Magyarországot az Emberi Jogok Európai Bírósága már több alkalommal marasztalta el a jogerősen tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek kötelező kegyelmi eljárásával összefüggésben. Az Emberi Jogok Európai Egyezményébe foglalt kínzás tilalmának sérelme lényegében a szóban forgó büntetés mértékének tényleges csökkenthetőségének, az alkotmányjogi panaszok ezzel összefüggő hatékonyságának, valamint a tagállami mérlegelési szabadság korlátozottságának a kérdéskörére vezethető vissza. Jelen tanulmány keretében e három tényezőt veszem vizsgálat alá, különös tekintettel a Strasbourgi Bíróság joghatóságára és esetjogára.
Hungary has been condemned by the European Court of Human Rights several times in connection with the mandatory pardon procedure for prisoners sentenced to life without parole. The violation of the prohibition of torture contained in the European Convention on Human Rights can essentially be traced back to the issue of the de facto reduction of the punishment in question, the related effectiveness of constitutional complaints, and the limitation of the member states' margin of appreciation. In the context of this study, I will examine these three factors, with particular regard to the jurisdiction and case law of the Strasbourg Court.
Magyarországot az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB, Strasbourgi Bíróság) már négy alkalommal marasztalta el a jogerősen tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre[1] (a továbbiakban: TESZ) ítéltek kötelező kegyelmi eljárásával összefüggésben. Először a T.P. and A.T. v. Hungary (37.871/14, 73.986/14) ügyben hozott 2016. október 4-i ítéletével, másodszor a 2021. június 21-i, Sándor Varga and Others v. Hungary (39734/15, 35530/16, 26804/18) hozott ítéletével, harmadszor a Bancsók and László Magyar v. Hungary (No. 2.) (52374/15, 53364/15) ügyben 2022. január 28-án hozott ítéletével, negyedszer pedig a Horváth and Others v. Hungary (12143/16, 49232/17, 55374/19, 57459/19, 57463/19, 59440/19, 6206/20, 10615/20, 13517/20, 13527/20, 13527/20, 14264/20) ügyben hozott 2023. március 2-i ítéletével.
A fenti ítéleteknek az indokolása - Lévayval egyetértve - a T.P. and A.T. v. Hungary ügy óta egyfajta pedagógiai intelemként fogható fel: "[...] »egyszer már megmondtuk, hogy mi lenne az egyezménykonform megoldás« [...]"[2]. Az EJEB lényegében az alábbi három tényezőre vezeti vissza az Emberi Jogok Európai Egyezményébe (a továbbiakban: Egyezmény) foglalt kínzás tilalmának[3] a sérelmét:
a kérelmezőknek túl hosszú időtartamot kell várniuk a kötelező kegyelmi eljárás megkezdéséig, amelynek a második részéből hiányoznak az eljárási garanciák; az alkotmányjogi panasz intézménye nem tekinthető hatékony jogorvoslatnak;
az Európa Tanács tagállamainak a büntető igazságszolgáltatás és a büntetésekkel kapcsolatos rendelkezések területén nem korlátlan a mérlegelési szabadságuk (margin of appreciation). Jelen tanulmány keretében e három tényezőt veszem vizsgálat alá, különös tekintettel a Strasbourgi Bíróság joghatóságára és esetjogára.
Az Egyezmény nemzetközi szerződés, ezért a pacta sunt servanda (a szerződés kötelez) elvből kifolyólag a jogalkotónak meg kell teremtenie a vállalt nemzetközi kötelezettség és a magyar jog összhangját.[4] A nemzetközi szerződések az ún. "dualista felfogás" szerint a kihirdető jogszabályuk által, azaz transzformációval válnak a belső jog részévé.[5] Az ennek megfelelően - az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvénnyel -kihirdetett Egyezmény a magyar jog részét képezi, vagyis azt bárki felhívhatja rendes bíróságok előtti eljárásban. Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény) ugyan nem határozza meg az Egyezmény hazai jogforrási hierarchiában elfoglalt helyét, az Alkotmánybíróság azt már
- 3197/3198 -
számos döntésében az Alaptörvény és egyéb jogszabályok fölé helyezte.[6]
Az Egyezménynek Dudás szerint "nagyon erős a kikényszerítési mechanizmusa"[7], ugyanis bármely szerződő állam panasszal élhet a másikkal szemben[8], és a magánszemélyek is egyéni kérelmet nyújthatnak be az EJEB-hez az Egyezményben (vagy annak kiegészítő jegyzőkönyveiben) foglalt jogaikat állítólagosan megsértő szerződő féllel szemben.[9] Az EJEB joghatósága az Egyezmény és az ahhoz csatlakozó jegyzőkönyvek értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatos ügyekre terjed ki.[10] Az Egyezményben foglaltak tiszteletben tartásáért a tagállamok kormányai felelnek. Az EJEB szerepe e folyamatban pusztán szubszidiárius (kisegítő) jellegű.[11] Jól tükrözi mindezt, hogy a Strasbourgi Bíróság csak akkor fogad be panaszt, ha kimerítették a hazai jogorvoslatokat.[12]
Az EJEB szerepe az egyéni kérelmeken (illetőleg kivételesen az államok közötti ügyeken vagy tanácsadó véleményeken) túlmenően az ún. pilot judgment (vezető ítélet) eljárásra (a bepanaszolt tagállam belső jogának rendszerszintű hiányosságainak megállapítására), valamint az Egyezményben foglalt jogok hatályának és tartalmának meghatározására terjed ki.[13] Jogsértés megállapítása esetén a Strasbourgi Bíróság igazságos elégtételt ítélhet meg.[14] Az EJEB esetjoga azonban nem tekinthető precedensjognak. Szabó szerint a marasztaló ítéletből nem keletkezik jogalkotási kötelezettség, mert az "nem a magyar jog valamely szabályát, hanem az adott szabály konkrét, egyedi ügyben történő alkalmazását »minősíti«."[15] Jóllehet, amennyiben értelmezési kérdés merül fel egy adott alapjog vagy a biztosítását szolgáló kötelezettség vonatkozásában, a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény értelmében figyelembe kell venni az EJEB gyakorlatát.[16] De nem feltétel nélkül, hanem a strasbourgi esetjogban kialakult sztenderdekre, tesztekre, értelmezésekre nézve, és alaposan indokolni szükséges az EJEB gyakorlatától való esetleges eltérést.[17]
