Az a nem új keletű megállapítás, miszerint rend a lelke mindennek, ma is nyilvánvalóan megállja a helyét senki által sem vitatottan. Amíg a kusza helyzeteket nem mindenki képes átlátni, persze egyszerűbb esetek így is, úgy is megoldhatóak, addig a bonyolultabb iratok áttekintése a hozzáértő számára is komoly odafigyelést és fölösleges időt, fáradságot és többletmunkát igényel, ha a borító nem vagy helytelenül tartalmaz néhány fontos, az ügyre vonatkozó tényt.
Hatványozottabban van ez így, ha a jogalkalmazó nem a mindennapi tevékenységi körébe tartozó ügyek intézésébe kezd. Így, ha egy bírósági végrehajtási ügyet vesz a kezébe, akkor csak egy jellemzően kék színű iratborítóval találkozik, amely tartalmazza a végrehajtási iratokat. Bár az első benyomás bizonyára fontos, de a munkakedvet és teljesítményt sem biztosan növeli, ha először jó ideig az irat értelmezésével kell bajlódnunk, és azt sem tudjuk, hogy ki milyen módon szerepel az eljárásban, vagy hogy az elrendelésre miként került sor.
Hogy mi minősül végrehajtási iratnak, azt a jogszabály határozottan és pontosan megjelöli - nagyon helyesen. Azonban az iratborítóról meglepő módon hallgat, pedig, mint "első irat" a legfontosabb tudnivalókat közli velünk a könnyebb és gyorsabb ügyintézés végett.
Nézzük, milyen feliratokat is tartalmaz a jelenleg használatban lévő 562. számozású végrehajtási ügy iratborítója. Az iratborító külzetén az iratok számozása alatt az ügyszám, VH lajstromszám, valamint az érkezés időpontja kerül feltüntetésre. Félkövér betűvel ezt követően a Végrehajtási ügy megnevezés, majd alatta az adós neve és lakóhelye található. A végrehajtást kérő neve szintén feltüntetésre kerül, de a lakóhelye érthetetlen módon már nem. A követelés tárgyát, mint az ügy tárgyát szintén tartalmazza az irat, majd ez alatt található az előírat száma, a csatolt és egyesített irat is. Ezt követi az eljárási határnapok feltüntetése, illetőleg a nyilvántartási határidők, majd az irattári tételszám, a befejezés időpontja és a befejezés oka a-d-ig felsorolva: a) elrendelés, b) elutasítás, megtagadás, c) eljárás megszüntetése d) egyéb. Majd egy "Ellenőriztem, irattárba!" kitétel, időpont és aláírás a bíró, titkár, vh. ügyintéző részéről.
Figyelmes olvasással feltűnik, hogy az iratborító vegyes elemeket mutat. Az ügyszám kis gondolkodással megfejthető, hogy a végrehajtó ügyszámát jelenti és így egyébként valamennyi felirat a végrehajtónak szükséges. De a befejezések módja már egyértelműen a bíróság számára mutat hasznos tudnivalókat, az a végrehajtó részére érdektelen. Rendkívül érdekes módon ugyanakkor ugyanezen 562. számozással van egy másik(!) iratborító, ahol a befejezés oka már egész más. Ez utóbbin az a) behajtás, b) behajthatatlanság, c) díjjegyzéket jóváhagyták, d) egyéb befejezési okok kerültek feltüntetésre. Egyebekben eltérés nem mutatkozik.
Jól látható tehát, hogy a gyakorlat igyekszik különbséget tenni a bírósági és a végrehajtói iratborító között nagyon helyesen, mert ami az egyiknek fontos, az a másiknak nem biztos.
Az "Ellenőriztem, irattárba!" felirat még a régebbi időkből maradt meg, amikor a bíróság ellenőrizte a végrehajtó munkáját. Ma már nincs ilyen jogszabályi kötelezettsége a bíróságoknak, ezért indokolatlan a feltüntetése, helyette viszont szükséges lenne más közlendő.
