Török Réka: A közigazgatás szerepe az alkotmányos elvek keresztülvitelének hátterében: (Fontes, 2016/2., 39-41. o.)

Concha Győző, a magyar közjog- és politikatudomány kiemelkedő alakjának életútja és munkássága

Concha Győző 1846. február 10-én született Marcaltőn, Veszprém megyében. A magyar közjog- és politikatudomány történetének egyik legjelentősebb alakja, egyetemi tanár, államtani író. Felesége Forster Emília, 28 évesen gyermekágyi lázban halt meg. Három lány gyermekük született, Erzsébet, Hedvig és Emília. Családja a 18. század első felében vándorolt be Milánóból. Édesapja, Concha János a gróf Amade család gazdatisztje volt. Egyetlen testvére Concha Károly költőként, íróként, nyomdaigazgatóként tevékenykedett.

Concha Győző középiskoláit Pápán és Győrött a bencéseknél végezte. Jogot Pesten és Bécsben hallgatott. Tanárai között több kiemelkedő szaktekintély volt. Tanította Pauler Tivadar, a későbbi vallás- és közoktatásügyi miniszter, Venczel Gusztáv, aki először tanított európai jogtörténetet Magyarországon és Kautz Gyula is. A Bécsi Egyetemen is eltöltött egy év során Lorenz von Stein hallgatója volt. Az 1860-as évek végén kezdett rendszeresen publikálni, írásainak többsége a Budapesti Szemlében jelent meg, de jó néhány más folyóiratban is publikált.[1] 1869-ben a pesti egyetemen jogtudományi doktori oklevelet kapott, 1870-ben ügyvédi vizsgát tett. Az egyetem elvégzése után 1869-ben segédfogalmazó, 1870-ben fogalmazó a Pesti Királyi Ítélőtáblán. Ebben az évben magántanári képesítést is szerzett, és négy hónapig az akkori miniszterelnök, gróf Andrássy Gyula gyermekeinek nevelője volt.

1872-ben a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem rendkívüli[2], 1874-ben pedig az alkotmány- és közigazgatási politika rendes tanárává nevezték ki.[3] Húsz évig, 1892-ig tanított Kolozsváron, közben 1882-83-ban és 1889-90-ben a Jog- és Államtudományi Kar dékáni tisztségét is viselte. 1888-ban a kar képviselője volt a bolognai egyetem 800 éves jubileumán, valamint 1889-ben a Párizsban tartott nemzetközi szegényügyi kongresszuson is. Jelentős szerepet játszott Kolozsvár társadalmi-politikai életében mint az Erdélyi Magyar Közművelődési Egylet választott tagja, az Erdélyrészi nőipar-egylet alelnöke, a városi törvényhatósági bizottságának tagja, az erdélyi római katolikus státuszgyűlés kolozsvári képviselője.

1873-tól a Budapesti Tudományegyetemen a politika magántanára, 1892-től 1928-ig az egyetem rendes tanára az alkotmányi és közigazgatás-politikai tanszéken. 1901-1902-ben, valamint 1915-16-ban a Jog- és Államtudományi Kar dékánja. A Tanácsköztársaság idején nyugdíjazták, letartóztatták, majd házi őrizetben tartották. A diktatúra bukása után visszanyerte korábbi társadalmi és szakmai befolyását és részt vett a konszolidáció államberendezkedésének megalapozásában.

Jeles szakirodalmi munkássága miatt a Magyar Tudományos Akadémia 1886-ban levelező taggá választotta. 1900-ban rendes tag lett, 1913-1919 között a II. osztály (Filozófiai, jog-és történettudományi) elnöke. 1914-től igazgatótanácsi tag, 1922 és 1925 között másodelnök, 1931-től tiszteleti tag.

Concha Győző 1913-tól 1918-ig a főrendiház, 1927-től a felsőház örökös tagjaként az Országos Legfelsőbb Fegyelmi Bíróság munkájában is részt vett. 1916-ban a Szent István Akadémia tiszteletbeli tagja lett. Elméleti munkássága alapján beválasztották a Magyar Filozófiai Társaság választmányi tagjai közé is.

1898-ban az MTA Nagyjutalmában részesült, 1903-ban udvari tanácsosi címet kapott. A Signum Laudis, és a II. osztályos Magyar Érdemkereszt (a csillaggal) tulajdonosa. 1927-ben a Szegedi Egyetem tiszteletbeli doktori, Marcaltő község pedig díszpolgári címmel ajándékozta meg.