A magyar jogot a fentiekből következően az Egyezményben és az EJEB esetjogában foglaltakkal együtt kell értelmeznie a hazai jogalkotónak, az Alkotmánybíróságnak és a hazai jogalkalmazó szerveknek, így köztük a bíróságoknak is.[18] Amennyiben a bírák olyan anomáliát észlelnek, amely értelmezés útján nem kiküszöbölhető, utólagos normakontrollt kérhetnek az Alkotmánybíróságtól.[19] Ennek elmaradása esetén a felek alkotmányjogi panasszal élhetnek, amelyben az Alkotmánybíróságtól ugyan nem kérhetik a nemzetközi szerződésbe ütközés megállapítását, de hivatkozhatnak a Strasbourgi Bíróság esetjogára.[20]
A Strasbourgi Bíróság ítéleteinek viszont nincs erga omnes (minden tagállamra kiterjedő) hatályuk. Az Egyezményt aláíró tagállamok tudniillik csak azokban az ügyekben tekintik kötelezőnek magukra az EJEB végleges ítéleteit, amelyben félként szerepelnek.[21] Amennyiben egy tagállam megtagadja az ellene hozott végleges ítélet végrehajtását, az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága (a továbbiakban: Miniszteri Bizottság) mint felügyelő szerv kötelezettségszegési eljárást indíthat a Strasbourgi Bíróság Nagykamarája előtt.[22] Utóbbi keretében az EJEB azt vizsgálja, hogy az elmarasztalt állam eleget tett-e jóvátételi kötelezettségének: megtette-e a szükséges intézkedéseket az egyezménysértés negatív következményeinek a felszámolására, vagy azt teljesen aránytalan, illetve fizikailag lehetetlen lett volna tőle elvárni.[23]
Az EJEB szerint a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvénybe (a továbbiakban: Bv. tv.) iktatott új jogi szabályozás nem biztosítja a kiszabott TÉSZ de facto (tényleges) csökkenthetőségét, mert a kérelmezőknek csupán negyven év elteltével, a kötelező kegyelmi eljárás során lehet reményük arra, hogy felülvizsgálják a feltételes szabadulásukra való alkalmasságukat. Emellett az új szabályozás eljárási rendje is kifogásolható, mert amíg a Kegyelmi Bizottság e kérdésben objektív és előre megállapított kritériumok alapján dönthet, addig a végső szó -ilyen kritériumok hiányában - mindig a köztársasági elnököt illeti meg.
A Strasbourgi Bíróság a Murray v. the Netherlands ([GC] 10511/10, 26 April 2016) ügyben (a továbbiakban: Murray-ügy) fejlesztette tovább[24] a TÉSZ tényleges csökkenthetőségének
- 3198/3199 -
szükségességével kapcsolatos esetjogát. A Nagykamara által meghozott ítélet szerint:
- "A Bíróság esetjogában megszilárdult gyakorlat szerint a nagykorú elkövetőkre kiszabott életfogytig tartó börtönbüntetést önmagában nem tiltja az Egyezmény",[25] azonban "a csökkentés lehetőségét kizáró életfogytig tartó börtönbüntetés problémákat vethet fel a 3. cikk tekintetében".[26]
- "A Bíróság [...] megállapította azt is, hogy az általa megvizsgált összehasonlító- és nemzetközi jogi dokumentumok egyértelműen olyan rendszer felállítását támogatják, melyben legkésőbb az életfogytig tartó büntetés kiszabását követő huszonöt év múlva egy célirányos mechanizmus biztosítja a garantált felülvizsgálatot, majd ezt követően rendszeres időközönként történő további felülvizsgálatot biztosít."[27]
- "Az életfogytig tartó börtönbüntetés csökkenthetőségét célzó felülvizsgálatra azért van szükség, hogy a nemzeti hatóság felmérhesse azt, hogy a büntetés letöltésének folyamán a fogvatartott életében a rehabilitáció irányában bekövetkeztek-e olyan változások [...] mely esetben a további fogvatartás legitim kriminológiai indokai már nem állnak fenn."[28]
- "Az értékelést előíró szabályok a szükséges mértékben egyértelműek és kiszámíthatóak kell legyenek [...], és a nemzeti jog által biztosított feltételeket úgy kell megállapítani, hogy azok a Bíróság esetjogában rögzített feltételeket tükrözzék."[29]
- "A felülvizsgálatot [...] megfelelő eljárási garanciákkal kell körülbástyázni [...]. Olyan mértékben, amennyiben a fogvatartott számára szükséges tudni, hogy mit kell tennie a szabadon bocsátása érdekében, és milyen feltételek mellett bocsáthatják szabadon, indokolási kötelezettség is előírható, és ennek érvényesülését a bírói felülvizsgálat lehetőségének biztosításával kell megvédeni."[30]
Tóth életfogytig tartó szabadságvesztéssel kapcsolatos írásaiban rámutat, hogy történetileg e büntetési nem kapcsán "soha nem az volt a kérdés, hogy a szabadságvesztés valóban az elítélt haláláig tartson-e vagy sem, hanem az, hogy mikor, mely feltételekkel lehet az elítéltet feltételesen szabadon bocsátani".[31] Szerinte az Alaptörvény TÉSZ-szel kapcsolatos rendelkezései olyan jogelvekkel ütköznek, amelyeket az Alaptörvény ugyancsak nevesít: "Az Alaptörvény kimondja ugyanis az emberi méltóság sérthetetlenségét, tiltja az embertelen büntetést, és kiolvasható belőle a bárkit megillető jogbiztonsághoz való jog is. Annak eldöntése pedig hogy [...] összeütközés esetén melyiknek van primátusa, akár az Alkotmánybíróságra is tartozhat."[32]
A magyar kormány álláspontja szerint az EJEB nem fogadhatja be az irányadó kérelmeket, mert az Alkotmánybíróság még nem döntött a kérelmezők alkotmányjogi panaszairól (már ha egyáltalán nyújtottak be ilyet), ennélfogva nem merítették ki a hazai jogorvoslati rendszert. A Strasbourgi Bíróság azonban nem fogadja el ezt az álláspontot, mondván: nincs lehetőség a TÉSZ-t tartalmazó bírósági ítéleteknek, sem a Btk. vonatkozó rendelkezéseinek az alkotmányossági vizsgálatára. Az alkotmányjogi panasz intézménye, ezért a TÉSZ-szel összefüggésben nem tekinthető hatékony jogorvoslatnak.
