A 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: új Ptk.) 3:164. § újrafogalmazza az üzletrészt, - igen helyesen - beemeli annak meghatározásába az általa "megtestesített" tagsági jogok mellé a tagot terhelő kötelezettségeket is. Világossá teszi tehát, hogy a társaság cégbejegyzését követően keletkező üzletrész a tagot illető/terhelő jogok és kötelezettségek foglalata.
A 3:166-3:169. § foglalkozik az üzletrész átruházásának szabályaival, és a hivatkozott paragrafusokhoz fűzött miniszteri indokolás szerint a jogalkotó az üzletrész-átruházás szabályainak lényegén nem kívánt változtatni. Ezen kívül még annyit olvashatunk a miniszteri indokolásban, hogy "... Azokban az esetekben azonban, amelyekben több tagot egy sorban megillető elővásárlási jogról rendelkezik, kimondja, hogy ennek az elővásárlási jognak a gyakorlására a több személy arányosan jogosult. Az üzletrész-átruházás során gyakorolható elővásárlási jog célja ugyanis - nem kívánt új tag belépésének megakadályozásán túl - éppen az, hogy a korábbi tagok megőrizhessék addigi pozícióikat, amit az elővásárlási jog arányos gyakorlása biztosíthat.
A hatályos szabályozás tartalmával egyezően rendelkezik az üzletrész átruházásának a társasági szerződésben történő korlátozásáról, illetve a társaság beleegyezéséhez kötéséről. A szabályozásban mutatkozó különbség az eltérést engedő szabályozási módszerből adódik, amelynek eredményeként nem szükséges felhatalmazó rendelkezéseket beiktatni a törvénybe, elegendő az eltérés korlátainak meghatározása...
Az üzletrész-átruházás lebonyolítását a hatályos szabályozással azonos módon rendezi azzal a többlettel, hogy - a bírói gyakorlatban kidolgozott elvekhez igazodva - egyértelművé teszi az átruházás különböző viszonylatokban történő hatályosulásának időpontját."[1]
Mindebből valóban az derül ki, hogy a fentiekben vázolt módosításokon túl az üzletrész-átruházás alapvető szabályaiban a hatályos Gt.-előírásokhoz és a széles körben elterjedt és kikristályosodott joggyakorlathoz képest nincs változás.
Ha azonban összehasonlítjuk a Gt. 123. §-át és az új Ptk. 3:166. §-át, lényeges eltéréseket találunk a megfogalmazásban. Míg a Gt. az üzletrész-átruházás mellett az adásvételi szerződésről és ennek kapcsán törvényi elővásárlási jogról szól, addig az új Ptk. kizárólag az üzletrész átruházásáról, a pénzszolgáltatás
5/6
ellenében történő átruházásról, illetve - ez utóbbihoz kapcsolódóan - "az üzletrész másokat megelőző megszerzésére irányuló jogról" beszél.
Az új Ptk. 3:166-3:169. §-ának tanulmányozásával azt is észleljük, hogy az üzletrész pénzszolgáltatás ellenében való átruházása az adásvételt helyettesíti, az üzletrész másokat megelőző megszerzésére irányuló jog pedig az elővásárlási jog helyébe lép, amint erre a törvényszöveg maga is utal a 3:166. § (2) és 3:167. § (2) bekezdésében.
Miután az új Ptk. az üzletrész átruházásával kapcsolatban az adásvétel, illetve elővásárlási jog fogalmát konzekvensen kerüli, és helyettük a fenti jogintézményeket honosítja meg, s miután ezeket nem definiálja, célszerű áttekinteni, hogy mi az oka a terminológia megváltozásának, és azt is, hogy a hatálybalépést (2014. március 1. napját) követően hogyan kell megfogalmazni a társasági szerződések vonatkozó részeit, illetve eldöntendő az is, hogy nevezhető-e majd adásvételi szerződésnek olyan pénzszolgáltatás ellenében történő (tulajdonjog-)átruházás, amelynél az ügylet tárgya üzletrész?
