A 90-es években végbement társadalmi-gazdasági változások, a piacgazdaság kiépítése, az államháztartás reformjának szükségessége elkerülhetetlenné tette, hogy létrejöjjön az állami és a piaci szektor között annak harmadik eleme, az úgynevezett non-profit szektor.
Ennek a folyamatnak egyik eredményeként született meg az 1993. évi XCII. törvény (Ptk. novella), amely 1994. január 1-jei hatállyal iktatta be a Ptk.-ba - többek között -a közhasznú társaságokra vonatkozó rendelkezéseket, mint a jogi személyek egy új típusát.
A közhasznú társaságok központi szerepet töltenek be az állami, illetve annak helyi szintjei, az önkormányzatok (az államháztartás alrendszerei) feladatainak átvállalásában.
Csak a pontosság kedvéért kívánom megjegyezni, hogy a non-profit meghatározás nem jogi, hanem elsődlegesen a szociológia körébe tartozó fogalom, miközben a Ptk.-ban megjelennek a non-profit jellegű jogi személyek formái.
Lényeges, hogy közhasznú társaság alapítása a gazdasági élet szereplői részére szabad akarat elhatározásának eredménye, és csak kivételesen teszi törvény kötelezővé alapításukat. Ebből a megközelítésből a kht. nem az államhatalom jogintézménye.
Ezzel szemben nem részesül pl. adókedvezményben (mint a kedvezmények leglényegesebb eleme), a közhasznú társaság, amennyiben a társadalmi közös szükséglet kielégítéséért felelős szervvel [Ptk. 59. § (1) bekezdés] -helyi önkormányzattal vagy a költségvetési törvényben meghatározott fejezeten belül önálló költségvetéssel rendelkező intézménnyel - folyamatos szolgáltatás teljesítésére, a szolgáltatásért felszámítható díj mértékét és a díj változtatásának feltételeit is tartalmazó szerződést nem tud kötni [a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban Tao. tv.) G. számú melléklet C) pont].
Egyrészről adott, illetve biztosított ugyanaz az alapítói kör, mint a gazdasági társaságoknál, ugyanakkor a felelős szervvel kötendő megállapodás kötelezettségével és ennek eredményeként, a kedvezmények igényelhetőségével, korlátot szab az állami akarat.
Vagyis az alapítói kör alapítási szabadsága relatív, csak azok alapíthatnak közhasznú társaságot, akik vállalják a Ptk. 57-60. §-ban foglalt szigorú szabályozási feltételeket, másrészről rendelkeznek olyan államhatalmi (központi vagy helyi) szervvel kötött megállapodással, amely a létesítő okiratban megfogalmazott közhasznú tevékenységhez folyamatos támogatást biztosít.
A közhasznú társaság olyan gazdálkodó szervezet, amely gazdasági tevékenység folytatására jön létre, alapítói köre nyitott, alapvetően megegyezik a gazdasági társaságok alapítói körével, a tag vagyoni hozzájárulás teljesítésére köteles a társaság alapításához, a közhasznú társaság célja: az államháztartási alrendszerek közhasznú feladatának nem költségvetési intézményi formában történő ellátása (alapvető meghatározás az állami szférától való elhatárolódásától és a non-profit szektorhoz való tartozásához).
Az állami, illetve önkormányzati (elsősorban nem hatósági) feladatok megvalósulásának formái:
- a feladat átadása nélkül a feladatot a közhasznú társaság látja el, az állam vagy az önkormányzat érdekében, de saját neve alatt;
- az állam vagy önkormányzat a feladatot átadja a közhasznú társaságnak, vagyis a feladat kikerül az állam kötelezően ellátandó feladatai köréből, de a feladat továbbra is közfeladatnak minősül.
Mivel a non-profit szektor különböző jogi formájú, részben eltérő célú és működési feltételű szervezeteket foglal magában, hosszú ideje megfogalmazott igény volt mind a non-profit, mind az állami szférában, hogy külön törvény szabályozza a közhasznú szervezeteket.
Ennek eredményeként jött létre az 1998. január l-jén hatályba lépett közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CINI. törvény (továbbiakban Kszt.), mint kerettörvény, amely megpróbál egységes szabályokat, világos és rendezett viszonyokat teremteni az egyes szervezettípusok működésére és gazdálkodására vonatkozóan, lehetőleg érintetlenül hagyva az érintett szervezetek jogszabályokban rögzített előírásait.
Elsődlegesen tisztázandó feladat a közhasznú társaságok típusait meghatározni, amely a jogalkalmazásnak a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény 1998. január 1-jétől, vagyis hatályba lépésétől a mai napig létező problémája.
Közhasznú társaság alapítható:
a) a Ptk. és a Gt. vonatkozó rendelkezése alapján: közhasznú társaság;
b) a Ptk., Gt., és a Kszt. alapján: közhasznú jogállású közhasznú társaság, amelynek további kétfokozatú van:
- (általános) közhasznúsági fokozatú közhasznú társaság;
- kiemelkedő közhasznúsági fokozatú közhasznú társaság.
A közhasznú társaság és a közhasznú jogállású közhasznú társaságok közötti lényeges különbség a finaszírozás-ban, konkrétabban a kedvezmények igényelhetőségének különbözőségében mutatkozik.