Szabó szerint az alkotmányjogi panasz hatékonyságának és ekként az Alkotmánybírósághoz fordulás kötelező előfeltételének megítélése "nem csupán államonként lehet eltérő, de még az egyes államok tekintetében is a felmerülő jogsértéstől függ az alkotmányjogi panasz intézményének hatékonysága".[33] Jól érzékelteti ezt, hogy az EJEB gyakorlata egészen az alkotmányjogi panasz megjelenéséig nem tekintette hatékony jogorvoslatnak az Alkotmánybírósághoz fordulás lehetőségét. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) hatályba lépésével ugyanis a testület hatáskörei elmozdultak az utólagos normakontrollról az alkotmányjogi panasz irányába, amelyre a Strasbourgi Bíróság a Mendrei v. Hungary (54927/15, 19 June 2018), valamint a Szalontay v. Hungary (71327/14, 12 March 2019) ügyekben már hatékony jogorvoslati eszközként tekintett. Fontos azonban megjegyezni, hogy az előbbi két ügyben született döntések pusztán egy "panaszos által megdönthető vélelmet" állítottak fel az alkotmányjogi panasz hatékonyságát illetően, amely továbbra is az ügyek körülményeire tekintettel ítélhető meg.[34]
Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az Alkotmánybíróság és az EJEB döntésének rendelkező része között lényegi eltérés van: az Alkotmánybíróság akár a jogszabályt is megsemmisítheti, amennyiben megállapítja, hogy a magyar jog nemzetközi szerződésbe ütközik[35]; míg a Strasbourgi Bíróság kizárólag azt állapíthatja meg, hogy sérült a panaszos valamely, az Egyezményben biztosított alapvető joga, amiért igazságos elégtétel megfizetését rendeli el.[36] Amíg tehát az Alkotmánybíróságnak megvan a lehetősége az alapprobléma orvoslására, addig az EJEB ezt közvetlenül nem teheti meg. Szabó szerint helyesen
- 3199/3200 -
ismerte fel a Kúria a 10/2020. (V. 28.) AB határozat alapját képező peres eljárás kapcsán, hogy "az alkalmazandó jogszabály változatlansága esetén a megszülető bírói döntés is a korábbival azonos tartalmú lesz, ami pedig bizonyossággal határos valószínűséggel ismételten Magyarország EJEB általi elmarasztalását fogja eredményezni. A bírói kezdeményezés alapján az Alkotmánybíróság alkotmányos követelményt mondott ki, lehetővé téve az alapügy felperese kereseti kérelmének pozitív elbírálását."[37] Tóth a 3/2015. számú büntető jogegységi határozat kapcsán hasonló álláspontra helyezkedik: "az ügyészség eredeti indítványában [...] és a Kúria M. László ügyében hozott első döntését bátor, helyes állásfoglalásnak tartom. A későbbi jogegységi döntéssel szemben mindkettő abból indult ki, hogy a jelenlegi megoldás nem kielégítő. Hiszem, hogy az idő ezt fogja igazolni."[38]
Az EJEB ugyan elfogadta a magyar kormány azon álláspontját, hogy az Európa Tanács tagállamainak mérlegelési szabadságuk van a büntető igazságszolgáltatás és a büntetésekkel kapcsolatos rendelkezések területén, csakhogy a margin of appreciation a Strasbourgi Bíróság értelmezésében nem ad korlátlan diszkrecionális felhatalmazást.
A tagállami mérlegelési szabadság doktrínája a szubszidiaritás elvéből fakad, ami Polgári megfogalmazásában "behatárolja azt a kört, ahol az EJEB önkorlátozó módon tiszteletben tartja a tagállami hatóságok korlátozó intézkedéseit és esetleges hibáit is".[39] Mégsem alkalmazza azt a Strasbourgi Bíróság minden Egyezményben foglalt jog értelmezése során. Különösen az olyan abszolút, nem derogálható jogok esetében, mint a kínzás tilalma.[40]
A margin of appreciation terjedelme a joggyakorlat szerint hagyományosan az alábbi három tényezőtől függ:
- a védett jog jellegétől és az egyéni érdek fontosságától (a tagállamnak biztosított mozgástér szűkebb, ha a jogkorlátozás az adott jog lényegét érinti, és az kiemelkedően fontos az egyén jólétére tekintettel[41]),
- a korlátozással elérni kívánt céltól (az EJEB összeveti a tagállami jogszabályokat, illetve a joggyakorlatot, és ahol a korlátozás igazolására szolgáló cél levezethető, ott szűkebb tagállami mozgásteret biztosít[42]), valamint
- az európai konszenzus meglététől (a közös alap megléte szűkíti a tagállami mérlegelési szabadságot[43]).
Minthogy a fenti három tényező halmaza fuzzy (elmosódott), a tagállami mérlegelési szabadság doktrínája évtizedek óta a Strasbourgi Bíróság egyik legvitatottabb értelmezési módszere. Az abszolút jogok esetében viszont az EJEB egyértelműen nem ismeri el a tagállami hatóságok kedvezőbb helyzetét.[44]
A fentiek alapján a TÉSZ-re ítéltek kötelező kegyelmi eljárásával összefüggő marasztaló ítéleteket kétségtelenül a szubszidiaritás elve felől kell megközelítenünk, amennyiben arra a kérdésre keressük a választ, hogy a Strasbourgi Bíróság (illetve az ítéletei végrehajtását felügyelő Miniszteri Bizottság) milyen alapon követeli Magyarországtól a belső jog módosítását. A kínzás tilalma mögött rejlő három fő tényező ugyanis egyaránt az EJEB gyakorlatára vezethető vissza. Utóbbi viszont mellőzi a precedensjogi jelleget: nem eredményez jogalkotási kötelezettséget, és a benne kialakult sztenderdekre, tesztekre, értelmezésekre nézve kell követni, alaposan indokolva az esetleges eltéréseket. Jóllehet a szubszidiaritás elve csak a 15. Kiegészítő Jegyzőkönyv[45] révén került az Egyezmény preambulumába, azt már a működésétől kezdve alkalmazta az EJEB[46], és az Egyezmény is implicit módon magában foglalja[47]. Eljárásjogi aspektusa a jogorvoslatok kimerítésének követelményére utal, míg a tartalmi aspektusa az EJEB kompetenciáját és a felülvizsgálat korlátait jelöli ki.[48] A Strasbourgi Bíróság a TÉSZ vonatkozásában az alkotmányjogi panaszt nem tekinti hatékony jogorvoslatnak, a kínzás tilalma kapcsán pedig nem alkalmazza a margin of appreciation doktrínát. Következésképpen elfogadhatónak tekinti a jogerősen TÉSZ-re ítéltek kérelmét akkor is, ha előzetesen nem fordultak alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz, és nem ismeri el a tagállamok mérlegelési szabadságát e büntetési nem által érintett abszolút, nem derogálható jog esetében.
