Az Európai Közösségek Bírósága (EKB) 2008. december 16-án hirdetett ítéletet a Cartesio ügyben1. A társaságokat megillető szabad letelepedést illetően2 az ítélet - Poiares Maduro főtanácsnok indítványával szemben - úgy foglalt állást, hogy a közösségi joggal nem összeegyeztethetetlen az olyan tagállami szabályozás, amely kizárja, hogy a tagállam joga szerint megalakult társaság a tényleges székhelyét másik tagállamba helyezze át eredeti magánjogi státuszának megőrzése mellett.
Az EKB nem szakított tehát a Daily Mail ügyben3 húsz évvel korábban lefektetett doktrínával, miszerint valamely társaság csak adott tagállam jogrendje szerint létezik, és közvetlenül az EK-Szerződés szabad letelepedést biztosító 43. és 48. (akkori 52. és 58.) cikkeire hivatkozással nincs joga ahhoz, hogy tényleges székhelyét másik tagállamba helyezze át4. Sőt, ha figyelembe vesszük a Daily Mail ügyben terítékre került angol és a Cartesio ügyben vizsgált magyar szabályozás közötti különbségeket, arra jutunk, hogy az EKB álláspontja lényegében konzervatívabb lett.5 A Daily Mail ügy alapproblémáját képező angol jogi szabályozás ugyanis nem zárta ki a tényleges székhely áthelyezését, csupán hatósági engedélyhez kötötte azt, ezzel szemben a 2007. szeptember 1-je előtti - a Cartesio ügyben irányadó - magyar jogi szabályozás és gyakorlat a székhelyáthelyezést kizárta6.
Az EKB - sokak meglepetésére, csalódására - nem követte tehát Maduro főtanácsnok álláspontját a társaságokat megillető szabad letelepedés kérdésében, megoldotta azonban a téma több akut dilemmáját is. A Cartesio ítélet ismeretében mára már világos, hogy a gazdasági társaságok székhelyének nemzetközi - de az Európai Unión belüli - áthelyezésének összetett problémáját az EKB nem tudja, nem akarja megoldani, ezért jogalkotásra van szükség, tagállami és/vagy európai szinten7. A jelen tanulmányban egyrészt szeretnénk precízen rögzíteni a nemzetközi székhelyáthelyezés problémáját (I. rész), majd megkísérelünk felvázolni egy lehetséges szabályozási modellt8 (II. rész).
Ebben a részben a probléma gerincét képező fogalmakat tekintjük át, úgymint székhely és letelepedés (1.), állami elismerés és jogalanyiság (2.), majd ezek alapján áttekintjük a nemzetközi székhelyáthelyezés különböző variációit (3.).
A nemzetközi székhelyáthelyezés problémájának megalapozott vizsgálatához elengedhetetlen, hogy legelőször magát a probléma tárgyát tisztázzuk: mit értünk székhelyen? E kérdés felvetését a Cartesio ítélet önmagában is indokolja, hiszen az ír kormány az EKB előtt éppen a székhely fogalmának értelmezési alternatívái miatt indítványozta - eredménytelenül - a szóbeli eljárás újbóli megnyitását9.
Az európai társasági jogokban - jogi természete és funkciója alapján - a legáltalánosabb szinten kétféle székhely különböztethető meg. Az egyik archetípus az angol társasági jog registered office (bejegyzett iroda) intézménye, mely gyakorlatilag mint postacím csupán arra szolgál, hogy ott a társaság harmadik személyek és hatóságok számára megtalálható legyen10. Ettől független, hogy használja-e a társaság a bejegyzett irodáját egyéb - érdemi, operatív - célokra is, mindazonáltal az angol jog a bejegyzett irodától azt nem követeli meg. Ezzel szemben a másik archetípus, a tényleges székhely érdemi funkciót lát el, az a társaság gazdasági tevékenységének a központja, a központi ügyintézés helye. Erre volt példa 2007. szeptember 1-jét megelőzően a magyar társasági-cégjogi megoldás11. A továbbiakban a bejegyzett irodát formális székhelyként is említjük, hozzátéve, hogy természetesen a társaság formális és tényleges székhelye egybe is eshet, és a gyakorlatban általában egybe is esik, egyrészt mert a tényleges székhely könnyen elláthatja a bejegyzett iroda funkcióit is, másrészt mert logikus és egyszerű, ha a társaság tevékenységét onnan irányítják, ahol a társaságot harmadik személyek megtalálhatják, illetve a társaságra alkalmazandó jog sem feltétlenül engedi meg, hogy a társaság tényleges székhelye és levelezési címe egymástól elváljon.
