Az egyénben rejlő "láthatatlan" pszichikai, lelki tényezők állandóan foglalkoztatták az embereket, akik a történelem folyamán mindig is elzárkóztak a másságot, rendellenességet mutató egyénektől. Ugyanakkor érdekelte - foglalkoztatta is őket a téma, példa erre, hogy számos irodalmi alkotás is feldolgozta az ilyen betegek sorsát - gondoljunk pl. Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés című művére. A társadalom tudatában rejlő vonzódás és taszítás, kíváncsiság és elzárkózás, a megfelelő ismeretek hiányában levont torz képek, valamint az, hogy "az elmebetegek köztünk élnek"[1] és bűncselekményeket követhetnek el, amiért azonban nem (vagy enyhébben) büntethetők, vezetett ahhoz, hogy kutatást végezzek a kóros elmeállapot kérdésének perújításban történő megjelenésével kapcsolatosan.
Az igazságszolgáltatás óhatatlanul feltételezi, hogy létezik az állításainkon kívüli valóság.[2] Az anyagi igazságosság jogállami követelménye a jogbiztonságot szolgáló intézményeken és garanciákon belül maradva valósulhat meg.[3] A büntetőeljárás célja az, hogy a valósághoz a legközelebb érjen, a legalaposabban feltárja a valóság történéseit.
A perújítás, mint rendkívüli jogorvoslat a ténybeli hibák kiküszöbölésére szolgáló intézmény. A perújítási indítványokban a terheltek hivatkozásainak egy része arra irányul, hogy az elkövetés idején vagy azt követően beszámítási képességük kizárt vagy korlátozott volt. Az ilyen hivatkozás sikeres is lehet, és a jogerő feltöréséhez is vezethet, hiszen gyakran szakértői véleménnyel, orvosi dokumentumokkal bizonyítható, hogy utóbb, a jogerős ítéletet követően olyan körülmény állt elő, amely miatt szükség lehet a jogerő feltörésére.
Érdemes ezért a kóros elmeállapot és az ehhez szükséges orvosszakértés történeti adalékain túl megvizsgálni, milyen esetben lehet sikeres a beszámítási képességre való hivatkozás a perújítási eljárásban.
A büntetőjogi beszámítási képesség fogalmát a Büntető Törvénykönyv általános része nem definiálja, ebben a formában nem is használja, de feltételezi meglétét a büntethetőséggel összefüggésben.
A jogtudomány a beszámíthatóságot úgy írja körül, hogy azon testi, pszichikai állapot, melytől a cselekvő ember képes felismerni cselekménye társadalmi, erkölcsi megítélését és ennek megfelelően tud is cselekedni.[4] A beszámítási képességgel rendelkező képes arra, hogy a felismeréshez viszonyítva akaratának megfelelő magatartást tanúsítson. Az elkövető több más feltétel megléte esetén is csak akkor büntethető, ha legalább korlátozott beszámítási képességgel rendelkezett az elkövetési magatartás tanúsításakor.[5]
A beszámítási képességet érintő okokat két csoportra bonthatjuk, így az egyénben rejlő tényezők, mint a kóros elmeállapot, valamint a külső tényezők, mint a kényszer, fenyegetés.[6]
Herodotos, a nagy görög történetíró leírásaiból már találhatunk utalást a kóros elmeállapotra. VI. könyvében szól arról, hogy Kleomenes, a zsarnok és kegyetlen spártai király, amikor visszatért Spártába, ahonnan el kellett menekülnie, "csakhamar megőrült, különben már előbb sem volt teljesen eszénél, mert pedig valahányszor valamely spártai polgárral találkozott, jogarával fejbe ütötte. Ilyen viselkedése miatt és őrjöngése miatt rokonai gúzsba kötötték."[7]
Az elmekórtan hosszú évszázadokon keresztül a babonás hit, előítéletek, miszticizmus homályos légkörében fejlődött. Az elmebetegeket gonosz szellemek által megszállt, elvadult lelkű embereknek tekintették, büntették, sanyargatták és vagy ráolvasással igyekeztek "gyógyítani", vagy pedig fogságra, halálra ítélték őket. Sokak máglyán, kínpadon végezték, vagy éppen boszorkánynak titulálva boszorkányperek áldozatává esett. A társadalomból való kirekesztésüket erősítette a börtönben való elkülönítés is. Az elítélt elmebetegeket dohos, piszkos, sötét helységekben minden emberi gondozás nélkül, leláncolva tartották.
A középkor "szégyenfoltjai" voltak az elkülönítést szolgáló "őrültek tornyai", "bolondok börtönei", amelyek a megfélemlítés erejével hatottak. Egy németországi domonkosrendi szerzetes, Sprengel 1487-ben kiadta a "Malleus malefi cam" (Boszorkányok kalapácsa) című hírhedt művét,
- 297/298 -
amely "ideológiai alapul" szolgált ehhez az inkvizíciós módszerhez. A végső büntetés a máglyahalál volt. Hazánkban a XVIII. század elején volt az utolsó boszorkányégetés Szegeden.
Nagy változást hozott, amikor a svájci Weyer megállapította, hogy az úgynevezett "boszorkányok" elmebetegek, akiket nem büntetni és leláncoltan elkülöníteni kell, hanem gyógyítani.[8] Az elmebetegek - a bűnöző elmebetegekről nem is szólva - jogvédelme igen alacsony alapon állt, bár a római igazságszolgáltatásban is ismeretes volt az elmebetegek gondnokság alá helyezése, védelme.[9] A klasszikus római jogászok már felismerték, hogy az elmebetegek nem képesek számot adni cselekedeteikről, az "őrjöngők felmentést nyertek a büntetés alól."[10]
A XVI. századtól figyelhetünk meg valamiféle haladást a beszámítás alanyi feltételeinek és az elmebetegségek lényegének behatóbb ismereteit illetően. Mindezt először az olasz jogászoknál találhatjuk meg. A gyermekeket 10 és fél éves korukig bűnre nem képesnek tartották, az elmebetegeknél a beszámítási képességet nem tételezték fel, az indulatok is enyhítő körülményként szerepeltek, sőt már az indulat okát is figyelembe vették.[11]
Paulus Zacchias pápai orvos volt az első, aki a törvényszéki lélektani tudomány számára anyagot gyűjtött, és lefektette annak alapelveit. Munkáját a Quastiones medico - legales című művében összegezte. Megkülönböztette az egyes kórformákat és már elkülönítette a folytonos és időszakos elmezavart.[12] Nagy lendületet ad a büntetőjog fejlődésének Cesare Beccaria olasz jogtudós 1764-ben A bűntettekről és a büntetésekről címmel megjelent munkája. Alaptézise, hogy a bűncselekmények megelőzésének legbiztosabb, de legnehezebb eszköze a nevelés tökéletesítése. A kegyetlenséget elítélte, úgy vélte, hogy az csak még kegyetlenebbé teszi az embert.[13] 1876-ban jelenik meg Lombroso Cesare olasz elmeorvosnak egy heves vitákat kiváltó könyve (L'uomo delinquente - A bűnöző ember), amelyben azt a tételt állítja fel, hogy a bűnözőknek olyan orvosilag megállapítható anatómiai, fiziológiai és pszichológiai jegyei vannak, amelyek egyenesen belehajszolják őket a bűnbe.[14] Ezzel megkezdődik a bűncselekmény alanyainak pszichológiai, fiziológiai vizsgálatainak sora.
