A három szerzős tanulmánykötet - a magyar jogirodalomban elsőként - átfogó képet ad az Európai Közösségek Bíróságáról. Az eddig megjelent kiváló hazai írások az Európai Bíróság felépítésének illetve joggyakorlatának egy-egy önmagában is jelentős területét dolgozták fel. Jelen recenzió tárgya viszont kézikönyvszerűen, hat fejezetben elemzi a Közösség Bíróságának szervezetét, jórészt önmaga által alakított hatáskörét, eljárási rendjét, egyedülálló jogértelmezését, ennek jogfejlesztő jellegét, és végül az előtte álló kihívásokat, lehetséges jövőbeli változtatásokat. A vizsgált területek egymásra hatásának, összefüggéseinek egy kötetben történő összefoglalása először olvasható magyar nyelven. A könyv azonban nem csak ezért tarthat igényt méltatásra. Hazánk egyre közeledő Európai Uniós csatlakozási időpontjának nem szabad elhomályosítania azt, hogy Magyarország jelenleg felkészültebbnek látszik a jogalkotási jellegű jogharmonizációs feladatok teljesítésére, mint a teljes jogú tagság elérése után aktuális jogalkalmazási problémák megoldására. A gyakorlatban felvetődő kérdések jelentős részére választ adhatnak a kötetben vizsgált Európai Bírósági esetek: ezekben a jelenlegi tagállamok illetve azok bíróságai szembesültek azokkal a nehézségekkel, amelyek jövőbeli bekövetkezését mi még csak sejtjük.
A kötet első fejezete az Európai Bíróság szervezetét, és az Európai Unió intézményi rendszerében elfoglalt helyét vizsgálja az EK Szerződés, a Bíróság alapszabálya és Eljárási Szabályzata alapján. Az alapító szerződések alapján minden közösségi szerv egyenrangú. Az Európai Bíróság közösségi jogalkalmazásban betöltött "rangját" mutatja mégis, hogy a Bizottság bármely tagját hivatali idejének lejárta előtt távozásra szólíthatja fel, a Tanács a Bíróság döntéseit nem bírálhatja felül, ez azonban megsemmisítheti az előbbi közösségi joggal ellentétes rendelkezéseit. A források részletes ismertetése mellett a szerző hangsúlyt helyez azok gyakorlati megvalósulására is. Rámutat például, hogy a Bíróság tagállami érdekek felett álló jellegét jelzi, hogy bár az EK Szerződés nem tartalmaz előírást a bírák állampolgárságával kapcsolatban, mégis minden egyes tagállamot egy polgára képvisel a bírói karban.
Bizonyos terminológai dilemmák szükségszerűen felmerülnek a európajogról szóló kötetekben. Az első fejezet többek között a főügyészi (advocate general) tisztség leírása kapcsán tér ki a szakkifejezésekkel kapcsolatos problémákra: az ugyanis a magyar jogban ismeretlen és fordítása is félrevezető. A magyar jogi nyelvben már meghonosodott kifejezés a francia közigazgatási jogban a közérdek védelmét ellátó "comissaire du gouvernement"-hoz hasonló funkciót betöltő személyt takar. Szintén terminológiai kérdés, hogy a kötet egésze tudatosan az Európai Közösségek Bírósága, illetve ennek rövidített változata, az Európai Bíróság megnevezéseket használja. A többszöri szerződésmódosítás illetve az ún. "második illetve harmadik pillérre" vonatkozó korlátozott Európai Bírósági hatáskör bizonytalanságot okozott a szerv hivatalos elnevezésével kapcsolatban: a tanulmányok ezért a Bíróság által a mai napig használt kifejezést vették alapul. Az említetthez hasonló esetlegességek elkerülésére szolgál a könyv végén található mellékletben az alapító szerződések cikkeinek újraszámozását összefoglaló táblázat is, amely több európajogi munka értelmezésénél és további kutatásánál nyújthat hasznos segítséget.
A második fejezet azzal a megállapítással kezdődik, hogy az Európai Közösségek Bírósága sokrétű hatáskörét tekintve éppoly sajátos bíróság, mint amilyen nehezen meghatározható intézmény maga a Közösség: félúton áll a nemzetközi bíráskodás és az állami bíróságok között. Az említett sokrétű hatáskört eredetileg a szerződések alapozták meg, ám az egyes lényeges, gyakran előforduló eljárásokra vonatkozó szabályokat a Bíróság ezen felül is kiterjesztően értelmezte. Sőt megállapította hatáskörét azt megalapozó konkrét jogszabályi felhatalmazás hiányában is, kifejlesztette és alkalmazza a beleértett hatáskör doktrináját.
A fejezet szerzője sorra veszi az egyes gyakoribb eljárásokat, lefolytatásuk feltételeit. Az olyan általános jogi terminusok mint a lényeges eljárási szabálysértés, lex specialis derogat generalis, bírósághoz fordulás joga, kétszeres eljárás tilalma, jogbiztonság, visszaható hatály, szerzett jogok és a jogos várakozások védelme legtöbbször anélkül szerepelnek az Európai Bíróság ítéletének szövegében, hogy jelentésüket a Bíróság részletesen kifejtené. Ezek teljes európajogi értelmét csak a korábbi esetek tükrében lehet feltárni. A Közösség mint sajátos képződmény e hagyományos kifejezéseket az Európai Bíróság gyakorlatán keresztül saját képére formálta, a céljai elérésének eszközévé tette. A közösségi jog ugyanis - amint a tanulmány rámutat - jellemzően gazdaságirányítási jogként jelenik meg. Ezért az EK Szerződés egyes szavait értelmező, vagy az abban nem szereplő eljárási fogalmakat kialakító ítéletekben általában a célszerűségi szempontok kaptak elsőbbséget. A Bíróság negyedik fejezetben elemzett jogértelmezése a teleológiai illetve a rendszertani módszerek túlsúlyát mutatja. A jogi szaknyelv mindennapi kifejezései így a közösségi jogban egy kicsit más értelmet nyertek. Ennek kiváló példája a visszaható hatályra vonatkozó felfogás. A viszszaható hatály önmagában nem tilalmazott a közösségi jogban, de értelemszerűen kerülendő megoldás. A bírói gyakorlat szerint azonban - bizonyos további feltételek teljesülése esetén - az elérni kívánt cél igazolhatja a visszaható hatályt.
Az EK Szerződés vonatkozó normáinak is jellegzetessége azok átfogó, programadó jellege. Az elsődleges joganyag az Európai Bíróság hatásköreinek alapvető elvi szabályait rögzíti, ezek tartalmát, a konkrét eljárás lebonyolításához szükséges részletszabályokat magának a Bíróságnak kellett kimondania. A 173. cikk például nem határozza meg expressis verbis a felülvizsgálható közösségi aktusok körét, csak annyit szögez le, hogy az ajánlások és vélemények kivételével minden egyéb aktus megtámadható. A 189. cikk rendelkezéseire figyelemmel így a felülvizsgálható aktusok köre a rendeletekre, irányelvekre, és határozatokra korlátozódna, az Európai Bíróság azonban nem ezt az értelmezést fogadta el. Az "ERTA" ügyben megfogalmazott álláspontja szerint - az ajánlások és a vélemények kivételével - minden olyan, a Szerződésben nem nevesített közösségi aktus érvényességét is vizsgálhatja, amelynek joghatást előidéző célja van.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
