A sikeres futballcsapatok neve komoly gazdasági értéket képvisel. Az ilyen futballcsapatok emblémájával ellátott sapkák, pólók és egyéb ruházati termékek piaca folyamatosan bővül. A sportklubok ilyen vonatkozású jogi pozícióját jelentősen erősítette az Európai Bíróságnak az ARSENAL ügyben 2002-ben hozott ítélete,[1] s nem meglepő, hogy az a védjegyjog iránt érdeklődők körében nem csak Nagy-Britanniában,[2] de Európa szerte[3] is érdeklődést keltett.
Az Arsenal Futballklub széles körben ismert, azt általában csak ARSENAL-nak vagy "géppuskások"-nak (The Gunners) nevezik. Az Arsenal hosszú ideje használja pajzsábrás emblémáján az antik keresztet, vagy az ágyút. Mind az ARSENAL szót, mind a kétféle emblémát 1989-ben védjegyként is bejegyeztette. A védjegy terjedelmes árujegyzéke természetesen felöleli a ruházati cikkeket és cipőket is (25. áruosztály).
Az ARSENAL emléktárgyak és ajándéktárgyak forgalma a 90-es években jelentősen megugrott és nyereségessé vált. Az elmúlt tizenöt esztendőben az Arsenal Futballklub komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy biztosítsa: az ARSENAL védjeggyel megjelölt árukat csak az általa kijelölt engedélyesek forgalmazzák. E koncepció jegyében számos pert indított védjegybitorlás vagy tisztességtelen verseny miatt, olyan kereskedők ellen, akik ilyen termékeket (unlicensed products) engedélye nélkül árusítottak.
Ezen felül az Arsenal Futballklub arra is törekedett, hogy a nagyközönséget az ún. hivatalos és a nem hivatalos termékekről tájékoztassa. Nevezetesen minden ún. hivatalos terméket függő címkével látták el és ARSENAL csomagolásban hoztak forgalomba. A függő címkén a "Hivatalos ARSENAL Termékek" (The Official ARSENAL Collection) felirat szerepelt. A futball-programfüzetekben továbbá beszámolókat közöltek arról, hogy milyen lépéseket tettek azok ellen, akik engedély nélkül árusítottak ARSENAL termékeket.
Az alperes hosszú idő óta ARSENAL-drukker és ARSENAL kereskedő volt: ez utóbbi tevékenységét mintegy 30 év óta végezte. Az Arsenal Futballklub azonban "feketelistára" tette őt, mert forgalma alacsony volt. Ezért zömmel "nem hivatalos" termékeket árusított. Kereskedői tevékenységét mintegy 15 éven át az ARSENAL futballstadion mellett folytatta, egészen addig, amíg más "nem hivatalos" kereskedőkkel együtt onnan kitették. Az alperes a vevőket a pult fe-
- 68/69 -
lett elhelyezett nagyméretű felirattal tájékoztatta arról, hogy csak a "hivatalos" ARSENAL függő címkével ellátott áruk számítanak "hivatalos"-nak.
Az Arsenal Futballklub védjegybitorlás miatt indított pert az alperes ellen. Keresetlevelében általánosságban azt adta elő, hogy az engedélye nélkül gyártott és forgalmazott ajándék- és emléktárgyak félrevezetik a közönséget: mivel az azt gondolja, hogy azok "hivatalos" ARSENAL termékek, vagy pedig olyan termékek, amelyeket az Arsenal Futballklub engedélye alapján gyártottak, mivel azokon szerepel az ARSENAL vagy a "géppuskások" vagy a kereszt-, illetve az ágyú ábrája. Keresetlevelében a felperes nem bizonyította, hogy tényleges összetévesztés vagy megtévesztés történt volna, s a bíróságra bízta, hogy azt a szükséghez képest vizsgálja. E vonatkozásban a felperes a per során azzal érvelt, hogy az összetévesztés bizonyításának hiánya nem releváns, mert az alperes üzleti forgalma alacsony, s ilyen tényállás mellett kicsiny annak a valószínűsége, hogy tényleges összetévesztésekre fény derülhessen.
