A magyar jog - és ezen belül különösen a gazdasági jog, hiszen az Európai Unió a Római Szerződéssel megágyazottan mégiscsak elsődlegesen gazdasági közösség - alapvető változás előtt áll egy-két éven belül: a magyar jog az Európai Unió egységes jogrendszerének része lesz, a magyar jogászoknak egyszerre kell majd a szupranacionális európai és a nemzeti magyar joggal dolgozniuk.
A változás azonban nemcsak az Európai Unióhoz való csatlakozásból adódik. A jogászi hivatás, ezen belül pedig a gazdasági (kereskedelmi) jogászi foglalkozás a rendszerváltozás után alapvetően felértékelődött. Amíg az 50-’60-as években alig volt a jogi karokon túljelentkezés, most tömeges - némileg már eltúlzott - jogászképzés folyik, megtöbbszöröződött az ügyvédek száma, megerősödött a bírói és ügyészi hivatásrend, új jogi szakmák alakultak ki, mint pl. a magánközjegyzőség. A pénzvilágban és a közigazgatásban is erősödött a jog, illetve a jogász szerepe - kialakult a döntéselőkészítő menedzserjogász funkciója. Lassan elfelejtjük a tradicionális szocialista gazdasági jogász hármas feladatkörét: íródeák (megfogalmazza a döntéseket), pereskedő, illetve a felelősségrevonásokat lebonyolító szerepeket.
A jogállami működéssel együtt járó felértékelődés ugyanakkor árnyoldalait is kezdi mutatni. A magyar jog nehezen alkalmazkodik a globalizációhoz, illetve az információs forradalom behatolásához, amely egyben a kontinentális német jogcsaládhoz tartozó magyar jog számára az angol-amerikai esetjogi szemlélet meglehetősen gyors terjeszkedését is jelenti. A viharos technikai fejlődés gyakran deformálja a magatartásszabályozáshoz szokott jogrendszerünket, a társadalmi viszonyok túlzott eljogiasodásához, túlszabályozáshoz, törvény-, illetve rendeletgyár működtetéséhez vezet. A rendszerváltozás viharos első éveiben abban reménykedtünk, hogy a politika fokozatosan kiszorul a magántulajdonon és piaci versenyen alapuló polgári piacgazdaságunkból (hiszen az intézményes privatizációt 10 év alatt, lényegében 1998-ra sikerült befejezni), sajnos ebben az 1998 után kiéleződött politikai ellentétek között csalódnunk kellett. Változatlanul folyik "salátatörvényekkel", túldimenzionált állami beavatkozást megvalósító jogszabályszörnyekkel a gazdasági jog logikájának politikai túlordítása, sőt megerőszakolása.
Mindez indokolttá teszi - kissé felülemelkedve a napi jogalkotási és jogalkalmazási problémákon -, hogy elgondolkodjunk a magyar gazdasági jog jövőjén. Van-e egyáltalán jövőképünk, elképzelésünk arról, hogy milyen lesz a magyar gazdasági jog egy-két évtized múlva? Van-e stratégiánk a következő évtizedek jogfejlődésére nézve? Vagy esetleg csak sodródunk a munkatervek keretében folyó európai jogharmonizáció keretében, illetve rángatózunk napi politikai kívánalmak örvényében? Tudunk-e valamifajta - a jog immanens és öntörvényű sajátosságainak megfelelő - hosszú távú programot állítani a magyar gazdasági jog (jogalkotás-jogalkalmazás-jogelmélet) elé?
Jövőkép nem alakítható ki a múlt értékeinek beépítése nélkül. A jog története él a jelenben és egyik meghatározója a jövő jogának.
