A Kúria a Gfv.VII.30.286/2013/12. számú határozatában kiemelkedő jelentőségű döntést hozott egy lezárt csődeljárás kapcsán. A döntés - mint általában a jelentős döntéseknél szokott - megosztotta a jogalkalmazókat, - annak ellenére, hogy az 1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) azóta már módosított rendelkezéséhez kapcsolódik - ezért célszerűnek mutatkozik a döntés hátterének bemutatása.
A döntés a 2009-ben megújított csődeljárás igénybejelentési határidejével kapcsolatos viták utólagos megoldását adja. A gyakorlatban ugyanis vita alakult ki abban a kérdésben, hogy a csődeljárásban szabályozott 30 napos bejelentési határidő elmulasztása milyen következményekkel jár. A vita abban a kérdésben éleződött ki, hogy azok a hitelezők, akik nem-, vagy késedelmesen jelentkeztek be a csődeljárásba, elvesztik-e a jogukat a követelésük érvényesítésére vagy sem, s mindez hogyan viszonyul a csődeljárás céljaihoz.
A vita megértéséhez indokolt a Kúria ötös tanácsa által elbírált ügy tényállásának a vázlatos ismertetése, ugyanis "állatorvosi ló"-ként mutatja mindazon problémákat, amelyek a csődeljárási szabályozás miatt felmerültek.
A felperesnek 446 991 640 Ft követelése állt fenn az alperessel szemben, melyet az alperes a 2011. január 31-én közösen készített jegyzőkönyvben írásban elismert. Az alperes kérelmére a Fővárosi Bíróság előtt 2011. május 28-án megindult a csődeljárás. A most tárgyalt peres ügy felperese, mint hitelező a csődeljárásban 451 989 396 Ft tőke és 18 630 631 Ft összegű késedelmi kamatkövetelést jelentett be, továbbá 100 000 Ft nyilvántartásba vételi díjat befizetett.
A vagyonfelügyelő a felperes követelését nem biztosított, vitatott igényként vette nyilvántartásba, melyről 2011. július 1-jén kelt levelében értesítette a felperest. Egyidejűleg tájékoztatta arról, hogy igénye végleges elbírálásához az adós társaságtól további dokumentumok beszerzése szükséges. A felperes 2011. július 7-én közölte a vagyonfelügyelővel, hogy nem fogadja el a vitatást és érdemi észrevételt kíván tenni, melyre további 8 napos határidőt kért, érdemi észrevételt azonban nem nyújtott be.
A vagyonfelügyelő értesítette, hogy továbbra is vitatottként tartja nyilván a követelését, mely ellen a Cstv. 12. § (5) bekezdése alapján kifogással élhet a csődeljárást elrendelő bíróságnál. Felhívta a felperes figyelmét arra, hogy az adósnak csak abban az esetben kell tartalékot képeznie a vitatott követelésre, amennyiben a hitelező az igényét peres úton érvényesíti az adóssal szemben és ezt a perindítást a vagyonfelügyelőnek igazolja. A felperes az igényének vitatottként történt besorolása miatt kifogást nem nyújtott be, peres eljárást a csődeljárás alatt nem indított az adóssal szemben. A bíróság a csődeljárásban jogerősen jóváhagyta az adós és a hitelezői között létrejött egyezséget. A csődegyezségben a felperes igényével kapcsolatban rendelkezés nem történt.