Az alperes védekezését arra alapította, hogy az angol 1994. évi védjegytörvény 10. szakasza értelmében a jogellenes használatnak "védjegykénti" használatnak kell lennie; ezzel szemben a védjegynek olyan használata, amely csupán a futballcsapathoz való hűséget, ragaszkodást fejezi ki, nem tekinthető "védjegykénti" használatnak.
Az angol Törvényszék (High Court of Justice) eljáró bírája, Laddie bíró a versenyjogi utánzásra alapított kereseti kérelmet elutasította. A védjegybitorlásra alapított kereseti kérelem tekintetében pedig jogértelmező előzetes döntést (preliminary ruling) kért az Európai Bíróságtól a következő kérdésekre:
1. Ha a védjegy szabályszerűen be van jegyezve és
a) harmadik személy a bejegyzett védjeggyel azonos védjegyet használ olyan termékeken, amelyekre a védjegyet bejegyezték,
b) a védjegyjogosult jogai nem esnek az EU Védjegyjogi Irányelvének 6. cikk 1. pontjában foglalt kivétel alá, vagyis a harmadik személy nem hivatkozhat arra, hogy a védjegyjog megsértése nem áll fenn,
c) hivatkozhat-e a harmadik személy arra, hogy nem történt jogsértés, mivel a kifogásolt használat nem utal kereskedelmi származásra (azaz a termékek és a védjegyjogosult közötti kereskedelmi kapcsolatra)?
2. Ha a válasz igenlő, akkor a szóban forgó használat felfogható-e úgy, mint a védjegyjogosult támogatása, az iránta való lojalitás vagy hozzátartozás kifejezése?"
A második kérdést elvontabban és konkrétabban úgy is meg lehetett volna fogalmazni: a védjegy harmadik személy által történő használatának védjegykénti használatnak kell-e lennie ahhoz, hogy a védjegybitorlás bekövetkezzék. Az egyik kommentátor Arnull[4] ezzel kapcsolatban azt mondja, hogy a kérdés megfogalmazása mintaszerű volt, minthogy a törvény szövege nem volt egyértelmű.
Tény, hogy a védj egykénti használat kérdésében sem az Irányelv, sem az angol védjegytörvény nem ad útmutatást.
Perösszefoglalójában[5] R. J. Colomer főügyész többek azt mondja, hogy "a nagy futballklubok, mint amilyen az Arsenal is, amely a közelmúltban az angol első osztályú csapatbajnokságot megnyerte, már nem pusztán sportegyesületek, amelyeknek egyedüli célja a futball, hanem valódi birodalmak (emporia), amelyeknek tevékenysége a profi futball és amelyek döntően gazdasági tevékenységet fejtenek ki. Amikor pedig egy megjelölést bejegyeztetnek, hogy azt védjegyként használják és akár közvetlenül, akár licencia alapján ellássák a piacot, akkor szerzett jogaikat hasznosítják és jogukban áll, hogy eltiltsanak másokat az azonos megjelölés használatától és minden jogilag megengedett eszközt felhasználjanak, még a legszélsőségesebbet is, annak érdekében, hogy védjegyük kereskedelmi hasznosítását, s az ezáltal elérhető profitot biztosítsák." (A84 pont).
Ítéletében az Európai Bíróság az angol védjegytörvénynek a védjegyoltalmat meghatározó 5. szakaszát és a védjegyjogosult jogait korlátozó 6. szakaszát elemezve megállapította, hogy a sérelmezett tevékenység kereskedelmi tevékenységnek minősül, hiszen a sálak árusítása a futballrajongókat célozta, akik elsősorban az Arsenal mérkőzésein viselik ezeket. Megállapította továbbá, hogy alperes tevékenysége az Irányelv 5(1)(a) szakaszának hatálya alá esik, minthogy a védjeggyel azonos megjelölést használt olyan termékekre, amelyek azonosak voltak azokkal, mint amelyekre a védjegyoltalmat biztosították.
Az Európai Bíróság a válaszadáshoz abban a kérdésben látta a döntés szükségességét, hogy az Irányelv
- 69/70 -
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
