Három évvel a 2012. évi C. törvénnyel elfogadott Büntető Törvénykönyv (továbbiakban: IV. Btk.) hatályba lépése után az anyagi büntető jogszabályok időbeli hatályának kérdése talán már nem tűnik olyan aktuális problémának, ami különösebb figyelmet érdemelne. Megítélésem szerint azonban egyrészt a IV. Btk. hatályba lépése óta eltelt időre, másrészt az azóta is folyamatos módosításaira tekintettel éppen most jött el az ideje annak, hogy áttekintsük e témakör néhány olyan speciális kérdését, amelynek megválaszolása meglehetősen sajátos fordulatot vett a jogalkalmazás részéről az időbeli hatályra vonatkozó hagyományos értelmezéshez képest. Ilyennek tartom a pénzbüntetés kiszabásának 2013 júliusa óta folytatott általános gyakorlatát, valamint a feltételes szabadságra bocsátásra és a középmértékes büntetéskiszabásra vonatkozó szabályozás jelentőségének megítélését, továbbá az elzárás büntetés visszaható hatályú alkalmazásának kérdését, amelyekre már csak azért is érdemes figyelmet fordítani, mert Nagy Lajos szerint "a meghozott ítéletet sem lehet anélkül vizsgálni, hogy ne ellenőriznénk az azt létrehozó, kialakító gondolkodási folyamatot"[2]. Ennek ellenőrzése pedig manapság is helyénvalónak tűnik a IV. Btk. hatályba lépése kapcsán előtérbe került olyan jogalkalmazási problémákra tekintettel, amelyek addig éppúgy nem merültek fel ilyen formában, mint például a sértett fogalmának értelmezésével kapcsolatos anomáliák a pótmagánvád ismételt bevezetése előtt[3].
Ennek megértését szolgálja, ha legalább törvényszöveg szerinti részletességgel áttekintjük az időbeli hatály koronkénti szabályozásának változását, ami a következők szerint alakult hazánkban az utóbbi közel 130 év alatt.
A magyar büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről szóló 1878. évi V. törvénycikk (továbbiakban: I. Btk.) 2. §-a szerint:
"Ha a cselekmény elkövetésétől, az ítélethozásig terjedő időközben, egymástól különböző törvények, gyakorlat vagy szabályok léptek hatályba: ezek közül a legenyhébb intézkedés alkalmazandó."
A Büntető Törvénykönyv Általános Részéről szóló 1950. évi II. törvény (továbbiakban: Btá.) szerint:
2. § (1) A büntettet az elkövetése idejében hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni.
(2) Ha a bűntett elkövetésétől annak elbírálásáig új törvény lép hatályba, az újabb törvényt a hatálybalépése előtt elkövetett cselekményre is alkalmazni kell, feltéve, hogy
- 257/258 -
a) az újabb törvény szerint a cselekmény már egyáltalán nem büntetendő, vagy enyhébben büntetendő, mint a korábbi törvény szerint vagy
b) az újabb törvény kifejezetten kimondja, hogy hatálya a hatálybalépése előtt elkövetett cselekményre is kiterjed.
A Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1961. évi V. törvény (továbbiakban: II. Btk.) szerint:
3. § (1) A bűncselekményt az elkövetés idején hatályban levő törvény szerint kell elbírálni.
(2) Ha az elbíráláskor olyan új büntető törvény van hatályban, amely szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébb elbírálás alá esik, az új törvényt kell alkalmazni a hatályba lépése előtt elkövetett cselekményre is; egyébként az új büntető törvénynek visszaható ereje nincs.
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (továbbiakban: III. Btk.) szerint:
2. § A bűncselekményt az elkövetése idején hatályban levő törvény szerint kell elbírálni. Ha a cselekmény elbírálásakor hatályban levő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új törvényt kell alkalmazni; egyébként az új büntető törvénynek nincs visszaható ereje.
A IV. Btk. szerint:
2. § (1) A bűncselekményt - a (2)-(3) bekezdésben foglalt kivételekkel - az elkövetése idején hatályban lévő büntető törvény szerint kell elbírálni.
(2) Ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új büntető törvényt kell alkalmazni.
(3) Az új büntető törvényt visszaható hatállyal kell alkalmazni a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján büntetendő cselekmény elbírálásakor, ha az az elkövetés idején a magyar büntető törvény szerint nem volt büntetendő.
A konkrét szabályozás alakulására vonatkozó áttekintés eredményeként tehát külön kommentár nélkül is könnyen belátható, hogy a humanitárius szempontot előtérbe helyező jogalkotói szemléletben az európai jogi kultúra mélyreható gyökereinek köszönhetően érdemi változás az I. Btk. által szabályozott legenyhébb szankció alkalmazása elvének elmaradásától eltekintve nem következett be. Ezért a dolgozat pusztán az enyhébb elbírálás lehetőségének a IV. Btk. hatályba lépése kapcsán felmerült néhány kérdését igyekszik áttekinteni, mivel a büntetendőség megszűnésének megítélése aligha járhat jogalkalmazási probléma felmerülésével. A jogalkalmazás egyedüli problémáját tehát csak az enyhébb elbírálás mikénti értelmezése jelenti napjainkban a két leggyakrabban alkalmazott büntetési nem: a pénzbüntetés és a szabadságvesztés kiszabása, valamint az új szankcióként bevezetett elzárás büntetés alkalmazása körében.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
