A csehszlovák közös állam 1918-ban történt alapítása után a büntetőjog területén is dualizmus jött létre. Az állam cseh részében az osztrák 1852:CXVII. tv., a bűntettekről, vétségekről és kihágásokról szóló büntetőtörvény, a szlovák részben pedig a magyar 1878:V. tc. "A bűntettekről és vétségekről" szóló törvénykönyv volt hatályban. A kodifikálási folyamat felgyorsulásának ellenére a két világháború közötti Csehszlovákiában nem sikerült elfogadtatni egy új büntető törvénykönyvet, és - egészen a németek okozta állami széthullásig - mindkét norma hatályban maradt. Jóllehet, a csehszlovák állam törvényalkotó szerve - a Nemzetgyűlés - tevékenysége során több büntetőjogi törvényt is elfogadott, a kodifikáció folyamata azonban sikertelen maradt.
A felszabadítás után újrakezdődtek a kodifikációs törekvések. Ezúttal viszont sikeresen végződött a folyamat: 1950-ben végre elfogadták a LXXXVI. sz. büntetőtörvényt. Ez az ún. forradalmi büntetőtörvény. Azért forradalmi, mert a hazánkban fordulópontnak számító 1948 februárjának elveit követi, főként a szankciók területén. E törvény alapján szabták ki Csehszlovákiában a legtöbb halálbüntetést, legfőképpen politikai bűncselekmények állítólagos elkövetéséért. Sok konstruált per ismert ebből az időből. E törvényt egy alkalommal módosították: az 1956:LXIII. sz. törvénynyel.
A legutóbbi Büntető Törvénykönyvet 1961-ben fogadták el CXL. sz. törvényként (továbbiakban csak "Btk."), melynek elfogadása reakció volt az elmúlt évek változásaira. Ez máig is hatályban van, persze számos módosítással1. A törvény csökkentette az elfogadása előtti években gyakran alkalmazott halálbüntetés kiszabásának lehetőségét. Módosításai viszont nehezen érthetővé tették a kezdetben könnyen alkalmazhatónak ígérkező normát. A törvényalkotó eredeti szándéka már alig ismerhető fel benne. A független Szlovák Köztársaság kikiáltásától ezideig tizenegyszer módosították.
Az utóbbi időben főként a bűntettek tényállásainak számát szaporította a törvényalkotó - bevezette a vesztegetés tényállását, valamint e bűncselekmény felderítése érdekében megteremtette a különleges ügynök szerepét, amely gyakorlása 1999 óta jogellenességet kizáró körülményként ismert. A módosítások meglehetősen nagy száma vezetett el ahhoz, hogy manapság a büntetőjog rekodifikációja elemi igénnyé vált. Tudomásunk szerint már kész az új büntetőtörvény általános részének tervezete, s nem tarthat már túl soká, hogy az egész törvény az országgyűlés napirendjére kerüljön. Mivel a tervezet több, hazánkban eddig ismeretlen büntetési nemet is tartalmaz, a tanulmány során ezekről is rövid tájékoztatót adunk.
A Btk. kétfajta jogi "védőeszközt" ismer: a büntetést és az intézkedést. Annak ellenére, hogy az utóbbi nem nevezhető teljes mértékben szankciónak, mindkettő arra szolgál, hogy a társadalmat megvédje a legsúlyosabb törvénysértésektől. Az intézkedésnek és a büntetésnek három közös vonása van:
• Mindkettő az állami kényszer eszköze, és kizárólag a büntetőjogra specializálódott általános bíróság, törvényes alapon szabhatja ki.
• Az elkövető személy, akivel szemben kiszabták, bizonyos sérelemként éli meg mindkettőt, s ez a sérelem törvényes jogait érinti.
• Mindkettőnek közös célja van: a társadalom védelme a társadalomra veszélyes cselekmények elkövetőivel szemben.
Továbbiakban az intézkedésekről szólunk. A Btk. az intézkedések következő formáit ismeri:
• kényszergyógykezelés2;
• javító-nevelés3 (csak a fiatalkorú elkövetők számára);
• elkobzás4.
