1. Hazánkban a modern jogi tudományosság egész történelmi korszakát kíséri egy szakadatlanul változó, gyakran a különböző irányzataiban egymást is keresztező, módszeres jogtörténet-tudomány, amelynek a legmarkánsabb összetevői (gyökereikkel) esetenként a politikai kameralizmushoz, a felvilágosodás eszméihez, a magyar reformkor nemesi, ill. polgári liberális gondolkodásához, az ébredő (jobbára romantikus) racionalista, ill. az ún. történeti jogi szemlélethez tapadnak. A kifejlett katedrajogtörténet-tudományt azonban már a történeti-jogi iskola másod- és harmadvirágzása, a pozitivizmus, az ún. retrospektív modernizálás, ill. a szellemtörténet tanai orientálták. Íme, ezek azok a főbb tudományos áramlatok, amelyek nálunk közvetve és közvetlenül is hatottak a magyar jogi közgondolkodás fejlődésére.
Közismert, hogy a modern társadalmak fejlődésének a reneszánszkori Olaszországban, majd (pedig) a felvilágosodás kori Franciaországban jelentkező kezdeti formáival szinte egy időben tűntek fel a polgári történetírás tudományosságának az első elemei. Hazánkban a korai egyetemalapítások töredékes kútfői azonban megbízható támpontokat sem adnak arra, hogy a jogi művelődés alkalmas intézményeivel rendelkeztünk volna a reneszánsz, ill. a humanizmus korszakában. A "fény" századában viszont már a magyar jogi historizmust megalapozó törekvések jelentkeztek nálunk is pl. a felidézett politikai kameralizmus, az udvari közjogtörténet-írás, ill. a különböző leíró államstatisztikai tanítások formájában. Valójában tehát a jogi fakultással kiegészült nagyszombati egyetem első saeculuma ab ovo szorosan összefonódott a magyar jogi historizmus fejlődésével. Nem lehet megfeledkezni ugyanis arról, hogy a hazai protestáns szellemi központok (Gyulafehérvár, Sárospatak, Pápa, stb.) által élesztett történetkritika is ösztökélte az ellenreformáció megalapozóit a katolikus egyetem mielőbbi (teljes) kiépítésére (Hajnik I.: 1899. 127-129).
Valóban, az 1636-ban alapított nagyszombati főiskola (csak) egy emberöltőn át maradt csonka. A protestáns iskoláztatás visszaszorítása és még inkább a kálvinista prédikátorok által kifejlesztett államelméleti-jogi tudományosság jelenléte sürgette a jezsuita egyetem jogi fakultással történő kiegészítését. Így a kettős (1642, 1665) alapítvány végrehajtói az alapító oklevél keltezésével (1667. január 2.) szinte egyidejűleg (1667. január 16.) a prelegálások megkezdésére kötelezték a Kart. Már Pauler felfigyelt viszont arra, hogy ez a lépés nem kevesebbet követelt meg az egyetem jogi fakultásától, mint amit a protestáns államelméleti-jogi tudományosság is nyújtott a hazai humanista szellemi hagyatékokból kiindulva. Baranyai Decsi (Csimor) János 1593-ban megjelent (Kolozsvárott) Syntagma institutionum juris imperialis ac Hungarici című műve pl. a magyar (nemesi) magánjognak (és perjognak) az institutiók rendszerében való feldolgozását, ill. a hézagoknak a "római jog szabályaival történő kitöltését" képviselte (Zlinszky J. 44, 48.) Kitonich János munkássága a 17. században, ¡11. a sokat hányattatott és végül a katolikus hitre visszatért Otrokocsi Ferencnek az életműve hasonlóan a magyar jog (a jus patrium) római és kánonjogi megalapozottságát akarta elérni (Eckhart F. 1936, 25.) és ez a nemes törekvés a hazai protestáns államelméleti- jogi tudományosságot valóban összekapcsolta a humanisták törekvéseivel. Zsámboky pl. Baranyai Decsi Jánossal közel egyidejűleg csatolta a Tripartitum bécsi kiadásához (1581) a Digesta egyes fejezeteit "Regulae iuris antiqui" címmel, hogy a jus patrium hézagait kitöltse. A magyar jogi gondolkodás tehát az újkorba átlépve a társadalmi haladás mellett állt, amikor a jus patriumnak a császári (római) joggal, ill. a kánonjoggal történő összevetése és kiegészítése által a kontinentális jogokhoz történő felzárkózást hirdetett.