A továbbiakban a "három típusú" közhasznú társaságra,
az egyszerűség kedvéért többnyire a - kht., - általános közhasznú jogállású/fokozatú kht. - kiemelkedő közhasznú jogállású/fokozatú kht. - megjelölést alkalmazom. [A közhasznú "jogállás", vagy "fokozat" megkülönböztetés jogi értelemben nem releváns (kivétel a "fokozat" cégjegyzéki megjelölése), így ezeket szinonim fogalomként használom.]
a) A közhasznú társaság alapításkor - mint gazdálkodó szervezet a kft. vonatkozó szabályai alapján - az alapító(k) köteles vagyoni hozzájárulást teljesíteni, elsődlegesen tehát az alapító(k) biztosítja a gazdasági tevékenységhez szükséges pénzügyi garanciát. [Itt jegyzem meg, hogy a Gt. 312. §-a, illetve az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 108. § (3) bekezdése szerint közhasznú társaság részére történő nem pénzbeli hozzájárulás csak a könyvvizsgáló által megállapított értéken vehető figyelembe, ellentétben a Gt. 12. § (3) bekezdésében foglaltakkal]
b) A közhasznú társaság másodlagos forrása a közhasznú tevékenység folytatására a társadalmi közös szükséglet kielégítéséért felelős szervvel kötött megállapodás alapján biztosított támogatás, amely magában foglalja a támogatás feltételeit, módját és mértékét (közvetlen juttatás). Ez a társaság által végzett közhasznú tevékenység folyamatos működtetéshez biztosított forrás.
c) Harmadrészt, a kedvezmények, rendszerén keresztül felhasználható források (közvetett juttatás), pl.: adó, illeték, vám). A társasági adókedvezmény a jelenleg hatályos szabályozás szerint teljesen megegyezik a kht. és a közhasznú jogállású kht. esetén, többlet adókedvezményt jelenthet a közhasznú fokozatú társaságoknál, például a társaság részére juttatott adomány/tartós adomány (másmás kedvezmény érvényesül kht. és a közhasznú/kiemelkedő közhasznú kht. esetén).
d) Végezetül: vegyes jellegű, feladatorientált támogatások: pályázati úton hozzáférhető források, illetve normatív állami hozzájárulás (kiemelkedő közhasznú jogállású kht. esetén).
e) Egyéb forrás: a piaci szektor, illetve magánszemélyrek bevonásával nyújtott (pénzbeli és nem pénzbeli) támogatás, illetve adomány. Az adományozót az adott támogatás után társasági adókötelezettséget érintő kedvezmény, illetve személyi jövedelemadó kötelezettséget érintő kedvezmény, tartós adományozás esetén [Kszt. 26. § n) pont] a támogatót további kedvezmény illeti meg (csak közhasznú szervezetté minősített kht. esetén).
Az a)-c) pontban felsorolt források a közhasznú társaságok típusától független állandó források, a d) pont szerinti forrás függ a társaság által gyakorolt közhasznú tevékenységtől és a közhasznú társaság típusától (alapvetően kiemelkedő közhasznú jogállású kht.). Fontos (!): a c), a d), illetve az e) pontban megjelölt forrás a b) pontban meghatározott felelős szervvel kötött megállapodás létének függvénye.
Dr. Welmann György Verlag Dashöfer Ltd. Nonprofit Tanácsadó A-tól Z-ig című kiadványban, A közhasznú társaságok-ról írt művében a következőt mondja: "Gyakori, hogy közhasznú társaság a közhasznú tevékenység folytatásának feltételeiről szerződést köt a társadalmi szükséglet kielégítéséért felelős szervvel... Bár a Ptk. az ilyen szerződés megkötését nem teszi kötelezővé...". A fenti álláspont a gyakorlatban nagyon gyakran előforduló kérdés a közhasznú társaság alapítói körében, jogászoktól a közhasznú társaságban részt venni kívánók köréig egyaránt.
A Ptk. 59. § (1) bekezdése valóban nem egyértelmű megállapítást tesz a felelős szervvel kötött megállapodás kötelező mivoltára: "A közhasznú társaság taggyűlésének kizárólagos hatáskörébe tartozik az olyan szerződés jóváhagyása, amelyet a társaság a társadalmi közös szükséglet kielégítéséért felelős szervvel köt a közhasznú tevékenység feltételeiről". Természetesen a felelős szerv dönti el, hogy köt-e ilyen szerződést a nem általa alapított kht.-val, de nyilvánvalóan csak a szerződéssel alátámasztott közhasznúsági tevékenység eredménye élvez kedvezményeket.
Zavart okozott az is, hogy az 1998. VI. 15-én hatályon kívül helyezett cégbejegyzésről és a cégjegyzékről szóló 13/1989. (XII. 16.) IM rendelet 12. § (7) bekezdése kötelezővé tette a felelős szervvel kötött megállapodás cégbírósághoz történő benyújtását. A hatályos Ctv. Melléklet ilyen kötelezettséget nem ír elő.
Helyette a Ptk. 1998. június 16-án hatályba lépett 59. § (3) bekezdésének módosítása, kötelezővé tette a felelős szervvel kötött szerződés nyilvánosságát, és a nyilvánosság biztosításának módjáról való kötelező rendelkezést a közhasznú társaság létesítő okiratában. Másrészről a Kszt. 14. § (2) bekezdése egyértelműen rendelkezik arról, hogy közhasznú szervezet az államháztartás alrendszereitől csak írásbeli szerződés alapján részesülhet támogatásban.
A Ptk. közhasznú társaságokra vonatkozó szabályaiból, és pontosan a közhasznú társaságokhoz fűződő jogszabályokból eredően csak akkor van értelme közhasznú társaságot alapítani, amennyiben a társaság rendelkezik felelős szervvel kötött megállapodással. Igényelhető kedvezmények nélkül a közhasznú társaság alapítói miért vállalnák a Ptk.-ban megfogalmazott kötelezettségeket, amikor ugyanezt kft. formájában történő alapítással is megtehetik, lényegesen szabadabb feltételekkel, egészen az alapítástól a megszűnésig. Mi értelme lenne továbbá a közhasznú/üzletszerű tevékenység elhatárolásának, amikor közhasznú tevékenységet felelős szerv hiányában semmilyen jogszabály nem preferál.