A Murray-ügyben továbbfejlesztett ismérvekre
- 3200/3201 -
ezáltal olyan sztenderdként tekinthetünk, amelyet a hazai jogalkotónak, az Alkotmánybíróságnak és a hazai jogalkalmazó szerveknek is figyelembe kell venniük a kínzás tilalmának, mint alapjognak az értelmezése során.
A Magyar Állam folyamatos elmarasztalásával járó helyzetet - Tóthtal és Lévayval egyetértve[49] - a jogalkotó és az Alkotmánybíróság tudná feloldani azzal, hogy az Alkotmánybíróság az elbírálásra váró alkotmányjogi panaszok[50] kapcsán
- kimondja, hogy az Alaptörvény TÉSZ-szel kapcsolatos előírása[51] más Alaptörvényben rögzített jogelvekkel[52] is ütközik, mely ellentét feloldása a jogalkotó feladata, vagy
- hivatalból megállapítja a jogalkotói mulasztást a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) és a Bv. tv. vonatkozó rendelkezéseivel kapcsolatban, tekintettel arra, hogy a jogi szabályozás Alaptörvényből levezethető lényeges tartalma hiányos[53].
Ezt követően a jogalkotónak - különösen a Murray-ügyre tekintettel - kellene kialakítania a TÉSZ egyezménykonform szabályozását, amelynek szükségességét a Kúria is oly régóta hirdeti: "Ha jogalkotásra van szükség, akkor felülvizsgálati ok nem valósul meg, nem keletkezik felülvizsgálati döntési jogkör, mert a hiányzó szabályt a Kúria nem alkothatja meg, s nem pótolhatja azt az Egyezmény közvetlen alkalmazásával."[54] Személy szerint egyetértek a Kúria Büntető Kollégiumának vezetőjével, aki a közelmúltban találó hasonlattal fogalmazta meg a problémát: "A Kúria a szó szoros értelmében üllő és kalapács közé van szorítva. Az üllő a hatályos - megoldást nem biztosító hazai szabályozás - így különösen a felülvizsgálati eljárás lefolytatása -, míg a kalapács az EJEB. [...] Az EJEB döntésiben kifogásoltak nem valamely konkrét jogszabályra, hanem egy szabályozás hiányosságára vonatkoznak. A Kúria a felülvizsgálati eljárást mind a terhelt, mind a legfőbb ügyész indítványára lefolytatja, de nem tud kötelező 25 éves felülvizsgálatot biztosító eljárást létrehozni. A Kúria ezért csak a megtámadott jogerős ügydöntő határozat hatályban tartásáról tud dönteni."[55]
Az életfogytig tartó szabadságvesztés egyezménykonform szabályozását a fentiekre tekintettel előbb kizárólag a büntetés-végrehajtási jog keretein belül maradva kísérlem meg. Az ennek során gyűjtött tapasztalat fényében vizsgálódásomat kiterjesztem a büntető anyagi- és eljárási jog területére egyaránt.
Az 1. táblázat szerinti módosítás önmagában sértené az arányosság alkotmányos rangú elvét. Az arányosság elve ugyanis - a jogállami büntetőjog sajátos alapelveként - megköveteli többek között a kiszabott szankciók összehasonlíthatóságát (ún. "névleges arányosság"), vagyis azt, hogy hasonló tett elkövetői az okozott hátrány és a bűnösség mértéke szerint azonos büntetésben részesítendők, a különböző bűntettek elkövetői pedig különböző büntetést érdemelnek.[56] Amennyiben a TESZ-re ítélteknek a büntetés teljes elengedésének lehetőségével biztosítanánk huszonöt év elteltével a kötelező kegyelmi eljárás megindítását, úgy ők kedvezőbb helyzetbe kerülhetnének a "nemtényleges" életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélteknél, annak ellenére, hogy nagyobb tárgyi súlyú bűncselekményt követtek el.
1. táblázat: A TÉSZ felülvizsgálati idejének huszonöt évben történő meghatározása
| A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek kötelező kegyelmi eljárása |
| Bv. tv. 46/B. § (1) Az elítéltet fogva tartó bv. intézet értesíti az igazságügyértfelelős minisztert, ha az elítélt a szabadságvesztésből huszonöt[57] évet kitöltött. |
Az arányosság elvének sérelme tulajdonképpen a jelenlegi szabályozás mentén is elképzelhető például abban az esetben, ha a TÉSZ-re ítéltet a kötelező kegyelmi eljárás eredményeként a büntetés teljes elengedésében részesítik, míg az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt feltételes szabadságra bocsáthatóságának a legkorábbi időpontját negyven évben határozza meg a bíróság. Elvégre a feltételes szabadság tartama életfogytig tartó szabadságvesztés esetén legalább tizenöt év.
A Bv. tv. keretein belül az arányosság elvének sérelmét talán a "kötelező kegyelmi eljárás" és a
- 3201/3202 -
"nem-kötelező kegyelmi eljárás" keretében gyakorolható kegyelem jogkövetkezményeinek a különválasztásával lehetne orvosolni. Az arányosság elve teljesebben érvényesülhetne, ha a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek kötelező kegyelmi eljárása esetén a kegyelem gyakorlása a 2. táblázat szerint csupán a büntetés mérséklésére korlátozódna. A kötelező kegyelmi eljárás így nem vezethet a büntetés teljes elengedéséhez, míg a nemkötelező kegyelmi eljárás lehetősége továbbra is adott maradna mind a tényleges-, mind pedig a nemtényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek számára a büntetés teljes elengedésének a kilátásba helyezésével.
