A kiskorúak védelmének fontossága az utóbbi évtized technológiai fejlődésének, a személyi számítógépek, az internet és a mobiltelefonok minden korábbi találmánynál gyorsabb[1] elterjedésének köszönhetően folyamatosan napirenden szerepel az Európai Unió médiapolitikájában. A gyermekek védelmének alapvető indoka, hogy életkori sajátosságukból, hiányos élettapasztalatukból kifolyólag sebezhetőbbek, nem képesek felmérni egyes cselekményeik következményeit, így sokszor védtelenek a külső hatásokkal szemben.[2] Ugyanakkor a digitális média elterjedésével, és a Web 2.0 térnyerésével a gyermekek kezébe olyan eszközök kerültek, melyek szocializációjukat, egymás közötti és társadalmi kapcsolataikat is teljes mértékben átalakították.
Az Európai Unió jogi dokumentumaiban, és valamennyi tagállam jogrendszerében kiemelt jelentőséggel bír a gyermekek jogainak védelme, valamint a védelem médiajogi aspektusa. Bizonyos médiatartalmak kiskorúak zavartalan szellemi, erkölcsi és fizikai fejlődésének érdekében történő tiltása, illetve korlátozása alapvetően a sajtó- és a véleménynyilvánítási szabadság korlátozását is jelenti, így a két alapjog (gyermekek zavartalan fejlődéshez való joga - véleménynyilvánítási szabadság) közötti egyensúly megteremtése nehézségekbe ütközik. Közösségi szinten, a lekérhető médiaszolgáltatás vonatkozásában az 1990-es évekre sikerült konszenzust teremteni, ezzel biztosítottnak tűnt az alapjogok egyensúlya. A lekérhető szolgáltatások terjedésével viszont újabb, korábban soha nem tapasztalt kihívásokkal találták magukat szemben a gyermekvédelmi szakemberek és a jogalkotók. Újabb egyensúlyi helyzet, és újabb technikai megoldások váltak szükségessé, illetve szükségesek mind a mai napig a gyermekek védelmének hatékony megvalósítására.
A jelenleg hatályos európai audiovizuális irányelv átfogó módosítás előtt áll, az Európai Parlament két bizottsága is tárgyalta az AVMS irányelv[3] módosítását, amely többek között átfogó javaslatot fogalmazott meg[4]. A főbb módosítandó témakörök között szerepel a kiskorúak védelme is, és az eddigi javaslatok a terület jelentős átalakítása mellett szólnak. Jelen dolgozat célja, hogy bemutassa az AVMS irányelv kiskorúak védelmét célzó hatályos szabályait, valamint azok várható módosításait.
Mivel a legnagyobb kihívást a káros online tartalmakkal, illetve az online térben megjelenő veszélyekkel szembeni védelem megvalósítása okozza, a dolgozat középpontjában az internet által jelentett problémák tárgyalása áll, a televíziós tartalmakkal kapcsolatos szabályozás csak történeti, összehasonlító, példálózó jelleggel kerül bemutatásra. Véleményem szerint a téma nem vizsgálható a védelem eszközeinek ismerete nélkül sem, ugyanis hiábavaló bármely hangzatos célkitűzés vagy ígéret, ha a megvalósítására nem létezik megfelelő technikai eszköz. Ennek megfelelően a dolgozat második részében a lekérhető szolgáltatások főbb technikai eszközei kerülnek bemutatásra.
A "kiskorúak védelme kifejezés alatt a médiaszabályozásnak azt a területét értjük, mely a nem felnőtt korú személyek egészséges, zavartalan fejlődését kívánja biztosítani azáltal, hogy meghatározott médiatartalmakhoz a tartalom jellegére és az életkorra tekintettel korlátozza a hozzáférést.[5] Az online tér számtalan lehetőséget biztosít káros tartalmak létrehozására és közzétételére, illetőleg a gyermekek számára sokszor korlátlan hozzáférést is teremt. Habár a káros tartalmak kiskorúak fejlődésére gyakorolt hatása, ezen hatások kutatása, valamint az eredmények elemzése a pszichológia és a szociológia tudományterületeire tartozik,[6] néhány felmérés eredményének tükrében nyilvánvalóvá válik, miért kiemelt fontosságú terület a gyermekek védelme.
