A postai tevékenységre vonatkozó szabályok jelentős és a közjegyzői kart is érintő változásokon estek át. 2013. január 1-jétől hatályos a postai szolgáltatásokról szóló 2012. évi CLIX. törvény, valamint a postai szolgáltatások nyújtásának és a hivatalos iratokkal kapcsolatos postai szolgáltatás részletes szabályairól, valamint a postai szolgáltatók általános szerződési feltételeiről és a postai szolgáltatásból kizárt vagy feltételesen szállítható küldeményekről szóló 335/2012. (XII. 4.) Korm. rendelet. Az újraszabályozás aktualitását az a körülmény adta, hogy hazánknak 2012. december 31-ig be kellett emelnie saját jogrendszerébe az európai postai piacok teljes liberalizációját célul tűző, ún. 3. postai irányelvet[1].
A közösségi szintű szabályozási keretrendszert a közösségi postai szolgáltatások belső piacának fejlesztésére és a szolgáltatás minőségének javítására vonatkozó közös szabályokról szóló 97/67/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hozta létre, amelyet eddig két irányelv és egy rendelet módosított. A legutolsó módosítást hajtotta végre a 3. postai irányelv.
A módosító irányelv szerint a postai szolgáltatások társadalmi, gazdasági és területi szerepe kiemelkedő jelentőségű, és az európai postai piacok a technológiai fejlődés, valamint a deregulációból eredő fokozott verseny által előidézett nagy változáson mentek keresztül. "A globalizáció következtében alapvető fontosságú a proaktív és a fejlődést támogató megközelítés kialakítása annak érdekében, hogy az Unió polgárai részesüljenek ezen változás előnyeiből" [(7) preambulumbek.]
- 37/38 -
A 3. postai irányelv közös szabályokat állapít meg többek között a postai szolgáltatások nyújtásának feltételei, az Unión belüli egyetemes szolgáltatások nyújtása, a finanszírozás, a díjmegállapítás és elszámolások átláthatósága valamint az egyetemes szolgáltatás minőségi előírásainak meghatározása vonatkozásában (1. cikk).
Míg a szabályozás mindenekelőtt a piac liberalizációját igyekszik megteremteni, addig az egyes tagállamok kötelezettségévé is teszi az egyetemes szolgáltatás biztosítását, lehetőleg a tagállam területének egészére kiterjedően. Az irányelv átültetésére 2010. december 31-ig kellett sort keríteni, azonban 11 tagállam (köztük Magyarország) 2012. december 31-ig volt köteles ennek eleget tenni.
A postai szolgáltatásokról szóló 2012. évi CLIX. törvényben (a továbbiakban: Pt.) a 3. postai irányelv átültetésére került sor, miként utal is rá a preambuluma. A korábbi, a postáról szóló 2003. évi CI. törvény még alapvetően monopolpiaci viszonyokra épült az új törvény indokolása szerint, amit annak címe is tükrözött. A posta ugyanis "a köznyelvben egyszerre jelenti a küldeményeket, a Magyar Posta Zrt.-t és a Magyar Posta egyes szolgáltatóhelyeit, de a postai ágazatot is, jelen törvény már a címében is kifejezi, hogy a postai szolgáltatásokat helyezi középpontba, és ezek piacáról rendelkezik"[2].
A hivatalos iratok kézbesítésének szabályozása továbbra is kétszintű maradt. A postai szolgáltatásokkal kapcsolatos alapvető rendelkezéseket a Pt. tartalmazza, a kézbesítés részletes szabályait pedig a postai szolgáltatások nyújtásának és a hivatalos iratokkal kapcsolatos postai szolgáltatás részletes szabályairól, valamint a postai szolgáltatók általános szerződési feltételeiről és a postai szolgáltatásból kizárt vagy feltételesen szállítható küldeményekről szóló 335/2012. (XII. 4.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Pr.) határozza meg.
Bár a Pt. és a Pr. 2013. január 1-jén hatályba lépett, ugyanezen év június 30-ig a régi szabályok szerint folytathatták tevékenységüket a postai szolgáltatás nyújtására jogosultak [Pt. 77. § (1) bek.], az indokolás szerint "a piaci folytonosság és a jogbiztonság fenntartása" céljából. A Magyar Posta Zrt. élt is ezzel a jogszabályi lehetőséggel, és az üzletszabályzatai július 1-jével módosultak.[3]
- 38/39 -
A Pt. az általános rendelkezések között a postai irányelv(ek)kel koherens fogalmakat definiál. A 2. §-ban a régi törvénytől eltérő módon határozza meg a hivatalos irat fogalmát[4], amely változás a közjegyzői gyakorlatot nem érinti. A változás lényege mindössze annyi, hogy nem csak papír alapú küldeményeket von a definícióba, illetve jogszabály hivatalos iratnak minősíthet a fogalomtól eltérően mást is (Pt. 2. § 18. pont). Meghatározásra kerül továbbá a kézbesítés fogalma, ugyanakkor a hivatalos iratok kézbesítésének ismertetéséhez e definíció túl tág, így itt szükségtelen idézni (Pt. 2. § 20. pont).