2. táblázat: A kegyelem büntetés mérséklésére történő korlátozása a kötelező kegyelmi eljárás keretében
| A kegyelem |
| Bv. tv. 30. § (1) A kegyelmi jogkör gyakorlója az elítélt büntetését vagy a vele szemben alkalmazott próbára bocsátást, jóvátételi munkát és javítóintézeti nevelést kegyelemből elengedheti vagy mérsékelheti. A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek kötelező kegyelmi eljárása során a kegyelmi jogkör gyakorlója az elítélt büntetését nem engedheti el A kegyelmi rendelkezésként elengedett büntetés vagy intézkedés, illetve mérséklés esetén a büntetés vagy intézkedés az elengedett rész tekintetében nem hajtható végre. |
A büntetés köztársasági elnök általi mérséklését a kötelező kegyelmi eljárás esetében tehát ajánlott törvényi keretek közé szorítani. Ezt a Bv. tv. esetében a Kegyelmi Bizottság 3. táblázat szerinti büntetés mérséklésére irányuló vizsgálata biztosíthatná. Elvégre a Kegyelmi Bizottságnak öt tagját a Kúria elnöke jelöli ki a Kúrián vagy az ítélőtáblán büntetőügyekben eljáró azon bírák közül, akikre előzetesen a Kúria büntető kollégiuma tesz javaslatot. A Kegyelmi Bizottság büntetés mérséklésével összefüggő állásfoglalásának megalapozottságát így többek között a bírói függetlenség, a kúriai és táblabírói tekintély, valamint a törvényben meghatározott eszközök és feltételek garantálnák.
3. táblázat: A Kegyelmi Bizottság büntetés mérséklésére irányuló vizsgálata_
| A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek kötelező kegyelmi eljárása |
| Bv. tv. 46/F. § (2) A Kegyelmi Bizottság a 46/C. § szerint beszerzett iratok beérkezését követő kilencven napon belül megvizsgálja, hogy a) az elítéltnek a büntetés végrehajtása alatt tanúsítottkifogástalan magatartására, valamint arra a készségére tekintettel, hogy törvénytisztelő életmódot fog folytatni, illetve b) az elítélt személyi vagy családi körülményeire, valamint az egészségi állapotára tekintettel alaposan feltehető-e, hogy a büntetés célja a büntetés mérséklésével is elérhető. |
A köztársasági elnöki mérlegelés viszont a Kegyelmi Bizottság mérlegelésétől eltérően jelenleg nincs határidőhöz, sem indokoláshoz kötve, még arra az esetre sem, ha a köztársasági elnök a Kegyelmi Bizottságtól eltérő álláspontra jutna. Az ellenjegyzési jog gyakorlásával ugyanakkor az igazságügyért felelős miniszter is indokolás hiányában helyezkedhet eltérő álláspontra a Kegyelmi Bizottsággal és a köztársasági elnökkel szemben. Mindennek feloldására a Kegyelmi Bizottságra irányadó határidőt és indokolási kötelezettséget javasolt a köztársasági elnök kegyelmi döntésről szóló határozathozatalára és az igazságügyért felelős miniszter ellenjegyzésére is kiterjeszteni a 4. táblázat szerint.
4. táblázat: A köztársasági elnök és az igazságügyért felelős miniszter indokolási kötelezettsége
| A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek kötelező kegyelmi eljárása |
| Bv. tv. 46. § (4) A köztársasági elnök a kegyelmi döntésről szóló határozatot a 46/F. § (2) bekezdés szerinti vizsgálatra kiterjedő indokolásával együtt a kegyelmi kérelem beérkezésétől számított kilencven napon belül - az ellenjegyzési jog gyakorlása érdekében - az igazságügyért felelős miniszternek küldi meg. Ha a kegyelmi döntésről szóló határozatot az igazságügyért felelős miniszter nem ellenjegyzi, e döntését a 46/F. § (2) bekezdés szerinti vizsgálatra kiterjedő indokolásával együtt a kegyelmi döntésről szóló határozat beérkezésétől számított kilencven napon belül a határozat eredeti példányára rávezeti. Ellenjegyzés hiányában a kegyelmi eljárás befejeződik. Az igazságügyért felelős miniszter az ellenjegyzési jog gyakorlásáról tájékoztatja a köztársasági elnököt. |
A fenti törvénymódosítások hatálybalépésekor a TÉSZ-ből huszonöt évet már kitöltött elítéltekre is figyelemmel kellene lenni. Esetükben az 5. táblázat szerinti átmeneti rendelkezésben lenne ajánlott elrendelni a kötelező kegyelmi eljárás azonnali kezdeményezését.
5. táblázat: Átmeneti rendelkezés a TÉSZ-ből huszonöt évet már kitöltött elítéltekre
| Átmeneti rendelkezések |
| Bv. tv. 436/B. § A kötelező kegyelmi eljárást haladéktalanul meg kell indítani, ha a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt a ... törvény hatálybalépésekor a szabadságvesztéséből már huszonöt évet kitöltött. |
Az arányosság elvének sérelme meglátásom szerint nem orvosolható maradéktalanul a Bv. tv. módosításával, tekintettel arra, hogy a büntetés kötelező kegyelmi eljárás általi mérséklésének a büntető anyagi- és eljárásjogi keretei továbbra is megkérdőjelezhetőnek bizonyulnának, szemben az életfogytig tartó szabadságvesztésből feltételes
- 3202/3203 -
szabadságra bocsátással. Másképpen fogalmazva: tovább élne annak a lehetősége, hogy a büntetés kötelező kegyelmi eljárás általi mérséklésével a TÉSZ-re ítélt kedvezőbb büntetésben részesülhet a nem-tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltnél. A Btk., a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) és a Bv. tv. egyidejű módosításával viszont egy koncepcionálisan eltérő, és sokkalta arányosabb pönalizációra nyílna lehetőség. A "reményhez való jogot" a jogalkotónak nem a kötelező kegyelmi eljárás, hanem az életfogytig tartó szabadságvesztésből való feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének a felülvizsgálatán keresztül lenne érdemes szavatolnia egy új különleges eljárást létrehozva.
