E tanulmány a franciaországi alkotmányos eljárásokat vizsgálja. Franciaországban 2010 óta van lehetőség a törvények alkotmányosságának utólagos felülvizsgálatára az ún. "elsőbbségi alkotmányossági kérdés" (QPC) elnevezésű különleges eljárás útján. Jelen írás a QPC-k kezelésének a francia Alkotmánytanács előtti eljárását, a belső szervezeti kérdéseket és annak különféle gyakorlati aspektusait mutatja be.
Kulcsszavak: alkotmányossági felülvizsgálat, Alkotmánytanács (Franciaország), belső szervezet, eljárásrend, kontradiktórius eljárás, nyilvános meghallgatás
Jelen tanulmány a franciaországi alkotmányos peres eljárás gyakorlatát mutatja be. Ennek keretében különös figyelmet szentelek annak, miként kezeli a francia Alkotmánytanács az ún. "elsőbbségi alkotmányossági kérdéseket" (QPC).
Gyors emlékeztetőül: az elsőbbségi alkotmányossági kérdések jogi alapját az Alkotmány 61-1 cikke szolgáltatja, amely a 2008. július 23-i alkotmánymódosítással került az Alkotmány szövegébe. A 2008. július 23-i alkotmánymódosítás legfőbb eleme, számos elvetélt próbálkozást követően, az utólagos normakontroll bevezetése, amely kiegészíti a francia Alkotmánytanács által már 1958 óta végzett előzetes normakontroll-eljárást.
Technikai értelemben véve az elsőbbségi alkotmányossági kérdés a törvény elleni jogorvoslati eszköz. A normakontroll továbbra is elvont és objektív. Az előzetes alkotmányossági kérdés intézménye még csak 2010 márciusa óta működik a gyakorlatban. Alapja a rendes bíróságok által gyakorolt kettős szűrőmechanizmus.
Elsőbbségi alkotmányossági kérdéssel az Államtanácstól, illetve a Semmítőszéktől függő bíróságokhoz, illetve közvetlenül ezekhez a legfelsőbb bíróságokhoz lehet fordulni. Az első esetben az a quo bíró megvizsgálja, hogy a kérdés megfelel-e a felterjesztési feltételeknek, és amennyiben igen, az alkotmányossági kérdést továbbküldi a legfelsőbb bíróságnak, amely ismét megvizsgálja a továbbküldési feltételek teljesülését mielőtt azt az Alkotmánytanács elé terjeszti. A második esetben csupán a legfelsőbb bíróságok szolgálnak szűrőként az Alkotmánytanács felé. Az a quo bíró "azonnal" (azaz a késlekedés nélkül) dönt a hozzá érkező elsőbbségi alkotmányossági kérdésekről. A legfelsőbb bíróságoknak három hónap áll rendelkezésre a döntéshozatalhoz. Az Alkotmánytanácsnak pedig szintén három hónap áll rendelkezésére a határozata meghozatalához.
Nyolc és fél év alatt az Alkotmánytanács 743 elsőbbségi alkotmányossági kérdésben döntött. A legjobban az árulkodik ennek az eszköznek a dinamizmusáról, ha ezt az adatot összevetjük az előzetes normakontroll során 1958 óta meghozott határozatok számával, ami 770. Hamarosan, valószínűleg már 2019 elején azzal számolhatunk tehát, hogy ennek a két eszköznek a görbéje keresztezi egymást!
Az elsőbbségi alkotmányossági kérdés nem csupán statisztikai értelemben jelent forradalmi változást, hanem alapjaiban alakította át a normakontroll franciaországi gyakorlatát és az Alkotmánytanács működését is.
Ennek a konferenciának a szervezői arra kértek fel, hogy az elsőbbségi alkotmányossági kérdés eljárási vetületeiről beszéljek olyan jeles résztvevők, meghívottak társaságában, akik maguk is végeztek már normakontrollt úgy, ahogyan ezt én is tehettem a francia Alkotmánytanács jogi osztályán.
Elemzésemben ezért kimondottan az elsőbbségi alkotmányossági kérdésekkel kapcsolatos eljárás gyakorlati kérdéseire koncentrálok, amelyek lehetővé teszik, hogy rávilágítsak néhány olyan sajátos jegyre, amelyekre tekintettel egyes szerzők már egy "francia alkotmánybíráskodási modell" megszületéséről beszélnek.