A törvény értelmében továbbra sem minősül postai szolgáltatásnak a küldeménynek a bírósági végrehajtó, jogszabályban meghatározott kézbesítési megbízott, kézbesítési meghatalmazott, vagy kézbesítési ügygondnok által történő kézbesítése, de a saját (pl. alkalmazott által történő) kézbesítés sem [Pt. 4. § a) - b) pontok]. Ez azt jelenti, hogy az ilyen módon történő kézbesítések esetén mindig más jogszabályt (is) kell alkalmazni.
Definíciószerűen a postai szolgáltatások három csoportból állnak: az egyetemes postai szolgáltatás, az egyetemes postai szolgáltatást helyettesítő postai szolgáltatás, illetve az egyetemes postai szolgáltatást nem helyettesítő postai szolgáltatásból (Pt. 5. §). A csoportképződés - az irányelvekkel összhangban - a piacra lépési, a piac elhagyási és felelősségi szabályok alapján történt. A hivatalos iratokkal kapcsolatos szolgáltatás az egyetemes postai szolgáltatások körébe tartozik [Pt. 6. § (2) bek.], s mint ilyen, állami feladat, melynek az állam az egyetemes postai szolgáltató útján tesz eleget [Pt. 14. § (1) bek.].
A jogalkotó erre a feladatra 2020. december 31-ig a Magyar Posta Zrt.-t jelölte ki, amely ennél fogva köteles és jogosult az egyetemes postai szolgáltatás nyújtására [Pt. 18. § (1) bek.]. Az indokolás szerint ugyanis az "előzetes elemzések és felmérések verifikálták, hogy a belátható időtávban (...) nem lehet számítani arra, hogy más szolgáltató kíván egyetemes szolgáltatóvá válni"[5].
- 39 -
A Pt. 30. §-a megerősíti, hogy az egyetemes postai szolgáltató (vagyis a Magyar Posta Zrt., a továbbiakban: szolgáltató) az ország teljes területén köteles és kizárólagosan jogosult a hivatalos iratokkal kapcsolatos postai szolgáltatás nyújtására. A hivatalos iratok továbbra is az e célra rendszeresített tértivevénnyel, avagy annak megfelelő elektronikus dokumentummal adhatóak fel. Sztrájk esetére a törvény akként rendelkezik, hogy a még elégséges szolgáltatás körében biztosítani kell a hivatalos iratok felvételét legalább heti négy napon, és a kézbesítést legfeljebb 50%-kal hosszabb átfutási idővel, de el kell látni ebben az esetben is [Pt. 34. § (3) bek. a) pont].
Privilegizált helyzetbe hozza a törvény a hivatalos iratokat azzal a rendelkezésével is, amelyben a szolgáltatót arra kötelezi, hogy településenként legalább egy kézbesítési ponton lehetővé kell tennie - a személyes kézbesítés sikertelensége esetén a jogosult átvevő részére történő rendelkezésre tartásával - a levélküldemény és a hivatalos irat kézbesítését [Pt. 16. § (4) bek.]. Ennélfogva a hivatalos iratok az ország valamennyi településére továbbra is el kell, hogy jussanak.
Akárcsak a korábbi, a postai szolgáltatások ellátásáról és minőségi követelményeiről szóló 79/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet (a továbbiakban: régi Pr.), a Pr. is azt határozza meg, hogy milyen eltérésekkel kell kézbesíteni a hivatalos iratokat a többi postai küldeményhez képest (Pr. 27. §). Amennyire lehetséges, itt egységesen kerül bemutatásra a szabályozás.
A hivatalos iratot a címzettnek vagy a jogosult átvevőnek személyes átadással kell kézbesíteni[6] [Pr. 29. § (1) bek.]. A címzett értelemszerűen a postai küldeményen feltüntetett személy [Pr. 4. § (1) bek. a) pont], és a szolgáltató az új kormányrendelet szerint sem köteles vizsgálni, hogy van-e a címhelyen más ugyanolyan nevű természetes személy, aki a küldeményre igényt tarthat, valamint több címzett szerepeltetése esetén a küldemény bármelyiküknek átadható [Pr. 10. § (2) és (4) bek.][7].
Nemcsak a címhelyen, hanem kézbesítési ponton is átveheti a címzett a küldeményt, ilyenkor az ő szóbeli nyilatkozata irányadónak tekinthető az átvételi jogosultság jogcímét illetően, ha az értesítőt bemutatja/átadja [Pr. 22. § (1) bek.].
- 40/41 -
Egyéb jogosult átvevőnek pedig továbbra is a meghatalmazott, a helyettes átvevő és a közvetett kézbesítő minősül [Pr. 9. § (1) bek.]. Ugyan a Pr. egyéb jogosult átvevőnek tekinti meghatározott esetben a címhely szerinti közvetlen szomszédot mint alkalmi átvevőt, azonban a hivatalos irat még a feladóval kötött egyedi szerződés vagy az általános szerződési feltételek szerinti külön rendelkezés alapján sem kézbesíthető alkalmi átvevőnek [Pr. 16. § (4) bek. és 29. § (2) bek.].