Hazánkban III. István korából maradtak fenn írásos jogi intézkedések elmebetegekkel kapcsolatban. A Gratiani-féle decrétum, 1151-ben kimondta, hogy ha valamelyik házastárs elmezavarban megbetegedett és a másik válni óhajtott, a házasság felbontását megtiltja.[15]
Mária Terézia 1763. évi dekrétuma már úgy rendelkezett, hogy ha a bűnelkövető cselekedete őrültségből származik, akkor az őrültek házába, vagy kórházba kell szállítani. Itt érdemes kiemelni, hogy testületi formában történő orvosi véleményezés, felülvéleményezés már Mária Terézia idején is volt. Egy elmebeteg ügyében történt leiratok között található: "1754. január 28-án Mária Terézia leiratot intézett a helytartó Tanácshoz, jelezve, hogy "az őrizetbe vett őrült" egyén, kit Trencsén megye Pozsonyba szállítatott, állandóan levelekkel árasztja el és zaklatja a magyar kamarát. Vizsgálatot rendel el, vajon őrült az illető vagy bűnös."[16] A XIX. század közepéig azonban Magyarországon ez a kérdés inkább a polgári jogot foglalkoztatja, s a büntetőjogban nincs enyhítés az elmebetegek számára.
Az 1843-ban elkészült Büntetőjogi Javaslat 84. §-a szerint ha "az őrültség, betegség, tompaelméjűség, mely még azon fokon ugyan nincsen, hogy a 73. § szerint minden beszámítást megszüntessen, de mégis olyan, hogy a törvényszegőnek józan belátását megzavarta... a beszámítást enyhíti."[17] Ez tehát már a mai értelemben vett korlátozott beszámítási képesség kezdetleges megfogalmazása volt. 1868-ban állítják fel az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetet[18], amely már bizonyítja, hogy a kóros elmeállapot betegség mivoltát elismerik, ám valójában - a társadalom védelme szempontjából - még mindig csak őrző-védő, elkülönítő funkciót látott el. Átfogó szabályzást Magyarországon először az 1867. évi XIV. tv. - a közegészségügyi rendezésről szóló törvény - adott, amely X. fejezete rendelkezik az ún. "tébolydai ügyről", vagyis az elmebetegek tébolydai felvételéről, elbocsátásáról. A törvény közel 100 évig volt hatályban, az elmebetegek gyógykezeléséről és gondozásáról szóló 1966. évi 12. tvr. helyezte hatályon kívül.[19]
Az 1878. évi V. tc. indoklásában már a következő rendelkezést találjuk: "Az ember gyakran kénytelen harczot küzdeni a bensejében tevékeny ingerekkel, vágyakkal, ösztönökkel, indulatokkal, szenvedélyekkel és kötelességeivel, mely harczban elhatározása majd az egyik, majd a másik hatóerő felé hajlik, a mint vagy erkölcsi ereje nagyobb mint az ellen működő ösztönök, vagy pedig a laza erkölcsiség a gonosz ösztönöknek engedi át a hatalmat..."[20] Ebből a szemléletből kiindulva a törvény vonatkozó szakasza a következő. 1878. V. tc. 76. §: "Nem számítható be a cselekmény annak: aki azt öntudatlan állapotban követte el vagy kinek elmetehetsége meg volt zavarva és e miatt akaratának szabad elhatározási képességével nem bírt."[21] 1900-ban a hazánkban működő pszichiátriai in-
- 298/299 -
tézmények között 4 állami elmegyógyintézet, 1 egyetemi elmekórtani klinika, 1 forenzikus pszichiátriai létesítmény, 1 állami pszichiátriai kórház, 16 nagyobb közkórház elmegyógyászati osztálya és 4 magánkórház volt, amely az elmebetegekkel foglalkozott.[22]
Ettől kezdve megindul egy jogalkotási folyamat a kóros elmeállapot szabályozását illetően, és az 1961. évi V. tv. szövegében nevesített formában már három pszichiátriai kórkép található - nevezetesen az elmebetegség, a gyengeelméjűség és a tudatzavar.
Az 1978. évi IV. tv. a Büntető Törvénykönyvről újabb továbblépést jelent, kiegészíti a kóros elmeállapot eddig szabályozott formáit a szellemi leépüléssel és a személyiségzavarral. A jogszabály szövegezésében a különösen elnevezés azonban arra utalt, hogy a felsorolás nem taxatív, így a nevesített esetek csak példálózó jellegűek voltak. A hatályos szabályozás orvosolta a jogszabály-szerkesztési hibát, ezen túlmenően azonban egyebekben a kóros elmeállapot szabályozása nem változott.[23]
A kóros elmeállapot szabályozásánál többféle módszer létezik, az un. vegyes modell érvényesül a jogrendszerünkben, vagyis az, hogy a büntetőjogi felelősség akkor zárható ki, ha egyrészt fennáll a kóros elmeállapot, másrészt pedig ezzel összefüggésben az elkövetőnek kizárt a beszámítási képessége.
A hatályos Btk.-ban a büntethetőséget kizáró okok között szerepel.[24] Ha a kóros elmeállapot a beszámítási képességet az elkövetés idején nem zárta ki, csak korlátozta, korlátozott beszámítási képességről beszélünk.[25] Ennek a külön jogi szabályzása hosszas elméleti vita eredményeként alakult ki, mivel egyes szerzők (a klasszikus iskola hívei) csak két kategóriát ismertek el. A teljesen beszámíthatók és a teljesen beszámíthatatlanok kategóriáját.[26]
Az orvostudomány fejlődése volt az, amely rámutatott a két szélsőséges kategória közötti átmenetre, és ezt vette át később a jogi szabályzás is. Bakody Aurél királyi törvényszéki orvos már beszél olyan határközi elmeállapotról, amely a normálistól elüt, de az elmebetegség fokát nem éri el.[27] Haczker Ervin debreceni egyetemi ny. r. tanár értekezésében[28] 1943-ban leírta: vannak olyan egyének, akik ugyan nem elmebetegek, mégis elmeállapotuk nem mondható rendesnek. Ezek átmenetet képeznek a szellemi épség és az elmebetegség között. Taxatív felsorolásuk lehetetlensége okán értekezésében felsorolt példákat, így: élettani öregedés állapota, egyes nők psychés állapota pl. menstruáció idején, abnormálisan élénk érzelmi hullámzásokban szenvedő egyének, alkati ideggyöngék, krónikus alkoholisták, morfinisták, epileptikusok, hisztériások, agybetegségben szenvedők. Hangsúlyozta, hogy a büntető bíró e problémák eldöntésénél, a vádlottak beszámítási képessége fokának a megállapításánál semmiképpen nem tudja nélkülözni elmeszakértő segítségét.