Az előadás időkeretei nem teszik lehetővé, hogy minden kérdésre kitérjek, így például nem érintem a rendes és közigazgatási bíróságok felterjesztési gyakorlatát (a szűrési mechanizmust), sem pedig azt, hogy ugyanezen bíróságok miként alkalmazzák az Alkotmánytanács határozatait (amelyeket "végrehajtó határozatoknak", franciául décisions retour-nak hívunk). Mind az elsőbbségi alkotmányossági kérdéseket megelőző, mind pedig az azt követő fázis természetesen alapvető fontosságú, itt azonban csakis az
- 23/24 -
Alkotmánytanács által alkalmazott eljárás egyes elemeire van lehetőségem kitérni.
Négy alapvető kérdést szeretnék megválaszolni.
Az 1958. október 4-i Alkotmány nem rendelkezik az Alkotmánytanács által követendő eljárásról, hanem annak meghatározását az Alkotmánytanács szervezetét és működési rendjét szabályozó organikus törvény hatáskörébe utalja.
Az Alkotmány 61.1 cikkét több jogszabály fejti ki, illetve pontosítja. E jogszabályok összessége rendezi az elsőbbségi alkotmányossági kérdésekre vonatkozó eljárást. E joganyag mennyisége azért is figyelemre méltó, mert az előzetes normakontrollra vonatkozó szabályozás ehhez képest szegényes.
I.1. A 2009. december 10-i 2009-1523. számú, az Alkotmány 61.1 cikkének alkalmazásáról szóló organikus törvény határozza meg az eljárás legfőbb elemeit, és az elnevezésben található "elsőbbségi" jelző is ide vezethető vissza. Az organikus törvény megszületését a közhatalmi szervek és az egyetemek közötti párbeszéd előzte meg, kidolgozásában pedig a három legfelsőbb bíróság is részt vett. Ennek köszönhetően az organikus törvényt széles körű egyetértésben, majdnem egyhangúlag szavazta meg a Parlament kevesebb mint három hónap alatt... A reform 2010. március 1-jén, azaz az organikus törvény kihirdetését követő harmadik hónap első napján lépett életbe, amint erről az organikus törvény 4. cikkelye rendelkezik.
Az organikus rendelkezések[2] értelmezésekor figyelembe kell venni az Alkotmánytanács előzetes normakontrollja alapján született 2009. december 3-i 2009-595. számú határozatot, amely ezen rendelkezéseknek az Alkotmány 61.1. cikkével való összhangját vizsgálta. Az Alkotmánytanács három értelmezési fenntartást fogalmazott meg, valamint számos pontosítással élt az elsőbbségi alkotmányossági kérdések bevezetését illetően.
I.2. Az organikus törvény kiegészítéseként és az elsőbbségi alkotmányossági kérdések alkalmazásához két végrehajtási rendelet jelent meg. A 2009. december 10-i organikus törvény 4. cikke tartalmazza azt a felhatalmazó rendelkezést, amely alapján az Alkotmánytanáccsal és az Államtanáccsal folytatott konzultációt követően a Miniszterek Tanácsa által kibocsátott köztársasági elnöki rendelet kiegészíti az organikus törvényben szereplő eljárási szabályokat.
Az egyik a 2010. február 16-i 2010-148. számú, az Alkotmány 61.1 cikkének alkalmazásáról szóló organikus törvény végrehajtási rendelete. Ez a rendelet szabályozza a rendes és közigazgatási bíróságok előtti eljárást. Részletekbe menően írja le az elsőbbségi alkotmányossági kérdés eljárási kérdéseit, ezért "használati útmutatónak" is tekinthetjük. Ez a rendelet 19 szakasszal bővíti ki a közigazgatási bíróságokról szóló törvénykönyv megfelelő részét, 13-mal a polgári perrendtartást, és 14-gyel a büntető perrendtartást. Fontos megjegyeznünk, hogy utóbbi rendhagyó abból a szempontból, hogy elvben a büntető perrendtartás szabályozása törvényi szintet ír elő. Ezt a rendeletet a 2010. október 5-i 2010-1216. számú, a Semmítőszék előtti elsőbbségi alkotmányos kérdések vizsgálati eljárásáról szóló rendelet módosította. Egy másik, ugyanaznap kiadott, 2010-149. számú végrehajtási rendelet az Államtanács, a Semmítőszék és az Alkotmánytanács előtt folyó elsőbbségi alkotmányossági kérdéshez kapcsolódóan a jogsegély folytonosságáról szól.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
