Általános tudományos közmegegyezés tárgya, hogy a kérdés vizsgálatát annak történeti fejlődésének bemutatásával szokás kezdeni. Követve e hagyományt, mi az I. századból villantunk fel két mondatot, melyeket forrásuk miatt a legtöbb kultúra figyelembe vesz világszerte. Az első a Lukács evangéliumából való "méltó a munkás a maga bérére" kijelentés (Lukács evangéliuma 10:7). Vajon erkölcsi, etikai oldalról beleérthető, beleértendő ebbe a borravaló is? A másik mondat pedig Máté evangéliumából származik, és így szól: "[a]djátok meg a császárnak, ami a császáré!" (Máté evangéliuma 22:21). Napjainkban ugyan nincsenek császárok, de vannak személyek és szervezetek - alkotmányos berendezkedéstől függően államelnökök vagy kormányok -, akiknek feladata a társadalom tagjainak vezetése és a róluk való gondoskodás (régi római fogalommal élve a bonus pater familias gondosságával), amelyhez pedig pénzre van szükség. Ezt napjainkban egy állam elsődlegesen az adóbevételekből tudja előteremteni.
A piacgazdaság - pontosabban a vegyes gazdaság - előtti időszakban a borravalónak és a feketemunkának teljesen más volt a jelentése az adott gazdasági-társadalmi közegben. A feketemunka a szocialista rendszerben értelmezhetetlen volt, hiszen minden nagykorúnak volt munkája, aki pedig kivonta magát a munkából az a büntetőjoggal találta magát szemben "közveszélyes munkakerülés" bűncselekmény miatt. Ezt a bűncselekményt a rendszerváltáskor szüntette meg az 1989. évi XXIII. törvény. Ebben a rendszerben a borravaló a vendéglátásban és néhány más szolgáltatásban az állam által tudomásul vett társadalmi szokás volt, amelyet úgy kezeltek, hogy az ilyen munkakörben dolgozók fizetését a vélelmezett borravalóra tekintettel állapították meg, ezért a kérdés további szabályozást nem igényelt.
Létezett ebben a rendszerben, és ma is gyakran előfordul egy speciális munkavégzési forma, a "kaláka", ahol a résztvevők közvetlen ellenszolgáltatás nélkül vettek részt az egyikük tulajdonában, használatában lévő ingatlan vonatkozásában valamilyen jellemzően építési, illetve mezőgazdasági munkában. Ennek ellentételezése pedig az általános reciprocitás elve alapján történt meg, vagyis amikor a csapat másik tagja kért a többiektől hasonló munkát, abban is közvetlen ellentételezés nélkül részt vettek.
A magyar kultúrában a borravaló fogalma évszázadok alatt megszilárdult jelentéssel bír. A felszolgálási díj ezzel szemben nemrég jelent meg a közbeszédben és a hivatalos kommunikációban. Fontos kérdés, hogy a két fogalom nem szinonim, annak ellenére sem, hogy helyenként hivatalos orgánumok is ekvivalens példaként hivatkoznak rájuk.
A borravaló a felszolgálási díjnál tágabb fogalom. A vendéglátáson kívül felmerül valamennyi olyan szolgáltatásnyújtás esetében, ahol az ügyfél az elvégzett munka minőségére, illetve vele foglalkozó ügyintéző saját személyes, humánus, szakszerű eljárására tekintettel saját személyes elhatározásból úgy dönt, hogy az ügyintézőt a szolgáltató által megállapított díjon felül külön díjazással jutalmazza. Ez ritka kivételtől eltekintve - amely kizárólag a borravaló speciális alfajánál, a felszolgálási díjnál merül fel - készpénzben történik meg.
A felszolgálási díjat a 71/2005. (IX. 27.) GKM rendelet (a továbbiakban: GKMr.) definiálja. Eszerint ez a vendéglátás keretében a vendégek felszolgáló közreműködésével történő kiszolgálásáért felszámított külön díj. Arról azonban teoretikus vitát lehetne nyitni, miért kell ezt külön nevesíteni, ha a vásárlónak végül a bruttó árat kell kifizetni. A felszolgálási díj a vendéglátáshoz mint szolgáltatástípushoz kapcsolódik.
Általános tapasztalat, hogy a szolgáltató a végszámlán részletezi az egyes elvégzett szolgáltatástípusokat,
- 10/11 -
valamint a szolgáltatásba beépített termékeket, feltüntetve azok nettó és bruttó árát, valamint áfa kulcsát. Szerintünk amellett lehet érvelni, hogy a vevő szempontjából nincs relevanciája a számára egységes élelmezési szolgáltatás - "kérek egy tál meleg ételt" - részletezésének, például nyersanyagtisztítás, -darabolás, főzés, tálra helyezés, asztalra vitel részletességgel. Az már egy kulturális szokás - amely a Föld legtöbb kultúrájában napjainkban jelen van -, hogy a vendég az ízletes ételt és az udvarias kiszolgálást (felszolgálást) külön megköszöni, melyet sok esetben a verbális köszönet mellett a számlán felüli összeg átadásával fejez ki. Ebben az összefüggésben érthető a felszolgálási díj külön tételként való feltüntetése [GKMr 1. § (2) bek.], viszont akkor érthetetlen, hogy a melegétel-szolgáltatás többi részfeladata miért nem jelenik meg.
A GKMr. 1. § (4) bekezdése szerint a felszolgálási díjat havonta kell a vendéglátásban közvetlenül - az üzletben - közreműködőknek kifizetni a befolyt felszolgálási díjnak az adókkal és járulékokkal csökkentett összegéből, vagyis a felszolgálási díj adóköteles jövedelem. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szjatv.) 1. § (3) bekezdése szerint a magánszemély minden jövedelme adóköteles, ettől eltérő szabályt, az adóból kedvezményt, a kivételes célok érdekében csak az Szjatv. alapelveinek figyelembevételével és csak törvény állapíthat meg.
Így az Szjatv. 1. mellékletének 4.21. pontja kiemeli, hogy "adómentes a külön jogszabály szerint felszolgálási díj címen megszerzett bevétel, valamint a vendéglátó üzlet felszolgálójaként a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló. A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 19. § (2)-(3) bekezdései szerint a biztosított - a vendéglátóipar fogalmi keretei szerint a munkavállaló, aki a felszolgálási díjat kapja - a kapott jövedelméből nyugdíjbiztosítási, valamint egészségbiztosítási járulékot fizet. Habár az Szjatv. alapján azt láttuk, hogy a felszolgálási díj a kifejezett törvényi rendelkezés alapján mentes a személyi jövedelemadó alól, de ez nem jelenti azt, hogy ezzel az egészségbiztosítási, valamint a nyugdíjbiztosítási járulék alól is mentes volna, ha így volna a Tbj. 21-23. §-ai nevesítenék. A felszolgálási díj és a borravaló járulékmentességét a Tbj. 24. § (1) bekezdés a) pont mondja ki. Itt fontos ismét emlékezetünkbe idézni, hogy a vendéglátóipari egység - munkáltató - az adókkal és járulékokkal csökkentett összeget fizeti ki a jogosultnak. Az is fontos az Szjatv. fogalmában, hogy kizárólag a vendéglátó-ipari egységben és a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló mentes a személyi jövedelemadó alól. A más szolgáltatási területeken, illetve az ügyféltől közvetlenül kapott borravaló (például taxi és futárszolgálat igénybevétele esetén), valamint a vendéglátó-ipari egység munkavállalója által a felszolgálási díjra vonatkozó GKMr. alapján a munkáltató által visszaosztott felszolgálási díj már nem esik e mentesség alá.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