- 126/127 -
2. A jezsuita egyetem jogi fakultásának a megalapítói sem térhettek ki ez elől a várakozás elől. Ellenkezőleg, a magyar valóság felismeréséből fakadt nyilván, hogy a Kar alapító levele a hazai jognak a császári (római) joggal és kánonjoggal (cum iure caesareo et canonico) való összevetését egyenesen előírta a Facultas Juridica tanárainak (Fejér Gy. 1835.). Ezt érzékelte később Vécsey Tamás is, amidőn a nagyszombati egyetem jogi fakultásának a hivatására visszautalva a hazai jog korszerű szintre emelését célzó eltökéltséget konstatálta (Vécsey T. 1896, 97.). A hazai jog tanítása (tehát) élen járt" a korabeli Európában, vagy legalábbis egy korszerű szint elérésére való törekvésben fogant a magyar jog tudománnyá válása. Nagyjából ez az az idő ugyanis, amikor hazánkban valamely ismeretanyag úgy válhatott tudománnyá, ha annak a gondozása (oktatása) az egyházak által szervezett főiskolák, ill. az egyetem hivatásává tétetett. A protestáns főiskolák példája nyomán tették most ezt a lépést az alapítók, hogy ezáltal is szellemi támaszt nyerjenek az ellenreformációs törekvéseknek.
Történelmi tény, hogy a jogi fakultással kiegészült (1667) egyetem a 17. század utolsó harmadától szinte folyamatosan gondoskodott már a jus patrium oktatásáról. A mostoha történelmi körülmények között persze a magyar jog katedrájára kinevezettek gyakorta megelégedni kényszerültek a magyar (nemesi) szokásjog (a Tripartitum) puszta prelegálásával, ill. kommentálásával, egyesekről pedig kifejezetten az az ítélet maradt ránk, hogy a Hármaskönyv szövegét recitálták csupán. Az elsők között ismert Koller Ferenc, a neves tudós hírében álló Bencsik Mihály és a már felemlített Otrokocsi Ferenc működéséhez azonban már a 17. század végén igen figyelemreméltó eredmények tapadtak.
A nagyszombati egyetem első évszázadáról csak töredékes ismeretekkel, ill. azokkal a korai egyetemtörténeti vizsgálódásokkal (Csery József, Fejér György, Pauler Tivadar) rendelkezünk, amelyek még eredeti forrásokon nyugszanak. Ma már viszont ezek a történelmi kútfők csak hézagosan revideálhatók. Annyi mégis megnyugtatóan mondható, hogy a jus patrium felidézett főbb képviselői tették először vonzóvá a magyar egyetemet a 17-18. század fordulóján. Jó példa erre már Koller is, aki a magyar nemesi (szokás) jog ismeretanyagát (Introductio in ius consuetudinarium) perjogi anyaggal (Methodus processualis) egészítette ki, hogy a nagyszámú hallgatóságát a patvarian (ügyvédségben) szerzett tapasztalatokkal is felvértezze. A kortárs Bencsik Mihályról pedig jól tudjuk, hogy nem csak a hazai (anyagi- és eljárási) jog tudományos rendszerezője volt, hanem a rendek szolgálatában fogant közjogi természetű ismeretek lerögzítésén túl, mint a magyar büntetőjogi kodifikációs törekvések egyik legkorábbi képviselője is nagy reputációra tett szert (Bónis Gy. 1935., 31-36). A magyar (nemesi) szokásjog (a Decretum Generale) puszta prelegálásától messze távol juthatott tehát a tudomány az egyetem falai között és ezt a karon csak egészen rövid ideig tanító Otrokocsi Ferenc munkássága is bizonyíthatja, aki jelesül az alapítólevél szellemének megfelelően, a jus patrium rendszerbe foglalt ismeretanyagát valóban összehasonlította a császári (római) jog, ill. a kánonjog szabályaival és ezáltal akarta bizonyítani (Horváth P.: 1974., 26-27.) a jus patrium római és kánonjogi megalapozottságát.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
