Annak megítéléséhez, hogy az eltérés hátrányos-e a fogyasztóra, a Ptk. 306. §-ának (1) és (2) bekezdése elegendő szempontot ad. A szavatossági jogok választásának szabályozásánál ugyanis figyelemmel van az egymással szemben álló érdekek arányosságára.
Szorosan kapcsolódik a szavatossági jogokhoz a Ptk. 309. §-ának (1) bekezdése: a szavatossági kötelezettség teljesítésével kapcsolatos költségek - ideértve a dolog szállításának költségeit is - a kötelezetteket terhelik. Fogyasztói szerződés esetén a felek érvényesen ettől a szabálytól sem térhetnek el.
A szavatossági jogok érvényesítése körében a törvény a fogyasztót különösen feltűnő kedvezményekben részesíti.
A hibás teljesítésből eredő jogvita gyors és korrekt megoldását célozza a Ptk. 307. § (1) bekezdésének az a rendelkezése, amely szerint a jogosult a hiba felfedezése után a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül köteles kifogását a kötelezettel közölni. A közlés késedelme nem jár jogvesztéssel, azonban az abból eredő kárt a jogosultnak kell viselnie.
Ettől az általános rendelkezéstől a Ptk. 307. §-ának (2) bekezdése a fogyasztói szerződések esetében azzal a rendelkezéssel tér el, hogy a hiba felfedezésétől számított két hónapon belül tett kifogást kellő időben közöltnek kell tekinteni.
Ez a kivétel jól szolgálja a fogyasztó kényelmét, azonban nem biztos, hogy mindig méltányos a kötelezettre nézve. Két hónap alatt a hiba okának megállapítása nehezebbé válhat. Ha a kifogás közlésére adott két hónapos türelmi idő egybe esik a kötelezettel szemben felállított vélelem hat hónapos időtartamával, a kötelezettet terhelő bizonyítás akár meg is hiúsulhat. Továbbá számos olyan hiba keletkezhet, amely két hónap alatt súlyosabbá válhat (a kijavítás költségesebb lesz, csere esetén a visszaadott dolog értéke nagyobb mértékben csökken). Olyan esetben, amikor a jogosultnak az elvárható gondosság mellett tudnia kellett, hogy a kifogás közlésének halogatása a türelmi időn belül is kárt okoz a jogosult terhére, aligha lenne jó megoldás a kifogást "kellő időben közöltnek" tekinteni.
A szavatossági jogok érvényesítésére a törvény kétféle határidőt állapít meg: egy elévülési és egy jogvesztéssel járó határidőt. Mind a két határidő a teljesítéssel kezdődik.
Az általános szabályok szerint e kétféle határidő a következő rendszerbe áll össze:
- Az elévülési idő hat hónap, kivéve azt az esetet, amikor a dologra megállapított kötelező alkalmassági idő ennél rövidebb. Ilyenkor az elévülési idő a kötelező alkalmassági idővel azonos.
- A jogvesztő határidő egy év, tartós használatra rendelt dolog esetén három év, kivéve, ha a dologra előírt kötelező alkalmassági idő ennél hosszabb.
Ilyenkor a jogvesztő határidő a kötelező alkalmassági idővel azonos.
- Amennyiben a jogosult szavatossági jogát menthető okból (pl. a hiba jellege miatt) az elévülés idején belül nem tudta érvényesíteni, mindaddig amíg a jogvesztő határidő be nem következik, az elévülés nyugvására vonatkozó szabályok az irányadók. [Ptk. 326. § (2) bek.]. Ehhez képest a jogosult szavatossági igényét a hiba felismerésétől vagy az egyéb akadály megszűnésétől számított három hónapon belül akkor is érvényesítheti, ha a hat hónapos elévülési idő már letelt, vagy abból három hónapnál kevesebb van hátra.
A fogyasztói szerződések körében ezt a kiegyensúlyozott rendszert megbontja a Ptk. 308. §-ának (4) bekezdése, amikor az elévülési időt - a rövidebb kötelező alkalmassági időre való tekintet nélkül - két évben határozza meg. Ez alól annyi eltérést enged, hogy használt ingó dolog esetében a felek az elévülési időt kölcsönös megállapodásukkal egy évben nem rövidebb időre leszállíthatják. Ebből aztán többféle anomália következik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
