Az igazságszolgáltatás tevékenységének társadalmi, politikai vetülete a bírói hatalom növekedése miatt egyre nagyobb jelentőségre tesz szert. A bíróság, a jogállami rendszerekben egyfelől alkalmazza a jogszabályokat, másfelől feladata az alapvető szabadságjogok védelmezése is. Ennek következtében a bíróságok egyre gyakrabban kerülnek a közhatalmat ellenőrző szerepkörbe. A bírói ítéletekben megjelenő jogértelmezés, az érvelés mögött meghúzódó, bírói karra jellemző értékrendszer meghatározó szerepet játszik abban, hogy a demokratikus értékek mennyire védettek vagy éppen védtelenek a jogállamot ért támadásokkal szemben.
Az igazságszolgáltatás közhatalmi rendszerben betöltött szerepe a második világháborút követően jelentősen megváltozott, a bírói hatalom növekedése, az igazságszolgáltatás politizálódása megváltoztatta a bírói kar szerepfelfogását, attitűdjeit is. [1]
Kutatásom azt a célt tűzte maga elé, hogy a bírósági ítéletek elemzésén keresztül megvizsgáljam, a hazai bíróságok hogyan értelmezik a demokrácia, a jogállamiság jelenségét. A bírói kar által vallott értékek több okból is nagy jelentőséggel bírnak; a bíróságoknak a bírói hatalom növekedése következtében alapjogi tárgyú ügyek sokaságával kell szembenézniük, ahol döntéseik jelentős mértékben alakítják a hatalom és az állampolgárok egymás közötti viszonyát, vagyis ezek a döntések képesek befolyásolni a jogállami rendszer alakulását. Ugyanakkor a bírói kar demokráciáról alkotott felfogása fontos szerepet játszik akkor is, amikor a jogalkotó nem jogállami, vagy akár elnyomó normákat alkot, ilyenkor ugyanis a bíróság képes meggátolni ezeknek a normáknak az alkalmazását, de persze csak abban az esetben, ha a bírák elkötelezettek a demokratikus értékek iránt. [2]
Úgy vélem, hogy a bírói hatalom növekedése, a bírói szerepek átalakulása előhívott egy általánosabb - mintegy a jelenségek értelmezésének előkérdéseként is tekinthető - témakört, mégpedig azt, hogy maga a bírói kar hogyan viszonyul a jogállami, a demokratikus értékekhez. A következőkben arra teszek kísérletet, hogy bírói ítéletek kvalitatív módszerrel történő diskurzuselemzése útján megpróbáljam feltárni a hazai bíróságok demokráciaképét. Természetesen - mivel egyfelől a kutatás nem reprezentatív, másfelől pedig az ítéletek nem közvetlenül, hanem csupán közvetve, különböző jellemző narratívákon keresztül képesek képet adni a bírák demokráciáról alkotott elképzeléseiről - így az általam felvázolt demokrácia kép sem nevezhető teljesnek, vagy a teljes bírói karra általában értelmezhetőnek. Ugyanakkor olyan új, eddig még nem vizsgált jelenségekre, alapvetően a bírói jogértelmezési gyakorlatban fellelhető, a demokráciával kapcsolatos narratívákra igyekszem rámutatni, melyekből kirajzolódik a bírói kar által képviselt demokratikus értékek, attitűdök rendszere.