Előfordulhat, hogy az elkövető a bűncselekmény elkövetésekor még egészséges volt, de utóbb-akár a vele szemben folytatott eljárás alatt -kóros elmeállapotúvá vált. Az utóbb bekövetkezett kóros elmeállapot a bűncselekmény korábbi elkövetését nem teszi meg nem történtté, ezáltal nem zárja ki az elkövető büntethetőségét, így a Btk. 17. § sem alkalmazható.
Azoknak a kérdésnek eldöntése, hogy az elkövető a cselekményt olyan állapotban követte-e el, amely őt a cselekménye társadalomra veszélyességének a felismerésében, illetve abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék, képtelenné tette vagy korlátozta, orvosi véleményt igénylő ténykérdés, elmeorvos-szakértői feladat.
Az elmeorvos-szakértő feladata azonban csak a tájékoztatás az észlelt kóros jelenségekről, ezek következményeiről, hatásairól, míg a büntethetőség jogi kérdésében kizárólag a bíróság dönthet. Az orvosszakértőkkel kapcsolatosan itt válik helyénvalónak azon megállapítás, miszerint az igazságügyi orvostan biztosítja a bűnügyi tudományok és az orvostudomány közötti kapcsolatot.[29]
Már a XVII. századból fennmaradt büntető periratok is bizonyítják, hogy egyetlen olyan élet elleni bűnügy sem volt, ahol a bíróság nem szerezte be a városi fizikus vagy chirurgus (sebész) látleletét. Mária Terézia 1769-ben kiadott Constitucio Criminalis Teheresiana 37. §-ban foglalkozik a "corpus delicti" megállapításának módszertanával, és ide illeszti be az orvosszakértők igénybevételének részletesen kidolgozott ügyrendjét is. II. József 1788-as Allgemeine Criminalgerichtsordung"-ja, büntetőeljárási törvénye leszögezte, hogy szakértőt kell bevonni, ha "a bűntett sajátosságainak alapos megítélése a szembetűnő ismertetőjegyek alapján különleges szakismereteket követel meg.[30]
A törvényszéki orvostan, a mai nevén az igazságügyi orvostan régmúltra tekint vissza. A helytartó tanács 1793. november 22-i rendelete kimondta: "a Medicina Forensis és a Politika Medica" a pesti Egyetemen önálló tanszéken szigorlati tárgyként oktattassék."[31] A szakértő személyével kapcsolatban aztán a XIX. században jelent meg a tu-
- 299/300 -
dományos képzettség igénye, és ekkor szögezték le a szakértő véleményadási kötelezettségét.[32] Hazánkban a legelső írásos pszichopatológiai dokumentumok a XIX. század 60-as, 70-es éveiben keletkeztek.[33] A törvényszéki orvostan a XIX. században nagy fejlődést mutatott, egyre nőtt az orvostudomány szerepe a bűnesetek felderítésében és az igazság kiderítésében. Az orvostudománynak ez az ága széles körű ismeretanyag elsajátítását követelte meg. Az 1894/16379. számú Igazságügyi Miniszteri rendelet a törvényszéki orvosi vizsgálatok rendszeresítéses szabályozása tárgyában szabályozta a feltételeiket.[34]
A büntetőjog segédtudományai között található az elmekórtan is. Schwartzer Ferenc az 1850-es években felismerte a pszichiátriai tudás fontosságát. 1858-ban kiadta "A lelki betegségek általános kór - és gyógytana" c. munkáját. A szakterületeken való alapismeretek elsajátítása azért is volt fontos, mert annak feltételeként, hogy valakit elmebetegnek minősítsenek a bíróságon, az állam kikérte két általános orvosi diplomával rendelkező doktor szakvéleményét.[35] Hazánkban az "elmebeteg-ügy" híres vezéralakjai voltak: Dr. Babarczi Schwartzer Ottó (1885-től a budapesti egyetem jogi karának törvényszéki elmekórtan magántanára), Dr. Bolyó Károly (1868-ban a lipótmezei elmegyógyintézet főorvosa, majd igazgatója), Dr. Epstein László (a lipótmezei intézet női osztályának főorvosa), Dr. Moravcsik Ernő Emil (1887-ban a budapesti királyi törvényszék elmeorvos szakértője lett), Dr. Oláh Gusztáv, tagja a magyar királyi igazságügyi orvosi tanácsnak), Dr. Salgó Jakab (1884-ben nevezték ki a lipótmezei intézet főorvosává).[36]
A bűnüldöző és igazságszolgáltató szervek szakértőt akkor vesznek igénybe, ha a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges.[37] A Kúria joggyakorlat elemző csoportja összefoglaló véleményében is hangsúlyozta: az igazságügyi szakértő különleges szakértelme birtokában észleli a bíró helyett a releváns tényeket és von le ezekből következtetéseket. Mivel a jogkérdések vizsgálata minden esetben a bíróság feladata, ezért a szakértőre sem burkoltan, sem nyilván nem háríthatja át a jogkérdések eldöntését.[38]
A kóros elmeműködés gyanúját általában a következő adatok alapozhatják meg:
- vallomásokból, orvosi igazolásokból betegségekre, orvosi kezelésre, kórházi ápolásra, pszichiátriai betegségekre utaló adatok
- a gyanúsítottak korábbi bűnügyeiben végzett elmeorvos-szakértői vizsgálatok adatai
- munkahelyi véleményekben szereplő adatok
- a terhelt kihallgatása során tanúsított magatartása
- a bűncselekmény elkövetési körülményei, kóros motiváltsága, motiválatlansága.
A beszámíthatóság meghatározása, a korlátozott beszámíthatóság fokainak megállapítása (súlyos, közepes, enyhe), nagy igazságügyi elmeorvosi gyakorlatot igényel és gondos elemző munkát kíván meg.
