A nyelveknek eltérő és sajátos a szerepe minden nemzetközi szervezetben és intézményben, ahol szükségképpen több állam képviselője különböző nyelveken dolgozik együtt, még akkor is, ha a szervezet/intézmény ambicionálja, hogy határozatai és egyéb dokumentumai legalább egy közös (munka)nyelven is elérhetőek legyenek. Ennek megfelelően, a mai nemzetközi szervezetek és intézmények tipikusan többnyelvűek, különösen ha tagságuk kibővítését szorgalmazzák.
Azok a nemzetközi szervezetek, amelyeknek van saját nemzetközi bíróságuk, és különösen, ha azoknak nemcsak államok közötti, hanem az egyéneket érintő jogvitákat is rendezniük kell, a nyelvi kérdések (pl. hivatalos nyelvek, nyelvi paritások, méltányos nyelvi megoszlás a különböző irányítótestületekben) szabályozása alapvető. Jellemzően a tisztességes eljárás és a vádlott jogainak biztosítása szempontjából alakítják ki a szabályozást, de az adott helyzet, avagy az adott ügy sajátosságainak függvényében a kisebb-nagyobb gondok, megoldandó feladatok nyelvi kihívásként jelen vannak.
E néhány oldalon a többnyelvű eljárásokba szeretnék néhány példán keresztül bepillantást nyújtani, ezért a Nemzetközi Büntetőbíróság (International Criminal Court, ICC) joggyakorlatára csak röviden utalok, elsősorban a tömörített összefoglalásokra hívom fel a figyelmet, ha folyamatban levő ügyekről van szó. Az első nehézség, hogy miként lehet nyilvános, open access, enciklopédiajellegű hivatkozást találni a különböző nyelvek katonai szakszavaira, a fegyverek elnevezésére, hiszen azt csak a szűk szakmai kör ismeri.
A Bíróság alapokmányában (Római Statútum) foglalt nyelvi szabályt ismertetve, néhány olyan nehézségre és kihívásra hívom fel a figyelmet, amelyekkel már szembesültek a bírák, ügyészek, ügyvédek, az eljárások egyéb szereplői, továbbá a Bíróság gyakorlatát figyelemmel kísérő szakemberek, újságírók és az érdeklődő közönség.
Bizonyos tipikus nyelvi kérdéseket szükségképpen előre el kell rendezni egy többnyelvű nemzetközi szervezetben, és ezt a Római Statútum szövegezőinek is el kellett végezniük. Ezért meghatározták: a hat hivatalos nyelv (ti. az angol, az arab, a francia, a kínai, az orosz, a spanyol)[3] közül kettő (az angol és a francia)[4] minősül munkanyelvnek. Továbbá a Bíróság ítéleteit és más alapvető fontosságú kérdésekről hozott határozatait minden hivatalos nyelven közzéteszik. A Bíróság biztosítja a Statútum és a Szabályok szerinti kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges fordítási és tolmácsszolgáltatásokat. Bizonyos külön szabályokat is beiktattak a Statútumot aláíró országok fórumáról (Részes Államok Közgyűléséről) szóló cikkekbe.[5]
A nyelvi kritériumok felbukkannak a bírói, főügyészi és főügyészhelyettesi, főtitkári és főtitkárhelyettesi posztok feltételei között, és bár expressis verbis a Római Statútum nem említi, de a munkanyelvek használatára vonatkozó követelményeket megkövetelik a beosztott, jogászi, adminisztratív, technikai státusok betöltésekor.[6] Persze esetenként trükkösen, például a Római Statútum 36. cikk (8) pontja a bírák földrajzi, jogrendszeri, nemi, szakmai szempontból vett "méltányos megoszlását" írja elő, de a 44. cikk (2) pontja a hatékonyságra, hozzáértésre utalása a nyelvi készségeket is magában foglalja, ideértve a felvételi eljárásban az írásbeli és szóbeli kompetenciafelmérést. Mint a hasonló nemzetközi intézményekben, az angol nyelv ismerete és használata a gyakorlatban jelentősen a francia fölé kerekedik.
