A tanulmány az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának a legutóbbi időkben hozott három olyan döntésével foglalkozik, amelyek a legsúlyosabb büntetőjogi szankciók, a halálbüntetés és a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés fiatalkorúakkal szembeni kiszabásának tilalmát, illetve korlátozását állapította meg. A 2005-ben született Roper v. Simmons döntésben a Legfelsőbb Bíróság kimondta a halálbüntetés kiszabásának alkotmányellenességét fiatalkorúval szemben. 2010-ben a Graham v. Florida ügyben a testület megállapította a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabásának alkotmányellenességét nem szándékos emberölési cselekményt elkövető fiatalkorú esetében. A 2012. évi Miller v. Alabama ügyben pedig a Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy emberölést elkövető fiatalkorúval szemben alkotmányellenes a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kötelező elrendelésére vonatkozó büntetéskiszabási rendelkezés. A tanulmány részletesen foglalkozik az egyes határozatok többségi érvelésével, kitér a különvéleményekre, egy esetben a párhuzamos indokolásra is.
Az Amerikai Egyesült Államokban a legutóbbi időkig a bűnelkövetői fiatalkorúakra vonatkozó állami kontroll paradoxona volt, hogy bár a fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatási rendszere jellemzően a parens patriae doktrínán alapul,[1] ennek ellenére fiatalkorúval szemben halálbüntetést és tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést is ki lehetett szabni. Az utóbbi sajátosság különösen annak fényében meglepő, hogy az ENSZ 1989. évi Gyermek jogairól szóló Egyezményének 37. cikk a) pontja szerint: [Az Egyezményben részes államok gondoskodnak arról, hogy] "gyermeket ne lehessen sem kínzásnak, sem kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak alávetni. Tizennyolc évein aluli személyek által elkövetett bűncselekményekért sem halálbüntetést, sem szabadlábra helyezés lehetőségét kizáró életfogytig tartó szabadságvesztést ne legyen szabad alkalmazni".[2]
Az Amerikai Egyesült Államok az Egyezményt ugyan 1995. február 16-án aláírta, de a mai napig nem ratifikálta.[3] Az emberi jogok érvényesülése szempontjából megmagyarázhatatlan helyzetet és ennek egyik következményét, azaz, hogy az Amerikai Egyesült Államok nem vetette alá magát a két legsúlyosabb büntetőjogi szankció fiatalkorúakkal szembeni alkalmazása nemzetközi tilalmának, az ország Legfelsőbb Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) "hozta helyre".
A Bíróság ugyanis a 2005-ben a Roper v. Simmons ügyben hozott döntésében kimondta a halálbüntetés kiszabásának alkotmányellenességét fiatalkorúakkal szemben; a 2010. évi Graham v. Florida ügyben megállapította a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés alkalmazásának alkotmányellenességét a nem szándékos emberölési ('non-murder') cselekményt elkövető fiatalkorúak esetében; 2012-ben pedig a Miller
- 593/594 -
v. Alabama ügyben úgy döntött, hogy emberölést elkövető fiatalkorúakra ('homicide offenders') a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kötelező elrendelését előíró büntetéskiszabási rendelkezések alkotmányellenesek.
A tanulmány a Bíróság idézett három döntésével foglalkozik. A tárgyválasztást elsősorban az indokolja, hogy az Amerikai Egyesült Államok Alkotmányának a döntésekkel érintett VIII. alkotmány-kiegészítése, a "kegyetlen és szokatlan" büntetések tilalma több nemzetközi emberi jogi dokumentum vonatkozó szabályának ihletője volt (pl. Európai Emberi Jogi Egyezmény 3. cikke) és megtalálható az ennek megfelelő rendelkezés Magyarország Alaptörvényében is [lásd: III. cikk (1)].