Nincs képlet, nincs séma, amely ebben a problémában egyértelmű útmutatóul szolgálhatna. Ezért szakvéleményt mindig csak egy bűncselekményre nézve lehet adni, egy másik ügyben adott szakvélemény azonban jelzés lehet a terhelt elmeállapotával kapcsolatban. A vizsgálat alapvető princípiuma, hogy az orvosszakértők állandóan együttműködjenek igazságügyi orvosi kérdésekben járatos szakemberekkel is. Sőt, az orvostudomány előrehaladott fejlődése, specializálódása egyenesen meg követeli azt is, hogy egyes ügyek véleményezését ún. "team munkában" végezzék el. A vizsgálat során az orvosszakértő konzultálhat, szükség szerint szakvizsgálatot, laboratóriumi vizsgálatot kérhet.[39] A szakvélemény alapján a bíróságnak választ kell kapnia arra a kérdésre, amit Nyírő Gyula így fogalmazott meg: "Ki bűnözött, az egyén vagy a betegsége?"[40]
A Debreceni Ítélőtábla 2005-2014-es időszakban érkezett perújítási ügyeinek teljes körű iratvizsgálatát követően megállapítható, hogy mind az elkövetéskori, mind az az utóbb bekövetkezett kóros elmeállapotra hivatkozva nyújtanak be perújítási indítványt a terheltek.[41] Amennyiben védővel járnak el, úgy sok esetben az indítványhoz ezt megerősítő szakértői véleményt is csatolnak. Az utóbb bekövetkezett kóros elmeállapotra való hivatkozásnak a perújítás szempontjából relevanciája nem lehet. A perújítás akkor lehet sikeres, ha már eleve az elkövetéskor fennálló kóros elmeállapotra hivatkoznak.
Előfordulhat, hogy az elkövető a bűncselekmény elkövetésekor még egészséges volt, de utóbb -akár a vele szemben folytatott eljárás alatt, vagy a büntetés végrehajtása alatt - kóros elmeállapotúvá vált. Az utóbb bekövetkezett kóros elmeállapot a bűncselekmény korábbi elkövetését nem teszi meg
- 300/301 -
nem történtté, ezáltal nem zárja ki az elkövető büntethetőségét. Ugyanakkor a büntetés-végrehajtási intézetekbe bekerülnek olyanok, akinek a korlátozott beszámítási képességét már megállapította bíróság, és e személyeknek a börtöntűrő képessége kisebb, illetve főként a személyiségzavaros elítélteknél a fogvatartás még inkább csökkenti a beszámítási képességet. Tüneteik annyira súlyosbodhatnak, hogy a végrehajtást is veszélyeztetik.[42]
Mivel a bűncselekmény elkövetése időpontjában nem állt fenn büntethetőséget kizáró ok, így erre hivatkozva a perújítás nem lehet sikeres. Ha az elítélt kóros elmeállapotúvá válik, az IMEI-ben kell elhelyezni.[43] Ebből következően a kóros elmeállapotúvá vált elítéltek szabadságvesztés alatti gondozásában nagy szerepe van az IMEI-nek.[44] Gyógykezelése azonos a kényszergyógykezeltekével, azonban adaptációs szabadságra nem bocsáthatóak. Ez nem a büntetés félbeszakítása, így az IME-ben töltött idő beszámít a fogvatartásba.[45]
Ha a terhelt a bűncselekmény elkövetése után bekövetkezett elmebetegsége miatt az eljárásban nem vehet részt, akkor vele szemben a büntetőeljárást fel kell függeszteni.[46] A büntethetőség elévülésébe beleszámít a felfüggesztés tartama, ha az eljárást azért függesztették fel, mert az elkövető elmebeteg lett. Ez a rendelkezés azon alapul, hogy az elkövetés után elmebeteggé vált terhelt a felrótt cselekmény miatt büntethető lenne, viszont amíg elmebeteg nem tud megfelelően védekezni, másrészt vele, mint elmebeteggel szemben a büntetés nem éri el a célját, esetében a kényszergyógykezelés törvényi feltételei pedig nem adottak. Mindez egyben azt is jelenti, hogy nyilvánvalóan különbség van az elkövetés után elmebeteg lett, és a tartósan súlyos beteg terhelt esete között, utóbbi körülmény ugyanis közömbös a büntethetőség szempontjából, az emiatt történt felfüggesztés tartama nem számít az elévülésbe. Amennyiben a felfüggesztés oka megszűnik, értelemszerűen az elévülési időn belül folytatni kell az eljárást.[47]
Ha az elkövetés után lett elmebeteg a terhelt, azonban az elkövetéskor nem volt az, ezért az eljárást felfüggesztették, de az elévülési időn belül felgyógyult, akkor megszűnik a felfüggesztés oka, az eljárást folytatni kell és a cselekménye miatt bűnössége megállapítható.
Az eljárás jogerős befejezését követően kialakult elmebetegség, illetve tovább romlott egészségi állapot és az ezt igazoló adatok és dokumentumok, így magánszakvélemény a perújítás alapját nem képezheti.[48] Így nem tekintette perújítási oknak a bíróság azt a körülményt, hogy a kóros elmeállapot a bűncselekmény elkövetése után 10 évvel, illetve 6 évvel a jogerős ítélet meghozatala után alakult ki.[49]
Külön említésre érdemes az ún. börtöntűrő képesség. A büntetés elviselési képességet nagymértékben csökkentő betegségre vonatkozó új orvosi igazolás perújítás alapja lehet, feltéve, hogy a betegsége már az ítélet jogerőre emelkedésekor is megállapítható lett volna. Ha az alapügyben eljárt bíróság számot adott arról, hogy a terhelt - általa ismert - egészségi állapota a büntetés-elviselési képesség szempontjából jelentőséggel bírhat, és ennek megfelelően mérlegelte ezt a büntetéskiszabási körülmények között, akkor ez nem lehet alapja perújításnak. Az ekként hivatkozott egészségi állapotnak a végrehajtás, annak elkezdése, illetve a végrehajtás során való kezelés, kezelhetőség szempontjából van, lehet jelentősége.[50]
Amennyiben az alapügyben eljárt bíróság enyhítő körülményként figyelembe vette, hogy a terhelt egészségi állapotát az előzetes fogvatartás fizikailag és pszichésen is megviselte, állapota leromlott, és erre a tényre külön is figyelemmel volt a szabadságvesztés mértékének meghatározásánál, nem szolgálhat perújítás alapjául akkor sem, ha az indítványozó olyan orvosszakértői véleményt csatol, amely az állapotsúlyosbodást, akár az életveszély kialakulásának lehetőségét is felveti.[51]
Ha az új bizonyíték valószínűvé teszi, hogy az elítélt egészségi állapota miatt a vele szemben kiszabott tartamú szabadságvesztés elviselése a bűnösségi körülményekkel arányban nem álló hátrányt jelent számára, az a büntetés mértékének lényeges enyhítését alapozhatja meg, a perújítás elrendelhető.[52]
Abban az esetben, ha a terhelt a cselekmény elkövetésekor elmebeteg volt és ezt követően is megmaradt a betegsége, a cselekmény elkövetését pedig a bíróság megállapítja, akkor nem az eljárás felfüggesztésének, hanem felmentésének és kényszergyógykezelés elrendelésének van helye a Btk. 78. §-a alapján.[53] A törvény rendelkezése értelmében a kényszergyógykezelés határozatlan tartamú intézkedés, amely akkor szűnik meg, ha a bírói felülvizsgálat értelmében annak szükségessége már nem áll fenn. A kényszergyógykezelés elrendelése ellen a terhelt javára - a terhelt hozzájárulása nélkül is - terhelt törvényes képviselője, házastársa vagy élettársa terjeszthet elő perújítási indít-
- 301/302 -
ványt.[54] Ha a terhelt a cselekmény elkövetésekor elmebeteg volt és felgyógyult, már nem elmebeteg, a cselekmény elkövetését pedig a bíróság megállapítja, akkor nem felfüggesztésnek, hanem felmentésének van helye, kényszergyógykezelését viszont nem lehet elrendelni.[55] A perújításban a perújítási indítványt elsődlegesen a megengedhetőség körében eljáró bíróság vizsgálja, amely a bizonyítékokat nem mérlegelheti, így annak megítélése jöhet szóba, hogy az új bizonyíték az alapügy adataival összevetve alkalmas lehet-e a perújítási célok elérésére. Az új tényre, új bizonyítékra, mint perújítási okra, így a kóros elmeállapotra való hivatkozás esetén sorrendben azt kell nézni, hogy új bizonyítékról van-e szó valóban. Ha nemleges a válasz, elutasításnak van helye.