Különösen nem értek egyet a kiemelkedő közhasznú jogállású kht. esetén a felelős szervvel kötött megállapodás mellőzhetőségével. A Kszt. 5. § a) pontja alapján törvény, vagy törvény felhatalmazása alapján más jogszabály (keretszabály) határozza meg, hogy a társaság milyen közfeladatot lát el, milyen szervezeti formában (közhasznú társaság), ki a felelős a közfeladat ellátásáért, meghatározza a finanszírozás módját és feltételeit. Vagyis a felelős szervvel kötendő részletes megállapodás kötelező létrehozását jogszabályi szintre emeli.
A fentiekből következtetve nem alapítási, hanem működési feltétele és érdeke a kht.-nak a felelős szervvel kötött megállapodás.
Ezt a következtetést erősíti meg a Ptk. 59. §-ához írt kommentár: "A közhasznú társaság működésének előfeltétele, hogy a már megalakult közhasznú társaság a közhasznú tevékenység folytatásának a feltételeiről szerződést kössön a társadalmi közös szükséglet kielégítéséért felelős szervvel."
Megjegyezni kívánom, hogy közhasznú társaság cégbírósági bejegyzéséhez közölni kell a felelős szerv nevét [Ctv. 13. § (7) bekezdés c) pont]. Ennél többre, például a felelős szervvel kötendő szándéknyilatkozat csatoltatásá-ra a társaság bejegyezhetőségének elbírálására illetékes bíróságnak - jogszabály hiányában - nincs lehetősége.
A közhasznú társaság nem tartozik a közalkalmazotti törvény hatálya alá, és nem vonatkozik rá a költségvetési szervek gazdálkodási rendje. A kht.-nak nem szoros költségvetési rendben kell működnie, nem érvényesül a maradvány elvonás, mivel nyereség termelődik. Így pl.: nincsenek részletes dologi előirányzatok, felújítási korlátok. Kötetlen létszám- és bérgazdálkodás valósítható meg.
A feladat átadása esetén a közhasznúsági szerződésben lehetőség van a munkavállalók érdekeit szolgáló garanciális elemek beépítésére: béremelés, garantált egyéb juttatások, felmondás szabályainak a Munka Törvénykönyvéhez képest szigorúbb megállapítása, illetve közelíteni a közalkalmazotti törvényhez. Lehetőség van bevételnöveléshez kötött, illetve teljesítményarányos javadalmazás megállapítására.
Pénzgazdálkodása lényegesen szabadabb, befektetési tevékenységet végezhet: közhasznú tevékenységét nem veszélyeztető mértékű hitelt vehet fel, tagja lehet gazdasági társaságnak, értékpapírt vásárolhat, amely szabad pénzgazdálkodásának lehetőségei.
Itt említeném meg a 1105/1995. (XI. 1.) Korm. határozat mellékletének 3. pontját. Lényege, hogy államigazgatási szervek feladat- és hatáskörének felülvizsgálata során a nem hatósági jellegű államigazgatási feladatok közül a szolgáltatási jellegű feladatokat (szolgáltató típusú műszaki, laborvizsgálati, információs, dokumentációs, képzési, továbbképzési, kutatási, ellátó és gondnoksági feladat) az államigazgatási szervektől a feladat ellátására jobban alkalmas szervekhez kell telepíteni, elsődlegesen közhasznú társasághoz.
A feladat átadásához előzetes hatásvizsgálatra van szükség, amely együtt jár a munkavállalókkal történő érdekegyeztetéssel. A feladat átkerülésével a feladat továbbra is közfeladatnak minősül, a kht. jogosult a kiemelkedő közhasznú minősítésre, és a feladattal együtt járó normatív támogatásra.
A Ptk. közhasznú társaságokra vonatkozó 57-60. §-ait az új Gt. 304. § (1) bekezdése 1998. június 16-i hatállyal módosította. A közhasznú társaság célja: a társadalom közös szükségleteinek kielégítése, amelyet nyereség és vagyonszerzés nélkül végez. A közhasznú társaság üzletszerű gazdasági tevékenységet a közhasznú tevékenység elősegítése érdekében folytathat.
Tevékenységéből származó nyereség nem osztható fel a tagok között (nyereségfelosztás tilalma).
A Ptk.-ban meghatározott közhasznú társaság nem gazdasági társaság, hanem gazdálkodó szervezet [Ptk. 685. § c) pont], függetlenül attól, hogy a Ptk. 57-60. §-aiban foglalt kivételekkel a gazdasági társaságokra irányadó közös szabályait, valamint a korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó szabályokat (formakényszer) kell megfelelően alkalmazni [Ptk. 57, § (2) bekezdés].
Ugyanakkor a Ptk. 57-60. § alapján a közhasznú társaság szinte az egész Gt.-t: az általános részt, az átalakulásra vonatkozó szabályokat, a kft.-re irányadó szabályait, a befolyásszerzés szabályait, a hatályba léptető és átmeneti rendelkezéseket, továbbá a Ctv.-t, és a cégbejegyzési eljárás és a cégnyilvántartás egyes kérdéseiről szóló 8/1998, (V. 23.) IM rendeletet, akár pozitív megközelítéssel, vagyis konkrét jogszabályok kötelező alkalmazásával [pl.: Ptk. 57. § (1) bekezdés, 60. § (3) bekezdés... ] akár negatív megközelítéssel, a Ptk. 57-60. §-aiból következtethető jogszabályok kifejezett mellőzésével vagy más tartalmú alkalmazhatóságával átformálja.
Nem elvetendő az az igény, hogy a Gt. esetleges átfogó módosításánál a közhasznú társaság, mint önálló gazdasági társasági forma ("non-profit kft.") jelenjen meg a Gt.ben. Az új Gt. megalkotásának előkészítő munkálatainál megjelent ez a jogalkotói elgondolás. A kht.-k külön törvényben történő szabályozása is megoldást jelentene a jelenlegi ellentmondások feloldására.