Azonban nem ilyen egyszerű egy végrehajtási iratborító, hiszen amikor az ember kinyitja, akkor az értesítő rész helyett költségjegyzéket és végrehajtási költségek megnevezésű táblázatot talál. Aligha lehet vitás, hogy ennek a bírósági iratborítón történő feltüntetése nem szükséges, azt egyébként maguk a bíróságok lajstromirodái sem vezetik. Ellenben hogy árverési vevő, vagy végrehajtói csatolás miatt több végrehajtást kérő, esetleg zálogjogosult, haszonélvező, vételi joggal rendelkező vagy más egyéb érdekelt is szerepel az ügyben, és azoknak mi a címe, már nem kerül feltüntetésre. És ez már ténylegesen megnehezíti az irat megértését és megtanulását is, nem említve ugyanakkor a többszörös, mindkét oldali jogutódlás feltüntetésének kérdését.
Önmagában is elég különös jelenség a kétféle iratborító létezése. Ha ehhez még hozzávesszük a végrehajtási ügyek különleges eltérő voltát, illetőleg azt, hogy jellegéből adódóan nemcsak az önálló bírósági végrehajtó hajtja végre a bíróság határozatait, hanem a bíróság is végrehajthatja (közvetlen bírósági felhívás, átutalási végzés, letiltó végzés), akkor nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy a végrehajtási iratok iratborítója nem szolgálja kellő mértékben a munkánkat. Így megállapíthatjuk, hogy a legalapvetőbb gond a végrehajtási ügy 562. számú borítójával az, hogy valójában nem is a bírósági végrehajtási ügy iratborítójáról beszélünk, hanem a végrehajtói végrehajtási ügy iratborítójáról.
Amikor a bírósági végrehajtók még nem önálló végrehajtók voltak a végrehajtási ügyek elintézésénél, magától értetődően, egy ilyen tervezésű végrehajtási ügy iratborítójára volt szükség. Azonban amióta nem a polgári peres iratok utóirataként kerülnek elintézésre a végrehajtási iratok, hanem külön ügyként külön borítót kaptak, ez az iratborító már nem felel meg a kor követelményeinek.
Ugyanakkor a bíróság szempontjából a befejezés okát érdektelen feltüntetni a bírósági végrehajtási ügy iratborítóján, hiszen a bíróságon nincs behajtás, behajthatatlanság, a bíróság nyilván díjjegyzék jóváhagyásában sem működik közre. A fentiek miatt az 562-es végrehajtási ügyirat borítéka megnevezésű, végrehajtási ügy
-107/108-
iratborító, megítélésem szerint korlátozottan alkalmasan felel csak meg a bírósági ügyek mindennapi intézéséhez, mert átláthatatlan, nem lényegi információkat tartalmaz, és lényeges adatokat ellenben nem. Pedig csak rajtunk múlik a könnyebb alkalmazhatóság, hiszen nyilván nem természeti törvényszerűségről beszélünk. Nézzük hát, milyen is lehet a jól használhatóhoz igen közel álló, általam megalkotott borító (1. számú melléklet).
Az első és talán legfontosabb: az iratborítónak úgy kell kinéznie, hogy könnyen átlátható legyen, és kizárólag a fontos közlendőket tartalmazza, az ember gyors rátekintéssel át tudja látni az adott ügy lényeges jellemzőit. Ez a követelmény nyilvánvalóan azt jelenti, hogy ne csak a végrehajtási ügyintéző vagy az a bírósági titkár, aki a végrehajtási ügyet intézi, tudjon könnyen és gyorsan intézkedni, hanem az is, aki először találkozik az üggyel bíróként, például végrehajtási eljárás megszüntetése, vagy korlátozás iránti perekben, vagy a másodfokon eljáró bíróságként.
Az új borító kialakításánál célszerű kiindulási alapként a polgári ügy iratborítóját (709. nyomtatvány) vettem alapul, a végrehajtás különös jellemzőinek feltüntetésével természetesen.
Kézenfekvő ezért, hogy a bírósági ügyszám mellett a végrehajtó ügyszámát és nevét is tartalmaznia kell az iratborítónak. Nem sűrűn, de előfordulhat, hogy a végrehajtási eljárás során is meghallgatást kell tartani, amelynek feltüntetése az iratborítón a polgári ügy iratborítójához hasonlatosan tanácsos. Itt kell a jegyzőkönyv sorszámát is feltüntetnünk, mint ahogy az eljárást befejező határozat keltének ismerete is hasznos.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