Könyvelt küldemények címhelyen való kézbesítése esetén - az ajánlott többletszolgáltatással feladott küldemények kivételével - az igazolt jogcímmel rendelkező átvevő személyazonosságát is igazolni kell, az arra alkalmas hatósági igazolvány bemutatásával. Ajánlott többletszolgáltatással feladott küldemények esetén a dokumentumok bemutatásától el lehet tekinteni [Pr. 21. § (2)-(3) bek.]. A kézbesítési okirat, vagy az aláírást rögzítő egyéb technikai eszköz minden kézbesítés esetén tartalmazza a személyazonosító okirat[8] számát, az átvételi jogcímet, ha nem a címzett volt az átvevő, illetve az átvevő sajátkezű aláírását, valamint hivatalos iratoknál nevesített többletkövetelmén[9] az átvevő személy olvasható neve [Pr. 22. § (5) bek. és 30. § (1) bek.].
A szolgáltató elsősorban meghatalmazottnak kell, hogy kézbesítsen, amennyiben nem tartózkodik a címhelyen a természetes személy címzett [Pr. 16. § (1) bek.]. Meghatalmazást a címzett adhat, amellyel a kézbesítés mozzanatában az ő jogállásába lép a meghatalmazott [Pr. 19. § (1) és (4) bek.]. Fontos eltérés továbbra is, hogy ha a hivatalos irat átvételét a meghatalmazott megtagadja (attól elzárkózik), úgy a szolgáltató értesítőt hagy hátra a címzettnek [Pr. 32. § (2) bek.], míg a címzetti megtagadás más joghatást vált ki (lásd: IV.2. pont).
A meghatalmazás más személy vagy szervezet[10] részére adható, akár egy meghatalmazásban több személy által és egyszerre több személynek vagy szervezetnek is, illetve szólhat valamennyi vagy A postai szolgáltatások Általános Szerződési Feltételeiben (a továbbiakban: ÁSZF) meghatározott egyéb küldeménykörre. Bár a postai meghatalmazás nem azonos a polgári jogban ismeretes meghatalmazással, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szerinti általános meghatalmazást a szolgáltatónak szintén el kell fogadnia mint a postai küldemények teljes körének átvételére jogosító meghatalmazást [Pr. 19. § (2)-(3) és (5) bek.]. A további alaki és tartalmi kellékek szerepelnek még a Pr.-ben [Pr. 19. § (6)-(9) bek.].
Meghatalmazott esetén a személyazonosságát igazolni, a III.1. pontban írottakat szigorítva olyan hatósági igazolvánnyal kell (összhangban a régebbi szabályokkal), amelyben a meghatalmazott nevén kívül legalább egy olyan egyéb adat is szerepel, amelyet a meghatalmazás maga tartalmaz
- 41/42 -
[Pr. 21. § (3) bek.]. Természetesen, a meghatalmazott a kézbesítési ponton is átveheti a küldeményt [Pr. 19. § (4) bek.].
Helyettes átvevőnek tehát csak másodsorban kézbesíthet a szolgáltató, amennyiben nincs jelen a címzett, és a helyettes átvevő nyilatkozata szerint meghatalmazott sem tartózkodik a címhelyen [Pr. 16. § (2) bek.]. Ellentétben a régi Pr. rendelkezéseivel, helyettes átvevőnek hivatalos irat kézbesítésekor a címzett 14. életévét betöltött, a Ptk. szerinti hozzátartozója[11] minősülhet, de a bérbeadó vagy szállásadó továbbra sem [Pr. 16. § (3) bek. és 29. § (2) bek.].
A helyettes átvevő a kézbesítési ponton is átveheti a címzett küldeményét. Ilyen esetekben igazolnia kell, hogy a lakcíme vagy a tartózkodási címe egyezik a küldemény címével, illetve az utánküldési címmel. De a szolgáltató jogosult az átvételi jogosultság jogcímének további igazolását is kérni tőle a kézbesítést megelőzően [Pr. 22. § (1) bek.].
Abban az esetben, amennyiben a címzett lakó-, munka- vagy tartózkodási helye a rendeletben meghatározott szervezet, így
• a Magyar Honvédség, Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat, rendvédelmi szerv,
• büntetés-végrehajtási, illetve javítóintézet,
• egészségügyi, illetve szociális ellátást nyújtó intézet,
• szálloda, diákszálló, munkásszálló, üdülő,
a küldeményt a szolgáltató e szervezet útján kézbesíti. Az ilyen szervezetet nevezzük közvetett kézbesítőnek [Pr. 20. § (1) bek.]. Bizonyos esetekben az irodaház, üzletház, ipari park, gyártelep és más hasonló létesítményt üzemeltető szervezet is köteles közvetett kézbesítőként eljárni [Pr. 20. § (2) bek.].
Köteles a közvetett kézbesítő a küldeményt átvenni[12] és gondoskodni arról, hogy a küldemények és az értesítők a címzettnek legkésőbb az átvételt követő munkanap végéig átadásra kerüljenek, hacsak a címzettel történő megállapodás vagy jogszabály eltérően nem rendelkezik. A közvetett kézbesítő részére történt átadással a postai küldeményt kézbesítettnek kell tekinteni [Pr. 20. § (4) bek.].