Fenti okfejtésemet erősíti a Gt. 3. § (4) bekezdése, amely szerint törvény lehetővé teheti a Gt.ben szabályozott gazdasági társaságnak nyereségszerzésre nem irányuló közhasznú tevékenységre vagy más közfeladat ellátására (vagyis non-profit szervezet) történő alapítását, hangsúlyozni kívánom, hogy erre csak törvényi felhatalmazás alapján kerülhet sor. A Gt.-nek ez a rendelkezése jelentős változás az 1988-as Gt.-hez viszonyítva.
a) Hasonlóan a gazdasági társasághoz itt is elsődleges ismérv a nyereség- és vagyonérdekeltség, amely kht. esetén nem teljesen azonos tartalmú a Ptk. 57. § (1) bekezdés alapján, "a társaság közhasznú... és vagyonszerzési cél nélkül végzi tevékenységét" kitétellel. A hangsúly a cél és az érdek fogalmának differenciálása, azaz cél: a társadalmi közös szükséglet kielégítése, az érdek: jelen esetben a közhasznú tevékenységre visszaforgatható minél nagyobb nyereség a társadalmi közös szükséglet kielégítésére. A közhasznú tevékenységből származó nyereség mértéke függ a létesítő okiratban megjelölt közhasznú tevékenyégtől, az ahhoz kapcsolódó finanszírozás jellegétől, a közhasznú társaság által esetleg folytatott üzletszerű tevékenységtől és a társaság gazdálkodásától.
Az is tény, hogy van olyan kht. amely csak nagyon kis mértékben tud működése során nyereséghez jutni, pl: az a kiemelkedő közhasznú jogállású kht., amely csak egyetlen közhasznú tevékenységet végez.
b) Huzamos időre létrehozott közhasznú tevékenységet tételez fel "tevékenységet rendszeresen végző jogi személy" [Ptk. 57. § (1)].
c) szigorú szervezeti felépítést igényel [legfőbb szerv, ügyvezetés, a Ptk. 59. § (2) bekezdése alapján pedig az fb. és könyvvizsgáló kijelölése kötelező].
d) A nyereségfelosztás tilalma, egyrészt következik a már említett Ptk. 57. § (1) bekezdéséből, másrészről a Ptk. 1998. június 16-án hatályba lépett 60. § (3) bekezdéséből: "a társaság megszűnése esetén a tartozások kiegyenlítését követően csak a törzsbetétek alapításkori értéke adható ki".
Közhasznú társaság esetén a törzsbetéthez semmilyen módon nem kötődhet a társaság törzstőkén felüli vagyona, a működés során képződött nyereség.
A nyereségfelosztás tilalma a kft. egyik legfontosabb jogintézményét, az üzletrész fogalmát értékeli át, és ezzel a kft. minden olyan kógens, vagy szükségszerű kógens, illetve diszpozitív tartalmi elemét hágja át és teszi alkalmazhatatlanná, vagy tölti meg más tartalommal, amely valamilyen módon kapcsolódik az üzletrész fogalmához PL:
Nincs lehetőség az adózott eredmény tagok közötti felosztására, a törzstőkén felüli vagyonból történő törzstőke emelésére, a dolgozói üzletrész nem érvényesülhet...
Más tartalmat ad az üzletrészátruházás, magához vonás és bevonás intézményének. Korlátozza a törzstőke felemelésére, illetve leszállítására vonatkozó szabályokat.
Nem alkalmazhatóak a konszernjogi szabályok a Gt. 288. § (1) bekezdés alapján, azonban a közhasznú társaság is lehet uralkodó tagja (részvényese) kft-nek, rt.-nek [Gt. 3. § (1) bekezdés].
Működés során az üzletrész értéke nem haladhatja meg a törzsbetét értékét, vagyis a tag törzsbetétjének értéke egyenlő az üzletrész értékével.
A társaság jogutód nélküli megszűnése esetén a társaság tagjai részére csak a tagok törzsbetéteinek alapításkori (ami nem feltétlenül azonos a társaság alapításkori törzsbetéteinek értékével) értéke adható ki, amely a társaság tartozása esetén csökkentendő a tartozások kiegyenlítésével.
e) Meg kell határozni a társasági szerződésben a közhasznú társaság által végzett közhasznú tevékenységeket és - szükség szerint - az általa folytatott üzletszerű tevékenységeket.
A közhasznú társaság közhasznú tevékenysége a törvény megfogalmazása szerint a társadalom szükségleteinek kielégítését szolgálja. A Ptk. ennél pontosabb meghatározást nem ad.
Negatív megközelítésű meghatározást ad a közhasznú tevékenységekről a Tao. tv. 6. sz. melléklet C. pontja (a közhasznú társaság típustól független legjelentősebb kedvezménye, a közhasznú tevékenység után járó adókedvezmény) :
"nem vállalkozási tevékenység a létesítő okiratban nevesített olyan közcélú tevékenység, amely a közhasznú társaságnak, a társadalmi közös szükséglet kielégítéséért felelős szervvel... - folyamatos szolgáltatás teljesítésére megkötött, a szolgáltatásért felszámítható díj mértékét és a díj változásának feltételeit is tartalmazó szerződés alapján folytatott tevékenység".
A közhasznú tevékenység fogalmának taxatív felsorolása csak a Kszt. 26. c. pontjában jelenik meg, amely a közhasznú jogállású kht.-k tevékenységi körének meghatározására, nem a Ptk.-Gt. szerinti kht.-ra ad útmutatást.
A Ptk. 57. § (3) bekezdése lehetővé teszi, hogy közhasznú társaság üzletszerű gazdasági tevékenységet is folytasson, de(!) csak a közhasznú tevékenység elősegítése érdekében.
Az új Gt. 304. § (1) bekezdésével megállapított Ptk. módosítás átalakulásra vonatkozó szabályai jelentették az egyik leglényegesebb változást a Ptk. közhasznú társaságokra vonatkozó rendelkezéseiben.
1998. június 16-a előtt csak korlátolt felelősségű társaság alakulhatott át közhasznú társasággá. Pl.: rt. kht.-vá úgy alakulhatott át, ha először az 1988-as Gt. átalakulására vonatkozó szabályai alapján rt. átalakult kft.-vé, majd a kft. szintén az átalakulás szabályait alkalmazva átalakult közhasznú társasággá.
