrehajtási bíróság tehermentesítését szolgálja, mert ezzel már nincs szükség a jogerősségnek, ill. véglegességnek és a teljesítési határidő lejártának az ellenőrzésére. A bírósági igazolások szempontjából tehát különös jelentősége van a végrehajthatóság igazolásának. A külföldi felhasználásra szánt okirat igazolásának az a célja, hogy a származási állam, ill. más illetékes hatóság félreérthetetlenül megerősítse (ill. igazolja), hogy az okirat az ott érvényes nemzeti szabályok szerint végrehajtható.
A Brüsszel I szerint a döntést hozó tagállam bírósága vagy más illetékes hatósága bármelyik fél kérelmére a jelen rendelet V. sz. melléklete szerinti formanyomtatvány felhasználásával kiállítja az igazolást (Brüsszel I, 54. cikk).
9. A második lépés: A végrehajtó államban szükséges exequatur megszerzését célzó eljárás
A Brüsszel I az exequatur megszerzésére külön eljárást ír elő, amely különbözik az elismerési eljárástól.
Az exequatur-kérelmet a tárgyban illetékes bíróságnál kell benyújtani, amelyet megad a rendelet II. sz. melléklete.3 Szlovéniában ez az illetékes bíróság a járásbíróság. A területi illetékességet a fél lakhelye vagy az a hely határozza meg, ahol a végrehajtást le kell folytatni (Brüsszel I, 39. cikk). A kérelem benyújtására vonatkozólag a végrehajtó tagállam törvényei az irányadók [Brüsszel I, 40. cikk (1) bek.]. A Brüsszel I meghatározza az exequatur kiadásának a feltételeit is, ahol is a nemzeti jog külön absztrakt eljárást rögzít az exequatur megadására.4 Így például Ausztriában az "Exekutionsordnung" (EO = végrehajtási szabályzat) külön eljárást ír elő az exequatur megadására.5 A szlovén jog még nem fogadott el kiegészítő eljárási rendelkezéseket.
Az exequatur-kérelemhez csatolni kell a bírósági határozat eredetijét vagy hiteles másolatát. Ugyancsak be kell mutatni az V. sz. melléklet szerinti standard formanyomtatványon a bíróságnak a bírósági határozat végrehajthatóságára vonatkozó igazolását (Brüsszel I, 53. bek.). A bíróság vagy más illetékes hatóság kívánságára be kell mutatni az okiratok fordítását is. A fordítást az adott tagállamban erre felhatalmazott személynek hitelesítenie kell. Ha nem csatolták a kívánt dokumentumokat a bíróság nem veti el a kérelmet, hanem hiánypótlásra szólítja fel a kérelmezőt.6 Az 56. cikk értelmében az okiratoknak sem a felülhitelesítésére, sem pedig egyéb hasonló alakiságra nincs szükség.
Ha ezek az alakiságok teljesültek, nyomban ki kell adni az exequaturt - az elismerés okainak vizsgálata nélkül. Ebben a szakaszban nem képezik vizsgálat tárgyát azok a negatív előfeltételek, amelyek eredményként nem ismerik el a döntést (34. és 35. cikk). Az exequatur megadása csak a származási állam egyébként illetékes hatóságának a hivatalos igazolásán alapszik - az V. sz. mellékletben szereplő igazolással kapcsolatban.7 Hangsúlyozzuk az írásbeliség elvét.8 Az első szakaszban az eljárás egyoldalú, az exequaturt a másik fél meghallgatása nélkül adják ki. Az adós az eljárásnak ebben a szakaszában nem kap lehetőséget arra, hogy nyilatkozzon (Brüsszel I, 41. cikk). A döntés ellen kifogást lehet benyújtani. A kifogás benyújtása után az eljárás kontradiktórikus. Ennek lehetősége jogorvoslat benyújtása esetére van előírva a rendeletben. Így mind a kérelmezőnek, mind az adósnak haladéktalanul a tudomására hozzák a végrehajthatóvá nyilvánítást. A végrehajthatóvá nyilvánítást és - ha ez még nem történt meg - a döntést kézbesítik az adósnak.
