[1] Régóta ismert a dilemma, amelynek lényege abban a kérdésben foglalható össze, hogy a biztosító a vagyonbiztosítási szerződéssel kapcsolatos, törvény által szűkre szabott mentesülési lehetőséget megkerülheti-e a szélesebb körű kockázatkizárással. Egyszerűbben fogalmazva megteheti-e, hogy a kockázati körből (a biztosítási esemény meghatározásából) kirekeszt olyan eseményeket is, amelyek mentesülési okként a törvény szigorú megfogalmazása szerint nem működhetnének. Például a közúti fuvarozásban általában alkalmazott szabály, amely szerint a fuvarozó szándékossága vagy súlyos gondatlansága mentesíti a biztosítót a fizetési kötelezettsége alól, megkerülhető-e azzal, hogy a biztosító a szerződési feltételekben a fuvaros (gépjárművezető) súlyosnak nem minősülő gondatlanságát (pl. őrzött parkolóban néhány percre nyitva, őrizetlenül hagyja a gépkocsit) is kirekeszti a fedezeti körből.
[2] A dilemma csupán jogdogmatikai eszközökkel nem oldható fel. Ezért teljesen érthetőnek tartom a szerző hiányérzetét, amikor arról beszél, hogy a Kúria "helyretette" ugyan az ügyet, de kizárólag dogmatikai megfontolásokból, elmulasztva a kérdés jogon túli összefüggéseinek feltárását és annak felvetését, hogy e jogon túli összefüggéseknek hogyan kellene a hatályos jogban megjelennie.[1]
[3] A tanulmányban felvetett probléma legalább két jogon túli kérdést érint:
- a felelősségbiztosítás - különösen a szakmai felelősségbiztosítás társadalmi funkciója
- a biztosítás szerepe a szakmai felelősség körébe eső károk reparálásában.
[4] Innen nézve a dolgot leszögezhetjük, hogy a (szakmai) felelősségbiztosítás társadalmi funkciója kettős; egyfelől védenie kell a potenciális károsultakat azáltal, hogy az őket érhető károk fedezésére a károkozó mögé állít egy tőkeerős biztosítót (különösen pregnánsan jut kifejezésre ez a szempont, ha a jogszabály a felelősségbiztosítást kötelezővé teszi), ugyanakkor védenie kell a foglalkozást űzőt is attól, hogy észszerűtlenül terhes kötelezettséget kelljen vállalnia, másfelől viszont figyelembe venni, hogy a biztosítótól csak az várható el, amire a prudens működés keretében képes. Ez utóbbi feltétel a kártérítés nyelvén lefordítva azt jelenti, hogy a biztosítótól csak a biztosítási értelemben kalkulálható károk fedezete várható el.
[5] Elsősorban ezért és csak másodsorban jogdogmatikai megfontolásokból helyeselhető a Kúria és a másodfokú bíróság szerző által bemutatott álláspontja, amely szerint a biztosítónak az ügyvédi felelősségbiztosítás céljának szem előtt tartásával joga van fedezetkorlátozó kikötéseket alkalmaznia olyan módon és mértékben, ami a potenciális károsultak méltányolható érdekét nem sérti.
[6] Egyértek egy olyan következtetéssel is, hogy ezért és más okokból is indokolt lenne egy szakmai felelősségbiztosításra vonatkozó kormányrendelet megalkotása és az ügyvédi törvény olyan kiegészítése, hogy az ügyvéd köteles legyen az ügyvédi megbízási szerződésben kifejezetten utalni felelősségbiztosítása fedezeti és összegszerűségi korlátaira. ■
JEGYZETEK
[1] Nem meglepő ez, mert jól tükrözi a bírósági gyakorlatban megfigyelhető, csak a "törvény betűjére" koncentráló értelmezési módszert.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző ügyvéd.
Visszaugrás