Sok esetben az elítéltek az alapügyben már felhozott egészségi állapotra, orvosi iratokra, adott esetben elutasított bizonyítási indítványra utalnak, azt ismétlik meg a perújítási indítványban. Ha az alapeljárásban a hivatkozott orvosi dokumentumok, így pszichiátriai, neurológiai leletek egy része az eljárt szakértők számára ismert volt, az indítványban írtak perújítás elrendelésére alapot nem adnak.[56] Ez eleve a perújítási indítvány elutasítását vonja maga után, hiszen felülmérlegelésre nincs lehetőség a perújításban.
Amennyiben a megengedhetőség kérdésében eljáró elsőfokú bíróság a perújítási indítványt elutasítja, s a terhelt a fellebbezéséhez csatol orvosi dokumentumokat, az új perújítás alapja lehet. Ha az új szakvélemény, amely arra vonatkozik, hogy a terhelt enyhe fokú értelmi fogyatékosságú és a beszámítási képessége enyhe fokban korlátozott, amennyiben a perújítási indítványt elutasító végzés ellen került benyújtásra, új perújítás alapja lehet. A fellebbezés mellékletét képező elmeorvosszakértői magánvélemény tartalma a perújítási kérelemhez képest többlet bizonyítékot képez, a másodfokú eljárásban értékelésre nem kerülhetett, az új hivatkozás másodfokú eljárásban történő vizsgálata az eljárást egyfokúvá téve sértené az indítványozó elítélt és védője jogorvoslati jogosultságát.[57]
Hasonló indok alapján hagyta helyben a másodfokon eljáró ítélőtábla a terhelt perújítási indítványát elutasító végzését, hogy bár a csatolt orvosi dokumentumok új bizonyítékok, értékelésükre a másodfokú eljárásban nincs lehetőség.[58] Ugyanakkor új bizonyíték alapján, amely lehet pl. orvosi igazolás, lelet, zárójelentés, szakértői vélemény, vagyis az elmeállapotra vonatkozóan az ügyben nóvumot képező bizonyíték, helye lehet perújítás elrendelésének vagy perújítási nyomozásnak.
Azon kérdésben, hogy mi tekinthető új bizonyítéknak, ki kell emelni, hogy ugyanaz a bizonyíték más forrásból, más bizonyítási eszköz révén nem új bizonyíték. A perújítás elrendelésének előfeltételét ugyanis nem az új bizonyítási eszköz, hanem az új bizonyíték képezi.[59] A bizonyíték nem a tárgyától, a bizonyítandó ténytől függően lehet új, hanem attól, hogy alkalmas-e a bizonyítandó tény megállapítására. Kábítószerrel visszaélés miatt folyt eljárásban az indítványhoz csatolt új elmeorvosi szakvélemény, miszerint a terhelt - az alapügyben megállapítottal ellentétben - az elkövetés idején kábítószerfüggő volt, új bizonyíték.[60]
A terhelt elmeállapotára vonatkozó orvosi igazolások, mint új bizonyítékok alapján, amelyekből a beszámítási képesség korlátozottságából járó kóros elmeállapotára lehet következtetni, a perújítás elrendelhető.[61] Amennyiben a terhelt vagy védő szakértőt kér fel, és véleményét csatolja a jogerős ítéletet követően, úgy az, mint okirati bizonyíték alapjául szolgálhat a perújítás elrendelésének. A perújításban is igen fontos lehet a szakértői véleményre, mint új bizonyítékra való hivatkozás, így a terhelt részéről arra való hivatkozás, hogy a cselekmény időpontjában vagy azt követően az elmeműködés kóros állapotában volt, így erre tekintettel enyhébb büntetés kiszabása, esetlegesen felmentése jöhet számításba. Az erre való hivatkozás alapján esetlegesen beszerzett igazságügyi elmeorvos-szakértői vélemény alapul szolgálhat a jogerő feltörésére.[62]
Amennyiben a terhelt olyan szakértői véleményt csatolt be, amely szerint a pszichés zavarai, nevezetesen a vonatkoztatásos szenzitív tartalmak már jóval korábban fennálltak, vagyis utalás van a korábbi fennállásra, alapot adhat a perújítás elrendelésére, ahol személyesen szükséges vizsgálni, ez a bűncselekmény elkövetése időpontjában is fennállt-e.[63] Nem került sor a perújítás elrendelésére azon ügyben, amelyben a terhelt védője arra hivatkozott, hogy az elkövetés időpontjában a védence kábítószerfüggő volt, s csatolt az IMEI által kiállított véleményt szerfüggőségre. A perújítási indítvány szerint az alapügyben elfogadott szakértői véleményekkel szemben az általa becsatolt IMEI véleményeket kellene figyelembe venni, amelyek alapján a terhelt pszichoaktív szerfüggő. Az eljárt bíróságok szerint új bizonyíték hiányában a bizonyítékok mérlegelését támadta a perújítási indítvány.[64]
A perújítási indítványt alaposnak találta a Kúria abban az esetben, amikor a védő által csatolt igazságügyi orvosszakértő és igazságügyi pszichiáter szakértő véleményét, mint okirati bizonyítékot
- 302/303 -
figyelembe véve azt állapította meg, hogy azokban foglaltak elkövetéskori súlyos fokú korlátozottságra utalnak, így enyhébb jogkövetkezmény szükségességét valószínűsítik. Az újabb szakértői vélemény adatai, amely a terhelt cselekménykori súlyos fokú beszámítási korlátozottságára utalnak, amennyiben azokat valósnak fogadjuk el olyan enyhébb jogkövetkezmény alkalmazásának szükségességét valószínűsítik, amely a Be. 408. § (1) bekezdés a) pontjába foglalt okot megállapítja.[65]
