A közelmúltban megjelent a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar (a továbbiakban: KRE ÁJK) folyóiratának, a Glossa Iuridica VII. évfolyam Különszáma, amely a "Jog és vírus" címet viseli.[1] A kötetben szereplő tanulmányok szerzői azt elemzik, hogy kutatási területükön milyen változások következtek be a COVID-19 pandémia hatására.
A kötetben a munka- és szociális jog területéhez tartozó írások találhatók meg legnagyobb számban. A KRE ÁJK munkajogászai és a Tanszékhez, kutatócsoportjukhoz kötődő külső munkatársak közös elhatározása nyomán a járványhelyzet munka- és szociális jogi dilemmáit egymásra épülő, de az átfedéseket elkerülő öt tanulmány tárja fel. A maga nemében egyedülálló és példaértékű e projekt, hiszen ilyen átfogó jellegű, tematikus, elméleti igényű, reflektív feldolgozása még nem született a tárgykörnek, azaz a pandémiás krízishelyzet magyar munka- és szociális jogi implikációinak.
A tárgykörben szereplő első írásban Kun Attila[2] a Munkajogi elvi kérdések: A felek (munkáltató és munkavállaló) egyéni megállapodásainak mozgásteréről című tanulmányában a veszélyhelyzet alatt hatályban lévő 47/2020. (III. 18.) Korm. rendelet[3] 6. § (4) bekezdése[4] által megengedett teljes diszpozitivitás problematikájával foglalkozik részletesen, elméleti igénnyel. Bár e szabály célhoz és határozott időtartamhoz kötött volt, mégis lényegében újraírta a munkajogi jogforrási hierarchia rendszerét.
Az abszolút diszpozitivitásból fakadó dilemmákat a szerző különböző nézőpontokból megközelítve tárgyalja. Elemzi az említett rendelkezéssel kapcsolatos gyakorlati problémák, illetve a jogbizonytalanság kérdéskörét, valamint - felhasználva a témában legfontosabb friss hazai, illetve nemzetközi szakirodalmat - olyan dogmatikai, elvi szempontokat mutat be, amelyek tükrében az abszolút diszpozitivitás kifejezetten aggályosnak tűnik, még veszélyhelyzetben is (lásd különösen: a munkajogi szabályozás karakterisztikájából fakadó elvi aggályok, nemzetközi jogi gyökerű aggályok, a munkajogi szabályozás céljából eredő aggályok stb.).
Szabó Imre Szilárd[5] a Munkajogi elvi kérdések: a szociális párbeszéd és a kollektív szerződések mozgásteréről című tanulmányában szót ejt a szociális párbeszéd szükségességéről a járványhelyzet alatt. Kifejti, hogy a munkaerőpiaci helyzet radikális átalakulása és a gyorsan változó jogszabályi környezet permanens szociális párbeszédet igényelt (sok esetben igényelt volna)[6] a felek aktív részvételével a munkaügyi kapcsolatok különböző területein. Számos esetben sor került a különböző állami bértámogatási konstrukciók igénybevételére, amelyet több helyen kollektív megállapodással erősítettek meg a felek.
E dolgozat bemutatja a változó jogszabályi környezet hatását a szociális párbeszédre és a kollektív szerződések mozgásterére, különös tekintettel a munkaidő-szervezés egyes területeinek átalakulására. A konklúzióban kiemeli a szerző, hogy elismerésre méltó a munkahelyek megmentésére irányuló jogpolitikai szándék, de e cél még veszélyhelyzetben sem értelmezheti újra az európai uniós jogból is fakadó alapvető munkajogi garanciákat, illetve a kollektív alku támogatásának nemzetközi jogi alapú kötelezettségét.