Alaptézisem, hogy - szemben a magyar közjoggal - a magyar gazdasági jog az elmúlt, lényegében 150 évben alapvetően evolutív módon fejlődött. (A kiindulópontot az 1875-ös Kereskedelmi Törvénykönyv körül határoznám meg.) Ez meglepő, hiszen a modern magyar gazdasági jog az egységes oszták-magyar perszonál-, illetve reálunió XIX. századbeli gazdasági fejlődésén alapult, ezt követően az I. világháború után átment a trianoni "megkisebbedés" traumáján, majd a II. világháború után a szovjet hadsereg importálta hozzánk a társadalmi tulajdon, a tervgazdálkodás és az állami vállalatok dominálásán alapuló szocialista gazdasági jogrendszert. Végül 1990-ben egy újabb rendszerváltozás történt, Magyarországon ismét kialakult a magántulajdon dominálásán és a piaci versenyen alapuló polgári piacgazdaság, amely jelenleg éppen az Európai Unió által közvetített fejlett nyugat-európai modern piacgazdaság gazdasági jogával harmonizál.
A szocialista rendszer persze revolúciót jelentett a politikai-társadalmi-gazdasági életben, hiszen egypártrendszerű diktatúrát, államigazgatási államot, piacgazdaság helyett tervgazdálkodást, a magántulajdon megsemmisítését és a társadalmi tulajdon közhatalmi eszközökkel való kialakítását jelentette. Ugyanakkor a szovjet gazdasági jogelmélet 1936 (azaz a korábbi gazdasági jogi irányzatokkal való leszámolás) után a XIX. században kialakult német dogmatikát felhasználva alakította ki a szocialista jogintézményeket, pl. az állami tulajdont összekötve a vállalatok dologi jogiasított operatív igazgatási jogával és jogi személységével, a tervlebontást pedig a piaci szerződések felépítését Patyomkin faluként leképező tervszerződésekkel (Venediktov, Bratusz, Genkin). Mindez lehetővé tette, hogy Magyarországon még az államosítás befejezése után a Rákosi-rendszerben sem helyezzék hatályon kívül (mint a legtöbb szocialista országban) a Kereskedelmi Törvénykönyvet, hogy az 1956-ot követő megtorlások idején alkotott 1959-es Polgári Törvénykönyv Eörsi Gyula és Világhy Miklós vezetésével az 1928-as Magánjogi Törvényjavaslat számos elemét hasznosítsa. Természetesen ez utóbbinak nem csináltak propagandát, sőt a szocialista ideológiai burok elfedte, leplezte a jogdogmatikai folyamatosságot. Az evolúciót bizonyító következő elem, hogy ez a "szocialista" 1959-es Polgári Törvénykönyv - természetesen számos módosítással - 1990 után a rendszerváltozás után kialakuló polgári piacgazdaság szolgálatára is alkalmas volt, és ha megvizsgáljuk az új Polgári Törvénykönyv 2002-ben társadalmi-szakmai vitára bocsátott koncepcióját, úgy láthatjuk, hogy a folyamatosság az új Ptk.-ban is számos területen meg fog nyilvánulni.
A rendszerváltozás előtti és utáni magyar gazdasági jog alapvető stíluselemekben való folytonosságában igen jelentős elem az 1968-as gazdasági reform, a ’60-as évektől kezdve fokozatosan konszolidálódott Kádár-rendszer gulyáskommunizmusa és soft diktatúrája, amely a gazdaságban egyre jobban félpiacgazdaságra és egyúttal pszeudo jogállamiságra vezetett. A pszeudo jogállamiságon azt értem, hogy
a) az alapvető gazdasági területek, a vállalatok, szövetkezet jogállása, a gazdasági szakigazgatás egyes területei (építésügy, vízügy, energia stb.) törvényi szabályozást kapnak (a ’60-as, ’70-es években (ez a Szovjetunióra és a legtöbb szocialista országra egyáltalán nem volt jellemző);
b) a gazdaság alanyai, a vállaltok-szövetkezetek bizonyos mértékben törvényesen védett jogokhoz jutnak az államigazgatással szemben, társulhatnak, leányvállalatokat hozhatnak létre, piaci mechanizmusok alakulnak ki a társadalmi tulajdon bázisán. Ez az ún. szocialista piacgazdaság, mint harmadik út elmélete a lengyel W. Brusnál, avagy a cseh O. Siknél - a magyar gazdaság messze jutott ezen az úton, ezért tekintették példának Kínában, de napjainkban Vietnamban is;
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