Ezekkel a jogszabályokkal a rendelet a jog autonóm részeit szabályozza, azért a jogét, amely a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárásra vonatkozólag immár nem érvényes a tagállamokban hozott határozatokra. Mindezt a végrehajtás engedélyezésének keretein belül kell elvégezni, mert a végrehajtás engedélyezésekor csak a rendeletben felsorolt jogorvoslati formák alkalmazhatók.9 A végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás tulajdonképpeni értelme, hogy a másik tagállamban hozott határozat megkapja a végrehajtási záradékot. Ezzel kiegyenlítődik a különbség a külföldi és a saját nemzeti hatóságok által hozott határozat között. A záradékot a bíró csupán megadja, magába a tartalomba nem avatkozik bele.10 Elképzelhető, hogy az egyoldalú eljárás meglepi az adóst, és az sem kizárható, hogy a kérelem, ill. a végrehajthatóvá nyilvánítás kézbesítése a hatóság kártérítési felelősségét vonja maga után.11
Az eljárást annak az államnak a joga szerint folytatják le, amelyben a végrehajthatóságot, ill. a végrehajtást kérik. A rendelet rögzíti, hogy az igénylő annak a bíróságnak az illetékességi területén köteles megválasztani a kézbesítés jogcímét és a kézbesítési megbízottat, ahol az igénylését benyújtotta, ami azonban minden tagállam nemzeti jogrendjétől különbözik.
10. Jogorvoslat
Mind a hitelező, mind az adós jogorvoslattal élhetnek a végrehajthatóvá nyilvánítás ellen. A rendelet III. sz. melléklete tartalmazza azoknak a bíróságoknak a jegyzékét, amelyek az egyes tagországokban a tárgy szerint illetékesek a jogorvoslati kérelem benyújtására. A jogorvoslati eljárás kontradiktórikus. A jogorvoslati kérelem benyújtásának határideje egy hónap a végrehajthatóvá nyilvánítás kézbesítésétől számítva. Arra az esetre azonban, ha az adós állandó lakhelye másik tagállamban van, mint ahol a határozatot kihirdették, a rendelet két hónapos határidőt ír elő attól az időponttól számítva, amikor a végrehajtási határozatot kézbesítették. A határidő csak az adósra vonatkozik12, a hitelezőt azonban nem köti. A rendelet a végső döntés ellen a IV. sz. melléklet szerinti formanyomtatványon kiállított, jogorvoslatra vonatkozó jogorvoslatokat engedi meg.
Az a bíróság, amelynél az egyik vagy másik jogorvoslati formát benyújtották, elutasíthatja vagy visszavonathatja a végrehajthatóvá nyilvánítást, de csak olyan indokkal, amely a rendelet a 34. és 35. cikkében szerepel (ugyanúgy, mint egy végzés elismerésének visszautasítása esetén). A külföldi határozat magában a tárgyában semmi esetre sem vizsgálható felül. A jogorvoslatok területén is zárt rendszerről van szó, mert a nemzeti jogszabályok nem alkalmazhatók a végrehajtás engedélyezésére vagy elutasítására. Az adósnak nincsenek olyan további lehetőségei, amelyek a végrehajtó tagállam nemzeti jogszabályaiból fakadnak. Ha az adós a származási országban az ottani nemzeti törvényekkel összhangban nem fellebbezi meg a határozatot, akkor egy ilyen "kifogás" a (külföldi) határozat jogerőre emelkedésével kizártnak tekintendő, és mint jogorvoslatnak nincs helye a végrehajthatóvá nyilvánítás ellen.
Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a végrehajtási eljárás a másik tagállamban (a végrehajtó államban) annak saját végrehajtásra vonatkozó szabályai szerint zajlik. A végrehajtási eljárásban tehát van lehetőség az állam saját nemzeti jogszabályainak megfelelő jogorvoslatra.13
A Brüsszel I szerint a végrehajtó állam köteles megadni az exequaturt a közjegyzői okiratra is, ha az a tagállamban közvetlenül végrehajtható. Olyan esetekben, amikor nem érvényesek a Brüsszel I rendelkezései, a végrehajtás hatásait a végrehajtó állam jogrendszerének keretein belül veszik figyelembe. Ily módon a végrehajtás hatásainak alakítását a nemzeti jog szerint biztosítják, mert igen nehéz volna ismeretet szerezni egy másik állam joga szerinti hatásokról.14
Közjegyzői okiratok végrehajthatóságának elismerésekor nem olyan elismerésről van szó, mint amilyenről határozatok esetén, amikor is az elismerés főként a hatások jogerőssé válására vonatkozik (res iudicata). A közjegyzői okiratnak nincsenek jogerőhatásai, de lehetnek végrehajtási kihatásai. A végrehajtási kihatást a végrehajtó állam joga szerint adják meg, és az a nemzeti jogcím szerinti végrehajthatóság tartalmával egyezik meg. A közjegyzői okiratnak a származási államban való végrehajthatósága igazolására a rendelet VI. sz. mellékletében szereplő formanyomtatvány felhasználásával kell kiállítani az igazolást [Brüsszel I, 57. cikk (4) bek.].