A jelen szabályozás szerint alapvető szempont: közhasznú társaság nem alakulhat át gazdasági társasággá, de lehetőség van kht.-k egymással történő egyesülésére vagy szétválására. Lényeg az, hogy kht.-k átalakulása csak egy irányban történhet. Átalakulás során - beleértve az egyesülést és a szétválást is - gazdasági társaság jogutód cégként semmilyen formában nem keletkezhet, hanem csak kht. Ennek oka a Ptk. 57. § (1) bekezdése, vagyis a nyereségfelosztás tilalmának maradéktalan érvényesülésének kötelezettsége.
Szintén új rendelkezés a Ptk. 58. § (1) bekezdése: "Közhasznú társaság alapítható úgy is, hogy az egyes jogi személyek vállalata - ideértve azt a vállalatot is, amelynek cégnevében az - intézet megjelölése szerepel -, illetve a gazdasági társaság közhasznú társasággá alakul át. ... "
Az egyes jogi személyek vállalatára jellemző: jogi személyen belül létrehozott jogi személytől különböző az a szervezet, amikor a jogi. személy hoz létre önálló, de hozzá kötődő jogi személyt (Ptk. III. cím V. fejezet 9. pont):
- a helyi önkormányzat közszolgáltatások céljából alapított vállalata (közszolgáltató tevékenység: amelyet törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet közszolgáltatásnak, közcélú szolgáltatásnak, közüzemi tevékenységnek, közmű vagy kommunális szolgáltatásnak minősít) ("közszolgáltatási vállalatok");
- az egyesület vállalata, ha ezt az egyesület alapszabálya megengedi;
- a szövetkezetek országos képviselete által létrehozott vállalatok.
Az új Gt. 1998. június 16-án helyezte hatályon kívül -az új Gt. hatályba lépésének napján (kihirdetést követő nyolcvanadik nap) - a Gt. 306. § (3) bekezdését, amelynek hatályba lépésének napja eltérően a fentiektől, az új Gt. kihirdetését követő negyvenötödik nap volt [Gt. 298. § (3) bekezdés].
Vagyis az új Gt. kihirdetésének negyvenötödik és nyolcvanadik napja között lehetőség volt társadalmi szervezet (és nem annak "önálló jogi személyiséggel rendelkező vállalatának, amelyben az intézet megjelölés is szerepelhet") önálló jogi személyiséggel rendelkező intézményének is közhasznú társasággá átalakulni.
A Gt. hatályon kívül helyezett 306. § (3) bekezdése nagyon hasonlít a Ptk. 58. § (1) bekezdéséhez. A hasonlóság nem véletlen és ez a hasonlóság eredményezhetett olyan jogértelmezést, amely a Ptk. 58. § (1) bekezdésének alkalmazhatóságát korábbi hatályhoz kötötte (kihirdetést követő 45. nap). Nem lehet jogalkotói tévedésnek tekinteni, mivel a Gt. 304. §-tól, a Ptk. módosítására vonatkozó jogszabálytól elkülönülve, külön paragrafusban ad lehetőséget társadalmi szervezet intézményi átalakulásának. Ez az egyetlen paragrafus alapján átalakult kht. (k?) elegendő fejtörést adott és még ad a jogalkalmazóknak.
A Ptk. 58. § (2) bekezdés szerint korlátolt felelősségű társaság társasági szerződésének megfelelő módosításával hozható létre közhasznú társaság, ezzel teremtve kivételes szabályt a Gt. átalakulására vonatkozó rendelkezései alól. Fentieknek mond ellent a Gt. 69. § (2) bekezdés. Korlátolt felelősségű társaság közhasznú társasággá való átalakulása során, az átalakulással létrejövő társaság társasági szerződés tervezetének elkészítése helyett elegendő az átalakuló gazdasági társaság társasági szerződésének módosítása. Vagyis a Gt. 69. § (2) bekezdés nem az átalakulásra vonatkozó szabályok alkalmazása, hanem a Gt. 62. § (3) bekezdésében foglalt szabályozás azon rendelkezése alól ad kivételt, amely szerint - többek között - nem a társasági szerződés tervezetét kell elkészíteni, hanem elegendő a kft. szerződésének módosítása.
Mindkét törvény hivatkozott paragrafusa teljesen egyértelmű rendelkezést tartalmaz, de egymásnak ellentmondó. Kérdés mennyiben lehet alkalmazni a lex speciális derogat generali elvét, amikor maga a Ptk. generális rendelkezése állapít meg kivételes szabályt.
Átalakulás hiányában tény:
- nincs mód a kft. megszűnésére, továbbra is "élő" cég marad, nincs jogszabályi alapja a kft. megszüntetésének;
- a kht. kikerül a Gt. hatálya alól;
- ha nincs átalakulás, akkor nincs jogutódlás sem, a kht.-t nem illetik meg a jogelőd gazdasági társaság jogai, és nem terhelik a jogelőd gazdasági társaság kötelezettségei; a kft.-vel szemben fennálló követeléseket lejárttá teszi, a kht. jegyzett tőkéje és nyeresége csak a kht. közhasznú tevékenységére fordítható;
- jogfolytonosságról - a Ptk. 58. § (2) bekezdésének alkalmazása esetén - nem beszélhetünk, amely feltételezi a kft. eddigi jogviszonyainak folyamatos érvényre jutását. A gazdasági társaságból non-profit gazdasági társaság jön létre, amely a kft. eddigi jogosultságait és kötelezettségeit vagy átértékeli, vagy ellehetetleníti: nyereségfelosztás tilalma, üzletrész fogalmának átértékelődése miatt, továbbá a felelős szervvel kötött megállapodáson alapuló kedvezmények rendszere alapján;
- cégbejegyzési, cégeljárási problémák. Lényeges, két egyenrangú jogszabály, két egyértelmű rendelkezése áll egymással szemben. Bármelyik szabály alkalmazásával, figyelmen kívül hagyjuk a másik szabály kötelező alkalmazását. A jog és az igazság mezsgyéjén haladva nem sérülhet a hitelezői érdek, a forgalom biztonsága, a közhasznú társaság finanszírozási rendszere. Állásfoglalásom a fenti indokok alapján: mellőzhetetlen az átalakulás szabályainak alkalmazása. Ez az álláspont a jogalkotói akaratot nem, de tükrözi (egyelőre és sajnos csak részben) a jogalkalmazói gyakorlatot.