"A gyerekek és fiatalok szerte Európában egyre fiatalabb korban kezdenek ismerkedni a világhálóval, és életük egyre több szférájában jelenik meg, vagy kap akár főszerepet az internetezés. Ez a folyamat kétségtelenül számos előnnyel jár, ám nyilvánvalóan veszélyeket is rejt magában."[7] Az Eurobarométer gyorsfelmérése szerint[8] a 6-17 év közötti európai gyermekek 75%-a használja az internetet. A 9-10 éves korosztályt megkérdezve kiderült, hogy átlagosan már 7 éves korukban csatlakoztak először a világhálóra, és a gyermekek 33%-a mobiltelefonról vagy más kézi eszközről internetezik már. Magyarországon elmondható, hogy a 9-16 éves gyerekek kétharmada rendelkezik legalább egy közösségi oldalon saját profillal. A gyerekek negyedének van 50 és 100 közötti, harmadának pedig 100 és 300 közötti ismerőse, míg 13%-uknak ennél is több. Az összes megkérdezett gyerek 55%-ának volt nyilvános profilja közösségi oldalon.[9] Európai szinten 2010-ben már 10-ből négy gyermek számolt be arról, hogy a következő kockázatok valamelyikének ki volt téve az internettel kapcsolatosan: személyes találkozó interneten keresztül megismert személyekkel; kábítószer-fogyasztásra vagy öngyilkosságra buzdító, felhasználók által létrehozott tartalom; pornográf tartalom; személyes adatokkal való visszaélés. Az EU Kids Online legutóbbi felmérése szerint a gyermekek 20%-a találkozott gyűlöletkeltő üzenetekkel, 11%-a önkárosításra buzdító tartalmakkal, és 12%-a zaklatással (cyberbullying) az interneten.[10]
A Web 2.0 megjelenésével a felhasználók, köztük a kiskorúak is hozhatnak létre, és oszthatnak meg tartalmakat - sokszor ellenőrizetlenül. A közösségi oldalak is új kihívásokat hordoznak, melyek az "illegális tartalom", az "életkorhoz nem illő tartalom", a "nem helyénvaló kapcsolat", valamint a "nem helyénvaló magatartás" kategóriákkal írhatók le.[11] Ezek a meghatározások egyfelől hasznosak, mivel meglehetősen változatos veszélyeket foglalnak össze egyértelműen, viszont az illegális tartalom, és az életkorhoz nem illő tartalom vonatkozásában nincs konszenzus a kulturálisan megosztott Unióban. A tagállamok társadalmi és vallási különbségei megmutatkoznak a káros tartalmak életkori besorolásán is, mely besorolás a televíziós szabályokhoz igazodik.[12] Csak egy szemléltető különbségként általánosságban elmondható, hogy például a skandináv országokban a pornográfiát az európai átlaghoz képest enyhébben ítélik meg, viszont az erőszakos tartalmakat jóval szigorúbban. Ettől függetlenül, az életkorhoz nem illő tartalom, mint a gyűlöletkeltés, erőszak, pornográfia, még ha nem is illegálisak, károsíthatják a kiskorúakat.[13]
- 33/34 -
A kellő megfontolás nélküli privát információ megosztás (oversharing) veszélyei legtöbbször a szükséges belátás, megfontolás hiányában posztoló fiatalokat, illetőleg kisgyerekes szülőket érinti, ám a tudatos felhasználót is érhetik kellemetlen meglepetések kegyetlen "viccek", vagy zaklatás formájában.[14]
Nem meglepő, hogy ma már a gyermekek közötti iskolai konfrontáció sem marad az épület falai között, hiszen az interneten szünet nélkül lehetséges a zaklatás, ahol a kiskorúak tetteik lehetséges következményének belátása nélkül cselekednek.[15] Ez történt 2013-ban is, amikor a másfél évig tartó folyamatos online zaklatás következményeként a 12 éves Rebecca Ann Sedwick öngyilkosságot követett el.[16] A folyamatos megfélemlítés, és lelki terror nem szünetelt az iskolán kívül, sőt az iskolaváltás sem oldotta meg a problémát. Az áldozat többször kapott korábban barátnőinek hitt 12 és 14 éves lányoktól olyan üzeneteket, hogy "Senki sem szeret, végezz magaddal!" és "Miért nem ölöd már meg magad?". Az áldozat webes keresési előzményei között többek között a "Mikor számít túlsúlyosnak egy 13 éves?", és hasonló kérdések szerepeltek.[17]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