A közokiratok végrehajthatóságát (Szlovéniában a közjegyzői okirat ilyen, Németországban az ügyvéd előtt kötött egyezség is) nálunk a közjegyző igazolja, Németországban a bíróság. Tartalmilag a végrehajtás igazolása előtt meg kell állapítani, hogy teljesülnek-e a 4. cikk szerinti feltételek, és hogy nem szűnt-e már meg a követelés. A határokon túlnyúló forgalomra szóló igazolás a belső forgalomban is érvényes, jóllehet Szlovéniában a végrehajtási eljárás megindításához nincs szükség igazolásra.
Az Európai Végrehajtható Okirat (a továbbiakban: EVO) olyan határozat, amely a polgári és a kereskedelmi jog területén az adott tagállam végrehajtási eljárásában anélkül is teljesíti a közvetlen alkalmazhatóság egységesített feltételeit, hogy előzetes végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás lefolytatására lenne szükség. A nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról szóló 805/2004-es rendelet alkalmazási területe egybeesik a Brüsszel I rendelet alkalmazási területével.
A 805/2004-es rendelet úgy rendelkezik, hogy egyes külföldi végrehajtási jogcímek esetén mellőzhető a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás (exequatur-eljárás). Ilyen jogcímnek ítélte a Bizottság a nem vitatott követeléseket. Ilyen esetekben sokszor nincs szükség arra, hogy tagállamokban exequatur-eljárással késleltessék a végrehajtást, hiszen a belső piac zavartalan működése éppen azt kívánja, hogy a hitelező a lehető leggyorsabban behajthassa a követelését.
Az exequaturt szükségtelenné tevő jogcímként vette figyelembe a Bizottság az olyan határozatokat, amelyeket a követelés okára és összegére vonatkozólag hoztak anélkül, hogy ez ellen az adós tiltakozott volna. Ilyen határozatokat kétféle módon lehet hozni:
- az adós aktívan részt vett az eljárásban, és elismerte az igényt;
- vagy az adós passzivitásával jelezte, hogy az igény ellen nem emel kifogást.
Az első csoportba sorolhatók az elismerő ítéletek és bírósági egyezségek. A második csoportba olyan ítéletek sorolhatók, amelyeket vagy a kereset írásbeli megválaszolásakor elkövetett mulasztás, vagy az eljárás más szakaszában tanúsított passzivitás miatt hoztak, amennyiben az ilyen passzivitás az adott nemzeti eljárásjog szerint mulasztási ítélet meghozatalát eredményezi. Ide tartoznak azok a határozatok is, amelyeket fizetési meghagyásos eljárásban hoztak.
A Bizottság elkészítette már a harmonizált európai fizetési meghagyásos eljárás megteremtésére vonatkozó javaslatát is.
A tagállamok szabályszerű jogszolgáltatásába vetett kölcsönös bizalom a feltétele annak, hogy a 805/2004-es rendelet keretein belül mellőzni lehet az exequaturt. Az EVO gyakorlati alkalmazásakor figyelembe kell venni a korrekt eljárás (fair trial) követelményét az Európai Emberjogi Konvenció 6. cikkével összhangban. Az EVO-ként használható igazolás kiállításának az a feltétele, hogy biztosítva legyen a jogérvényesítés, amit csak a szabályszerű kézbesítéssel lehet garantálni. Ezért különösen a kézbesítés területén minimum-előírásokra van szükség, függetlenül attól, hogy melyik tagállam területén folytatták le az eljárást. Az EVO mint igazolás kiállításához arra van szükség, hogy a határozat a származási országban végrehajtható legyen - a határozat végrehajthatóságának időpontja rendszerint egybeesik jogerőre emelkedésének időpontjával.
1. A EVO-ként való igazolás követelményei
A végrehajtható határozatot mint EVO-t a származási országban igazolják. Ezt az igazolást a hitelező (jogosult) megkaphatja, ha bizonyos feltételek teljesültek. Az igazolást a származási ország bírósága állítja ki, a végrehajtó államban nincs szükség bíróságok, szervek vagy hatóságok bekapcsolására. A EVO-ként való igazolás kiállítására szóló illetékességet a 805/2004-es rendelet nem szabályozza, ezt az adott nemzeti jogrendekben határozzák meg.
Az igazolás elleni jogorvoslati kérelem ki van zárva. Ha az adós (kötelezett) meg akarja támadni az igazolást, a származási ország bíróságához kell kérelemmel fordulnia, és bizonyítania kell, hogy az igazolást nem a 805/2004-es rendelet eljárásjogi követelményeinek megfelelően állították ki. Ez a legnagyobb különbség a. Brüsszel I-hez képest, ahol az exequatur ellen jogorvoslati kérelmet lehet benyújtani, amely halasztó hatályú. A jogorvoslati kérelemről hozott döntésig csak biztosítéknak van helye.