Az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás különleges eljárásban való kötelező felülvizsgálatának alapját a 6. táblázat szerint a Btk.-ban indokolt megteremteni, tekintettel az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás anyagi jogi jellegére. E jogi norma keretében egyúttal utalni szükséges a 7. táblázatban javasolt különleges eljárásra is.
6. táblázat: Az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének kötelező felülvizsgálata huszonöt év elteltével
| Feltételes szabadságra bocsátás az életfogytig tartó szabadságvesztésből |
| Btk 44. § (3) Ha a bíróság életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárta, e döntését a büntetés megkezdésétől számított huszonöt év elteltével a Be 838/A. §-a alapján kell felülvizsgálni. |
Lényegi különbség az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának elhalasztásához képest, hogy a feltételes szabadságra bocsátás felülvizsgálatát - a kötelező kegyelmi eljáráshoz hasonlóan - a Kúria végezné. Erre a célra a döntés szempontjából kizárólagos jogosultsággal rendelkező ún. "Tényleges Életfogytig Tartó Szabadságvesztés Bizottságot" (a továbbiakban: TÉSZ Bizottság) javasolt létrehozni, élve a szakirodalomban és a joggyakorlatban is használt kifejezéssel. A TÉSZ Bizottságra a Bv. tv. Kegyelmi Bizottságra vonatkozó szabályait lenne javasolt átemelni a Be.-be az értelemszerű eltérésekkel. Ezzel összefüggésben a 7. táblázatban csupán a Btk.-ra utaló, valamint a különleges eljárás kimenetelére vonatkozó büntetőeljárási rendelkezésekre teszek javaslatot (és nem térek ki pl. a fogva tartó bv. intézet és az igazságügyért felelős miniszter értesítési és iratbeszerzési kötelezettségére, amelyet változatlanul a Bv. tv. keretei között lenne érdemes újragondolni).
7. táblázat: Különleges eljárás az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének a felülvizsgálatára
| A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének felülvizsgálata életfogytig tartó szabadságvesztés esetén |
| Be 838/A. § (1) Ha az alapügyben a Btk 44. § (3 bekezdésében meghatározott büntetés jogerős kiszabására került sor, a Kúria Tényleges Életfogytig Tartó Szabadságvesztés Bizottsága (a továbbiakban: TESZ Bizottság) hivatalból nyilvános ülésen vagy tárgyaláson határoz az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt feltételes szabadságra bocsátásának lehetőségéről. (2) Ha a TESZ Bizottság megállapítja, hogy az elítélt feltételes szabadságra bocsátható, az alapügyben hozott ítéletet, illetve annak feltételes szabadságra bocsátást kizáró részét hatályon kívül helyezi, és a Btk életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét nem kizáró rendelkezéseinek megfelelő határozatot hoz. E határozat ellen nincs helye fellebbezésnek. (3) Ha a TESZ Bizottság megállapítja, hogy az elítélt feltételes szabadságra nem bocsátható, a különleges eljárást a lezárultát követően két év elteltével ismételten le kell folytatni. (4) A különleges eljárás bűnügyi költségét az állam viseli, kivéve, ha a különleges eljárásban a Btk 45. § rendelkezései is alkalmazandók. |
A TÉSZ Bizottságnak ily módon törvényi lehetősége és egyben kötelezettsége lenne a Btk. életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét nem kizáró rendelkezéseit alkalmazni pozitív elbírálás esetén, ezzel tágabb értelemben vett büntetőjogi garanciát nyújtva a TÉSZ tényleges csökkenthetőségére. A TÉSZ és a nem-TÉSZ között ugyanakkor továbbra is megmaradna a lényegi különbség: "Az életfogytig tartó szabadságvesztésből feltételes szabadságra bocsátás kizárásának lehetősége az alkotmányos jogrend része, amelynek - törvényi előfeltételek megvalósulása esetén történő - bírósági alkalmazását nemzetközi szerződés nem tiltja."[58] A fenti törvénymódosítások hatálybalépésekor figyelemmel kell lenni a TÉSZ-ből huszonöt évet már kitöltött elítéltekre. Esetükben a Be. átmeneti rendelkezései között a 8. táblázat szerint ajánlott szabályozni az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének a felülvizsgálatára irányuló eljárásjogi normák alkalmazását.
- 3203/3204 -
8. táblázat: Átmeneti rendelkezés a TÉSZ-ből huszonöt évet már kitöltött terheltekre_
| Átmeneti rendelkezések |
| 876/D. § E törvénynek az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének felülvizsgálatára vonatkozó rendelkezéseit a ... törvény hatálybalépésekor életfogytig tartó szabadságvesztésüket töltő elítéltekkel szemben is megfelelően alkalmazni kell Az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének felülvizsgálatára irányuló különleges eljárást haladéktalanul meg kell indítani, ha az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt a ... törvény hatálybalépésekor a szabadságvesztéséből már huszonöt évet kitöltött. |
Összegzésképpen megállapítható, hogy a TÉSZ-szel összefüggő, kínzás tilalmába ütköző három fő tényező egyaránt az EJEB precedensjogi jelleget mellőző gyakorlatából eredeztethető, ami ugyan megköveteli a belső jogorvoslatok kimerítését, de az alkotmányjogi panaszt a TÉSZ-szel összefüggésben nem tekinti hatékony jogorvoslatnak, és a kínzás tilalma kapcsán nem alkalmazza a tagállami mérlegelési szabadság doktrínáját. A Murray-ügyben továbbfejlesztett ismérvekre ezáltal olyan sztenderdként tekinthetünk, amelyek a kínzás tilalmának, mint alapjognak az értelmezése során a TÉSZ hazai szabályozásával összefüggésben is szükségszerűen mérlegelendők. A Magyar Állam folyamatos elmarasztalásával járó helyzetet az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszok elbírálásával, míg a jogalkotó az egyezménykonform szabályozás kialakításával tudná feloldani. Utóbbi keretében kiemelt figyelmet ajánlott fordítani az arányosság elvének érvényesítésére, ezáltal tágabb értelemben vett büntetőjogi garanciát nyújtva a TÉSZ tényleges csökkenthetőségére.
