Békés Imre meghalt. Barátom és kollégám - korábban mindketten a professzor úr tanítványai - hozza a hírt. Nem tévedés, a rádió is bemondja. Mégis, tudott betegsége ellenére is, váratlan, hihetetlen, mellbevágó. Nemrégen még előadásokat tartott, és most, júniusban készültünk ismételten hozzá a szokásos kerti partira, ahol évtizedek óta a tanév befejezését követően vendégül látta, előbb csak az ELTE, majd később a Pázmány Péter Katolikus Egyetem büntetőjogi oktatóit, baráti beszélgetésre, kötetlen szakmai, és szakmán túli találkozóra. Néhány napja még mentegetőzött, hogy kórházi kezelése miatt rövid késedelmet szenved az összejövetel, ma már tudjuk, hogy soha többé nem kerül rá sor.
Békés Imre professzor pályaíve, szakmai karrierje töretlen. A budapesti piarista, majd Ady Endre Gimnáziumban folytatott középiskolai tanulmányait követően iratkozott be az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára, ahol 1953-ban végzett az akkori szabályok szerint okleveles jogászként. A doktori cím visszaállítását követően 1957-ben avatták Summa cum laude jogi doktorrá.
Néhány hónapos bírósági fogalmazói majd elnöki titkári munka után került az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara Büntetőjogi Tanszékére, ahol megkezdte egészen haláláig tartó oktatói és tudományos pályafutását. 1954-ben tanársegéddé, 1961-ben adjunktussá, 1972-ben docenssé nevezték ki. 1994-ben habilitált, egyetemi tanár lett. Már 1982-ben megbízták a Büntetőjogi Tanszék vezetésével, amit egészen 1996-ig látott el. Időközben, 1982 és 1988 között az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar tudományos és nemzetközi ügyeket intéző dékán-helyettesévé is megválasztották.
1994-ben nagy kihívást és egyben megtisztelő feladatot jelentett számára, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Kar felkérésére részt vehetett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának megszervezésében, majd vezethette a bűnügyi tudományok intézetét, illetve ezen belül a büntetőjogi tanszéket.
2000-ben, 70. életéve betöltésével sem hagyta el szeretett egyetemeit, professzor emeritusként továbbra is meghatározó szerepet vállalt az oktatásban.
Békés Imre professzor kitűnő előadó, jogásznemzedékek szemléletének formálója volt. Megértettette és megszerettette a büntetőjogot olyanokkal is, akik korábban ezt a tárgyat száraznak, unalmasnak, és érdeklődésüktől távolállónak tartották. Mindez Békés Imre személyes varázsának volt betudható, óriási tárgyi tudását könnyedén, humorral is elegyítve elsajátítható formában adta át tanítványainak. Előadásaira soha nem kellett a hallgatókat toborozni, a terem megtelt, aki ott volt, nem tudott unatkozni. Békés Imre professzor úr nem csak szobatudós volt, mértékletesen, de sikeresen gyakorolt ügyvédi praxisa is ezt mutatta.
Tanszéki, kari vezetőként már a nyolcvanas években is a ma divatos menedzser-szemléletet igyekezett meghonosítani. Nagy figyelmet fordított arra, hogy a fiatal oktatói gárda megjelenhessen a nemzetközi színtéren, tapasztalatokat szerezzen, és művelje az összehasonlító jogtudományt, amelynek segítségével magasabb szinten bontakozhasson ki tudományos munkássága. Ő maga is elvégezte a strasbourgi Nemzetközi Összehasonlító Jogi Fakultást, és minden igyekezetével azon volt, hogy lehetőséget teremtsen erre ifjabb kollégáinak - így e sorok írójának is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