Egy másik ügyben a terheltet kábítószerrel visszaélés bűntettében mondta ki az alapügyben eljárt bíróság bűnösnek. A jogerős ítélet ellen a terhelt védője terjesztett elő perújítási indítványt a Be. 408. § (1) bekezdés a) pontja alapján. A felkérésre készített magánszakvéleménnyel azt kívánta valószínűsíteni, hogy a terhelt szemben az alapügyben tett megállapítással kábítószerfüggő. Az, hogy a terhelt kábítószer függő-e az alapügyben adott nemleges megállapítással szemben a perújítási indítvány igenlő megállapíthatóságot valószínűsített. Mivel a védői indítvány valószínűsítette az enyhébb büntetés kiszabásának a lehetőségét, ezért az új bizonyíték tényleges bizonyító ereje a perújítás folyamatában válik vizsgálandó kérdéssel. Ezért a Kúria a megtámadott határozatot megváltoztatta és a perújítást elrendelte.[66]
Az is lehetséges, hogy a perújítási indítvány benyújtása kapcsán sor kerül perújítási nyomozás elrendelésére. Ha a perújítási nyomozás során olyan szakértői adat jut a hatóság tudomására, amely új, vagy ellentmond a korábbi szakvéleményben foglaltaknak, perújítás elrendelésére is sor kerülhet. Perújítás elrendelése történt azon esetben, amikor a súlyos testi sértés bűntette és más bűncselekmények miatt jogerősen elítélt terhelt szakvéleményt nyújtott be, amely alapján perújítási nyomozást rendeltek el. A két szakértő véleményének ellentmondásosságát perújítás keretében tisztázták, és sor került a büntetés enyhítésére.[67]
Amennyiben a perújítási nyomozás során kirendelt igazságügyi elmeorvos és pszichológus szakértő nem tesz olyan megállapítást, amely szerint a több ember halálát eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt elítélt a baleset idején beszámítási képességét illetően nem volt kizárt vagy korlátozott, az a perújítási indítvány elutasítását jelenti.[68] Ha a perújítási nyomozás során beszerzett igazságügyi elmeorvosszakértői vélemény szerint a terhelt epilepsziás megbetegedés miatt igazolhatóan 1995 óta állt kezelés alatt, ez a betegsége 2006-ban is fennállt, az ítélőtábla akként fogalt állást, hogy a 2006. július 30. napján elkövetett bűncselekményre (segítségnyújtás elmulasztásának bűntettében és közúti baleset okozásának vétsége) az epilepsziás rosszullét nem igazolható, s bár nóvum, a perújítás alapjául nem szolgálhat.[69] Egy másik ügyben az alapügyben eljárt bíróságok a terheltet garázdaság vétségében, könnyű testi sértés vétségében, rongálás vétségében, súlyos testi sértés bűntettében mondták ki bűnösnek. A jogerős ítélet ellen meghatalmazott védő terjesztett elő perújítási indítványt arra hivatkozással, hogy két igazságügyi orvosszakértő által készített vélemény tanúsítja, hogy a terhelt a cselekmény elkövetésekor indulattorlódásos tudatszűkült állapotba került, amelynek folytán enyhe, közepes fokban korlátozott volt, ez a személyiségtorzulás követhetően előrehaladó jellegű, részben epilepszia betegségére, részben 2001-es koponyaagyi sérülésére vezethető vissza. Ennek alapján perújítási nyomozás elrendelésére került sor.
A perújítás a nyomozás során beszerzett szakértői vélemény ugyancsak megállapít egy korlátozottságot, azonban ellentétben a perújítási indítványhoz csatolt véleménnyel azt nem enyhe közepesnek, csupán enyhének véleményezi. Az ítélőtábla megállapította, hogy a jelzett új bizonyítékok és az azokban felmerült ellentmondások a kiszabott büntetést lényegesen érinthetik, az ellentmondások feloldására azonban csak elrendelt perújítási, megismételt eljárásban van lehetőség.[70] Amennyiben a perújítási nyomozás során beszerzett elmeorvos-szakértői vélemény alapján a terhelt bár személyiségzavarban szenved, és szenvedett a cselekmény idején, azonban ez korlátozó tényezőként nem értékelhető, a cselekmény elkövetését nem segíthette elő, illetve nem könnyíthette meg, akkor az figyelembe vehető enyhítő hatással sem bír.[71]
"Az új büntetőeljárási törvény koncepciója szerint bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe a magánszakértői vélemény, valamint az a vélemény, amely bevonását a bíróság vagy az ügyészség megtagadta. Ez azonban felveti azt a kérdést, hogy alakul mindez a perújításnál. Ha a kóros elmeállapotra való hivatkozás hiányában bizonyítási eszközt az alapügy bírósága nem szerez be, majd erre nézve a jogerő után a terhelt vagy védője magánszakértői véleményt csatol, amennyiben ez nem bizonyítási eszköz, akkor ez azzal járhat, hogy lényegesen lecsökkenti azon esetek számát, amikor a perújítás alapos lehet."[72]
- 303/304 -
A kóros elmeállapot okozhatja a bűncselekmény elkövetését, s ez esetben a bűnözést "nem az egyén, hanem a betegsége okozza", így a büntethetőség kizárt, vagy enyhébb büntetést kell kiszabni. Ez az oka annak, hogy a terheltek a perújítási indítványok benyújtásánál gyakran hivatkoznak valamilyen "elmebeli" állapotra. Esetenként sikeres is lehet az erre való hivatkozás, talán sikeresebb is, mint más esetben, hiszen a "kóros betegség", mint a bűncselekmény elkövetésében szerepet játszó tényező utóbb sem kérdőjelezhető meg. A jogerő által biztosítani kívánt jogbéke, jogbiztonság azonban perújítással is csak szűk körben oldható fel.[73] Az leszögezhető, hogy a perújítási eljárásban kóros elmeállapotra hivatkozás során, amennyiben valós adatok erre nézve fennállnak, a bíróság nem nélkülözheti az orvosszakértő segítségét. ■
JEGYZETEK
[1] "Az elmebetegek köztünk élnek" - beszélgetés dr. Veér Andrással. Kritika, 1993. december 9-10.