- 42/43 -
A kézbesítést igazoló okiraton (vagy az alkalmazott technikai eszközön) a közvetett kézbesítő szervezet nevét, e minőségét és az átvevő személy nevét is fel kell tüntetni [Pr. 20. § (11) bek.]. Az átvételi jogosultság jogcímének megállapításához a közvetett kézbesítéskor nem lehet elegendő a közvetett kézbesítő szóbeli nyilatkozata [Pr. 21. § (1) bek.].
Akárcsak eddig, a hatályos szabályozás is rendelkezik a könyvelt küldeményeknek az írni nem tudó, a latin betűket nem ismerő vagy egyéb ok miatt írásában gátolt címzettek részére történő kézbesítéséről. Részükre írni tudó, nagykorú tanú jelenlétében kell kézbesíteni, akinek a személyazonosságát ugyancsak ellenőrizni kell [Pr. 26. § (1) bek.]. Ezekben az esetekben, szemben a magánjogban "meggyökeresedett" unus testis nullus testis elvvel, egyetlen tanú aláírása kell, hogy szerepeljen a kézbesítési okiraton, e minőségének feltüntetése mellett[13].
A törvényes képviselőnek vagy a gondnoknak kell kézbesíteni a személyes kézbesítést igénylő küldeményt (így a hivatalos iratot) abban az esetben, ha a címzett cselekvőképtelen vagy cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt áll. A gondnok magát jogerős bírósági ítélettel, illetve hatósági határozattal tudja igazolni. Továbbá az életkora miatt cselekvőképtelen természetes személynek címzett küldeményt a törvényes képviselő címzettként veheti át [Pr. 26. § (2) bek.].
A fentiek alapján, akárcsak eddig, az új szabályok szerint sem kötelező feltüntetni a gondnokot vagy a törvényes képviselőt a címzésben. Tekintettel arra, hogy a szolgáltató a kézbesítést megelőzően meggyőződik az átvételi jogosultság jogcíméről és a személyazonosságot ellenőrzi [Pr. 21. § (3) bek.], elviekben a szolgáltató részéről nem is kerülhet sor arra, hogy kiskorúnak vagy gondnokoltnak kézbesítsen.
Új szabályt tartalmaz a Pr. 15. §-ának (1) bekezdése. Eszerint személyes átadással a szolgáltató akkor kézbesítheti a szervezet címére érkezett küldeményt, ha a szervezet az általa használt, címként feltüntetett ingatlanon (székhely, telephely, fióktelep, ügyintézés egyéb helye) gondoskodik ésszerű időn belül a képviselő elérhetőségéről. A szervezet képviselője jogosult a postai küldemények átvételére[14].
- 43 -
Szervezeti képviselőnek tekinti a Pr. a szervezet vezetőjét, azaz a vezető tisztségviselőt, a cégvezetőt, a vezető állású munkavállalót és a cégjegyzésre, valamint a szervezet általános képviseletére jogosultakat. Továbbá a kézbesítési megbízottat, a kézbesítési ügygondnokot, a felszámolót és a végelszámolót is, szintén meghatalmazás nélkül [Pr. 15. § (2) bek.]. A vezető az átvételi jogosultságát egy évnél nem régebbi eredeti okirattal vagy arról készült (közokiratba foglalt vagy egyszerű) másolattal köteles igazolni. Ezen okiratok érvényességét és hatályosságát a szolgáltató nem vizsgálja, több bemutatásakor a később kiállítottat fogadja el [Pr. 22. § (2) bek.].
A szervezet számára címzett küldeménynek tekinthető a küldemény abban az esetben is, ha a címzésben a szervezet neve vagy címe mellett valamely természetes személy neve is fel van tüntetve [Pr. 10. § (3) bek.]. Tehát például a szervezeti képviselő nevére (akár ha e minőségét nem tüntetik fel), de a Kft. székhelyére címzett fizetési meghagyást is a Kft. részére szóló küldeménynek tekintheti a szolgáltató. Mindez persze fordítva már nem igaz.
A névazonosság problémája nem merül fel a nem természetes személyek esetén (pl. a névkizárólagosság elve, társasházak esetén a cím eltérő volta miatt stb.), így arra külön szabály sincs. A szervezet üzlethelyiségében vagy az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségében történő kézbesítés során a szervezet által foglalkoztatott munkavállalót, tagot, illetve a postázó helyiségben vagy a recepción foglalkoztatott természetes személyt főszabály szerint meghatalmazás nélkül is képviselőnek kell tekinteni, azonban a hivatalos iratok esetén kizárt ennek alkalmazása [Pr. 15. § (3) bek.]. Ugyanez igaz a szervezet azon munkavállalójára is, aki egyébként nem minősül képviselőnek: hivatalos iratok esetén szükséges a meghatalmazás az átvételi jogosultságához [Pr. 15. § (4) bek.].
Meghatalmazott és meghatalmazó is egyaránt lehet szervezet. A Pr. kiemeli, hogy a szervezet részéről, küldeményeinek átvételére meghatalmazást az adhat, aki jogszabály alapján a szervezet képviseletére jogosult, ide nem értve az alkalmi átvevőt [Pr. 19. § (1) bek.]. A szervezet meghatalmazottjának a hivatalos irat átvételét megtagadó nyilatkozata sem egyenértékű a címzett által történő megtagadással [Pr. 32. § (2) bek.].