1.1. Az Amerikai Egyesült Államokban 1642 és 2004 között 365, az elkövetés idején fiatalkorú bűnelkövetőt végeztek ki.[5] A halálbüntetés 1972-1976 közötti moratóriumát[6] követően a bűncselekmény elkövetésekor fiatalkorúnak minősülő kivégzettek száma 22 volt.[7]
A Roper v. Simmons ügy elbírálása idején az Amerikai Egyesült Államok (a továbbiakban: Államok) 20 államában (pl. Arizona, Pennsylvania, Texas) tették lehetővé a törvények fiatalkorú halálra ítélését, 19 államban (pl.: Kalifornia, New York, Wyoming) csak akkor, ha az elkövető, a bűncselekmény elkövetésekor betöltötte a 18. életévét, 12 államban pedig nem lehetett fiatalkorú elkövetőt halálra ítélni (pl.: Alaska, Hawaii, Vermont).[8]
A Bíróság 1989-ben a Stanford v. Kentucky ügyben már foglalkozott a fiatalkorúakra kiszabható halálbüntetés alkotmányellenességével.[9] A hivatkozott ügyben azonban nem találta alkotmányellenesnek a testület a szankció fiatalkorúakkal szembeni alkalmazási lehetőségét.
A Roper v. Simmons ügy napirendre vételével azonban jelezte a Bíróság, hogy kész újragondolni a kérdéskört, azaz, hogy a VIII. és a XIV. alkotmánymódosítások lehetővé teszik-e 15-18 év közötti fiatalkorú elkövetők halálra ítélését.[10]
1.2. Az ügy mögötti "történeti tényállás" egy 1993-ban, Missouri Államban elkövetett "gyilkosság" (szándékos emberölés) volt. A bűncselekményt az akkor 17 éves Christopher Simmons követte el. Simmons egy társával éjszaka betört az áldozat házába, az idős nőt megkötözték, majd autóval egy közeli folyóhoz vitték és ott egy hídról beledobták a folyóba. A gyilkosság másnapján Simmons-t letartóztatta a rendőrség. A vád vele szemben előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölés, betörés, emberrablás és lopás volt. (Társát bűncselekményre való szövetkezéssel vádolták. A vádat azonban ejtették vele szemben, mert Simmons ellen vallott.)
Missouri Állam vonatkozó törvénye értelmében Simmons felnőttkorú elkövetőnek minősült, így ügyében a felnőtt bűnelkövetőkre vonatkozó intézmények jártak el. Simmons beismerte bűncselekményeit; az esküdtszék megállapította bűnösségét és halálbüntetés kiszabását indítványozta, amely büntetést az eljáró bíróság ki is szabta. Simmons azonban kezdeményezte a kiszabott ítélet hatályon kívül helyezését, majd fellebbezett, részben azon az alapon, hogy nem kapott kellően hatékony védelmet, részben pedig azért, mert a büntetés kiszabása során nem vették figyelembe éretlenségét és rendkívül impulzív személyiségét. Kérvényét, illetve fellebbezését valamennyi felsőbb bírói fórum elutasította. 2002-ben azonban a Bíróság az Atkins v. Virginia ügyben kimondta, hogy a VIII. és a XIV. alkotmány-kiegészítés tiltja egy szellemileg visszamaradott ("mentally retarded") személy kivégzését. A döntés nyomán Simmons új kérvényt nyújtotta be a büntetés enyhítéséért, arra hivatkozva, hogy az Atkins-ügy indokolása megállapítja, hogy az Alkotmány tiltja a bűncselekmény elkövetésekor 18. életévét még be nem töltött fiatalkorú kivégzését.
Missouri Állam Legfelsőbb Bírósága egyetértett a kérelemben foglaltakkal és Simmons büntetését tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatta. Missouri Állam fellebbezett a döntés ellen a Bírósághoz, amely elfogadta a fellebbezést.[11]
- 594/595 -
1.3. A Bíróság 5:4 arányú[12] többségi döntéssel kimondta, hogy a VIII. és XIV. alkotmánymódosítások tiltják halálbüntetés kiszabását a bűncselekmény elkövetésekor 18. életévüket még be nem töltött fiatalkorúakkal szemben, egyúttal nem tekintették a továbbiakban érvényesnek a Stanford v. Kentucky ügyben hozott döntést.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