[2] Bárd Károly: Igazság, igazságosság és tisztességes eljárás. Fundamentum 2004.1. sz. 48. o.
[3] 9/1992. (I.30.) AB határozat
[4] Kenese Attila: A 12-14. életév közötti bűnelkövetőkkel kapcsolatos új rendelkezések gyakorlati alkalmazásának kérdései - a belátási képesség. Letöltés: http://www.mabie.hu/siles/mabie.hu/files/A%20belatasi%20kepesseg.odt., letöltve: 2016.04.11. Ehhez kapcsolódóan érdemes megjegyezni, hogy Kőhalmi részletesen elemzi a magyar büntetőjog klasszikusai által használt beszámítási képesség fogalmat. Lásd: Kőhalmi László: A kóros elmeállapot megítélése a magyar anyagi büntetőjogban. In: Tremmel Flórián - Fenyvesi Csaba -Mészáros Bence (szerk.): Orvosok és jogászok a büntető igazságszolgáltatásban: Dezső László emlékkönyv. Studia Iuridica Auctoritate Univesitatis Pécs Publicata 137. JPTE Állam- és Jogtudományi Kar, Pécs 2005. 91-94. o.
[5] Blaskó Béla: Magyar büntetőjog - Általános rész. Rejtjel kiadó, Budapest 2010. 176. o.
[6] Új Btk. Kommentár. 1. kötet, általános rész. Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadó, Budapest 2013. 129. o.
[7] Moravcsik Ernő Emil: Gyakorlati elmekórtan. Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat, Budapest 1897. 6. o.
[8] Boszorkányok, ördöggel cimborálók vagy elmebetegek? Letöltve: http://drinfo.hu > Életmód > Léleksarok, letöltés: 2016.04.14.
[9] Győrök Katalin: A gondnokság alá helyezési eljárás fejlődése Magyarországon 1945-2001-ig. Iustum Aequum Salutare IV.2008/2. 135-154. o.
[10] Domokos Andrea: A bűntevő elmetehetségéről Jogtörténeti Szemle 2005. 3. sz. 1-6. o.
[11] Kraft-Ebing Rikhárd: A törvényszéki elmekórtan tankönyve. MTA, Budapest 1891. 30. o.
[12] Moravcsik i.m.10. o.
[13] Földvári József: Magyar büntetőjog. Osiris Kiadó, Budapest 1997. 43. o.
[14] Kádár Miklós - Kálmán György: A büntetőjog általános tanai. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest 1966. 354. o.
[15] Zsakó István: Az egykori országos tébolyda keletkezésének története. Ideg-és elmegyógyászat orvostörténeti Könyvtár Adattár (leöltve: http://orvostortenet.hu/tankonyvek/tk-05/Green/?subdiv=4&topic=414, letöltés: 2016.04.15.)
[16] Ideg-és elmegyógyászat orvostörténeti Könyvtár Adattár (leöltve: http://orvostortenet.hu/tankonyvek/tk-05/Green/?subdiv=4&topic=414, letöltés: 2016.04.15.)
[17] Letöltés: http://books.google.hu/books?id=X3YLAAAAYAAJ, letöltve: 2016.04.11. Bővebben a témáról: Kőhalmi László: A kóros elmeállapot és a beszámítási képesség büntetőjogi szabályozása. Büntetőjogi Szemle 2012. 3. sz. 29. o.
[18] 1857. május 27-én rendelték el az Országos Tébolyda építését, 1868. december 6-án vette fel gyógykezelés céljából a legelső betegüket. A legelső beteg M.F. szerzett butaság miatt került be. 1906. április 24-ig 18.000 beteg nevét írták be. Zsakó István: Az egykori országos tébolyda keletkezésének története. Ideg- és elmegyógyászat orvostörténeti Könyvtár Adattár (leöltve: http://orvostortenet.hu/tankonyvek/tk-05/Green/?subdiv=4&topic=414, letöltés: 2016.04.15.
[19] Dósa Ágnes: Az elmebetegek gyógykezelésének jogi kérdései. Magyar Jog 1995. 6. sz. 327-333. o.
[20] Moravcsik: i.m. 469. o.
[21] Moravcsik: i.m. 468. o. A témához kapcsolódóan lásd még: Kőhalmi László: A büntethetőségi korhatár kérdése. Jogelméleti Szemle 2013. 1. sz. 82-83. o.
[22] Pisztora Ferenc: A pszichiátriai kórrajzokban rejlő folklorisztikai információk jelentősége a szellemi néprajz számára (letöltés: http://orvostortenet.hu/.../tk.../4.../pisztora_pszichiatriai_korrajzokb an_rejlo.pdf., letöltve: 2016.04.14.)
[23] Új Btk. Kommentár, i.m. 128. o.
[24] "17. § (1) Nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában követi el, amely képtelenné teszi cselekménye következményeinek a felismerésére vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék.
(2) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az elmeműködés kóros állapota az elkövetőt korlátozza a bűncselekmény következményeinek a felismerésében vagy abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék." (2012. évi C. tv.)
[25] Btk. 17. § (2) bek.
[26] "még folyik a harc a régi és új eszmék között..." - vélekedett Angyal Pál. Lásd: Domokos: i.m. 3. o.
[27] Bakody Aurél: A határközi elmeállapotok és a fejlődőfélben lévő psychosisok szerepe a bűnözésnél és criminológiai elbírálásuk. In: Büntetőjogi Dolgozatok Finkey Ferenc irodalmi munkássága négy évtizedes évfordulójának emlékére, Pécs 1936
[28] Hacker Ervin: Pszichiátria és büntetőjog - értekezések Dr. Hacker Ervin debreceni egyetemi ny .r. tanár büntetőjogi szemináriumából. Ludvig István Könyvnyomdája, Miskolc 1943. Letöltés: http://mek.oszk.hu/14900/14977/14977.pdf, letöltve: 2016.04.15.
[29] Földvári: i.m. 31. o.
[30] Katona Géza: Orvosi látleletek a pesti bíróságok előtt a XVIII. század második felében. Letöltve: http://www.orvosstörténet.hu/.../1971-060-061-katonageza, letöltés 2015. 09.20.
[31] Sótonyi Péter: Patológiai vizsgálatok szerepe az igazságügyi orvostanban. Magyar Tudomány 2007. 8. sz. 1007. o.
[32] Katona Géza: Bizonyítási eszközök a XVIII-XIX. században. KJK, Budapest 1977. 287. o.
[33] Pisztora Ferenc: A pszichiátriai kórrajzokban rejlő folklorisztikai információk jelentősége a szellemi néprajz számára (letöltés: http://orvostortenet.hu/.../tk.../4.../pisztora_pszichiatriai_korrajzokb an_rejlo.pdf., letöltve: 2016.04.14.
