Borivóknak (Jegyző, 2012/4., 43. o.)

"A legegyszerűbb borágy a füstölt szalonna kenyérrel és zöldpaprikával. A legegyszerűbb, de ugyanakkor a klasszikus borágy, amelynek nagysága, míg bor terem, soha el nem múlik. Ehhez hasonlót csak délen ismerek, ott persze a déli bor természetéhez igazodik: sült hal, kenyér, olajbogyó. Ha még juhsajt is van hozzá, azt mondom, hogy ebben az aszkézisben heteket tudnék eltölteni." (Hamvas Béla: A bor filozófiája)

2012. szeptember 12. és 16. között rendezték meg a 21. Budavári Borfesztivált.

A jeles magyar borászok mellett a díszvendég ország, Horvátország borászai, képviselői is bemutatkoztak. A nyaralási úti célként kedvelt nemzet borairól korábban nem sokat hallottunk, a boltok polcain sem találkozhattunk velük.

A fesztivált megelőzően Horvátország nemzetközi borbírája, Saša Špiranec, valamint a Horvát Borászok Szövetségének alapítója és elnöke, egyben neves borász, Franjo Francem bemutatóján kaphattunk betekintést a horvát borvidékekről, szőlő- és borfajtákról.

Szomszédunk négy jellegzetes, adottságaiban eltérő borrégióval rendelkezik. A félszigeten elterülő Isztria, a tengerpart mentén húzódó Dalmácia, a magasabban fekvő Horvát Felföld, és a részben Villányhoz hasonló mikroklímával rendelkező Szlavónia és Duna menti területe további hatvanhat borvidékre osztható, amelynek következtében - kis területű ország ellenére - széles borválasztékot feltételezhetünk.

A horvát bortermelés történetében számos sötétebb időszak említhető. Hazánkhoz hasonlóan a 19. század végén, a 20. század elején a filoxéra pusztította el a legtöbb autochton szőlőfajtát. Ezek pótlására a két világháború időszakában nem került sor, később pedig a termőterületek nagyobb részén a nemzetközi fajták jelentek meg. Az 1990-es évek elejéig azonban szigorú szabályrendszer mentén, kizárólag szövetkezetekben állítottak elő borokat, amely a minőség romlásához vezetett.