Dr. Gál Judit: A gazdasági társaságok átalakulásának új szabályai (kiadó: HVG-ORAC 1999.) című munkájában a kft. kht.-vá történő átalakulásról írt rövid magyarázata alapján elegendő a társasági szerződés módosítása, vagyis a Ptk. 58. § (2) bekezdésének alkalmazása. Az átalakulás melletti követelmények (és érvek) jelennek meg a következő, az állami irányítás egyéb jogi eszközeiben: 1999/106. APEH iránymutatásban (PM Jövedelemadók főosztálya 3339/1999. - IM Civilisztikai és Gazdasági Kodifikációs főosztály 58524/1999. - APEH Adónemek főosztálya 1222497560/99, AEÉ 1999/9.).
A közhasznú társaságok megszűnésére irányadó jogszabályok egyrészt megegyeznek a kft. megszűnésére irányadó szabályokkal (Gt. 6. Cím VI. Fejezet) másrészt ki-egészítendők a Ptk. 60. § (3) és 57. § (3) bekezdésében foglaltakkal.
Kötelező tartalmi eleme a kht.-nak a Ptk. 60. §. (3) bekezdésében meghatározott "megmaradó vagyon" közhasznú célra való fordításának módjáról való rendelkezés [Ptk. 57. § (3) bek.].
Az Országgyűlés 1997. december 15-én 1998. január 1-jei hatállyal fogadta el az 1997. évi CLVI. törvényt. A közhasznú szervezetről szóló törvénnyel kapcsolatban csak a legfőbb problémát jelentő rendelkezésekről kívánok írni, és azt is kizárólag a közhasznú társaságokkal történő összefüggésben. Egyes pontok indokolatlannak tűnő túlhangsúlyozása, didaktikus jellege, az eddigi gyakorlati tapasztalatom eredményének következménye. A törvény jellemzői:
- kerettörvény, amely ráépül a Kszt. 2. § (1) bekezdésében meghatározott szervezetekre;
- a törvény kógens, diszpozitív rendelkezése kivételes;
- célja: a Kszt. 2. §-ban megjelölt szervezetek közhasznú/kiemelkedő közhasznúvá minősítése többletkedvezmények juttatásával, egységes rendezési elvek alapján;
- követelménye: a Kszt. kötelező tartalmi elemeinek beépítése a már létező szabályok alapján működő non-profit szervezetekbe;
- főszabályként a Kszt.-ben meghatározott szervezetek önkéntes elhatározásán múlik a többletkövetelmények teljesítésével járó többletkedvezményben való részesülés, vagyis a közhasznúvá minősíthető szervezetek fakultatív lehetősége a Kszt. alkalmazása [kivétel, ha törvény vagy törvény felhatalmazása alapján más jogszabály teszi kötelezővé alkalmazásukat: általában kiemelkedő közhasznú jogállású kht. és a Kszt. 27. § (3) bekezdésben meghatározott szervezetek];
- tilos: a direkt politikai szerepvállalás (pl: politikai párt nem lehet alapító, de a párt vagyonát kezelő alapítvány sem lehet alapító);
indirekt módon, kht.-ra vetítve elkerülhetetlen a politikai befolyás, egyrészről szervezetének, gazdálkodó tevékenységének és működésének struktúrájából adódóan (pl.: önkormányzat az alapító, vezető szerve a képviselő testület - amely egyben az egyszemélyes alapítású kht. vezető szerve is - a testület tagjai párttagok vagy függetlenek), másrészről a felelős szerv, és a vele kötött megállapodás tartalma által;
- közhasznúvá minősíthető szervezetek: társadalmi szervezet, alapítvány, közalapítvány, közhasznú társaság, köztestület, ha a köztestület létrehozásáról szóló törvény ezt lehetővé teszi;
- nem minősíthető közhasznú szervezetté: politikai párt, biztosító egyesület, munkáltatói és munkavállalói érdekképviseleti és érdekvédelmi szervezet;
- kizáró oka lehet a közhasznú jogállás megszerzésének, ha a társaság nem tudja vagy nem akarja a nyilvánosságot biztosítani, de kizáró ok lehet például, ha működése során kénytelen váltót vagy értékpapírt kibocsátani... ;
- közhasznú jogállás kérelmezése történhet a kht. alapításával egyidejűleg, vagy már működő társaság módosításával, melyhez legalább háromnegyedes szótöbbséggel hozott határozathozatalra van szükség [Gt. 159. § (1) bekezdés].
A közhasznú jogállású kht. létesítő okiratának kötelező tartalmi eleme a Kszt. 4. § (1) bekezdésének b), c,) d), pontja, és a 7. §, illetve a 7. §-ban megfogalmazott kötelező tartalmi elemekhez kapcsolódó rendelkezések, részben a Gt., részben a Kszt. alapján.
A Kszt. 4. § (1) bekezdésének b) és c) pontja megfogalmazódik a Ptk. 57. §-ában is. Újdonság a d) pont: közhasznú társaság közvetlen politikai tevékenységet nem folytathat, szervezete pártoktól független és azoknak anyagi támogatást nem nyújthat. A kiemelkedő közhasznú jogállás feltételeit a Kszt. 5. §-a tartalmazza.
A közhasznú tevékenységről az 1998. évi XIV. törvénnyel módosított Kszt. 26. § c) pontja taxatív felsorolást ad.