A végrehajtó államban az adós bírósági védelmet élvez bizonyos esetekben, amelyeket a rendelet külön figyelembe vesz (pl. a végrehajtó államban korábban hoztak határozatot ugyanazzal az igénnyel kapcsolatban). Bizonyos esetekben a végrehajtást korlátozni kell, vagy fel kell függeszteni (pl. ha jogorvoslattal éltek az EVO-ként igazolt határozat ellen, kérelmet nyújtottak be a EVO-ként való igazolás helyesbítésére vagy visszavonására).
A nemzeti jog alkalmazására csak olyankor kerülhet sor, ha a Brüsszel I rendelet vagy valamely nemzetközi jogi szerződés nem alkalmazható. A szlovén jogban itt a ZIZ 13. §-áról van szó, figyelemmel a ZMZPP 94. §-ára, amelyek a külföldi jogcímek végrehajtásának jogi alapján képezik. Ezzel összefüggésben hangsúlyozni kell, hogy Szlovéniában csak olyan jogcímek szolgálhatnak végrehajtás alapjául, amelyek megfelelnek az elismerés feltételeinek. A külföldi bírósági határozatokkal és bírósági egyezségekkel azonos elbírálásban részesülnek más határozatok is (pl. közigazgatási eljárásban hozott végzések), ha olyan személyi jogi, családjogi, munkajogi, szociális jogi vagy egyéb polgári viszonyokat szabályoznak, amelyeknek külföldi vonatkozásuk is van.
Annak, aki a külföldi bírósági határozat végrehajtását kéri, az annak jogerősségéről szóló igazolás mellett elő kell terjesztenie a származási ország joga szerinti igazolást is a határozat végrehajthatóságáról.
1. Külföldi bírósági határozat a ZMZPP szerint
A jogalakító és megállapító ítéletek Szlovéniában csak elismerhetők, a teljesítésre vonatkozó ítéletek esetében azonban a végrehajthatóságukat is elismerik. Az ítéletnek és végrehajthatóságának az elismerése elsősorban végítéletekre, részítéletekre, elismerési ítéletekre, lemondási ítéletekre és kiegészítő ítéletekre érvényes. Az elismerhetőség fő kritériuma a bírósági határozat végérvényessége. A kereseti igény jogi alapjáról szóló köztes ítélet megállapítási ítéletként csupán elismerésre alkalmas, végrehajthatósága azonban nem ismerhető el.
A külföldi bírósági határozatokkal és bírósági egyezségekkel azonos elbírálásban részesülnek más határozatok is (pl. közigazgatási eljárásban hozott végzések), ha olyan személyi jogi, családjogi, munkajogi, szociális jogi vagy egyéb polgári viszonyokat szabályoznak, amelyeknek külföldi vonatkozásuk is van (ZMZPP 94. §). Ezeknek azonban jogerőseknek és végrehajthatóknak kell lenniük. Aki külföldi bírósági határozat végrehajtását kéri, annak a jogerősségről szóló igazolás mellett elő kell terjesztenie a származási ország joga szerinti igazolást is a határozat végrehajthatóságáról.
2. Külföldi választottbírósági ítéletek
A ZIZ 13. § (2) bek.-e szerint akkor hagyható jóvá és végezhető el a külföldi közjegyzői okirat végrehajtása, ha teljesülnek a törvényben vagy egy ratifikált nemzetközi szerződésben meghatározott feltételek. A ZMZPP azt sem szabályozza, hogy hogyan kell eljárni a külföldi közjegyzői okirattal, hiszen csak a külföldi bírósági határozatok elismerésének feltételeit határozza meg. Ezek a rendelkezések olyan más külföldi határozatokra is érvényesek, amelyeket a bírósági döntésekkel és bírósági egyezségekkel azonosan kell kezelni (pl. közigazgatási eljárásban kibocsátott végzések), ha külföldi vonatkozású személyi jogi, családjogi, munkajogi, szociális jogi és egyéb polgári viszonyokat szabályoznak [ZMZPP 94. § (2) bek.]. Ebbe a kategóriába a közjegyzői okirat nem sorolható be a bírósági egyezség analógiájára, hiszen hiányzik belőle az elismerés első számú feltétele, a jogerő. Aki külföldi bírósági határozat vagy más, azonos elbírálás alá eső határozat végrehajtását kéri, annak a jogerősségről szóló igazolás mellett elő kell terjesztenie a származási ország joga szerinti igazolást is a határozat végrehajthatóságáról.