Mivel például a fizetési meghagyásos eljárásokban a postai megkeresések tárgyát vagy azokra adott válaszok tartalmát képezheti, érdemes tudni, hogy az egészségügyi vagy szociális intézményben ápolt, és a szabadságelvonással járó büntetés vagy intézkedés, illetve kényszerintézkedés hatálya alatt álló személy által adott meghatalmazást elegendő az intézményvezető vagy a fogva tartást végrehajtó szerv vezetője (azok megbízottja) aláírásával és a szervezet/intézmény bélyegzőjével hitelesíteni. Ilyen esetekben a szolgáltató nem vizsgálja a hitelesítő személy jogosultságát, és bizonyos alaki kellékek kötelező alkalmazásától is eltekint a rendelet [Pr. 19. § (1) bek.].
- 44/45 -
Értelemszerűen, helyettes átvevője csak természetes személynek lehet, így szabálytalan a kézbesítés akkor is, ha például természetes személy nevére, de szervezet címére történt a kézbesítés, és az átvételi jogosultság helyettes átvevői minőségen alapul [Pr. 10. § (3) bek.].
Szervezetek esetén csak ritkán merülhet fel a közvetett kézbesítés szükségessége. A szervezeteknek ugyanis sem lakóhelyük, sem munkahelyük, illetve tartózkodási helyük sincs. A közvetett kézbesítés ugyan minden esetben szervezethez kapcsolódik, de főképp az átvevői oldalról, így arról elsősorban a III.1.c. pontban lehet olvasni. Szervezetek esetén a közvetett kézbesítés úgy képzelhető el, hogy ha a szolgáltatónak a címzetthez történő eljutása bármilyen módon korlátozott, nem biztonságos, vagy a címzettek elérési helye nem egyértelműen beazonosítható, és több címzett által használt vagy nem a használó által üzemeltetett létesítmény a címhely, akkor az üzemeltető szervezet köteles közvetett kézbesítőként eljárni [Pr. 20. § (2) bek.].
Ha felszámolás, illetve végelszámolás alatt álló szervezet a címzett, az azonos címen vagy székhelyen tevékenykedő, illetve utánküldés-szolgáltatást igénybevevő felszámoló vagy végelszámoló részére kézbesít a szolgáltató abban az esetben, ha átvételi jogosultságát a felszámoló jogerős bírósági végzéssel, a végelszámoló pedig cégbírósági bejegyző végzéssel igazolja. Eltérő esetben a szolgáltató visszaküldi a feladónak a küldeményt (ÁSZF 6.5.1.).
Nem változott a hivatalos iratok kézbesítésének menete. Ha az első személyes kézbesítési kísérlet nem vezetett eredményre, a címzett részére értesítőt hagy hátra a szolgáltató, és az iratot az értesítőben megjelölt kézbesítési ponton a címzett rendelkezésére tartja a megjelölt időpontig. Amennyiben a rendelkezésre tartás ideje alatt nem jelentkezik jogosult átvevő az iratért, a sikertelen kézbesítést követő ötödik munkanapon ismét személyes kézbesítést kísérel meg a szolgáltató [Pr. 31. § (1) bek.].
A második kézbesítési kísérlet sikertelensége esetén szintén értesítő hátrahagyására kerül sor. Ebben a rendelkezésre tartást teljesítő kézbesítési pont mellett feltüntetésre kerül, hogy a második kézbesítési kísérlet maradt eredménytelen, valamint - akárcsak az első értesítőn - az
- 45/46 -
átvétel elmaradásának jogkövetkezményei is. Ha az eredménytelen második kézbesítési kísérletet követő öt munkanap is eredménytelenül telik el, a szolgáltató "nem kereste" jelzéssel visszaküldi a feladónak az iratot [Pr. 31. § (2)-(4) bek.].
Amennyiben a küldemény postafiókra címzett, az értesítőket a szolgáltató a fiókba helyezi el [Pr. 31. § (5) bek.]. Ugyanakkor továbbra sem lehet például fizetési meghagyást postafiókra címezni, ám nem szabálytalan, ha az eredménytelen személyes kézbesítési kísérletet követően az értesítők nem a címhelyre kihelyezett postaládába, hanem a postafiókba kerülnek elhelyezésre.
Továbbá kiemeli a rendelet, hogy a szolgáltató az utánküldés-szolgáltatásra vonatkozó szerződés hatálya alatt a címzett eltérő rendelkezése ellenére is köteles a nyilvántartásában szereplő új címre továbbítani a hivatalos iratot [Pr. 32. § (1) bek.]. Így a jogszabály alapján nem kell kutakodni például aziránt, hogy a kötelezett igénybe vett-e utánküldés-szolgáltatást.
Rögzíti a Pr., hogy a postai küldemény átvétele megtagadásának a címzett (vagy a meghatalmazott, kivéve, ha a küldemény hivatalos irat) azonnali átvételtől elzárkózó egyértelmű nyilatkozata minősül. Szervezet esetén ezt annak vezetőjére, a kézbesítési megbízottra, a kézbesítési ügygondnokra, a felszámolóra és a végelszámolóra, nem hivatalos iratok esetén az alkalmi átvevőkre is érteni kell [Pr. 24. § (1) bek. és 32. § (2) bek.].