Concha Győző a magyar közjogtudomány egyik jelentős képviselője, a politika és alkotmányelmélet konzervatív felfogású művelője, akinek eszméi hosszú ideig befolyással voltak a jogtudomány világára. A Ferenc József-i kor és a Horthy-rendszer első két évtizedének egyik legnagyobb hatású társadalomtudósa. A fennmaradt források és korának közigazgatási szakembereinek írásai olyan impressziókra engednek hagyatkozni, hogy Concha kiválóan ismerte a francia és a német

- 39/40 -

nyelvet, tudott angolul és - feltehetően főként családi kötelékeire tekintettel - ismerte az olasz nyelvet is. Érdekesség - ugyanakkor a kor szokásaihoz mérten nem meglepő, hiszen akkoriban főként nemzeti nyelvükön zajlott a kommunikáció a jogtudomány világában -, hogy ennek ellenére mindösszesen két tanulmánya jelent meg idegen nyelven. Franciául adott elő Párizsban, míg Bécsben német nyelvű képzésben részesült, ezen a két nyelven publikált egy-egy tanulmányt.[4] Magyar nyelven közel 120 publikációt jelentetett meg.[5] Széles körű munkássága az államtan (politika), az alkotmányjog és a közigazgatás-tudomány kérdéseit fogta át. Szemléletmódjára komoly hatást gyakorolt Hegel, akire Lorenz von Stein módszertanát építette. Maga Concha pedig Magyary Zoltán munkásságára volt mély benyomással.[6]

Munkásságának központi problémája az állam természetének kutatása volt. A szerzőt az állam mibenléte és rendeltetése foglalkoztatta, amelyen keresztül kifejtette államelméleti, alkotmányjogi, közigazgatási jogi, illetve nemzetközi jogi nézeteit. Fiatal tanárként 1872-ben az államról alkotott gondolatait adta elő, majd a közel három évtizeddel később, 1895-ben megjelenő Politika című művében szinte ezzel azonosan megismételte 1872-ben megfogalmazott gondolatait. Ebből következtethető, Egresi Katalin gondolatait idézve: hogy "a Kolozsvári beszédében tulajdonképpen készen volt a konzervatív állameszme magva, a Politika ehhez a közjogi - elsősorban alkotmányjogi, közigazgatási és nemzetközi jogi - vonatkozásokat illesztette hozzá".[7] Concha a magyar politikai gondolkodásban először, a nemzetközi tudománytörténetben is az elsők között tett kísérletet arra, hogy a politikára vonatkozó rendszerezett tudást kiemelje az államtudományok közül, és önálló alapra helyezze. Concha szükségét látta az államot alkotó ember és az államokra épülő emberiség lényegének feltárását. A szociológia és a politika közötti különbségtételt abból a szempontból is fontosnak tartotta, hogy az előbbi mozgatórugója kizárólag az egyén, az utóbbié a nemzet, amelynek alkotóeleme a nemzettel azonosuló és abban, mint nagyobb egészben feloldódó egyén.[8] Hegedüs Lóránt közgazdász akadémikus véleménye szerint művéből kitűnik, hogy míg a közfelfogás Conchát Hegel és Stein követőjeként tartja számon, addig láthatóan nagyban hatott rá a francia felfogás, amely egyfajta francia gondolatépítésre vett németes megjelenési formát ad műveinek. Ugyanakkor Concha erős fogékonysággal bírt az angol, amerikai intézmények, társadalmi jelenségek felé is.[9]

A külföldi közigazgatással foglalkozó szerzők műveit gyakorta vetette górcső alá. Németek közül Malchusszal foglalkozott, a közigazgatási hatóságok egységessége, az államban megjelenő szabályozásuk kapcsán. Robert von Mohl történeti (provinciálrendszer) és logikai (reaálrendszer) szembeállítása kapcsán Concha az utóbbi, a logikai rendszer - mint az egységes állami közigazgatás és szakigazgatások felé mutató rendszer - részletesebb vizsgálatának szükségességére hívja fel a figyelmet.

A szerző Steinnel száll vitába a hatásköri összeütközések terén. Concha álláspontja szerint a közigazgatási hatóság és bíróság közötti összeütközés nem tekinthető hatalmi összeütközésnek, mivel hatóság egy olyan szerv, amely mindenkor az egyes dolgokkal foglalkozik és nem pedig az egész államra gyakorol befolyást. Stein ezzel ellentétes álláspontra helyezkedett azzal, hogy a hatalom teendője ezen hatalmi összeütközésnek az eldöntésében nyilvánul meg. Érdekesség, hogy ezen ellentét Concha Közigazgatástan című írásának későbbi (második, harmadik) kiadásában már nem jelenik meg, majd a vita iránya is átalakul. Szemléletes példája ez a jogtudós elméleti kiforrottságának erősödésére, amellyel párhuzamosan munkásságának fejlődésével életútját is alakította.[10]