Ezért a külföldi választottbírósági ítélet nem ismerhető el a ZMZPP rendelkezései alapján, ezzel szemben a ZN (= közjegyzői törvény) 7. § (2) bek.-e lehetővé teszi közvetlen végrehajthatóságát, ha teljesülnek a következő feltételek:
- adva van a kölcsönösség;
- olyan jogokra vonatkozik, amelyek nem ütköznek az ordre public-ba;
- minden olyan elemet tartalmaz, amely feltétele egy végrehajtható okirat végrehajthatóságának.
Ennek ellenére olyan fajta elismerésről van ilyenkor szó, amelyről előzetes kérdésként dönt a végrehajtási bíróság. Az elismerés azt jelenti, hogy a közjegyzői okirat hatásai kiterjednek a végrehajtó államra.
A végrehajtási bíróság a végrehajtás jóváhagyása előtt megállapítja, hogy teljesülnek-e a ZN szerinti feltételek. A közjegyzői okirat végrehajthatóságához tehát kölcsönösségre van szükség. A kölcsönösséget a végrehajtási bíróság mindaddig vélelmezi, amíg be nem bizonyosodik az ellenkezője - kétség esetén az az államigazgatási szerv jogosult a tisztázásra, amely igazságügyi kérdésekben illetékes [ZMZPP 101. § (3) bek.].
A végrehajtás elutasításához tisztázni kell, hogy a másik állam jogszabályai megengedik-e a szlovén közjegyzői okiratok elismerését és végrehajtását. Ezeket a szabályokat analóg módon veszik figyelembe a közjegyzői okiratokra vonatkozólag.
A végrehajtási kérelem elutasításának másik indoka a közrenddel kapcsolatos fenntartás, amihez külön indokolásra van szükség.
A végrehajtás engedélyezésének harmadik feltétele keretében azt vizsgálja a bíróság, hogy fennállnak-e a végrehajtás ZN szerinti elemei, azaz a végrehajtás külföldi engedélyezése nem releváns, mert a végrehajtást a szlovén jog szerint minősítik. Véleményem szerint nincs rá szükség, hogy egy külföldi közjegyzői okirat a törvény szerinti okiratba legyen foglalva, ahogyan külföldi okiratok esetében a bíróság használatuk előtt általában megköveteli a peres eljárásban.15 A végrehajtásnak a ZN és a ZIZ feltételei szerinti engedélyezésével szert lehet tenni a végrehajtási jogcímre, nem csupán egy bizonyító erővel rendelkező okiratra. ■
JEGYZÉKEK:
1 Zakon o izvribi in zavarovanju - ZIZ, hivatalos közlöny RS 51/1998, 75/2002.
2 Vö. Brox/Walkter: Zwangsvollstreckungsrecht (2003) 129.
3 Pl. Németországban a megyei bíróság (Landgericht) elnöke, Ausztriában a városi bíróság (Bezirksgericht)...
(1) A kérelem benyújtására szolgáló eljárást annak a tagállamnak a joga szabályozza, amelyben a végrehajtást kérték.
(2) A kérelmezőnek a megkeresett bíróság illetékességi területén található kézbesítési címet kell megadnia. Ha azonban annak a tagállamnak a joga, amelyben a végrehajtást kéri, az ilyen cím megadásáról nem rendelkezik, a kérelmező kézbesítési meghatalmazottat jelöl ki.
5 Geimer, 74. old.
6 Kropholler: Europäisches Zivilprozessrecht, 442. old.
7 Ibidem, 431. old.
8 Schlosser: EU-Zivilprozessrecht, 267. old.
9 Kropholler: Europäisches Zivilprozessrecht, 428. old.
10 Ibidem, 434. old.
11 Schlosser: EU-Zivilprozessrecht, 267. old.
12 Schlosser: EU-Zivilprozessrecht, 274. old. Kropholler: Europäisches Zivilprozessrecht, 453. old.
13 Kropholler: Europäisches zivilprozessrecht, 448. old.
14 Geimer: Internationale Durchsetzung vollstreckbarer Urkunden (Végrehajtható okiratok nemzetközi érvényesítése) 71. old.
15 Polgári perrendtartás, 225. §. Ha nemzetközi szerződésben vagy másként nincs szabályozva, a jogszabályok szerint hitelesített külföldi közokiratok bizonyító ereje a kölcsönösség elve alapján azonos a hazai okiratokéval.
Lábjegyzetek:
[1] Prof. Dr. Vesna Rijavec, Maribori Egyetem Jogtudományi Kar
Visszaugrás