A felperes keresetében 451 989 396 Ft és ennek 2011. február 2-től járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Kereseti kérelmének indokai szerint az alperes a tartozásának jogalapját és összegét elismerte. A felperes az igényét az alperes elleni csődeljárásban az előírt törvényi határidőben bejelentette, így az igényérvényesítési joga fennmaradt. A csődegyezségben történő tartalékképzés hiányára tekintettel - a Cstv. 12. § (5) bekezdése és 20. § (2) bekezdése értelmében - a megkötött csődegyezség kényszeregyezség formájában sem terjedt ki rá, ezért nincs jogszabályi akadálya annak, hogy az alperes által elismert követelését utóbb, a csődeljárást követően - peres úton - teljes egészében érvényesítse. Álláspontja szerint - miután a csődeljárásban a követelésének vitatott igényként történt nyilvántartásba vétele miatt a kifogás benyújtása nem kötelező - eldönthette, hogy él-e ezzel a jogával vagy sem, és úgy döntött, nem kíván a csődegyezségben részt venni, mivel így jobban jár.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Érdemi ellenkérelme szerint egyértelmű, a felperes szándékosan maradt távol a csődeljárástól, hogy a csődegyezséget követően követelését 100%-os mértékben be tudja hajtani az alperesen. A felperes nyilvánvalóan tudomással bírt arról, hogy ha nem terjeszt elő kifogást a követelésének vagyonfelügyelő általi besorolása ellen, úgy a csődegyezség nem fog rá kiterjedni. Ez a magatartása a Ptk. alapelveibe, a Ptk. 1. § (1) bekezdésébe, 4. § (1) bekezdésébe és 5. § (1)-(2) bekezdésébe ütközik. A felperes a jogait nem a társadalmi rendeltetésének megfelelően gyakorolja, azaz joggyakorlása visszaélésszerű. A felperes a csődeljárásból célzatosan kimaradva, a sikeres csődegyezséget megkerülve kívánja igényét érvényesíteni, a Cstv. és a Ptk. rendelkezéseivel, céljaival, valamint a jogalkotói szándékkal ellentétesen, a csődegyezségben résztvevő többi hitelezővel szemben is.
Az elsőfokú bíróság elfogadta a felperes érvelését és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 451 989 396 Ft tőkeösszeget, annak késedelmi kamatait, valamint a perköltséget. Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság rögzítette azt a fontos tényt, hogy a peres eljárásban a Cstv.-nek a 2011. január 28. és 2011. június 28. között hatályos rendelkezéseit kell
- 35/36 -
figyelembe venni. Hivatkozva az eljárásban alkalmazandó Cstv. 12. § (2) bekezdésére megállapította, hogy miután a vitatott igénnyel kapcsolatban kifogás előterjesztésére és tartalékképzésre nem került sor, ezért a csődeljárásban az alperes mint adós és a további hitelezők között létrejött egyezség a felperesre mint hitelezőre nem terjedt ki.
A másodfokú bíróság kiemelte, hogy az adós (a per alperese) a követelések besorolása során nem tekinthető kívülállónak, hiszen a vagyonfelügyelőnek az adós bevonásával kell a hitelezők követeléseit nyilvántartásba vennie. Ebből következően az alperes nem volt elzárva attól, hogy felhívja a vagyonfelügyelő figyelmét a felperes hitelezői követelésének tartalmára és okirattal alátámasztott egyértelmű - nem vitatott - jellegére. A Cstv. 12. § (5) bekezdése szerint az adós is rendelkezik kifogás előterjesztési joggal, ezért az alperes nem volt elzárva attól, hogy a számára sérelmes vagyonfelügyelői intézkedést, követelés besorolást kifogással támadja meg. A bizonyítékok alapján azonban mind a két fél tudomásul vette a vagyonfelügyelő intézkedését és azt nem tartotta sérelmesnek. Az eljárás során annak nincs jelentősége, mely megfontolások, motívumok vezették a feleket arra, hogy az egyébként jegyzőkönyvben elismert tartozást vitatottként besoroló vagyonfelügyelői intézkedést tudomásul vegyék.
A felek passzív magatartásának a következménye, hogy a Cstv. 20. § (2) bekezdése alapján a megkötött csődegyezség a felperesre nem terjedt ki és a jelen jogvita elbírálása során reá kedvező jogszabályi környezet megteremtette számára a peres igényérvényesítés lehetőségét.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