A bírói hatalom növekedése miatt a bíróság a magánfelek konfliktusainak megoldásán túl egyre nagyobb szerepet tölt be, mint a végrehajtó hatalom kontrollja. Így többek között eljár korrupciós ügyekben, a politikusok egymás közötti vitáinak eldöntésében, avagy alapjogi ügyek megoldásában is. A peres eljárásoknak a személyközi, gazdasági konfliktusoktól a politika, az alkotmányosság irányába történő eltolódása többféle folyamatra vezethető vissza. A demokratikus rendszerek elbizonytalanodása, a politikai hatalom ellenőrzésének problémái, valamint a formális intézményekkel szembeni bizalmatlanság miatt a hatalommegosztás rendszere átalakult, a hatalmi ágak közötti éles választóvonalak lebomlottak, cseppfolyóssá váltak, megindult a politikai élet jogiasodása. A közhatalom és az állampolgár konfliktusaiban, a politika pártok vitáiban, de a közpolitikai egyéb kérdései
- 190/191 -
ben, avagy társadalompolitikai ügyekben is sokszor nem a politikai felelősséggel bíró közhatalom-gyakorló, hanem az igazságszolgáltatás dönt.[3]
A független bíróság a jogszabályok jogállami értelmezésén és alkalmazásán keresztül biztosítja a szabadságjogok érvényesülését, ilyenformán a bíróságoknak egyaránt szerep jut a jogállami rendszer fenntartása, illetve annak védelmezése során. Kiemelt jelentősége van tehát az igazságszolgáltatásnak akkor, amikor a jogalkotó olyan normákat fogad el, amelyek nem felelnek meg a jogállamiság elveinek. Az átmenet a jogállamból a nem jogállami, autoriter, avagy diktatórikus berendezkedés irányába nemcsak politikai kérdés, sok függ a bíróságoknak a jogállamot ért támadásokra adott válaszaitól. Az átmenet során ugyanis az egyik legfontosabb eszköz a jogrendszer átalakítása, olyan normák megalkotása, melyek nem felelnek meg a jogállamiság eszmerendszerének. Az alapvető kérdés ekkor, hogy alkalmazza-e a nem jogállami normákat a bíró vagy sem. [4] Az elnyomással szemben ellenálló bíróság ugyan ritka kivétel, de létezik.
Ugyanakkor a bíróságok többsége alkalmazza a nem jogállami normákat, ami különféle okokra vezethető vissza. Egyfelől a bíróság általában konzervatív intézmény, a bírák elfogadják a jogalkotó által hozott normákat, maguk is az állami intézményrendszer részei, stabilitásuk, működésük az állami rendszertől függ. Mindeközben a jogértelmezés módszerei nem igazán különböznek a jogállami és nem jogállami rendszerekben, így a bírák számára az átmenet nem megrázó hatású, hanem sokkal inkább folytatólagosságot jelent. A jogszabályok alapját, a jogalkotás rendszerét ritkán vitatják a bíróságok, hiszen feladatuk azok alkalmazása. Általában az állam ilyen esetekben megpróbálja a bírói függetlenséget befolyásolni - adminisztratív vagy politikai nyomásgyakorlás útján. Többek között ilyen eszköznek tekinthető a bírói létszám hirtelen, jogszabállyal történő befolyásolása, ez leggyakrabban a bírák nyugdíjazásra vonatkozó szabályainak megváltoztatását jelenti. Ekkor lehetőség nyílik olyan új bírák rendszerbe kerülésére, akik a hatalommal szemben lojálisak. Ugyancsak idetartozik az ún. semmisségi törvények megalkotása, amikor a jogalkotó bizonyos ügycsoportokban hozott bírói ítéleteket, utólag, a hatalommegosztás elvét átlépve megváltoztat. Talán a függetlenséget leginkább kikezdő eszköz, amikor a rendes bíróság hatásköréből kiveszi a jogalkotó az általa politikailag kényesnek érzékelt ügyeket, majd azokat egy új, nem feltétlenül bírókból álló bíróságra bízza. Az elnyomó jogszabályokat alkalmazó bíróságok azonban nemcsak közvetlenül okoznak kárt a jogállamiság rendszerének, hanem közvetve is, hiszen egyfelől legitimálják az elnyomó rendszereket, másfelől az autoriter rendszer eszközeivé is válnak. Az ilyen, a bírói függetlenséget súlyosan sértő befolyásolási technikákkal szemben a jogállami értékrendszer bírák általi elfogadottsága, valamint ezeket az értékeket támogató jogértelmezési gyakorlat teszi lehetővé, hogy a bírák a nem jogállami normák esetében contra legem döntsenek.[5] Az ellenállás formái változatosak, dönthet úgy a bíró, hogy nem alkalmazza az elnyomó normát, ilyen esetben a norma szövege helyett a jogállami elveket helyezi a döntéshozatal középpontjába, de történhet más jogforrásokra történő hivatkozással is, ezek jellemzően a nemzetközi jog normái.[6]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