A kiindulást az új Ptk. 5:14. § képezi, amely (a Ptk. 94. §-hoz hasonlóan) tulajdonjog tárgyaként csak birtokba vehető testi tárgyakat ismer el. Ez a meghatározás lényegében azonos a Ptk. 94. § (1) bekezdésével, amely szerint "Minden birtokba vehető dolog tulajdonjog tárgya lehet." A "birtokba vehető dolog" fogalma kicsit jobban tágítható, de valójában ingó és ingatlan dolgokat érthetünk alatta, és nem vagyontömeget, vagy vagyoni értékű jogokat.
Az új Ptk. megfogalmazása azonban a fenti fogalmat tágító értelmezésnek útját állja, a "birtokba vehető testi tárgy" kifejezésbe már semmiképpen sem erőltethető bele az üzletrész.
Az új Ptk. 5:14. § (2) bekezdése lényegében a Ptk. 94. § (2) bekezdésével egyezően kiterjeszti az (1) bekezdést a pénzre, az értékpapírokra és a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre.
Az új Ptk. dologi jogi (5.) könyvének 5:38. §-a foglalkozik az átruházással történő tulajdonszerzéssel, megállapítva, hogy ingó dolog tulajdonjogát az átruházásra irányuló szerződéssel vagy más jogcímmel, és erre tekintettel a dolog birtokának átruházásával lehet megszerezni. Ingatlannál ehhez az átruházó szerződés vagy más jogcím mellett az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre van szükség. Mindez azonban nem vonatkozhat az üzletrészre, hiszen az nem lehet a fentiek szerint tulajdonjog tárgya. (Az üzletrész tekintetében a tulajdonjog számos jogintézménye értelmezhetetlen, például az üzletrészt elbirtokolni nem lehet.)
Tovább kell hát kutatni az új Ptk. (6.) kötelmi jogi könyvének szabályai között.
A 6:193-6:201. § foglalkozik az engedményezéssel, ez azonban kifejezetten a követelés átruházását jelenti, az üzletrész pedig nem vonható a követelés fogalma alá, annál lényegesen bővebb, sokrétűbb a jogi tartalma.
Az új Ptk. 6:202. § egy új ügyletet is kreál "jogátruházás" néven, eszerint a jogosult jogát másra átruházhatja, (ha az forgalomképes), az adott jog megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím és a jogátruházás (az átruházó és az új jogosult szerződése) szükséges, és e jogügyletre az engedményezés szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ez a jogátruházási ügylet azonban az üzletrészre épp oly kevéssé alkalmazható, mint az engedményezés, hiszen az üzletrész (az új Ptk. 3:164. §-ának definíciója szerint is) ahogy nem pusztán követelés, nem pusztán jogosultság sem, hanem jogok és kötelezettségek vagyoni értékű foglalata.
Szóba jöhetne még az új Ptk. 6:208-6:211. §-ában ismertetett "szerződésátruházás" tényállása is, az üzletrész azonban nem határozható meg kizárólag szerződési pozícióként, noha kétségtelenül részese az üzletrész tulajdonosa a kft. társasági szerződésének. Megfogalmazhatta volna az üzletrész-átruházást így is a jogalkotó, ez azonban [lévén, hogy a szerződésátruházás a 6:208. § (1) bekezdése szerint háromoldalú jogügylet (amely ebben az esetben a társaság, az üzletrész tulajdonosa és az üzletrészt megszerezni kívánó személy között köttetne)] koncepcionális változást jelentene az üzletrész átruházásának szabályaiban, amire a miniszteri indokolásnak ki kellett volna térnie.
A miniszteri indokolásban ennek épp ellenkezőjét olvassuk, és látva, hogy a tételes jogi szabályozásban az elővásárlási jog mintájára a korábbihoz hasonló szabályokat fogalmaztak meg a társaság és a benne maradó tagok érdekeinek védelmére, nyilvánvalóvá válik, hogy nem kívánt érdemi változást az üzletrész átruházásánál megvalósítani a jogalkotó.
A legfőbb ellenérv azonban az, hogy az üzletrész - amely vitathatatlanul számos tagsági vagyoni és szervezeti jogból, kötelezettségből összeadódó "vagyontárgya" az üzletrésszel rendelkező tagnak - nem fogható fel kizárólag szerződési pozícióként.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