A társasági székhelyre vonatkozó különböző elnevezéseket - a fenti alapvető megkülönböztetést követve, figyelemmel a Cartesio ügyben felmerült nyelvi veszélyekre is - a következő táblázatban foglaljuk össze:
1. sz. táblázat:
| Formális székhely | Tényleges székhely |
| · bejegyzett iroda (registered office) · levelezési cím | · központi ügyintézés helye (centre réel de direction) · tényleges üzletvezetés helye (place of effective management) · central management and control · head office, headquarters |
A nemzetközi székhelyáthelyezésnél tehát az egyik első kérdés, hogy a társaság melyik székhelyét kívánja áthelyezni? A letelepedés az EKB értelmezésében a fogadó tagállamban állandó telephelyen, határozatlan ideig ténylegesen végzett gazdasági tevékenységet foglalja magában, ami azt feltételezi, hogy az érintett társaság valóban letelepedett a fogadó tagállamban, és ott ténylegesen gazdasági tevékenységet végez12. Mivel pedig egy egyszerű bejegyzett irodán keresztül tényleges gazdasági tevékenységet nem lehet folytatni, magától értetődik, hogy a szabad letelepedés kontextusában értelmesen a tényleges székhely mozgatása jöhet csak szóba, mert önmagában a bejegyzett iroda áthelyezése - ha attól a tényleges székhely elkülönül - nem minősül letelepedésnek. Később azonban látni fogjuk, hogy a bejegyzett iroda intézménye a tényleges székhely áthelyezésének hatékony szabályozásakor nélkülözhetetlenné válik, és meg kell engedni, hogy a két székhely adott társaságon belül egymástól elválhasson (II. Rész).
A Daily Mail ügyben az EKB leszögezte, hogy a társaságok (jogi személyek13) jogilag csak mint valamely tagállami jogrend alkotásai léteznek.14 Ezt az alapelvet a Cartesio ügy egyértelműen megerősítette.15 A társaságok tehát - a természetes személyekkel szemben - nem ipso facto válnak jogalannyá. Az EKB ezzel - lényegében Saleilles elméletét követve - a társaságokat jogi realitásként fogja fel.16 Jogot pedig az állam alkot, ezért a társaság jogi léte az államra vezethető vissza. Valamely társaság tehát csak akkor létezik jogilag, akkor lesz jogalany, ha az ő létét, jogalanyiságát valamely állami jogrend elismeri.
Ez az állami elismerés általában két szinten jelentkezik: egyrészt a jogalkotás absztrakt szintjén, amikor az állam mint jogalkotó kialakítja azokat a jogi formákat, amelyek szerint a társaságok létezhetnek és működhetnek. Az elismerés ezen kívül egyedileg is jelentkezik, a jogalkalmazás szintjén, amikor a megfelelő hatóság az egyedi társaságot nyilvántartásba veszi. A tagállamok jogrendszereiben tehát valamely társaság főszabályként csak akkor létezhet, ha egyrészt létét az adott tagállam jogi szabályozása eleve megengedi, másrészt ha a jogi létesítését a tagállam arra illetékes hatósága kifejezetten és külön is jóváhagyja, általában nyilvántartásba vétel útján17.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
