A népképviseleti országgyűlési képviselőválasztások immár több mint másfél százados - az 1850-es évtized abszolutizmusát és a múlt századi egypárti "választások" négy évtizedét figyelmen kívül hagyva is mintegy évszázados - történetének jogi, szociológiaidemográfiai, földrajzi-regionális és egyéb szempontokat (társadalomlélektan, közügyek iránti érdeklődés stb.) figyelembe vevő komplex, pluridiszciplináris feldolgozása eléggé elhanyagolt területe a hazai tudománynak. A kiterjedt közjogi-alkotmányjogi irodalom részletesen tájékoztat a választói jogosultság és megvá-laszthatóság, az aktív és passzív választójog feltételeiről, azok változásairól, a törvényerőre nem emelkedett reformjavaslatokról is; tudunk arról, hogy csupán 1990-ig több mint 250 politikai pártalakulat vett részt a választásokon, a megválasztott képviselők milyen arányban oszlottak meg a pártok között, ismerjük a nevüket, az 1886-tól rendszeresen kiadott országgyűlési almanachokból fontosabb életrajzi adataikat is, az egyes országgyűlési ciklusok tisztségviselőit stb.
Vajmi keveset tudunk azonban a különböző vagyoni, jövedelmi, iskolázottsági, életkori stb. feltételekhez kötött választási jogosultság számszerű alakulásáról, annak megyei, választókerületenkénti vagy éppenséggel településenkénti megoszlásáról, a népességhez viszonyított arányáról, ami érdekes tájékoztatást nyújthatna a lakosság vidékenként eltérő gazdasági és műveltségi viszonyairól is.
Több észak- és nyugat-európai országban (pl. Norvégia és Svédország, Francia- és Németország, Svájc és Ausztria) a hivatalos statisztikai szolgálat már a második világháború előtti évtizedekben is az országgyűlési képviselőválasztási eredményeket rendszerint külön kiadványban nyilvánosságra hozta. Hazánkban, az 1945-1946-ban kialakulóban volt választási statisztika négy évtizedes kényszerű szünet után, csak az 1990-es években élénkült meg - örvendetes nagy lendülettel.
Az 1990-től megtartott választások eredményeit a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi, majd Politikatudományi Intézete testes kötetekben közreadta képviselőjelöltek és pártok szerinti részletezésben, településenkénti, sőt szavazókörzetenkénti bontásban is - alapos politikai-szociológiai elemző körkép kíséretében. Időhorizontját tekintve nagyobb szabású vállalkozás az a "Magyarország XX. századi választási atlasza 1920-2000" címmel megjelent háromkötetes mű, amely a választókerületenkénti részletes adattáron, nagyszámú szemléltető ábrán és térképen kívül mintegy 600 nagyobb település választási adatait is tartalmazza - az 1949-1985 közötti egypárti "választások" meglehetősen egyhangú, a jelöltek legtöbbször közel 100%-os "győzelmét" dokumentáló adatai nélkül.
A megélénkült választási irodalom mindeddig egyedülálló terméke az a 2001. év végén megjelent, közel másfélszáz oldalas kis kötet, mely egy dél-borsodi térség országgyűlési választásairól és a megválasztott képviselők tevékenységéről nyújt áttekintést 1848-tól 2001-ig bezárólag - a szerzők (Kápolnai Iván és Szlovák Sándor) több évi munkájának eredményeképpen, széles körű szakirodalomra (azon belül különösen sok korabeli újságközleményre), nem publikált forrásokra és még élő kútfők személyes emlékezéseire támaszkodva.
A térség közigazgatási központja a járási székhely Mezőkövesd volt, Miskolc után évszázadokon át a megye legnépesebb települése, a túlnyomóan katolikus egykori mezőváros, s egyben választókerületi székhely is. Választókerületi székhely volt azonban a térségben a másik mezőváros, a református többségű szomszédos Mezőkeresztes is, melynek lélekszáma az évtizedek során jelentősen elmaradt a szaporább Mezőkövesdé mögött. A mezőkövesdinél jóval kisebb mezőkeresztesi választókerületben, a dualizmus korában többnyire függetlenségi és '48-as képviselőt választottak, a két világháború közötti időszakban pedig inkább kormánypártit; a mezőkövesdi kerületnek mindkét korszakban általában kormánypárti vagy ahhoz közelálló képviselője ült a parlamentben, a székhelyközségben azonban többnyire az ellenzéki jelöltre szavaztak. A képviselőjelölt politikai pártállásán kívül szerepet játszott a választásokon vallási hovatartozása is: a református jelöltet jóval nagyobb mértékben támogatták református többségű településeken, mint másutt. A két választókerülethez több mint két tucatnyi település tartozott, melyek közül némelyeket ide-oda csatoltak. (1990 után, de már némely korábbi választáson is Mezőkeresztes nem volt egyéni választókerületi székhely.)
Adatokat kapunk a kis kötetből a választásra jogosultaknak a népességhez viszonyított - településenként olykor jelentősen eltérő - arányáról, arról, hogy a jogosultak milyen mértékben maradtak távol a választásoktól - amiből a települések anyagi-szellemi fejlettségi szintjére és a közélet iránti érdeklődés fokára (is) lehet következtetni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