Nem minősül megtagadásnak hivatalos iratok esetén az, ha a címzetten kívüli egyéb jogosult átvevő nem kívánja átvenni azt, avagy az átvételi jogcím, illetve személyazonosság igazolásától, a kézbesítési okirat, illetőleg a tértivevény aláírásától, vagy más feltüntetendő adatok rögzítésétől zárkózik el. Ilyen esetekben értesítőt kell hátrahagyni [Pr. 24. § (3) bek. b) pont].
Címzetti megtagadás esetén a szolgáltató e tény feltüntetésével, értesítő hátrahagyása és rendelkezésre tartási idő biztosítása nélkül a feladónak visszakézbesíti a küldeményt [Pr. 24. § (2) bek.].
Kézbesíthetetlennek minősülnek és a következő jelzésekkel érkez(het)nek vissza a küldemények, illetve kísérő okiratok:
a) a cím nem azonosítható, ha a címzés vagy cím nem megfelelő, a cím nem létező vagy azonosításra nem alkalmas, illetve nem egyértelmű;
b) a címzett ismeretlen, ha a címzett a címen nem egyértelműen azonosítható vagy megfelelő módon ilyen tartalmú bejelentést tettek;
c) nem kereste, ha a rendelkezésre tartott iratért határidőn belül nem jelentkeznek;
d) az átvételt megtagadta, lásd a IV.2. pontot;
e) elköltözött, ha megfelelő módon ilyen tartalmú bejelentést tettek;
- 46/47 -
f) a kézbesítés akadályozott, ha a levélszekrénybe történő elhelyezéssel vagy személyes átadással megvalósuló kézbesítés vagy az értesítő hátrahagyása nem lehetséges.
Ezekben az esetekben a szolgáltató a kézbesítési okiraton, valamint a küldeményen vagy a kísérőokiraton feltünteti a kézbesíthetetlenség okát[15], és a küldeményt a feladónak visszakézbesíti [Pr. 25. § (1)-(2) bek.].
A fent említett bejelentéseket a szolgáltató akkor fogadhatja el, ha a bejelentés személyesen és írásban történik, magyar nyelven, és a bejelentés valódiságát a bejelentő okirattal igazolja, vagy okirat hiányában arról nyilatkozik, hogy bejelentése a valóságnak megfelel, továbbá az tartalmazza az aláírását és természetes személyazonosító adatait [Pr. 26. § (3) bek.]. Szervezet megszűnésére vonatkozó bejelentést kizárólag a szervezet megszüntetéséről szóló hiteles tájékoztatás (határozat, cégkivonat) bemutatásával lehet igazolni [ÁSZF 6.2.1. 2) pont].
Kézbesíthetetlenként kezeli a küldeményeket a szolgáltató abban az esetben is, ha a Pr.-ben meghatározott követelményeknek megfelelő levélszekrény (vagy postázó helyiség), illetve annak könnyű és biztonságos megközelítése nem biztosított, amennyiben a címzettet legalább 30 napos határidő kitűzésével felszólította a probléma orvoslására. Egyidejűleg felhívja a címzettet arra, hogy amennyiben ezt elmulasztja, a levélszekrénybe kézbesítendő küldemények kézbesítését nem kísérli meg, és ez esetben, amíg a címzettől értesítést nem kap, kézbesíthetetlenként kezeli a küldeményeket [Pr. 13. §].
A hivatalos iratok tértivevénye is reformokon esett át. Az ÁSZF részét képező postai termékek/ szolgáltatások, többlet-, és kiegészítő szolgáltatások terméklapjain (a továbbiakban: TL) olvasható, hogy a jelenlegi tértivevényeket (melyek a 2012. december 31-én hatályos üzletszabályzaton alapulnak) a szolgáltató még 2013. december 31-ig elfogadja (TL 13. o.).
Újdonság, hogy a kézbesíthetetlenség okait, és annak a minőségét, akinek a kézbesítés történt, X-szel kell majd a kézbesítőnek jelölnie, nem pedig folyóírással írnia. Így a kézbesítő kiválasztja, hogy kinek lett kézbesítve a küldemény: a címzettnek, közvetett kézbesítőnek, meghatalmazottnak vagy helyettes átvevőnek. Ugyanígy, az esetleges visszaküldés okát is ki kell, hogy válassza. A visszaküldés okai csak annyiban térnek el a IV.3. pontban felsoroltaktól, hogy szerepel még a "bejelentve: meghalt megszűnt" lehetőség is, amely ugyan a Pr.-ben nem került szabályozásra, de a tértivevényen feltüntették az ÁSZF alapján (ÁSZF 6.13.).