- 304/305 -
[34] Gáspár Zita: A törvényszéki orvostan Magyarországon a 19. század második felében Jogtörténeti Szemle 2007. 2. sz. 45. o.
[35] Lafferton Emese: A magántébolydától az egyetemi klinikáig Ideg-és elmegyógyászat orvostörténeti Könyvtár Adattár leöltve: http://orvostortenet.hu/tankonyvek/tk-05/Green/?subdiv=4&topic=414, letöltés: 2016.04.15.
[36] Az elmebeteg-ügy magyar vezérférfiai. letöltés: www.huszadikszazad.hu/1904.../az-elmebeteg-ugy-magyar-vezerferfiai, letöltve: 2016.04.15.
[37] Be. 99. § (1) bek.
[38] A szakértői bizonyítás a bírósági eljárásban, Budapest, 2014. december 19. Letöltés: www.lb.hu/sites/default/files/joggyak/osszefoglalo_velemeny_2.pdf, letöltve: 2016.04.11.
[39] Az igazságügyi pszichiátriai szakértői vizsgálatokról és véleményezésről szól az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 14. sz. módszertani levele.
[40] Huszár Ilona - Magyar István - Kuncz Elemér: Igazságügyi elmekórtan. Medicina Könyvkiadó, Budapest 1986. 22. o. Nyírő Gyula orvos, elme-ideggyógyász, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa 1939-től az angyalföldi elmegyógyintézet igazgató főorvosa, 1951-től a budapesti orvostudományi egyetemen pszichiátriát tanított. Legfontosabb kutatási területe a skizofrénia volt. Legfőbb műve: Elmekórtan. Letöltés: https://hu.wikipedia.org/wiki/Ny%C3%ADr%C5%91_Gyula_(orvos), letöltve: 2016.10.04.
[41] A Debreceni Ítélőtáblán 2005-2015 közötti időszakban 7452 db. nemperes büntetőügy volt, ebből 1545 db. volt perújítással kapcsolatos. Az 1545 db perújítási ügyben közel száz körül volt a perújítási nyomozások száma.
[42] Mucsi Szilvia: A kóros elmeállapotú elítéltekről. Letöltve: http://epa.niif.hu/.../EPA02699_modszertani_fuzetek_1988_02_010-015.pdf (letöltés: 2016.május hó 23.)
[43] 2013. évi CCXL. törvény 110. § (1) Ha az elítélt kóros elmeállapotúvá válik, a szabadságvesztést a bv. intézetben nem lehet végrehajtani, az elítéltet a büntetés-végrehajtási bíró döntése alapján az IMEI-ben kell elhelyezni. Az itt eltöltött idő a szabadságvesztés tartamába beszámít.
(2) Ha a bv. intézet a szabadságvesztés végrehajtása alatt az elítélt kóros elmeállapotára utaló tüneteket észlel, intézkedik az elítéltnek az IMEI-ben történő pszichiáter szakorvos általi kivizsgálása iránt.
(3) Ha az IMEI pszichiáter szakorvosa az elítélt kóros elmeállapotára utaló tüneteket állapított meg, és az elítélt pszichiátriai kezelése meghaladja a két hónapot, az IMEI főigazgató főorvosa előterjesztést tesz a büntetés-végrehajtási bírónak a szabadságvesztés végrehajtási helyének megváltoztatására.
(4) Az elítélt elmeállapotában bekövetkezett kedvező változásra tekintettel, az IMEI főigazgató főorvosa soron kívül tehet javaslatot az elítélt bv. intézetbe történő visszaszállítására a büntetés-végrehajtási bírónak.
[44] Az IMEI a Budapesti Fegyház és Börtön területén helyezkedik el, 311 fő a befogadóképessége, 3 épületből áll. Az I. épületben vannak a kényszergyógykezeltek, ideiglenesen kényszergyógykezeltek, valamint a kóros elmeállapotú elítéltek.
[45] MUCSI: i.m.
[46] Be. 188. § (1) bek. b) pontja, 266. § (1) bek. a) pont, valamint 390. § (4) bek.
[47] Legfelsőbb Bíróság Bhar.III.900/2010/4.
[48] Kúria Bkf.III.401/2012/2.
[49] Debreceni Ítélőtábla Bkf.I.846/2012/2.
[50] Kúria Bkf.III.1095/2012/2.
[51] Kúria Bkf.III.75/2013/2.
[52] BH 1976.396.
[53] "78. § (1) Személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetőjének kényszergyógykezelését kell elrendelni, ha elmeműködésének kóros állapota miatt nem büntethető, és tartani kell attól, hogy hasonló cselekményt fog elkövetni, feltéve, hogy büntethetősége esetén egyévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést kellene kiszabni.
(2) A kényszergyógykezelést meg kell szüntetni, ha szükségessége már nem áll fenn."
[54] Be. 409. § (2) bek. e) pont.
[55] Legfelsőbb Bíróság Bhar.III.900/2010/4.
[56] Debreceni Ítélőtábla Bkf.III.169/2007/3.
[57] Debreceni Ítélőtábla Bkf.II.446/2009/7.
[58] Debreceni Ítélőtábla Bkf.I.485/2006/2.
[59] Kúria Bpkf.II.1823/2015/2.
[60] Kúria Bpkf.II.368/2016/2.
[61] BH 2004.354
[62] Elek Balázs, A szakértő, mint a jogerő feltörésének az eszköze a büntetőeljárásban, Az orvosszakértő a büntetőeljárásban - szerkesztő: Dr. Elek Balázs - Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Büntetőeljárásjogi Tanszék, Debrecen 2012. 43-64. o.
[63] Fővárosi Ítélőtábla Bpi.249/2005/3.
[64] BH 2015.123
[65] BH 2013.60.
[66] Kúria Bpkf.II.368/2015/2.
[67] Debreceni Ítélőtábla Bf.III.400/2008/4.
[68] Debreceni Ítélőtábla Bkf.I.420/2009/2.
[69] Debreceni Ítélőtábla Bkf.I.145/2010/2.
[70] Debreceni Ítélőtábla Bpi.I.496/2007/3.
[71] Debreceni Ítélőtábla Bkf.II.678/2014/2.
[72] Az új büntetőeljárási törvény tervezete. Előterjesztés az új büntetőeljárásról szóló törvényről, IM, letöltve: http://www.kormany.hu/hu/dok?page=4&source=5&type=302#!DocumentBrowse, letöltés: 2016. június 3.
[73] Elek Balázs: A jogerő a büntetőeljárásában Debreceni Egyetem Állam és Jogtudományi Kar Büntető Eljárásjogi Tanszéke Debrecen 2012. 271. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző bírósági titkár, Debreceni Ítélőtábla.
Visszaugrás