A harmadik tanulmány Munkajogi elvi kérdések: a foglalkoztatási és rendelkezésre állási kötelesség teljesítése a veszélyhelyzet tartama alatt címet viseli, melynek szerzője Pál Lajos.[7] A tanulmányban a szerző azt vizsgálja, hogy a veszélyhelyzet hogyan befolyásolta a címben szereplő alapvető munkajogi kötelezettségek fennállását, a másik fél teljesítésre vonatkozó követelési jogát, a teljesítésének módját, feltételeit, illetve a késedelmes teljesítés jogkövetkezményeit.
A tanulmány második fejezete tárgyalja a munkáltatót terhelő foglalkoztatási kötelezettség témakörét. Bemutatásra kerül a munkavállaló teljesítésre kész és képes állapotának kérdésköre, az egyoldalú munkáltatói döntés, illetve a mun-
- 70/71 -
kavállalóval történő megállapodás lehetősége. A tevékenység ellehetetlenülése jogszabályi rendelkezés alapján című alfejezet foglalkozik azon munkáltatók helyzetével, amelyek működését a 46/2020. (III. 16.) Korm. rendelet[8] korlátozta.
A harmadik fejezetben kerül sor a munkavállalót terhelő rendelkezésre állási kötelesség elemzésére. A szerző vizsgálja, hogy történhet-e mentesülés méltányosság[9] alapján (például az óvodák, iskolák bezárása miatt felügyeletre szoruló gyermek miatt), illetve a munkáltatói utasítás megtagadásának lehetősége (adott esetben kötelezettsége) a vírushelyzetre való hivatkozás alapján.[10]
A negyedik fejezet foglalkozik a kötelezettségek teljesítésének módjával, feltételeivel. Ebben Pál Lajos elsősorban azt a kérdést járja körül, hogy a teljesítés helyét és idejét mennyiben érint(h)ették a veszélyhelyzet sajátos körülményei, a különleges jogrend szabályai.
Az utolsó két fejezet szót ejt a foglalkoztatási kötelesség késedelmes teljesítésének lehetséges jogkövetkezményeiről, valamint a különleges jogrendi szabályok hatályáról.
Homicskó Árpád Olivér[11] A járványhelyzet hatása az egészségügyi ellátások igénybevételére című tanulmányában a COVID-19 vírus miatt kialakult járványhelyzet társadalombiztosítási jogi aspektusainak egészségügyi ellátásokra gyakorolt hatását tárja fel.
Az első rész tárgyalja a társadalombiztosítási szempontból lényeges egészségügyi szolgáltatások igénybevételének témakörét, illetve a járványügyi szabályozás jogszabályi hátterét. A második rész a járványhelyzet táppénzellátásra gyakorolt hatásával foglalkozik, illetve elemzi a keresőképtelenség megállapításának lehetséges esetköreit.
A szerző de lege ferenda javaslata szerint például szükséges lenne a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 44. §-ának kibővítése azzal, hogy veszélyhelyzet esetén, ha a szülő tizennégy évesnél fiatalabb gyermekéről való gondoskodása miatt a munkahelyén nem tud megjelenni, és a gyermeket saját háztartásában neveli, úgy táppénz-ellátásban részesülhessen.
A cikksorozat utolsó, ötödik tanulmányának szerzője Gergely Katalin.[12] A biztosítási jogviszony alakulása és hatása a társadalombiztosítási ellátásokra címet viselő tanulmány vizsgálódási tárgya a biztosítási jogviszony alakulása az alapul fekvő jogviszonyokban bekövetkező változások hatására és ennek következményei az ellátások tekintetében. Célja annak feltérképezése, hogy a társadalombiztosítás szabályozása hogyan tud, tudott válaszokat adni az új kihívásokra, és ezek a válaszok mennyiben megfelelőek.
A tanulmány első része foglalkozik a munkaviszonyban foglalkoztatottak esetében alkalmazható munkajogi lehetőségekkel, eszközökkel és azok társadalombiztosítási következményeivel. Ezen eszközöket, jogintézményeket aszerint csoportosítja, hogy azok alkalmazása hogyan hat ki a munkavállalók társadalombiztosítási státuszára.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