- 47/48 -
Szerepel a tértivevényen a kézbesítő kódja és aláírása is, továbbá a hozzátartozói jogcímet és az igazolványfajtát, illetőleg számát szintén fel kell tüntetni (TL 17. o.). Ugyanakkor a Magyar Posta közleménye szerint "a hivatalos irat küldemények személyes átadással történő kézbesítése során a személyazonosság igazolására alkalmas hatósági igazolvány számát a tértivevényen sem a jogosult átvevőnek, sem a Postának nem kell feltüntetnie''[16]. Ennek megfelelően tehát az új tértivevényeken nem kell keresni az igazolványok fajtáját és számát, legfőképp pedig nem kell (nem érdemes) megkereséseket intézni a postai szolgáltatóhelyekhez annak érdekében, hogy közöljék ezeket az adatokat.
A személyazonosító okiratfajta és -szám a tértivevény kitöltésekor való elhagyása elsőre szabálytalannak tűnhet, azonban a szolgáltató ezzel csak a maga alkotta általános szerződési feltételeknek, illetve a Magyar Állammal szemben vállalt szerződéses kötelezettségének nem tesz eleget. Ugyanis jogszabály szerint csak a kézbesítési okiraton vagy az aláírást rögzítő egyéb technikai eszközön kell feltüntetni a személyazonosságot igazoló okirat számát [Pr. 22. § (5) bek.], a tértivevény viszont nem kézbesítési-, hanem kísérő okirat. A fogalmak különbözősége világosan kitűnik a szabályzatokból [pl. ÁSZF 6.10.1. 3) pont, 6.10.2. 2) pont, 6.11. 2) pont; TL 13-14. o.], jóllehet, a fogalmak pontos meghatározását nem lehet fellelni.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy miért állít szigorúbb követelményeket saját magával szemben a szolgáltató, ha nem kívánja betartani? Módosíthatja-e egy interneten közzétett "közlemény" az ÁSZF-eit? Ráadásul mindezt úgy, hogy az Egyetemes Postai Közszolgáltatási Szerződés (a továbbiakban: Szerződés) IV.2.1. pontjában a szolgáltató kötelezettséget vállalt arra, hogy az abban meghatározott "tartalmi és formai követelményeknek megfelelő tértivevényeket a hivatalos iratok kézbesítéséhez elfogadja"[17]. A Szerződés 8. számú melléklete "kötelezően alkalmazandó" tértivevényként említi ezen okiratokat, és úgy rendelkezik, hogy annak pontos kitöltése, illetve jogosult átvevővel történő kitöltetése a szolgáltató kötelessége (8. számú melléklet, 5. pont), és a szolgáltató a melléklettel azonos tartalommal rendezte maga is a tértivevény kellékeit (TL 16-18. o.).
Ugyan a Magyar Posta álláspontom szerint nem a szerződési feltételeknek megfelelően jár el, viszont a kézbesítés szabályszerűsége ettől függetlenül megállapítható. Így - nem bonyolítva a közjegyzői döntéshozatalt - mivel nem jogszabályba ütközik ez a gyakorlat, nem javasolt a szabályszerűtlenség megállapítása a személyazonosság megállapítására szolgáló igazolvány fajtája és száma feltüntetésének elmaradásakor.
- 48/49 -
Fejtörést okozhatna az is, hogy miként járjon el a szolgáltató abban az esetben, ha a címzett meghalt, illetve megszűnt. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 98. §-a és a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi I. törvény 24. §-ának (2) bekezdése is azzal számol, hogy a szolgáltató jelzi az illetékes szerveknek ezen kézbesíthetetlenségi okot. Ezt a régi Pr. 25. §-ának (5) bekezdése a szolgáltató kötelezettségévé tette, azonban a Pr. jelenleg nem tartalmaz ilyen rendelkezést.
Bár jogszabály valóban nem nevesít ilyen visszajelzést, annyit rögzít, hogy a szolgáltató a megjelölt kézbesíthetetlenségi okokon belül az ÁSZF-ben megállapítottak szerint további kézbesíthetetlenségi okokat is visszajelezhet a feladó részére [Pr. 25. § (3) bek.]. Az ÁSZF pedig úgy rendelkezik, hogy a halál, illetve megszűnés tényét - a megfelelő bejelentést követően - a szolgáltató feltünteti a kézbesítési okiraton vagy az aláírást rögzítő egyéb technikai eszközön, valamint a postai küldeményen vagy a kísérőokiraton, és a feladónak visszakézbesíti [ÁSZF 6.13. 1) g) és 3) pont].
Az ÁSZF-nek megfelelően a tértivevény is tartalmazza ezt a kézbesíthetetlenségi okot (lásd: IV.4. pont), álláspontunk szerint tehát valódi probléma ennek kapcsán nem merülhet fel. Egyebekben 2013 márciusában a Magyar Országos Közjegyzői Kamara korábbi megkeresésére a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium üzenetét tolmácsolva ígéretet tett arra, hogy még a 2013-as év során a Pr.-t módosítják, és a régi Pr.-hez hasonlóan tartalmazni fogja a szóban forgó kézbesítési akadályt.
A kézbesítés szabályai ugyan megváltoztak, az alapok tekintetében mégsem beszélhetünk érdemi változásról. A szabályszerűség megállapítása során fokozottan figyelni kell az új szabályokra, elsősorban azonban a szolgáltató eljárásán fog múlni, milyen mértékben növekszik a közjegyzők munkaterhe a régi szabályokhoz képest.■
JEGYZETEK
[1] Az Európai Parlament és a Tanács 2008. február 20-i 2008/6/EK irányelve a 97/67/EK irányelvnek a közösségi postai szolgáltatások belső piacának teljes megvalósítása tekintetében történő módosításáról.