Az intézkedést vagy a büntetéssel együtt lehet kiszabni, vagy ahelyett (a fiatalkorú elkövető próbára bocsátása esetében; vagy akkor, ha ez az egyetlen, a társadalom megvédésére alkalmas módszer). Abban az esetben, ha az intézkedést a büntetéssel együtt szabják ki, lehetséges mindkettőt egyszerre végrehajtani. A gyakorlatban viszont, ha a kényszergyógykezelést a szabadságvesztéssel együtt alkalmazzák, előbb a büntetés hajtandó végre és csak utána az intézkedés.
Már feljebb említettük a rekodifikáció folyamatát, amely hazánkban lassan befejeződik. Az új Büntető Törvénykönyv egy újfajta intézkedést hív életre. Egy olyan intézkedést, amely a "bársonyos forradalom" előtt eléggé gyakori volt, 1990-ben viszont megszüntették. Ez a pártfogó felügyelet, az egykori felügyelet erősen módosított változata.
Ami a kényszergyógykezelést illeti, olyan személyekkel szemben szabják ki, akik valamely társadalomra veszélyes cselekményt követtek el, a beszámítási képesség hiánya miatt viszont nem büntethetőek; úgyszintén azokkal szemben, akik a cselekmény elkövetése időpontjában korlátozott beszámítási képességgel bírtak, valamint azokkal a tettesekkel szemben, akik kábítószert használnak, és a bűncselekményt befolyásolt állapotban követték el. A bíróság akkor köteles elrendelni a kényszergyógykezelést, ha:
• "egyébként büntetendő cselekmény" elkövetőjéről van szó, akinek szabadon bocsátása veszélyes;
• a bíróság szerint a kényszergyógykezelés az elkövető teljes javulását, valamint a társadalom védelmét a büntetésnél jobban biztosítja;
• a bíróság szerint, a korlátozottan beszámítható tettes egészségi állapotára tekintettel, a kényszergyógykezelés és más enyhébb büntetés kiszabásával a büntetés célja elérhető, ekkor a büntetés korlátlanul enyhíthető.
A bíróság elrendelheti a kényszergyógykezelést, ha:
• a tettes korlátozottan beszámítható állapotban követte el a bűncselekményt és szabadon bocsátása veszélyes, ekkor a bíróság büntetést is szab ki;
• a kábítószert használó tettes a bűncselekményt hasonló, bódító hatású szer hatása alatt követte el;
• a kábítószert használó tettes a bűncselekményt e szer használatával kapcsolatban követte el, a használat továbbra is fennáll és a kényszergyógykezelést szakértő, vagy leszoktató intézet javasolta.
A kényszergyógykezelés végrehajtása általában intézetben történik; megszüntetéséről mindig a bíróság dönt. A végrehajtás megkezdése előtt az elítélt bizonyos határidőt kap személyes ügyeinek intézésére, s csak ezen idő letelte után köteles jelentkezni az intézetben. Leggyakrabban ez az alkohol vagy kábítószer fogyasztásáról leszoktató kezelést jelenti, de szóba jöhet más függőség, vagy kóros elmeállapot kezelése is. A bíróság döntése alapján, az intézeti kezelés elvégezése után a személy folytathatja kezeltetését az intézeten kívül, pszichiátriai osztály vagy más orvosi ambuláns rendelés rendszeres látogatása révén. Olykor az ambuláns kezelésforma az intézeti ellátást helyettesítheti (csak a bíróság döntése alapján, és csak abban az esetben, ha az elítélt a társadalomra nem jelent veszélyt). A kényszergyógykezelés végrehajtását nem a Btk. szabályozza. Vannak alacsonyabb szintű normák5, amelyek a végrehajtás egyes fázisait szabályozzák. A kényszergyógykezelés végrehajtásának meghiúsítása, megakadályozása bűncselekménynek minősül.
A javító-nevelés mérlegelésen alapuló intézkedés a fiatalkorúakkal szemben, lehet azonban kötelező jellegű is (különösen a 15 éven aluliak számára). Kiszabását a hadkötelezettségét teljesítő katonával szemben a Btk. a szolgálat jellegére hivatkozva tiltja.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