Közhasznú tevékenység: a társadalom és az egyén közös érdekeinek kielégítésére irányuló a szervezet létesítő okiratában szereplő - cél szerinti tevékenységek. A törvény indokolása szerint nem tekinthető közhasznúnak az a tevékenység, amely kizárólag az egyén, vagy az egyének szűkebb köre érdekeinek kielégítésére szolgál.
Cél szerinti tevékenység [Kszt. 26. § b) pont]; a közhasznú tevékenységek olyan szűkített köre, amely a közhasznú társaság létesítő okiratában megjelölt célkitűzés elérését közvetlenül szolgáló közhasznú tevékenységek.
Vállalkozási tevékenység [Kszt. 26. § l) pont]: jövedelem és vagyonszerzésre irányuló vagy - azt eredményező gazdasági tevékenység, ide nem értve a bevétellel járó cél szerinti tevékenységet, valamint a közhasznú tevékenységhez nyújtott támogatást. A Kszt. kerettörvény jellege és az alkalmazandó Gt. alapján közhasznú társaság esetén pontosítanunk kell a vállalkozási tevékenység fogalmát az üzletszerűség kiegészítésével, amelynek lényeges ismérve, hogy tevékenységét rendszeresen végzi.
Az üzletszerű tevékenységgel szemben felállított követelmények:
- kapcsolódnia kell a közhasznú tevékenységhez;
- segítenie kell a közhasznú tevékenységet;
- nem veszélyeztetheti a közhasznú célt.
A közhasznú társaságok létesítő okiratában a tevékenységi körök kötelezően kettő, üzletszerű gazdasági tevékenység gyakorlása esetén hármas felsorolásból áll:
a) a Kszt. 26. § c) pontjából kiválasztott cél szerinti tevékenységek szöveges meghatározásából;
b) a cél szerinti tevékenységekhez kapcsolódó közhasznú tevékenységek TEÁOR felsorolásából;
c) fakultatív lehetőségként, az üzletszerű gazdasági tevékenységek TEÁOR felsorolásából.
Fontosabb tudnivalók a közhasznú társaság által végezhető tevékenységi köréről:
- a cél szerinti tevékenységnek szinkronban kell lennie a hozzá rendelt TEÁOR-ban megjelölt tevékenységgel;
- lehetséges, hogy ugyanaz a TEÁOR tevékenység egyszerre legyen cél szerinti közhasznú és üzletszerű tevékenység;
- ugyanaz a TEÁOR szerinti közhasznú tevékenység kapcsolódhat több cél szerinti tevékenységhez;
- az a tevékenység, amely gazdasági társaságban nem gyakorolható, az kht. formájában sem gyakorolható, pl.: egyházi tevékenység;
- csak konkrét törvényi vagy törvény felhatalmazása alapján más konkrét jogszabály felhatalmazása alapján közigazgatási, illetve hatósági tevékenységet is végezhet.
A kiemelkedő közhasznú jogállás minősítésének a Kszt. 5. § a) pontja alapján a következő követelményeknek kell megfelelnie:
- közhasznú tevékenysége során olyan közfeladatot lásson el,
- amelyről törvény vagy
- törvény felhatalmazása alapján más jogszabály rendelkezése szerint
- valamely állami szervnek, vagy helyi önkormányzatnak kell gondoskodnia; természetesen eleget téve mindannak, amit az általános közhasznú jogállás megszerzése feltételez.
Másképpen fogalmazva: kiemelkedő közhasznú jogállásúvá akkor minősíthető egy társaság, ha közfeladatot lát el, a közfeladat valamely állami vagy önkormányzati szerv körébe eső kötelezően ellátandó feladat, amelynek ellátását konkrét törvény, vagy törvény felhatalmazása alapján más konkrét jogszabály tesz kötelezővé. Konkrét jogszabálynak kell meghatároznia, milyen kötelezően ellátandó közfeladatot, amely konkrét állami szerv vagy önkormányzat hatáskörébe utal.
Példa: a kulturális és média feladatokat ellátó költségvetési szervek megszüntetéséről, közhasznú társaságok létrehozásáról, illetve az átalakulással kapcsolatos jogutódlásról szóló 16/2000. (VI. 20.) HM rendelet.
Közhasznú társaság közhasznú szervezetté történő minősítésének legtöbb problémát okozó rendelkezése a Kszt. 7. § (1) bekezdésének a) pontja, a közhasznú társaság belső szervezeti felépítése és működésének meghatározása.
A Kszt. 7. § (1) bekezdés kötelező tartalmi elemévé teszi a 7. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott vezető szerv üléseinek gyakoriságáról... az ülések összehívásának rendjéről, a napirend közlésének módjáról, üléseinek nyilvánosságáról, határozatképességéről és a határozathozatal módjáról történő rendelkezést. E rendelkezések hiányában a létesítő okirat semmis.
Társasági szerződés esetén a Kszt. 7. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltak meghatározása a Gt. XI. fejezet 3. Címében foglaltak alapján történik.
Egyszemélyes gazdasági társaság esetén taggyűlés nem működik. A gazdasági társaság legfőbb szerve hatáskörébe tartozó kérdésekben az egyedüli tag dönt [Gt. 19. §. (4) bekezdés]. Ha a Gt. logikájából indulunk ki, akkor alkalmazhatatlan a Kszt. 7. § (1) bekezdés a) pontja, másrészről ugyanakkor oly mértékben sérülne az egyszemélyes alapítású közhasznú jogállású közhasznú társaság belső szervezeti működése és a nyilvánosság általi ellenőrizhetősége, szemben a nem egyszemélyes alapítású közhasznú jogállású kht.-val, amely sem elvi, sem a Kszt. § 7. § (1) bekezdés a) pont kógens rendelkezése alapján nem megengedhető.