[1] Csák Zsolt: Az Európai Emberi Jogi Bíróság életfogytiglani szabadságvesztéssel kapcsolatos ítéleteinek végrehajtása során felmerülő nehézségek. Az előadás elhangzott az Igazságügyi Minisztérium, a Magyar Ügyvédi Kamara és a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága által 2023. október 17-én megszervezett "A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény elfogadásának 10. évfordulója és a folyamatban lévő reformok" című konferencián.
[2] Dudás Dóra Virág: Emberi jogi kézikönyv az EJEB gyakorlata alapján, Wolters Kluwer, Budapest, 2021.
[3] Gönczi Gergely: A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés alapjogi vonatkozásai: Alkotmányos büntetőjog és a strasbourgi joggyakorlat, Acta Humana, 2015/2, 7-40.
[4] Lévay Miklós: A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésről - Tóth Mihály publikációi és az Emberi Jogok Európai Bíróságának 2021. június 17-i ítélete alapján, In: Studia in honorem Mihály Tóth (szerk.: Czine Ágnes-Domokos Andrea-Lukács Krisztina), Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Budapest, 2021, 293-311.
[5] Nagy Ferenc: A magyar büntetőjog általános része - Átdolgozott bővített kiadás, HVG-ORAC, Budapest, 2008.
[6] Petzold, Herbert: The convention and the principle of subsidiarity, In: The European System for the Protection of Human Rights (eds.: Macdonald, Ronald-Matscher, Franz-Petzold, Herbert), Brill, Nijhoff, Dodrecht, 1992, 41-62.
[7] Polgári Eszter: A tagállamoknak biztosított mérlegelési szabadság doktrínája az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatában, Állam- és Jogtudomány, 2017/4, 41-53.
[8] Szabó Marcell: Az Alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága kapcsolata, In: Az alkotmánybírósági törvény kommentárja (szerk.: Zakariás Kinga), Pázmány Press, Budapest, 2022.
[9] Tóth Mihály: A büntetőjogi jogkövetkezmények elvi kérdései és rendszere, In: Büntetőjog I. Második, hatályosított kiadás (szerk.: Belovics Ervin-Nagy Ferenc-Tóth Mihály), HVG-ORAC, Budapest, 2014, 358457.
[10] Tóth Mihály: Az új büntető-novella néhány vitatott kérdése, s a módosítások gyökerei, In: Bűnözés és bűnmegelőzés a válságrégiókban (szerk.: Sántha Ferenc), Magyar Kriminológiai Társaság, Budapest, 1999, 204-226.
[11] Tóth Mihály: Életfogytiglan, mindhalálig. Szibéria - Európa közepén, Élet- és Irodalom 2015. július 31. https://www.es.hu/cikk/2015-07-31/toth-mihaly/eletfogytig-mindhalalig.html (2023. október 22-i letöltés).
[1] Emberi Jogok Európai Egyezménye.
[2] Magyarország Alaptörvénye.
[6] 2012. évi C. törvény.
[8] 2005. évi L. törvény.
[1] Ilgar Mammadov v. Azerbaijan, 15172/13, 29 May 2019.
[2] Murray v. the Netherlands [GC] 10511/10, 26 April 2016.
[3] Saadi v. Italy, [GC] 37201/06, 28 February 2008.
[4] Vilho Eskelinen and Others v. Finland, [GC] 63235/00, 19 April 2007.
[5] Buckley v. The United Kingdom, 20348/92., 29 September 1996.
[6] Otto-Preminger-Institut v. Austria, 13470/87., 20 September 1994.
[7] Handyside v. The United Kingdom, 5493/72., 7 December 1976.
- 3204/3205 -
[8] "Relating to Certain Aspects of the Laws on the Use of Languages in Belgium" v. Belgium, 1474/62, 1677/62, 1691/62, 1769/63, 1994/63, 2126/64, 23 July 1968.
[9] 24/2015. (VII. 7.) AB határozat.
[10] 6/2014. (II. 26.) AB határozat.
[11] 6/2013. (III. 1.) AB határozat.
[12] 3/2020. BJE.
[13] 3/2015. BJE.
[14] Kúria Bfv.III.914/2017. (EBH 2018.B.6.). ■
JEGYZETEK
[1] 3/2020. BJE, Indokolás 2.: "Tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés az, amikor az ítélőbíró ítéletében életfogytig tartó szabadságvesztést szab ki, s egyidejűleg kizárja a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét. [...] a hatályos Btk. [...] taxációt ad azokról a bűncselekményekről, amelyek miatt kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés esetén a feltételes szabadság - bírói mérlegelés alapján - kizárható. Emellett megállapít két olyan további feltételt, amelyek megvalósulásakor a kizárás kötelező. Mindez azt jelenti, hogy a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés szankciórendszeren belüli súlya (rangja) a határozott tartamú szabadságvesztéshez képest megkülönböztetett jelentőséggel bír."
[2] Lévay Miklós: A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésről - Tóth Mihály publikációi és az Emberi Jogok Európai Bíróságának 2021. június 17-i ítélete alapján, In: Studia in honorem Mihály Tóth (szerk.: Czine Ágnes-Domokos Andrea-Lukács Krisztina), Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Budapest, 2021, 308.
[3] Egyezmény 3. cikk.
[4] Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdés.
[5] Dudás Dóra Virág: Emberi jogi kézikönyv az EJEB gyakorlata alapján, Wolters Kluwer, Budapest, 2021, 5.1. fejezet (Jogtár könyvtár).
[6] Pl. 4/2013. (II. 21.) AB határozat; 23/2015. (VII. 7.) AB határozat; 6/2014. (II. 26.) AB határozat. Idézi Dudás i.m. 5.1. fejezet.
[7] Dudás i.m. 1.3. fejezet.
[8] Egyezmény 33. cikk.
[9] Egyezmény 34. cikk.
[10] Egyezmény 32. cikk 1. bekezdés.
[11] Vilho Eskelinen and Others v. Finland, [GC] 63235/00, 19 April 2007. Idézi Dudás i.m. 1.4. fejezet.
[12] Egyezmény 35. cikk 1. bekezdés.