[2] Miniszteri indokolás a postai szolgáltatásokról szóló 2012. évi CLIX. törvényhez.
[3] A Magyar Posta Zrt. honlapján elérhetőek az Üzletszabályzat és az Általános Szerződési Feltételek: http:// www.posta.hu/ugyfelszolgalat/aszf/postai_aszf (Letöltés ideje: 2013. július 17.)
[4] "hivatalos irat: az állami vagy önkormányzati szervek, valamint a jogszabályban meghatározott egyéb szervek vagy személyek jogszabályban meghatározott eljárásában papír alapon, elektronikus adathordozón vagy elektronikus hírközlési hálózat igénybevételével feladott vagy ilyen módon kézbesített, könyvelt postai küldemény, amelynek feladásához vagy kézbesítéséhez (illetve a kézbesítés megkísérléséhez), vagy azok időpontjához jogszabály jogkövetkezményt fűz, illetve amely jogszabályban meghatározott határidő számításának alapjául szolgál, továbbá amit jogszabály hivatalos iratnak minősít". A hivatalos irat fogalma továbbra is illik a Könyvelt küldemények meghatározásába (Pt. 2. § 22. pont).
[5] Miniszteri indokolás a Pt. 18. §-ához.
[6] így továbbra sem alkalmas a kézbesítési vélelem megállapítására a szolgáltató eljárása abban az esetben, ha a fizetési meghagyást nem kísérelték meg kétszer személyesen átadni, holott ennek ellenére az értesítőket a címzett postafiókjába elhelyezték.
[7] Ezen szabályok mind levezethetők abból, hogy a szolgáltató az általános szerződési feltételeiben meghatározott címadatokon túl a küldeményre feltüntetett egyéb adatokat nem köteles figyelembe venni [Pr. 10. § (1) bek.].
[8] Az általános szerződési feltételek között került rögzítésre, hogy a szolgáltató mit fogad el a személyazonosításra [ÁSZF 6.10. 4) pont].
[9] Csak nemzetközi viszonylatú hivatalos irat belföldi kézbesítése esetén írja elő a Pr. az átvevő lakcímének kötelező feltüntetését [Pr. 30. § (2) bek.].
[10] Szervezet a jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság és egyéb szervezet [Pr. 10. § (3) bek.].
[11] A régi Pr. 19. §-a (1) bekezdésének a) pontja még a közeli hozzátartozókat vonta e körbe, a Pr. tehát bővítette ezt a személyi kört. Hozzátartozók tehát a közeli hozzátartozók: a házastárs, a bejegyzett élettárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és neveltgyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő, valamint a testvér, hozzátartozók továbbá: az élettárs, az egyeneságbeli rokon házastársa, bejegyzett élettársa, a jegyes, a házastárs, a bejegyzett élettárs egyeneságbeti rokona és testvére, valamint a testvér házastársa, bejegyzett élettársa [Ptk. 685. § b) pont].
[12] Bizonyos, a közjegyzői eljárásokban nem gyakori esetekben tilos a közvetett kézbesítőnek történő kézbesítés (pl. serült állapotban lévő könyvelt küldemény), illetve egy esetben elzárkózhat az átvételtől; ilyen esetben marad a címhelyen értesítő a küldeményről [Pr. 20. § (5) és (6)-(7) bek.].
[13] Ha a meghatalmazó az, aki írni nem tud, a latin betűket nem ismeri, vagy egyéb okból gátolt az írásában, helyette és nevében természetesen két nagykorú tanú írja alá a meghatalmazást [ÁSZF 6.5.13) pont].
[14] A szervezet részére történő kézbesítés szabályai jelentősen eltérnek a korábbi rendelettől. A régi Pr. 16. §-ának (4) bekezdése még akként rendelkezett, hogy a jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság és egyéb szervezet vezetője mellett egyéb jogosult átvevőnek minősül a szervezet székhelyén vagy telephelyén tartózkodó olyan személy, aki az átvétel tényét aláírásával és cégbélyegző használatával tudja igazolni. Ez a szabály teljesen megváltozott.
[15] A felsoroltakon túl a szolgáltató az itt meghatározott okokon belül az ÁSZF-ben megállapítottak szerint további kézbesíthetetlenségi okokat is visszajelezhet a feladónak [Pr. 25. § (3) bek.]. Ez meg is történt a halál és a megszűnés kapcsán [ÁSZF 6.13. 1) g) pont].
[16] http://www.posta.hu/static/internet/download/PSZASZF_ASZF_Kozlemeny.pdf (Letöltés ideje: 2013. július 18.)
[17] Egyetemes Postai Közszolgáltatási Szerződés: http://www.posta.hu/static/internet/download/EPKSZ_alairt.pdf (Letöltés ideje: 2013. július 18.)
Lábjegyzetek:
[1] A szerző a MOKK Jogi Iroda előadója.
Visszaugrás