Az a mértékű szubvenció, illetve a közhasznú társaságok közhasznú tevékenységeinek jelentősége, ami a közhasznú társaságokat jellemzi, elkerülhetetlenné teszi a szervezeti, működési garanciális szabályok biztosítékát, és azok beépítését a létesítő okiratba.
A megalakuló közhasznú jogállású közhasznú társaságok körülbelül 70%-ban egyszemélyes, jogi személy által alapított közhasznú társaságok. (A feladat ellátásáért felelős szerv gyakran megegyezik az alapítóval.) Ezzel a problémajelentőségére kívánok rámutatni!
A gyakorlat alakította ki azt a megoldást, hogy egyszemélyes jogi személy által alapított közhasznú jogállású kht.-k esetén is kötelező a Kszt. 7. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltak szabályozása, amellyel létrejön a Ptk. 57. § (2) bekezdésben foglaltaktól eltérő, sui generis jogállású közhasznú társaság, közhasznúvá történő minősítésére is irányuló kérelem esetén. Kényes egyensúlyt kell teremteni a kht. és az önálló jogi személyiségű alapító között úgy, hogy a Kszt. a Gt. és a Ctv. vonatkozó szabályai, és az alapító működési rendje se sérüljön. Másik lényeges következtetés, hogy egyszemélyes, természetes személy által alapított közhasznú jogállású kht. - álláspontom szerint -, szintén a Kszt. 7. § (1) bekezdés a) pontjából kiindulva nem alapítható. A jogszabályhely vezető szerv fogalmát használja, amelyből következtethetünk arra a jogalkotói akaratra, hogy közhasznú szervezetek működésével, tevékenységével és gazdálkodásával összefüggő döntéseket a vezető szerv, vagyis több személy hatáskörébe utalja.
Az is igaz, hogy a Kszt. 2. § (1) bekezdésében megjelölt szervezetek közül egyedül az egyszemélyes alapítású közhasznú társaságnak nincs vezető szerve, ami lehet jogalkotói figyelmetlenség is.
A vezető szerv összeférhetetlenségére vonatkozó szabályok [Kszt. 8. § (1) bekezdése szerint];
A vezető tisztségviselők összeférhetetlenségére vonatkozó szabályok a Kszt. és a Gt. vonatkozó rendelkezései alapján [Kszt. 26. § m) pont: vezető tisztségviselő a kht. ügyvezetője és a felügyelő bizottság tagjai]. A Gt. és a Kszt. nem azonos fogalmi meghatározást ad a vezető tisztségviselőre. [Gt. 21. § (2) bekezdés alapján vezető tisztségviselő csak az ügyvezető.]
Ügyvezetőre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályok: Gt. 22. § (1) bekezdés, Gt. 23. § (1)-(4) bekezdés, Gt. 25. § (2) és (3) bekezdés, Kszt. 9. § (1) bekezdés és 14. § (4) bekezdés. Felügyelő bizottsági tagokra vonatkozó összeférhetetlenségi szabályok: Kszt. 8. § (2) bekezdés, Kszt. 9. § (1) és (2) bekezdés.
A könyvvizsgálóról a Kszt. 8. § (1) bekezdése rendelkezik.
Egyszemélyes alapítású kht. esetén figyelembe kell venni a Gt. 172. § (3) bekezdésében foglaltakat is!
Nem értek egyet a helyi önkormányzati képviselők jogállásának egyes kérdéseiről 2000. VI. 4-én hatályba lépett 2000. évi XCVI. törvény 6. §-ával, amely pontatlan és félretájékoztató. A törvény 6. §-a szerint önkormányzati képviselő tiszteletdíjat, más járandóságot - a költségtérítés kivételével - nem vehet fel az önkormányzat által létrehozott közhasznú társaságban végzett tevékenységéért.
Önkormányzati képviselő közhasznú társaságban csak a képviselő testület közhasznú társaságok működésével, tevékenységével és gazdálkodásával kapcsolatos határozathozatalában vehet részt.
Sem ügyvezetője, sem felügyelő bizottsági tagja önkormányzati képviselő nem lehet a kht.-nak.
Egyrészt: a Gt. 172. § (3) bekezdése alapján: ugyanazon személy nem lehet egyidejűleg az egyszemélyes társaság vezető tisztségviselője (vagyis ügyvezetője), illetve felügyelő bizottságának tagja, ha az alapító gazdálkodó szervezet [Ptk. 685. § c) pont]. Másrészt: nem lehet felügyelő szerv elnöke vagy tagja, illetve könyvvizsgálója az a személy, aki a vezető szerv (képviselő testület) elnöke vagy tagja [Kszt. 8. § (2) bekezdés a) pont alapján].
A Gt. vonatkozó szabályai alapján a felügyelő bizottság alapvetően mellérendeltségi viszonyban áll az ügyvezetéssel és a vezető szervvel. A felügyelő bizottság kizárólag ellenőrzési feladatokat láthat el, az operatív ügyvezetésbe nem avatkozhat be. Ez alól egy kivétel van, amikor a társaság legfőbb szerve saját hatáskörének egy részét, a Gt.-ben taxatíven meghatározott elemeit bízza a felügyelő bizottságra. Kft. esetén meghatározott jogügyletek, azaz általában jelentősebb összegű vagy speciális célú szerződés jóváhagyása.
A Kszt. 11. §-a lényegesen eltér a Gt. szabályozásától. Sem a vezető szervvel, sem az ügyvezetéssel való kapcsolata nem mellé, hanem fölérendelt. A felügyelő szerv ellenőrzési lehetőségét, kötelességét, a vezető szerv összehívásának indítványozási lehetőségét, és mint legerősebb jogosítványát, a törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezését a Kszt. 11. § szabályozza. A Kszt. 7. § (1) bekezdés c) pontja alapján kötelező a létesítő okiratban a felügyelő bizottság létrehozásáról, hatásköréről és működésére vonatkozó szabályokról a Gt. és a Kszt. 11. § alapján rendelkezni. ■
Visszaugrás