[13] Szabó Marcell: Az Alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága kapcsolata, In: Az alkotmánybírósági törvény kommentárja (szerk.: Zakariás Kinga), Pázmány Press, Budapest, 2022, 2. fejezet (Jogkódex).
[14] Egyezmény 41. cikk.
[15] Szabó i.m. 2. fejezet.
[16] 2005. évi L. törvény 13. § (1) bekezdés.
[17] 24/2015. (VII. 7.) AB határozat, Indokolás [30] Idézi Dudás i.m. 5.1. fejezet.
[18] 6/2014. (II. 26.) AB határozat, Indokolás [39] Idézi Dudás i.m. 5.1. fejezet.
[19] Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) és f) pontok; 2011. évi CLI. törvény az Alkotmánybíróságról 25., 32. §
[20] 6/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [9] Idézi Dudás i.m. 5.1. fejezet.
[21] Egyezmény 46. cikk 1. bekezdés.
[22] Egyezmény 46. cikk 2-5. bekezdések.
[23] Ilgar Mammadov v. Azerbaijan, 15172/13, 29 May 2019. Idézi Dudás i.m. 1.3. fejezet.
[24] A TÉSZ-re vonatkozó esetjog fejlődéséhez és az alkotmányos alapjogokkal való összeegyeztethetőségéhez lásd: Gönczi Gergely: A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés alapjogi vonatkozásai: Alkotmányos büntetőjog és a strasbourgi joggyakorlat, Acta Humana, 2015/2, 740.
[25] Murray v. the Netherlands [GC] 10511/10, 26 April 2016. 99. § Idézi Lévay i.m. 301.
[26] Uo.
[27] Uo.
[28] Uo. 100. §
[29] Uo.
[30] Uo.
[31] Tóth Mihály: Az új büntető-novella néhány vitatott kérdése, s a módosítások gyökerei, In: Bűnözés és bűnmegelőzés a válságrégiókban (szerk.: Sántha Ferenc), Magyar Kriminológiai Társaság, Budapest, 1999, 204-226. Idézi Lévay i.m. 295.
[32] Tóth Mihály: A büntetőjogi jogkövetkezmények elvi kérdési és rendszere, In: Büntetőjog I. Második, hatályosított kiadás (szerk.: Belovics Ervin-Nagy Ferenc-Tóth Mihály), HVG-ORAC, Budapest, 2014, 358-457. Idézi Lévay i.m. 298.
[33] Szabó i.m. 5. fejezet.
[34] Uo.
[35] Abtv. 42. § (1) és (2) bekezdések.
[36] Szabó i.m. 2. fejezet.
[37] Uo. 4. fejezet.
[38] Tóth Mihály: Életfogytiglan, mindhalálig. Szibéria - Európa közepén, Elet és Irodalom, 2015. július 31. https://www.es.hu/cikk/2015-07-31/toth-mihaly/eletfogytig-mindhalalig.html (2023. október 22-i letöltés).
[39] Polgári Eszter: A tagállamoknak biztosított mérlegelési szabadság doktrínája az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatában, Állam- és Jogtudomány, 2017/4, 44.
[40] Saadi v. Italy, [GC] 37201/06, 28 February 2008. Idézi Polgári i.m. 48.
[41] Buckley v. The United Kingdom, 20348/92., 29 September 1996. Idézi Polgári i.m. 49.
[42] Handyside v. The United Kingdom, 5493/72., 7 December 1976. Idézi Polgári i.m. 50.
[43] Otto-Preminger-Institut v. Austria, 13470/87., 20 September 1994. Idézi Polgári i.m. 51.
[44] Polgári i.m. 41.
[45] 2015. évi CLVII. törvény az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezményt módosító 15. Jegyzőkönyv kihirdetéséről 1. Cikk.
[46] "Relating to Certain Aspects of the Laws on the Use of Languages in Belgium" v. Belgium, 1474/62, 1677/62, 1691/62, 1769/63, 1994/63, 2126/64, 23 July 1968. Idézi Polgári i.m. 42.
[47] Egyezmény 1., 13. és 35. cikkek.
[48] Petzold, Herbert: The convention and the principle of subsidiarity, In: The European System for the Protection of Human Rights (eds.: Macdonald, Ronald-Matscher, Franz-Petzold, Herbert), Brill, Nijhoff, Dodrecht, 1992, 41-62. Idézi Polgári i.m. 43.
[49] Lévay i.m. 309.
[50] Az Alkotmánybíróság 2023. január 24-i teljes ülésének napirendi pontját képezte az alapvető jogok biztosának az Alaptörvény III. cikk (1) bekezdése értelmezésére irányuló indítványa. https://tinyurl.com/377c2am6 (2023. október 30-i letöltés).
[51] Alaptörvény IV. cikk (2) bekezdés.
[52] Alaptörvény II. cikk, III. cikk (1) bekezdés és Q) cikk (2) bekezdés.
[53] Abtv. 46. § (2) bekezdés c) pont.
[54] 3/2015. BJE IV. 9.; Kúria Bfv.III.914/2017 (EBH 2017.B.6.) [95].
[55] Csák Zsolt: Az Európai Emberi Jogi Bíróság életfogytiglani szabadságvesztéssel kapcsolatos ítéleteinek végrehajtása során felmerülő nehézségek. Az előadás elhangzott az Igazságügyi Minisztérium, a Magyar Ügyvédi Kamara és a Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnoksága által 2023. október 17-én megszervezett "A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény elfogadásának 10. évfordulója és a folyamatban lévő reformok" című konferencián.
[56] Nagy Ferenc: A magyar büntetőjog általános része - Átdolgozott bővített kiadás, HVG-ORAC, Budapest, 2007, 56.
[57] A de lege ferenda javaslatokat az érintett fejezetcímeket is tartalmazó táblázatokban félkövér betűtípussal jelölöm.
[58] 3/2015. BJE 1.; Kúria Bfv.III.914/2017. (EBH 2018.B.6.) [93].
Lábjegyzetek:
[1] A szerző LL.M. PhD, főtanácsadó, Kúria; adjunktus, Széchenyi István Egyetem, Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar. A tanulmány a szerző álláspontját tartalmazza, az nem értelmezhető a Kúria állásfoglalásaként.
Visszaugrás