- 27/28 -
A fair eljárással összefüggésben, ahogy a nemzeti eljárási kódexekben is, például a terhelt[7] vagy a vádlott[8] jogait szabályozva kell szólni az eljárás nyelvéről. Ha olyan nyelven hallgatják ki, amelyet nem ért és beszél tökéletesen, jogosult ingyenesen megfelelő tolmács segítségére és minden olyan fordításra, amelyet a tisztességes eljárás követelményei megkívánnak: haladéktalanul és részletesen ismertessék vele a terhére rótt vád jellegét, okát és tartalmát, olyan nyelven, amelyet tökéletesen ért és beszél; ellenszolgáltatás nélkül képesített tolmács segítségét vehesse igénybe, és megkapja mindazon fordításokat, amelyeket a tisztességes eljárás követelményei szükségessé tesznek, ha a Bíróság eljárása, vagy a Bíróság előtt bemutatott dokumentumok olyan nyelvűek, amelyet a vádlott nem ért, és nem beszél tökéletesen. Ezeket kiegészíti, hogy a bírákat jogosítják fel az eljárás nyelvének meghatározására.[9]
A szabályok harmadik típusa a Bíróság és az államok együttműködésére vonatkozik (a letartóztatás, ideiglenes őrizetbe vétel, átadás, kiadatás keretein kívül), különös tekintettel a jogsegélyeljárás keretei között átadott dokumentumokra. Az együttműködés iránti megkereséseket és a kérelmeket alátámasztó dokumentumokat vagy a Megkeresett Állam hivatalos nyelvén készített fordításban, vagy azzal együtt, avagy a Bíróság valamelyik munkanyelvén kell megküldeni, az egyes Államoknak a megerősítéskor, az elfogadáskor, a jóváhagyáskor vagy a csatlakozáskor tett választásától függően; a Megkeresett Állam válaszát eredeti nyelven és formában kell megküldeni.[10]
Az senkit sem lep meg, hogy a hivatalos nyelvek közül a két munkanyelv, az angol és a francia a Bíróságnál ugyanazokat a hagyományos értelmezési problémákat generálja, mint az a nemzetközi jog egyéb területein is megszokott. Bonyolítja a dolgot, hogy az 1998-ban elfogadott Római Statútum előkészítő anyagai, így a tervezetekhez fűzött tagállami megjegyzések, értelmezések, módosító javaslatok és azok magyarázatai zömmel angol nyelvűek, és csak egy részüknek készült akkor vagy később francia fordítása.
A Statútum legismertebb kommentárjai közül kettő (Triffterer-Ambos 2016, Klamberg 2019, Fernandez - Pacreau 2012) angol nyelvű, és csak a harmadik francia, amely ráadásul rövidebb, és nem olyan részletes. Ez is hozzájárul az angol nyelvnek az alapításkor elgondoltnál jóval hangsúlyosabb jelenlétéhez az ítéletek, határozatok, végzések, belső feljegyzések szövegezésénél, a munkaértekezleteken és a menzán, kávézóban folytatott beszélgetésekben. Ráadásul az angol nem egyszerűen az English, hanem a "legal English", azaz a common law terminológiája, helyenként az Egyesült Királyság jogi szakzsargonja alapján, máshol az Amerikai Egyesült Államok joggyakorlatából eredően. Bár az USA nem részese a Statútumnak, a Bíróságnak több amerikai munkatársa is van, mások pedig amerikai tanulmányaik miatt használják azt a szókészletet, a védőügyvédek között is több amerikai van, és az általuk készített beadványokon - megítélésem szerint - felismerhetőek az USA joggyakorlatában kialakult fordulatok.
Kétségtelen, hogy a Római Statútum és a kapcsolódó normák szövegezői a "sajátos common law terminológia [...] bevezetését tudatosan el kívánták kerülni, nehogy egyértelműen az határozza meg egy eljárási lépés megtételét" (Ambos 2016: 465). Mások szerint azonban, az eljáró kamarák összetételének függvényében, mégis jelen van a gyakorlatban: "noha a Lubanga és a Bemba ügyben az eljáró kamarák inkább semleges nyelvezetet használtak, a Katanga- és a Ngudjolo-ügyekben a Bíróság egyértelműen a hagyományos common law terminológiát fogadta el."[11]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