Mindemellett foglalkozott a közigazgatás és az alkotmány általános elveinek kapcsolatával Tocqueville és Stein műveinek üzenetére reflektálva. Ezen elmélete szerint helyes a két szerző azon felfogása, miszerint nem a magán-, nem a büntetőjog, hanem a közigazgatás által válnak a népek szabaddá, hiszen hiába biztosítják e jogterületek a szabadságot, ha emellett a közigazgatásnak olyan intézményei vannak jelen, amelyek az állampolgárokat szabadságuk dacára is "függővé, korlátolttá, tehetetlenné teszik".[11] Így végezetül "a közigazgatás viszi keresztül az alkotmány általános elveit, azon alapjogok, melyek az alkotmányban ki vannak mondva, mind a vallás, sajtó, egyesülés, pályaválasztás szabadsága, tulajdon szentsége a közigazgatásra várna, és ettől függ vajon biztosíttatik egyesek részére a szabad mozogtatás, vagy sem?"[12]

A közigazgatással foglalkozó következő kötetével Sztrókay-díjat nyert. E mű az újkori európai és amerikai tudományág kialakulásával egyidejűleg megjelenő, eredeti alkotás, amellyel a magyarországi közjog- és politikatudomány története kezdődött. Concha fontosnak tartotta a magyar politikai gondolkodás történetének felkutatását is, de mint egykori bencés diák, fogékony volt vallásügyi és teológiai kérdések iránt is.

Concha Győző 56 év tanítói tevékenység, 63 év tudományos munkásság után, 87 éves korában, 1933. április 10-én hunyt el Budapesten. Gyászszertartása az Akadémia oszlopcsarnokában volt, a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra.[13]

- 40/41 -

Főbb művei:

- A közigazgatási javaslatról. Budapest: Hornyánszky, 1891. 96.

- Az államhatalmak megoszlásának elvei. Budapest: Franklin, 1892. 48.

- Pulszky Ferenc. Budapest: Franklin, 1910. 104.

- A választói jog reformja. A m. kir. miniszterelnök felhívása folytán megtartott előadás-sorozat. Budapest: Pfeifer, 1912. 208.

- Újkori alkotmányok I-II. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 1884-1888.

- Politika (I. Alkotmánytan, II. Közigazgatástan). Budapest: Grill Károly Könyvkiadó, 1894, 1905.

- A rendőrség természete és állása szabad államban: Székfoglaló értekezés. Budapest: MTA, 1901. 48.

- Hatvan év tudományos mozgalmai között: Concha Győző összegyűjtött értekezései és bírálatai. I-II. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 1928-1935. ■

JEGYZETEK

[1] Concha Győző: Politika. Elősző. Politikatudományi Szemle, 2001. (10. évf.) 4. sz. 269.

[2] Ld. Egresi Katalin: Concha Győző konzervatív állameszméje. Jog, állam, politika, 2009. (1. évf.) 1. sz. 77.: "A fiatal Concha Győző 1872-ben, a Kolozsvári Tudományegyetem rendkívüli tanáraként tartott beköszöntő előadásában hallgatósága számára a következőképpen fejtette ki az állam fogalmát. »Az állam eszmei valami, eszmei céljánál, eszmei léténél fogva. Célja az ember, illetőleg az emberek, kiket eszünk a nép, a nemzet fogalmába egyesít; minden egyik ember annyit ér, mint a másik, ha eltekintve anyagi és erkölcsi értékétől azt vizsgáljuk, ami mindannyiban közös, így az állam is, mely az emberért van, egyenlően van minden emberért. Az ember rendeltetése pedig, hogy éljen, hogy egyéniségét kifejtse s így az állam célja is abban álland, hogy az ember egyéniségének kifejlődésén munkálkodjék, s miután minden emberért egyenlőn van, lénye szükségképpeni folyománya az általánosság, a közösség vagy más szavakkal az állam célja minden ember céljának, érdekének előmozdítása, azaz a közjó, a közérdek, mint mindennapi életben magunkat kifejezzük.«"

[3] Concha i. m. 269.

[4] Koi Gyula: Francia és német hatások Concha Győző közigazgatás-tudományi munkásságában. Jogtörténeti Szemle: az Eötvös Loránd Tudományegyetem Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszékének közleményei, 2011. [13. évf.] 4. sz. 43.

[5] Koi i. m. 41.

[6] Uo.

[7] Egresi i. m. 77.

[8] Egresi Katalin: Pulszky Ágost és Concha Győző vitája az államról. Jog, állam, politika, 2011. (3. évf.) Klnsz. 226-228.

[9] Concha i. m. 269.

[10] Koi i. m. 42.

[11] Uo. 43.

[12] Concha Győző: Közigazgatási javaslatról. Budapest: Hornyánszky, 1891. 77.

[13] Concha Győző életútja. http://dtt.ogyk.hu/hu/gyujtemenyismertetok/konyvek/szerzoi-eletrajzok/item/295-concha-gyozo